Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)
Adatok 1848/49 és utóélete Vas megyei eseményeihez - Csorba László: A százötven év 1848-a - egy historiográfiai példa tükrében
Az ideologizáló megközelítések hatalmas tárházából a továbbiakban egyetlen részkérdést ragadok ki, amelynek az adja a jelentőségét, hogy a korszak talán legellentmondásosabb problémájával, a nemzetiségi kérdéssel áll összefüggésben. Amikor 1849 tavaszán a magyar országgyűlés regisztrálta a Habsburg Birodalom tényleges felbomlását és kimondta a dinasztia trónfosztását, majd a nyáron önálló törvényben biztosította a hazai nemzetiségek számára a „szabad nemzeti kifejlődés" lehetőségét, az átalakulás vezetőinek szembe kellett nézniük azzal a problémával, hogy miféle új nemzetközi rend biztosíthatja az új helyzetben a Duna-medence népeinek biztonságát, politikai életük, nemzetközi kapcsolataik stabilitását. Elképzeléseik kialakítása párhuzamosan indult meg Párizsban, a lengyel, román és más kelet-európai emigránsokkal érintkezve, és idehaza, de a folyamatot megszakította az abszolutista hatalmaktól elszenvedett katonai vereség és a terror. De a tervezgetés nem vált irreálissá, mert a küzdelem újrakezdésének esélyeit döntő módon befolyásolhatta, hogy a reménybeli szövetségesek vajon ugyanolyannak látják-e a közös politikai jövőt? Kossuth Lajos, valamint hazai és emigrációs híveinek csoportja úgy vélte, a magyarságnak védőernyőre van szüksége a germán és a pánszláv nyomás ellenében, de - amiként azt számukra 1848/49 bizonyította Ausztria már nem alkalmas erre a szerepre: túl gyenge, mert elzárja a határai között élő népek nemzeti fejlődését, miáltal nem riasztja, hanem éppenhogy vonzza a nagyhatalmi beavatkozást. A megoldás - amiként azt Kossuth elsőként az 1851-ben megfogalmazott un. kütahyai alkotmánytervben 1 kifejtette - a felbomló-felbomlasztandó birodalom területén élő, Duna-menti kis népek valamilyen - minimálisan katonai-védelmi - szövetsége lenne, amely a térség nem magyar lakóinak is előnyös, mert megvédi őket mindenfajta nagyhatalmi agressziótól. A szövetséget a résztvevők akár egy következetesen demokratikus alapelvek szerint fölépülő konföderációvá is fejleszthetik. A forma a nagyhatalmak szemszögéből nézve egyébként is másodlagos; fontosabb, hogy egy ilyen államalakulat egyben az annyit hangoztatott európai „egyensúly" rendszerében is betöltheti Ausztria átmenetileg üresen maradó helyét. A demokratikus garanciarendszert és a résztvevő népek és államok önrendelkezésének szempontjait a belső és a külső viszonylatokban egyaránt párját ritkító következetességgel érvényesítő tervezet több változatban került megfogalmazásra az 1849 és 1867 közötti években. Legismertebb variánsáról - a balkáni titkos tárgyalásokra készülő Marco Antonio Canini olasz újságíró számára készült összefoglalásról - a Dunai Szövetség (Dunakonföderáció) 2 nevet kapta. A koncepció az 1848/49-es küzdelem egyik legfontosabb politikaiszellemi vonulatába illeszkedik, annak továbbfejlesztéseként, kiteljesítéseként értékelhető, így az egyes korszakok historiográfiájában elfoglalt 331
