Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Adatok 1848/49 és utóélete Vas megyei eseményeihez - Csorba László: A százötven év 1848-a - egy historiográfiai példa tükrében

helye alkalmas arra, hogy általánosan jellemezze a róla nyilatkozók viszonyát a negyvenkilences örökséghez. A dualista korszakban a szabadságharc idejét immár történelemként kezelő, forma szerint is tudományos állásfoglalás a témáról első ízben a Szilágyi Sándor szerkesztette ún. millenniumi összefoglalásban látott napvilágot Beksics Gusztáv tollából, /. Ferenc József és kora címmel.

3 A hatvanhetes elit és a szabadelvű párt vezető ideológusai közé tartozó szerző szerint Kossuth magának sem vallotta be, hogy a Dunai Szövetség terve „semmi más, mint egy politikai álmodozó [Canini] és egy deprimált lelkületű politikus [Kossuth] beszélgetéseinek feljegyzése"* „Valóban - nyomatékosítja egy dualista hűségű, de imperialisztikus ihletettségű magyar nacionalizmus szemszögéből a kritikát Beksics - csak a beszámíthat atl ans ágig fokozódott kedélyállapot és szintén a beszámíthatatlanságig jutott politikai gyűlölet Ausztria ellen kínálhatta meg Magyarországot az osztrák szövetség helyeit a dunai népek szövetségével, és pedig oly alakban, hogy még Szerbia és Horvátország is egyenlő rangban lett volna Magyarországgal."

5 Ilyen „hivatalos" értékelés ismeretében a történészek inkább mellőzték a Dunai Szövetség tárgyalását. így pl. a dualista korszak egyik legnépszerűbb történeti összefoglalása - Acsády Ignác munkája, A magyar birodalom története

6 - sem említi. A húszas években a trianoni béke sokkhatására fölerősödő nacionalista közhangulat természetessé tette a téma további elhallgatását, így az akkori hivatalos középiskolai tankönyvekben - Gál Árpád és Szerdahelyi László,

7 vagy Barthos Kálmán és Koch István

8 munkáiban - nincs nyoma a Dunai Szövetség tervének. A fordulatot a hazai historiográfia egyik legjelentősebb összefoglalása, a két világháború közötti Magyarország szellemi életében irányadó szintézis, Hóman Bálint és Szekfű Gyula Magyar története hozta, pontosabban a 7. kötetben a Szekfü által írott kortörténeti fejezet.

9 Szekfü szerint amikor Kossuth felmondta a kapcsolatot a Habsburgokkal és a Duna medencéjét lakó népek egységét vette célba, akkor „a magyarság biztonságát oly módon vélte megszerezhetni, ha a magyar állam autonómiájának évszázados sérthetetlenségéről lemond és azt megosztja a szláv és oláh népekkel"

10 A terv kipattant és rögtön ellenszenvet szült, mert - Szekfü szerint - a Deák Ferenc vezette nemzet éppen akkoriban, az 1860-as évek elején kezdett el újra reménykedni a nemzetállam (értsd: a magyar fölényt érvényesítő korábbi berendezkedés) helyreállításában. Kossuth emiatt kellemetlen helyzetbe került, magyarázkodásra kényszerült - írja Szekfü -, ám az tény, fűzi hozzá, hogy „ő szolgáltatta ezt a máig és még soká szereplő koncepciót." A fenti megállapításban már az figyelemreméltó, hogy Szekfü elismeri a gondolatnak a maga korában is tapasztalható érvényességét, széles332