Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)
2017-03-18 / 65. szám, szombat
www.ujszo.com | 2017. március 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Érettségi, „nem középiskolás fokon” Két szelfi közt érettségi jutu hozásból E lőrebocsátom, hogy mindig szurkolok az érettségizőknek, lélekben idén is velük voltam ezen a héten. Viszont ilyen „megúszós”, semmitmondó, azaz mindent megengedő témákkal rég találkoztam a magyar nyelv és irodalom „írásbeli szöveg- alkotási” feladatainál. Nézzük őket sorban. Már megint neked volt igazad! A kért műfaj: elbeszélés. Ebbe tényleg bármi belefér, a szülők iránti tisztelet megnyilvánulásától az étlapról való rossz választáson át a be- csődölt partnerkapcsolatig. Szóval, csak ki kell színezni kicsit a sztorit. Nyolcadikos fogalmazásórán is el tudnám képzelni (lazább) témaként. Második téma: Az elektronikus eszközök világában élünk. (Értekezés a modem életmód előnyeiről és hátrányairól.) Ehhez sem kell tizennyolc év tapasztalat. Mellesleg épp tegnap olvastam valahol, hogy Nagyszebenben (Románia) egy tizenöt éves lány szelfizés közben lezuhant a kilencedikről és szörnyethalt. Én ezt a tragédiát elemezném az okos kütyüktől való elrettentés iskolapéldájaként, ha most érettségiznék. Aztán itt vannak a közösségi oldalak, amelyeknek veszélyeiről, illetve a virtuális kommunikáció közösség- romboló hatásairól vég nélkül cikkeznek, beszélnek mostanában. De lehet értekezni az érettségi vizsga- dolgozatban filmletöltések kontra mozi, YouTube kontra élő koncertek, manuális kontra digitális fotózás témakörökben is, és akkor a kütyük előnyeiről még nem is beszéltünk (GPS, elektronikus menetrend, online szállodafoglalás, vásárlás stb.). A harmadik téma a következő volt: Nem baj, ha más vagy, és eltérsz a sablontól! (A barátom/barátnőm jellemzése.) Nem kell egyből az azonos neműek szerelmére gondolni, bár ez esetben tutira nem mondhatná a tanár, hogy nem vág a témába. Itt aztán írhatunk szubkultúrákról, vegánok- ról, buddhistákról, bélyeggyűjtőkről, beszédhibásokról... Kár, hogy nincs tisztázva, mit jelent a „barátom/barátnőm” meghatározás, legalább eny- nyivel specifikálhatták volna a témát. Aztán jön egy leírás: Ilyennek képzelem eljövendő otthonom. Szintén hetedik-nyolcadik osztályos nehézségi fok, legalábbis anyanyelvből, mert például az angol érettségin még tudnám lájkolni ezt. Szóval, aki idén nem megy át a magyar nyelv és irodalom írásbeli érettségin, az tényleg menthetetlen. Apropó, hol itt az irodalom? Miért tanították négy éven át középiskolai fokon, ha szépirodalmi műből származó tudás megcsillantására nincs igényük a témák összeállítóinak? Minden további verbális fejcsóvá- lás helyett álljon itt a tavalyi magyarországi középszintű írásbeli érettségi egyik szövegalkotási feladata. Egy Csóori-idézet alapján kellett érvelést írniuk a diákoknak. „Ön szerint a kérdezés, a rákérdezés, a kételyre is építő gondolkodás miért és hogyan viszi közelebb az embert a megismeréshez, a tudáshoz? Fejtse ki egyetértő vagy vitázó véleményét a Csoóri Sándor-idézetben jellemzett kérdező magatartásról, a kérdezni tudás szerepéről, értékéről! Érveiben - személyes tapasztalatai mellett - legalább három különböző irodalmi mű által felvetett kérdésre is hivatkozzon! (Lírai, epikai, drámai művekből egyaránt meríthet)”. Szóval, marad a kérdés és a kétely az idei témákat illetően. GeertWilders. A holland populista győzelmi reményeinek a fele jött be. (Ľubomír Kotrha) A bűvös tizenhármas LAJOS P. JÁNOS I 7 K ét, sokak számára bizonyára vonzó, de gazdasági szempontból beláthatatlan következményekkel járó javaslat is megjelent a héten. Andrej Danko, az SNS elnöke kezdte a sort, és ő vetette messzebbre a sulykot: a 13. fizetést tenné kötelezővé, minden munkaadó számára. Nem maradhatott le azonban a populistademagóg vonatról Robert Fico kormányfő sem: ő a bérekről ugyan óvatosabban nyilatkozott, de újra elővette kedvenc témáját, a 13. nyugdíjat. Igen, ezek azok a javaslatok, amelyekre egy politikusnak nehéz nemet mondani, főleg a térségünkben. A viszonylag gyors gazdasági növekedés és a csökkenő munkanélküliség ellenére még mindig alacsonyak a bérek, főleg, ha megnézzünk az ágazati vagy a regionális bontást is. Az átlag szépen mutat, az tavaly már 900 euró felett járt, viszont a mezőgazdaságban vagy a vendéglátásban még az átlag is bruttó 700 euró alatt van, vagyis az egyszerű munkás alig kapja meg a minimálbért. Ugyanez vonatkozik a szalag mellett dolgozókra. A nyugdíjakból sem lehet nyárra kiköltözni Horvátországba, nem beszélve arról, hogy sok nyugdíjas a gyerekeit vagy az unokáit segíti, ha még marad valami a gyógyszerek kifizetése után. Fico és Danko javaslatai azonban mégis inkább a pokolba vezető utat jelölik, és még abban is kételkedni lehet, hogy jó szándékkal dobták be a köztudatba ezeket a témákat. A fő cél ugyanis biztosan nem az emberek életminőségének a javítása, hanem egyszerűen csak a szavazatszerzés. Ha megvalósul, Danko javaslata lenne a károsabb - tömeges elbocsátáshoz vezetne, kisvállalatok ezreit dönthetné be, ha kötelezően 13. fizetést kellene adni -, de életbe lépésére kicsi az esély. Maga Fico is - amellett, hogy megsimogatta Danko fejét - inkább a minimálbér emelését emlegette. A 13. nyugdíj azonban ijesztőbb ötlet, mert nem zárható ki, hogy valamilyen formában meg is valósul - lehet, hogy nem idén, nem is jövőre, de a 2020-as választások felé közeledve, a Smer támogatottságának zuhanása miatt aktuálissá válhat. Miért rossz, demagóg megoldás a 13. nyugdíj, miért lenne jobb esetleg egy magasabb arányú nyugdíjemelés? Tekintsünk el a részletektől, mivel ezek nem ismertek, attól is, hogy van-e rá pénze az államnak, bár ez Utóbbi is fontos szempont. Annyit lehet sejteni, hogy mindenkinek járna, nyugdíja nagyságától függetlenül, s egyben az egyéni nyugdíj összege határozná meg. Vagyis 50 százalékos 13. nyugdíj esetén a havi 300 eurós nyugdíj után 150 euró, a 700 eurós esetén viszont 350 euró járna, így nem annak segítene legtöbbet, aki valóban rászorul. A másik hátránya, hogy egy összegben fizetik ki, így az év közben jelentkező kiadások fedezésében nem segít. Ezzel szemben a nyugdíj magasabb emelésével - legalábbis a jelenlegi rendszerben, amikor mindenkinek azonos összeggel emelik - a kisnyugdíjasok arányosan jobban járnak. Ezzel a módszerrel is lehet többet segíteni a nyugdíjasoknak - amit az idei év is mutat: a 2 százalékos, vagyis 8,20 eurós havi emelés - 98,40 euró egy évben - a legtöbb nyugdíjasnak nagyobb segítség, mint a karácsonyi nyugdíj, amit csak a legszegényebbek kapnak meg a legmagasabb, 100 eurós összegben. A 4 százalékos emelés évente már 200 euró pluszt jelentene. Igaz ugyan, hogy a 8 vagy akár 16 eurós havi emelés nem kommunikálható olyan jól, mint a 13. nyugdíj, de a legtöbb nyugdíj ásnák többet segítene. Nem beszélve arról, hogy utólag el sem lehet venni, mint ahogyan az a 13. nyugdíjjal már megtörtént a térségünkben. FIGYELŐ Gyanú sem kellene a megfigyeléshez A Magyar Nemzet arról írt, hogy egy kormányzati törvénytervezet alapján bármely magyar állampolgárt korlátlanul le lehet majd hallgatni és meg lehet figyelni, még akkor is, ha nem merült fel vele szemben semmilyen bűncselekmény gyanúja. Ha a tervezet hatályba lépne, akkor bárkit bármikor lehallgathatnak, titkos megfigyelés célpontjává válhat, felbonthatják és elolvashatják a leveleit, távollétében átkutatják a lakását, kocsiját. A törvénycsomag arról is rendelkezik, hogy a hatóságok titkos kapcsolatainak, besúgóinak a szolgálataik után kapott díjból 20 százalékos adót kell fizetni, (mno) Szabadság? BEKE ZSOLT • • nnep az, ami kiragad a hétU köznapokból, amely során az idő másképp telik, és közben másképp viszonyulunk a világhoz - mondja Gada- mer német filozófus. Önképünk fontos része, hogyan ünnepeltük a szabadságharc évfordulóját a szlovákiai magyarság olyan szimbolikus helyén, mint Dunaszerdahely. Sajnos itt Harc! nem telt másképp az idő. A szónok- j latokat hallgatva az a felismerés döbbenthetett meg minket, hogy nem a beszédről, hanem annak hiányáról j kell szólnunk. Háj os Zoltán dunaszerdahelyi j MKP-s polgármester a pénzemberek : szellemi dolgok iránti nemtörődöm- • ségével vette az akadályt. Alig öt ; percet beszélt, az ünnep számára pár közhelyes mondatot jelentett a sza- ; badságról, illetve valahogy a polgári j forradalom fogalma is az ocsú közé : keveredett, bár nem nagyon történt j kísérlet az értelmezésére. Annál inkább jutott idő a Híd szapulására, hiszen szerinte ők, pontosabban az alig fél éve kinevezett oktatási államtitkár tehető felelőssé, hogy a negyedikesek az ünnep napján érettségi vizsgát írnak. Majd kötelező pártpenzumként arról beszélt, hogy a gyerekeket magyar iskolába kell íratni. Úgy álltak ki a Széchenyitől és Jókaitól vett, már az alapiskolás könyvekben is olvasható idézetek a beszédéből, mint szögek a koporsóból, melyben negyvennyolc eszméi nyugszanak. Somogyi Alfréd, a Pozsonyi Református Egyházmegye esperesének fellépésén rögtön látszott, hogy jobb retorikai iskolába járt. Beszéde összeszedett volt, a földi és égi szempontok párhuzamos figyelembevétele adta a gerincét. Az egyéni és a közösségi passzivitás leküzdésére, a szabadság fontosságára és a megmaradásért való küzdelemre biztatott. Ismert csapásirány. A forma tehát rendben volt, a problémák a részletekben rejtőztek. Két dolgot emelnék ki. Eléggé visszásnak érzem az egykor Kis-Palesztinaként emlegetett Dunaszerdahelyen az olyan kijelentéseket, mint: „akeresztyénsé- günk komolyan vétele tud egységet teremteni magyar ember és magyar ember; magyar közösség és magyar közösség között”. Nem beszélve arról, hogy a 48/49-es szabadságharc során, az ellenük irányuló kezdeti ellenszenv ellenére is 153 zsidó szerzett tiszti rangot, harcoltak a csapatokban, így a Székely Hadosztályban is. A másik az olyan negyvennyolcas eredményekről való hallgatás, amelyek épp annyira aktuálisak, mint a megmaradás. Gondolok itt a sajtó- szabadságra, a polgárosodás és a parlamentarizmus előmozdításának, illetve a törvény előtti egyenlőségnek a kívánalmára. Orbán Viktorra, mert az ő szövege is idekeveredett és felolvastatott, már nem is érdemes a szót vesztegetni, az unalomig ismert „egy szív, egy kard” (egy zászló, egy tábor, egy párt...) tirádái a fásultságot tetézik csak.
