Előadások Vas megye történetéről II. - Vas megyei levéltári füzetek 6. (Szombathely, 1993)
Történelmi arcélek Vas megyéből - Baloghné Lasics Judit : Péterfy Sándor (1841-1913)
lásű dombos vidéken, széltol védett helyen, egyike a megye legrégibb községeinek, már az őskorban is lakott hely volt. Először egy 13. századbeli okirat emlékezik meg a helységről, mely szerint ekkor Csói Márton volt a földesura. Később, megkülönböztetésül Pusztacsótól, a 16. században már Nemescsó néven szerepel. A község a reformáció utáni vallási villongások idején fontos szerepet kapott 5 . Az 1681-es országgyűlés valláskorlátozó rendelkezése értelmében a protestánsok hivatalosan csak az ún. artikuláris helyeken (Vas megyében Nemesdömölkön, Nemescsón és Felsőőrött) folytathattak nyilvános vallási tevékenységet. 6 A megye nyugati, déli részéről Nemescsóra jártak az evangélikusok templomba. Hires prédikátor a 18. században Sartórius (Szabó) János. Később, a szabadabb vallásgyakorlattal Nemescsó jelentősége csökken. A II. József-féle első magyarországi népszámlálás (17841787) birtokosának Eördögh Mihályt és másokat ismeri. 61 házban 76 család él, összesen 316 lélek. Az 55 férfiből 1 pap, 81 nemes, 19 polgár és 3 paraszt. 7 Fényes Elek 1851-ben magyar falunak írja, 200 evangélikus és 80 katolikus lakossal, s megemlíti, hogy a vallási szabadságot létesítő királyi parancs előtt 3 prédikátor volt, akikből kettő német, egy magyar és vindus nyelven szolgált. 8 1863-ban 282-en lakják 9 , 1870-ben 320-an. 10 Nemescsóban, ahol Péterfy Sándor meglátta a napvilágot s gyermekéveit töltötte, szinte minden család nemesnek számított, de arra már nyoma sem volt a nemesi életformának, hétszilvafás, bocskoros nemesek voltak. Péterfy is, nemesi neve ellenére a legalsóbb rétegből indult el. 11 Az elemiben jófejű tanulónak bizonyult, majd apja a kőszegi gimnáziumba íratja be. S mivel továbbtaníttatni nem tu^ta, a fiú visszakerült Nemescsóra. 1857-ben Németh József iskolamester segédtanítója Nagygeresden. Előbb csak harangozott, a gyermekeket fegyelmezte, a kántorkodásban segédkezett, aztán tanított is. Később Győrbe, Répceszemerére, Sopronba került családokhoz nevelőnek. 12 Itt következett be a döntő fordulat életében. A soproni tanítóképzőintézet igazgatójának pártfogásával egyből a képezde utolsó évfolyamába veszik fel a tehetséges fiatalembert rendkívüli növendékként. 1860-ban nagy megtiszteltetés érte; a győri algimnáziumba hívták helyettes tanárnak. Aztán ismét vissza rövid időre Sopronba, és újra Győr. Megnősült. Talán szomorú családi élete (felesége és kisfia meg43
