Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A „KÍSÉRTŐ MÚLT", AVAGY „JELEN A MÚLTBAN" - Völgyesi Orsolya: Egy „immorális" magyar író a történelmi korszakváltások határán: Kuthy Lajos változó megítélései
68 Személyes idő - történelmi idö Völgycsi Orsolya továbbá soha semmit sem tett az Ausztriától való elszakadás és a függetlenség érdekében sem. Fontosnak tartotta egyébként azt is megemlíteni, hogy a Kelet népe-vitában politikai röpiratával Széchenyi, azaz a mérsékelt párt mellett foglalt állást. 3 *" Nem titkolta azonban, hogy évekig volt Batthyány Lajos titkára. Kuthy fontos érvként hozta fel, hogy ő mindig is a centralizáció híve volt, és ezért is csatlakozott a magyar ellenzékhez, elutasítva az ország akkori arisztokratikus berendezkedését és igazgatását. Véleménye szerint a demokratikus elvekhez való ragaszkodását bizonyítja irodalmi tevékenysége is. A forradalom alatt fellépett a republikánus tendenciákkal szemben, 1848 márciusában Pozsonyból Pestre utazott, hogy az ottani mozgalmak élén álló fiatal írókat a republikánus nézetektől eltérítse, sőt onnan egy, a Petőfi aláírásával ellátott írást vitt a miniszterelnökhöz, amelyben a fiatal írók kifejezték a kormány iránti bizalmukat, és ígéretet tettek arra, hogy sajtóban alkotmányos és mérsékelt hangnemben fognak szólni. 34 A forradalom alatti magatartásával kapcsolatosan a továbbiakban kiemelte, hogy nem vett részt a fegyveres harcban, nem fogadott el semmilyen forradalmi tevékenységgel összefüggő állást, és nem tartott beszédeket népgyűléseken, klubokban. Állítása szerint Windischgraetz 1848 októberében kiadott proklamációja után teljesen visszavonult, és bár a Batthyány-kormány lemondása után Kossuth irodájában kellett volna dolgoznia - itt minden bizonnyal az Országos Honvédelmi Bizottmány irodájáról van szó -, ott egyetlenegyszer sem jelent meg. Kuthy tehát folyamatosan azt hangsúlyozta, hogy csak az uralkodó által elismert Batthyány-kormány kinevezését fogadta el, a Szemere-kormányban betöltött belügyminisztériumi osztálytanácsosi megbízatásáról azonban már nem beszélt. Márpedig tudjuk, hogy például Szemere a zsidóemancipációt kimondó törvénnyel kapcsolatos előkészítő munkálatokat új belügyminisztériumi tanácsosaira, Csengery Antalra, Kemény Zsigmondra és Kuthy Lajosra bízta. 35 Ugyancsak ők hárman kaptak arra megbízást 1849 nyarán, hogy az ország új berendezkedé32 Kuthy a Polgári Szózat Kelet Népéhez című röpiratát „Batthyány Lajos úrnak, haza és nemzetiség leglclkesb barátjának, s a felsőházban a polgári erény és nagyság egyik képviselőjének hála és tisztelet mély és örök érzetével" ajánlotta. Molnár, 1996. 60-61. p. 33 Lauka visszaemlékezésében a következőképpen jellemezte Kuthy 1840-es évekbeli írói működését: „Kuthy még mindig nem szeretett ugyan politizálni, de már novelláiban itt-ott találhatók voltak rajzok, melyek a hazánkban akkoriban még nagy számmal található társadalmi és közigazgatási visszaéléseket felmutatták. Most már nemcsak mulattatni és gyönyörködtetni, hanem javítani is törekedett." Lauka, 1879. 176. p. 34 Erre lásd Kuthy Pozsonyban 1848. március 16-án kelt és Petőfihez intézett levelét. Petőfi Sándor levelezése. Függelék. Pótlás e kiadás korábban megjelent köteteihez. Kritikai kiad. S. a r. Kiss József, V. Nyilassy Vilma. Bp., 1964. 135-136., 410-411. p. (Petőfi Sándor összes müvei; 7.) Jókainak a Kuthy és Petőfi kapcsolatával és ellentétével foglalkozó visszaemlékezéseit lásd Jókai, 1872. 272-273. p.; Jókai Mór: Petőfi és ellenségei. In: Uő: Életemből. Igaz történetek. Örök emlékek. Humor. Útleírás. 1. rész. Bp., 1898. (továbbiakban: Jókai, 1898.) 210-212. p. (Jókai Mór összes müvei. Nemzeti kiadás; 96.) 5 Miskolczy Ambrus: A zsidóemancipáció Magyarországon 1849-ben. Az 1 849-es magyar zsidóemancipációs törvényes ismeretlen iratai. Bp., 1999. 20., 42. p.
