Új Szó, 2017. október (70. évfolyam, 226-251. szám)
2017-10-07 / 231. szám, szombat
www.ujszo.com | 2017. október 7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Tétre, helyre, befutóra Az irodalom bizonyos szint fölött inkább személyes ízlés kérdése JUHÁSZ KATALIN ^r~ ^ ütörtökön embeM rek milliói ismerS kedtek meg a Kazuolshiguro névvel. Ez a japán származású brit író kapta idén az irodalmi Nobel- díjat, az indoklás szerint azért, mert nagy érzelmi erejű regényeiben feltárja a világgal való illuzórikus kapcsolatunk mélységeit. Ez bizony tipikus „nesze semmi, fogd meg jól” indoklás, a legtöbb esélyesről el lehet mondani. A bejelentés után jó néhány elégedetlenkedő véleményt is olvashattunk a véres vitákra képes irodalmi megmondóemberektől. (Egyikük azt nyilatkozta a Guardiannek, hogy ez a döntés legalább annyira béna, mint amikor Barack Obama beiktatása után rögtön Nobel-békedíjat kapott, csak mert megszabadította Amerikát George Bushtól.) Én ezúttal a méltatást és a kritikát is kerülni szándékozom. Méghozzá azért, mert a tegnapi számunkban a döntést véleményező Tóth László költőhöz hasonlóan nekem is megvannak a sajátNobel-díjasaim. Mert az irodalom bizonyos szint fölött már személyes ízlés kérdése. Vajon miféle objektív szempontok alapján lehetne „levezetni”, hogy jobb író-e a spanyol Javier Marias, mint amilyen költő a Szíriái Adu- nis? Ez nem sport, itt nincsenek gólok, pontok, másodpercek. Nem tudni, mi alapján dönt a Svéd Királyi Akadémia, sőt, azt sem, hogy kik döntenek, mivel a „zsűri” összetétele is titkos. Nincsenekjelöltek, sem szűkített listák, mint például a másik fontos irodalmi elismerés, a Man Boo- kemél. És mivel a döntésről szóló valamennyi dokumentumot ötven évre titkosítják, én sajnos már sosem fogom megtudni, kikkel mérkőzött Kazuo Ishiguro. Azt viszont megtanultam, hogy a fogadóirodák előrejelzéseire nem érdemes támaszkodnom, mert az idei győztes - a tavalyihoz hasonlóan - az első tízben sem szerepelt a szerdai szorzók alapján. Bevallom, eléggé zavar is, hogy lóversenyt csináltak az irodalmi Nobel-díjból, hogy minden sajtótermék kénytelen a szorzókat böngészve tippel- getni a döntés kihirdetése előtt, esetleg a szerzők közéleti szerep- vállalását elemezni az aktuális politikai trendek tükrében. Az sem segít a jóslásban, ha rendkívül népszerű egy író, sőt, talán még árt is a „sztárság”. A bukmékerek szerint hosszú évek óta esélyes Murakami Haruki például az idei döntés után fényévekre került a Nobel- díjtól. Vagy nem. Ki tudja? Végezetül jöjjön azok névsora, akik az én személyes listámon előkelő helyen szerepelnek, de nem kaptak Nobel-díjat. James Joyce, Marcel Proust, Virginia Woolf, Franz Kafka, Arthur Miller, George Orwell, Federico García Lorca. Szlovák népmesék a korrupció elleni harcról (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Uniós kérdések LAJOS P. JÁNOS eremé, ha az unió magállamai közé tartozna Szlovákia? - tette fel a kérdést egy közvélemény-kutatásban Richard Sulik és pártja, a Szabadság és Szolidaritás. - Akkor is, ha ezzel emelkednének az adók, újabb támogatást kellene Görögországnak utalni, menekülteket kellene befogadni, és még a nyugati „rossz bankok” betéteseinek a pénzéért is nekünk kellene kezeskednünk? A válaszokat természetesen borítékolni lehetett, ilyen kérdésre valószínűleg csak azok válaszoltak igennel, akik átláttak Sulik propagandáján, és meg akarták neki mutatni, hogy az Európai Uniót akkor is többre tartják, ha fizetni kell érte. Az eredmény teljesen ellentétes képet mutat, mint a nyári felmérés, amelyben a Polis ügynökség azt kérdezte meg az emberektől, hogy támogatnák-e, ha Szlovákia a szorosabb együttműködést választaná az unió fejlett országaival, vagyis tartozzon-e az unió kialakulóban levő, az integrációt gyorsító magjába. Sulik szerint kérdései egyáltalán nem szubjektivek, hiszen - mint mondja - azt is kérdezhette volna, hogy akamak-e az emberek alacsonyabb adókat, sült galambot. Helyette inkább azt kérdezte, akamak-e magasabb adókat, menekülteket... Ez is egy választás. A nyáron feltett kérdés sem volt teljesen mentes a propagandától, hiszen ki ne szeretne olyan államban élni, mint Németország vagy Franciaország, ahol magasabbak a bérek, sokkal sűrűbb a szociális háló, megbízhatóbb az egészségügy jobb az oktatási rendszer. Természetesen attól még nem ugrunk szintet, ha a maghoz kötjük magunkat, ahogyan az uniós csatlakozásunkkal sem váltunk egy csapásra fejlett nyugati állammá, akkor sem nőnének ugrásszerűen a bérek, ha valóban a maghoz kapcsolódnánk. Már ha egyáltalán lesz mag, lesz gyorsabban integrálódó része az uniónak. Mert még ez sem biztos. De az elmúlt több mint egy évtized azt mutatja, hogy jót tett az országnak az unió, ezt talán csak Kotleba vonja kétségbe. Ami azonban biztos, hogy a vita most azon folyik, folytassa-e az integrációt a Nagy-Britannia kilépésével 27 tagúra fogyatkozó unió, egységesen vagy többsebességesen tegye, esetleg álljon meg a jelenlegi szinten. Sulik felméréséből és korábbi kijelentéseiből is nyilvánvaló, hogy ő inkább megállna itt, ahol vagyunk, nem kér a szorosabb együttműködésből. Önmagában sem a magasabb adók, sem a menekültek befogadása nem rossz, sőt, bizonyos esetben elkerülhetetlen, csak jelenleg nem ezek a releváns kérdések. Teljesen egységes adórendszer várhatóan sohasem lesz az unióban, bizonyos számú menekültet pedig azoknak is vállalniuk kell, akik nem akarnak gyorsabban integrálódni. Az is normális, hogy az unióba tartozó államok segítenek egymáson, ha kell, Görögországnak, de ha kell, akkor Szlovákiának. Erről szól az unió, ez a szolidaritás. Mert a nyugati országok is megkérdezhették volna 2004-ben állampolgáraikat, akamak-e eurómilliárdokat fizetni a frissen integrálódó keleti országoknak, akamak- e több millió „gazdasági menekültet” ezekből az országokból, akarják-e, hogy nagyvállalataik inkább az unió keleti részében építsenek gyárakat. Az unióra vonatkozó kérdéseket sokféleképpen fel lehet tenni, a válaszadókon múlik, hogy átlátnak-e a kérdező szándékán. FIGYELŐ A brexit után is maradnak az uniós munkavállalók A kiválás után is maradhatnak az Egyesült Királyságban tartózkodó uniós munkavállalók - mondta a Századvég Alapítvány kutatója. Kiss István felidézte, hogy Theresa May brit miniszterelnök a Konzervatív Párt kongresszusán arra kérte a küldötteket, támogassák az uniós polgárok továbbfoglalkoztatását, korábban a belügyminiszter is úgy nyilatkozott, hogy a brit munkaerőpiacnak szüksége van rájuk. Sőt, egyre inkább úgy látszik, hogy a brexitreferendum és a valódi kiválás közötti átmeneti időszakban érkező uniós polgárok jogait is kész garantálni Nagy-Britannia - fogalmazott a szakértő. (MTI) Matovič újra áldozat lehet MÓZES SZABOLCS Smer mindent megtesz azért, hogy Igor Matovič ismét kedvenc pózában tündököljön. Semmit sem tanultak a választások előtti kampányból. Igor Matovič egy egyszerű ember. Nem politikus, pozőr. Komoly tehetsége van ahhoz, hogy profán, a nép által érthető módon mutasson rá közéleti visszásságokra, ám a hőbörgésen túl nem tud alternatívát felkínálni. Becsatomázza az elégedetlenek szavazatait, de az elkeseredettséget nem tudja pozitív energiává alakítani. Lételeme önmaga láttatása - az örök ellenzéki figurának pedig mi sem fekszik jobban, mint az áldozat szerepe. Akit a rendszer elnyom. Kitaszít a parlamentből, elveszi a fizetését, elviszi az autóját, felbontja a leveleit, vagy éppenséggel véleményéért zaklatja. Az Egyszerű Emberek vezére most ismét muníciót kapott. Miután egy éve a rendőrség és az ügyészség leállította a nyomozást belize-i nagyotmondása ügyében, a Főügyészség most úgy gondolta, tesz Matovičnak egy szívességet. És vádat emelt ellene. Miért? Mert a politikus 2015-ben, a parlamenti választások előkampányában azt nyilatkozta, hogy Robert Fico és felesége 600 millió eurót tart egy belize-i cég számláján. Miért mondta? Mert mondania kellett valamit. Jó nagyot. Pártja, az OĽaNO épp akkor kötött választási szövetséget a Lipšic-féle Novával, és nemhogy összeadódott volna a két párt támogatottsága, zuhanásba lendült. A frigy eredménye így végül nem koalíció lett (7%-os bejutási küszöbbel), hanem sima közös lista - ám sokáig úgy tűnt, még az 5% elérése is komoly gondokat fog okozni. Az utolsó pillanatban azonban, hetekkel a választások előtt érkezett egy gáláns úriember, aki segítő kezet nyújtott Matovičnak. Fico akkor azzal vádolta meg az egyszerű embert, hogy 122 millió koronát mosott tisztára strómanokon keresztül. A vad vádakkal csapdosó ellenzéki politikusból így hirtelen áldozat lett, pártja pedig két számjegyű választási eredményt ért el. Az elemzők egyöntetű véleménye alapján az OEaNO-Nova Fico hathatós közbenjárására jött vissza a pincéből. Matovič egy ideje nem volt áldozat. Kissé ki is kopott a hírekből, saját elhatározásából: a frakció által vitt ügyek arcává egyre inkább Veronika Remišová válik, ami egyébként határozottan jó ötlet. Matovič most ismét áldozat lehet. Mintha Fico azt mondta volna: hiányzik nekem ez a pofa, adjunk neki újra szerepet! (Igen, tudjuk, a vádemelést a Főügyészség fogalmazta meg, ám tudjuk, hogy kiemelt politikai ügyekben hazánkban a legfőbb igazságszolgáltatási szervek mennyire szoktak önállóan cselekedni...) Perverz logika, a másik kézenfekvő magyarázat szerint a Smer- ben semmit sem tanultak 2016-ból. Matovič száját nem lehet egy vádemeléssel betömni, pártját ezzel nem lehet meggyengíteni. Esetleg nem is ez Ficóék célja?
