Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
VÁC AZ ÁRPÁD-KORBAN (895-1301 ) 61 környék életben maradt népe először itt is az erdők menekülhetett, de az éhség miatt a tatárok hívásának, biztatásának engedelmeskedve néhány nap, hét után mindenképpen vissza kellett térniük otthonaikba. A hódítók vadsága nem maradt hatástalan, Rogerius szerint mindenki feltétel nélkül engedelmeskedett nekik. A tartósra tervezett itt tartózkodás ideje alatt az élelmezés lényeges volt Batu kán serege számára is, így rávették a túlélőket, hogy folytassák a munkájukat, arassanak, csépeljenek, kaszáljanak. Báncsa püspök, a későbbi esztergomi érsek ólomüveg ábrázolása a chartres-i székesegyházban (felirata: STEPH[anus] CARDINALIS DEDIT HA[n]C VITREAM - István érsek adománya az ablaküveg) A VÁROS ÚJJÁSZÜLETÉSE Az egyévnyi tatár uralom 1242 tavaszán ért véget. A váratlanul - foglyok ezreivel és mérhetetlen zsákmánnyal - elvonuló mongolok nyomán IV. Béla és előkelői elkezdték az ország helyreállításának reménytelennek tűnő feladatát. Leginkább az Alföld népe pusztult el Batu népének tettei nyomán, ide, a mai Nagykunság és a Kiskunság területére néhány év múlva nomád kunok telepedtek. Az ország számos más településére, főleg a ritkábban lakott Felvidékre német telepesek érkeztek. Hazájukból valószínűleg a túlnépesedés, a termőföldek szűkössége hajtotta el többségüket. Egy kisebb hányaduk teli IV. Béla király (Thuróczy-krónika) erszénnyel érkezett, és sokszor megtartva otthoni, németföldi kapcsolatait, tekintélyes hasznot hozó üzletelésbe kezdett. A tatárjárás utáni évtizedekben a magyarországi kereskedelem jelentős részét ők, a Nyugatról érkezett, de itt otthonra lelt jövevények vonták ellenőrzésük alá. Vác püspöke 1240 óta a délvidéki Báncsa nemzetségből származó István volt. Őt még a mongolok támadása előtt segítségkérés céljából külföldre küldte IV. Béla király. Igaz, hogy említésre méltó katonai támogatást nem sikerült - sem neki, sem más diplomatánknak - szereznie, de működése az uralkodó megelégedésére szolgálhatott, hiszen Istvánt a szegényes jövedelmű váci püspöki székből hamarosan, 1244-ben (?) az esztergomi érsekek székébe helyeztette át. Bizonyos, hogy ő megkezdte birtokai, s köztük székhelye, Vác helyreállítását. Források hiányában nem dönthető el, hogy már Báncsa nembeli István idején beindult-e a németek behívása, betelepítése. Utóda, Fülöp idején már bizonyosan megkezdődött a német város kialakulása. IV. Béla leánya, a kegyes életű domonkos apáca, Margit királyleány halála után néhány évvel elterjedt annak híre, hogy sírjánál csodás gyógyulások történtek, és hogy az őhozzá fohászkodók, az ő segítségét kérők számos esetben nagy veszedelmekből menekültek ki. Margit szentté avatása érdekében 1276-ban elkezdték a pápai megbízottak összegyűjteni és Báncsa István püspök pecsétje
