Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-04 / 279. szám, szombat
8 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 4. www.ujszo.com A hazai magyar könnyűzenét képviselték Oroszországban is „jóvilágvan” Több mint két hónapig tartó német- és magyarországi forgatás után elkészült Szabó István új filmje ...és kinyílik az ajtó Martina Cedeck, Szabó István és Jirí Menzel a forgatás szünetében (Talabér Tamás felvétele) ÚJ SZÓ-HÍR Nem sok, vagy tán annál is kevesebb hazai magyar zenekar mondhatja el magáról, hogy Moszkvában és Nyizsnij Novgo- rodban koncertezett. A párkányi Jóvilágvan novemberben töltött egy hetet Oroszországban a Moszkvai Magyar Intézet meghívására, amely nemcsak az anyaországi, hanem a határon túli magyarság bemutatását is célul tűzte ki idei, illetve jövő évi programjában. Mindezt az intézet munkatársai olyan formában igyekeznek megvalósítani, hogy a fiatalos lendület önmagát fogadtassa el az orosz közönséggel. Ez esetben magyar nyelven éneklő szlovákiai csapatot kerestek, zeneileg is izgalmas repertoárral. így esett a választás a 2007-ben alakult Jóvilágvan-ra, akik saját stílusukat „pszichedelikus popkaty- vasz”-ként határozzák meg. A katyvaszban megtalálhatók a drum’n’bass, a funky, a jazz, a ska, a reggae és a pop elemei, a zenekar legeredetibb újítása azonban a népzenei motívumok gyakori alkalmazása. A szövegek nagy részét Baranyovics Borisz fiatal költő és rapper írja, aki a csapat tiszteletbeli tagjaként szintén részt vett az orosz- országi miniturnén, a zenéért pedig a billentyűs, hegedűs és harmonikás Trencsik Pál felelős, aki a SZMAZE idei tehetségkutatóján elnyerte a legjobb zeneszerzőnekjáró díjat. A Jóvilágvan két koncertet adott Oroszországban, az elsőt a moszkvai Rythm&Blues Cáréban, a másodikat pedig a Nyizsnij Novgorod-i népszerű Rekord Klubban. Elmondásuk szerint mindkét helyen lelkes és barátságos fogadtatásban részesültek. „Érdekes orosz mentalitás, hogy nem csupán az egyes számok végén fejezik ki tetszésüket, de a számok közben is random tapsba és lelkesítésbe kezdenek. Élmény volt előttük játszani. Főleg Novgo- rodban számított unikumnak egy idegen nyelvű zenekar fellépése, a közönség kíváncsi, érdeklődő és rendkívül nyitott volt” - ál] a zenekar élménybeszámolójában. A zenészek vonaton abszolválták a Budapest- Moszkva-Novgorod-Moszkva- Budapest távot. A hat nap alatt lehetőség nyílt az ismerkedésre, városnézésre is, az ott szerzett tapasztalatok pedig erőt és bátorítást adnak nekik a további munkához, (juk) Lehet reménykedni. There is hope. Egy mondatban egy egész jelenet. Szabó István készülő filmje, Az ajtó 22-es képe ez három színésszel és két statisztával. SZABÓ G. LÁSZLÓ Kórház a város sűrűjében. Üres szobák, elhagyott kórtermek, hideg folyosók, sötét lépcsőfordulók. Pár évvel ezelőtt még minden másképpen festett e falak között. Ide gyógyulni, felépülni jöttek az emberek. Szabolcs utca, valahol az Állatkert és a Szépművészeti Múzeum mögött. Egy kórház, amely rövidke időre újraéled. Szabó István forgatja itt (csupán névrokona) Szabó Magda regénye nyomán Az ajtó néhány epizódját Vészits Ándreával közösen írt forgatókönyvük alapján. Lehet reménykedni. There is hope. A német-magyar koprodukcióban, javarészt németországi helyszíneken forgatott filmben minden szereplő angol nyelven beszél. Ami az Emerencet alakító, Oscar- díjas Királynő, Helen Mirren számára egyáltalán nem volt megerőltető, hiszen angol. A Magdát megformáló Martina Gedeck (A mások élete című Oscar-nyertes német filmdráma ünnepelt színésznője) esetében azonban már idegen nyelvről beszélünk, akárcsak a sebészorvost alakító Jirí Men- zelnél. Ez a nap az övéké, Helen Mirren ugyanis már végzett, és el is utazott. Szeptember végétől november közepéig dolgozott a filmben, a stáb minden tagja nagy szeretettel és mély elismeréssel beszél róla. Színészi és emberi nagyságát illetően egyaránt. Martina Gedeck, vagyis Molnár Magda műtét előtt álló férjét, Tibort látogatja meg a kórházban, ahol a sebészprofesszor a következő szavakkal biztatja: „We are hoping to remove the lung tumor in one piece.” Vagyis: „Remélhetőleg egyben tudjuk eltávolítani a tüdejéről a tumort.” Magda a kórház folyosóján, szőrmebundában áll az orvos előtt, aki megnyugtató mosollyal néz rá, miközben a két műtősfiú odébb tolja köztük a vállig betakart beteget, az írónő férjét (Epeijes Károly). „Olyan hideg van, hogy már a patológián érzem magam” - jegyzi meg nem kis iróniával a hangjában az ágyban fekvő színész, aki Szabó István korábbi filmjeiben (Hanussen, Rokonok) is játszott. „Gyerekek! Szamóca rezsót kér a feneke alá, esetleg meleg téglát a lába közé” - viccelődik a rendező, még a próbák elején. Martinát még sminkelik, Jirí Menzel a szövegével van elfoglalva. „Instrukció? Műtét előtt? Isten ments! Legfeljebb nyugtató!” - közli Szabó Istvánnal. Ő is fázik a hideg folyosón, de a humora nem fagy be. Amikor az öltöztető ráadja a műtős maszkot, csak hogy lássa, elég szoros-e az álián, sandán azt kérdezi: „Minek tanulom a szöveget, ha maszk lesz rajtam?” Ezzel aztán el is dől a tenyérnyi zöld ruhadarab sorsa. Nem kell viselnie. A színészi feladatokat mindig örömmel vállaló cseh rendező több nyelven játszott már. Costa-Gav- rasnál franciául, de amikor a filmet az olaszok és a németek is forgalmazták, a szinkronra is vállalkozott mindkét nyelven. Ha magyar kollégáival forgat, természetesen magyarul „Gyerekek! Szamóca rezsót kér a feneke alá, esetleg meleg téglát a lába közé" - viccelődik a rendező. mondja a szövegét. Az ajtóban dialog coach, vagyis „angol szakos nyelvtanárnő” csiszolja a film magyar szereplőinek (Eperjes mellett Tóth Ildikó, Börcsök Enikő, Marozsán Erika és Koncz Gábor) kiejtését. A hölgy meg is dicséri Jirí Men- zelt. Mire ő: „Ne azt mondd, hogy ügyes vagyok, nevezz nyugodtan zseninek.” A jelenet próbái során Szabó István csupán annyit kér prágai barátjától, akinek korábbi filmjében, a Rokonokban is szerepet adott, hogy ne legyen túl drámai, ne tulajdonítson túl nagy jelentőséget a szavaknak, s miután elmondta, hogy miben kell reménykedni, kedvesen mosolyoghat a végén. Mosolyban nem is lesz hiány. Elsőre még - a helyzet komolyságával mit sem törődve - az egyébként fegyelmezett Martina Gedeck is elneveti magát, hiszen Jirí Menzel olyan grimasszal köszön el tőle, hogy azt egyszerűen lehetetlen rezzenéstelen arccal fogadni. De jut egy szellemes megjegyzés az öltöztetőnek is. „Ha kékülök, gombold ki a nyakamnál az inget!” A következő próba után Szabó István arra kéri Jirí Menzelt, ne tartson szüneteket a mondatában. „Folyékonyan! Figyelj, megmutatom, hogyan - szól halvány mosollyal az arcán. - Chy- tilová? Milos Forman? Nem! Jirka Menzel! így gondolom, ebben a tempóban.” „De Magda számára ez jó hír vagy rossz hír, amit az orvos közöl vele?” - kérdezi a Szigorúan ellenőrzött vonatok, a Sörgyári capriccio és az Őfelsége pincére voltam világhírű rendezője. „Megnyugtató hír” - feleli Szabó István. És idéz a Svejkből: - Mintha azt mondanád : Nem kell betojni, a császár képét leszarták a legyek, egyébként minden rendben!” Hogy kinek könnyebb egy ilyen helyzetben, a színésznek vagy a rendezőnek? Szabó Istvánnak pontos válasza van a kérdésre, s azzal mindkétjátékosát, a remek német színésznőt és régi cseh barátját is mosolyra készteti. „Ha rossz vagy, az az én hibám, ha viszont jó, az a te sikered.” A jelenet nem sokkal később hibátlanul megszületik. Eperjes Károly kicsit dermedten dobja le magáról a fehér lepedőt, és már szalad is a melegedőbe, az egyetlen fűtött szobába, Martina Gedeck fogja a fényképezőgépét, és mindent megörökít, amit Magdaként látott, Jirí Menzel pedig kezébe veszi a magával hozott cseh napilapok egyikét, és belemerül az olvasásba. A következő jelenet már egy szobában zajlik, ahol Tibor (Eperjes Károly) a műtét után pihen. Ide kukkant majd be a sebészorvos, hogy: „Na, hogyan érzi magát az értelmiség?” S a háta mögött feltűnik majd egy másik orvos is, aki csak odaint a fekvő, betegnek. Ő Szabó István lesz (elvégre az édesapja is orvos volt), aki poénból vagy babonából minden filmjében megteszi ezt. „Csak aztán ki ne vágjad magad, mint a Rokonokból - kéri tőle Jirí Menzel. - Mert ott is ezt tetted. És mivel melletted álltam, engem is kivágtál.” „Ne félj, itt nem tudom megtenni, a kép nem engedi.” „Legfeljebb digitálisan kiradírozod magad” - ékelődik Menzel. Ezt pedig az operatőr, Ragályi Elemér sem bírja mosoly nélkül. A film alapjául szolgáló, önéletrajzi ihletésű regényre Európa több országában úgy tekintenek már, mint egy klasszikus műre. Eddig harminchat nyelvre fordították le, a franciáknál és az olaszoknál rangos irodalmi elismerésben is részesült. A regény egy írónő (Szabó Magda) és idős házvezetőnőjének meglehetősen szoros kapcsolatába avatja be az olvasót. „Két ember, aki nagyon szereti és néha mégis ki nem állhatja egymást” - foglalja egyetlen mondatba a két nő viszonyát Szabó István. A forgatás ma ér véget. A film várhatóan a jövő év első felében kerül közönség elé. De addig is marad a regény, egy szívszo- rongatóan gyönyörű alkotás. A Jóvilágvan a moszkvai Vörös téren (A zenekar archívuma' 11A dunaszerdahelyi KgriHl Galéria tisztelettel „Szabadon választott” ■ Képek a Saphier Gyűjteményből című kiállításhoz kapcsolódó előadásra 2010. december 7-én. Program: 16:00 órakor levetítjük az előadó, Saphier Dezső műkereskedő, gyűjtő, becsüs oktató képekkel és műtárgyakkal illusztrált szabadegyetemi előadását, mely a műkereskedelemről, műgyűjtésről és hamisításról szól. 17:00 órakor tárgyakkal illusztrált előadáson és beszélgetésen vehetnek részt az érdeklődők. Magam is szeretettel várom a műbarátokat. Saphier Dezső, a Magyar Műtárgy- és Régiségkereskedők Országos Szövetségének elnökhelyettese Cím: Dunaszerdahely, Szabó Gyula u. 304/2. Vermes-villa !nformáció:+421918 607 307 MP911317 Kortárs Magyar meghívja Önt a 3 s 10-80% Állandó akciók, kedvezmények Megrendelését házhoz szállítjuk! / főoldal / könyv / antikvárium / idegen nyelvű / zene / film / játék, ajándék / drogéria / műszaki / karácsony / webshopok MP911229
