Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)

2010-12-04 / 279. szám, szombat

www.ujszo.com UJSZÓ 2010. DECEMBER 4. Szombati vendég 9 Az állami jelképeknek minden iskolában ott kell lenniük, de nem minden osztályban A magyar választójog megadása probléma lesz (Somogyi Tibor felvétele) Nehezen talált időpontot az interjú számára, au­gusztus végétől vártuk a lehetőséget. Fél órát kap­tunk a beszélgetésre, vé­gül háromnegyed óra el­teltével figyelmeztetett a sajtó titkár, hogy be kelle­ne fejezni. Kérdeztük a fő­ügyészválasztásról is, ha­bár kedden, az inteijű ké­szítésekor még könnyű menetnek tűnt az ismételt voksolás. A csütörtöki eredmény ismeretében azonban újra súlya van annak, hogy kilátásba he­lyezte lemondását. Iveta Radičová miniszterelnö­köt kérdeztük. LAJOS P. JÁNOS Öt hónappal a koalíció megalakulása után milyen a viszony a pártok között? Mit tart a koalíció legnagyobb bot­rányának? Botrányaink nem voltak. Néhány azért akadt. Botrányunk biztosan nem volt. A botrány speciális hely­zet. A legnehezebb a kormány- program összeállítása volt, az erről szóló tárgyalások. Négy párt találkozott, négy választá­si programmal. Nehéz tárgya­lások során egyeztünk meg, kompromisszum született az egyes programok viszonyában, de a fő célok tekintetében nem kellett kompromisszumot köt­ni. A legfontosabb céljaink is­mertek: korrupcióellenes in­tézkedések, jogbiztonság, te­hát az igazságszolgáltatás re­formja, családpolitika és az életminőséget javító intézke­dések, az oktatás, kutatás tá­mogatása, munkahelyteremtés és az egészségügyi szolgáltatá­sok minőségének javítása. A másik nehéz időszak a költség- vetés összeállítása volt. Konszolidációs csomagot kellett elfogadniuk. A mód­szerek tekintetében gyakran tapasztalni nézetkülönbséget a pártok között. Miért nem egységes a koah'ció? Sohasem lesz teljes egység, én nem is törekszem erre. Az egység a párbeszéd megszű­nését jelenti, akkor volt itt egy­ség, amikor a kommunista párt uralkodott. Ha a közös módsze­rek keresésére gondol, akkor szükség van egyetértésre, de az az egység, amely a döntési al­ternatívák hiányát jelentené, nem egészséges jelenség. Az ál­lamháztartás konszolidációjá­ról szóló vita is termékeny volt, hozzájárult ahhoz, hogy egy olyan intézmény, mint az OECD azt állapította meg, hogy a kon­szolidációs tervünk az egyik legjobb a hiánycsökkentése és a hatások társadalmi megosztása tekintetében, úgy, hogy közben lehetővé teszi a gazdasági nö­vekedés beindítását is. így az, hogy több alternatívában gon­dolkodtunk, előnyt jelentett számunkra. Kívülről úgy néz ki, hogy a kormány hoz egy intézkedést, majd különböző lobbicsopor­tok nyomására módosít raj- tuk. Nem így látja? A kormány eddig 85 törvényt küldött a parlamentbe, és az el­fogadta ezeket. Mi kettőről vi­tatkozunk. De ezek a legfontosabbak. Nem értek egyet ezzel. Azok a legfontosabb törvények, ame­lyek javítják a vállalkozói kör­nyezetet, amelyek megteremtik a feltételeket az új befektetések számára, amelyek új munkahe­lyekét teremtenek. Ezt célozza azonban a kon­szolidációs csomag és az álla­mi költségvetés is. Nem értek egyet önnel. A kon­szolidációs csomag két részből áll, az egyik része a minisztéri­umokat érintő megszorításokat tartalmazza, itt nincsenek gon­dok. A másik 17 törvény, ame­lyek megelőzik a konszolidáció másik részét, vagyis az adókat és a járulékokat szabályozó törvé­nyek. Ebből a 17-ből csak kettő problémás. Nem tartom kirívó­nak, ha két törvény körül vita van. Engedje meg. hogy más or­szágok példáival hasonlítsam össze: Olaszországban előreho­zott választások fenyegetnek, Magyarországon inog a kor­mány a második nyugdíjpillér ál­lamosítása miatt). . Nem mondanám, hogy inog a magyar kormány, éppen el­lenkezőleg: hengerel... Jó, máshogy mondom: a ma­gyar kormány olyan intézkedé­sekhez nyúl, például államosítja a második nyugdíjpillért, ami mindannyiunkat meglep. Nem hiszem, hogy ez a jövő szempont­jából szerencsés megoldás. De említhetem a francia kormány lemondását, az előrehozott vá­lasztások veszélyét Írországban a konszolidációs csomag miatt stb. Mi összesen 100 törvényből kettőről vitatkozunk. Ha kettő esetében vannak, voltak hozzá­szólások, de ezek olyanok, mint például a sör jövedéki adójáról... bárcsak ne lenne ennél nagyobb problémánk! Lehet, hogy csak mi, újság­írók vártuk, hogy az új kor­mány határozottabban jár majd el például az államház­tartás konszolidációjánakkér- désében. Nem elég határozott? A költ­ségvetési törvényt előterjesztet­tük, a költségvetési hiányt 2,5 százalékponttal csökkentjük, ami 1,7 milliárd eurót jelent. Németország csak feleakkora csökkentést tervez. De csak arányaiban, száza­lékosantekintve. Igen, de ez nagyon súlyos be­avatkozás. Ön a határozottsá­got kéri számon, tőlem külföl­dön azt kérdezik, hogy tudunk végrehajtani ilyen határozott hiánycsökkentést anélkül, hogy sztrájkok törnének ki. Én min­dig azt válaszolom, hogy sike­rült egyenletesen megosztani a terheket, inkább a kivételeket szüntettük meg a rendszerben. Nem állítom, hogy nem érinti a csomag az embereket, de ami mindenkit érint, az az egy szá­zalékpontos áfaemelés, és ezt is megpróbáltuk kompenzálni a szegényebb rétegek számára, hogyne érezzék eztmeg. Ezért a magasabb családsegítő támo­gatások, ezért növeltük a szoci­ális segélyeket, nem változtat­juk a nyugdíjak valorizációját. Ennek ellenére a vasas szak- szervezet bejelentette a sztrájkkészültséget. Azt mondta, hogy a koalíci­ónak nincsenek botrányai, de egyszer mégis kilátásba he­lyezte lemondását, és ez nem a gazdasági intézkedések, ha­nem a főügyészválasztás miatt történt. Hogyan látja a fő- ügyészválasztást? A botrány alatt törvénysér­tést értek, ilyen pedig nem tör­tént. Most még előttünk van a főügyészválasztás. Az emberek nem bíznak az igazságszolgál­tatásban, rossz a jogbiztonság, nagyon lassú az ügyek kivizs­gálása, sok ügyet nem vizsgál­nak ki, menet közben leállítják a nyomozást. Az igazságszol­gáltatás egyik pillére az ügyészség, tehát itt is változ­tatni kell. Ebben megállapod­tunk koalíciós partnereinkkel, és ez számomra olyan fontos kérdés, hogy ha változatlan formában működne az igaz­ságszolgáltatás, akkor úgy lá­tom, hogy nem lett volna szük­ség kormányváltásra sem. A főügyészválasztás miatti konfliktus az SDKÚ elnökvá­lasztása előtt keletkezett, a sajtó arról írt, hogy ez valójá­ban az ön és pártelnöke, Mikuláš Dzurinda közti konf­liktus, egyfajta erőfelmérés, ígyvolt? Néha nem tudom, hogy vic­celnek, vagy valamilyen, szá­momra ismeretlen következte­tések alapján jutnak el a vég­eredményhez. Számomra ez a probléma egyértelműen a jogál­lam biztosításához kapcsolódik. Ez a hatodik legfontosabb köz­jogi méltóság. Ezt összekapcsol­ni az SDKÚ elnökének megvá­lasztásával. .. Nem értem a logi- káj át ennek a felvetésnek. Mikuláš Dzurinda meg akarta mutatni, hogy ki az úr a koalícióban. Megmutatta, ha ő nem ért egyet a főügyészvál­tással, akkor nem lesz fő­ügyészváltás. Lesz változás? December másodikén meg­látjuk. A választás adja meg a választ, de a koalíciónak egyje- löltje van, és nem az előző fő­ügyész. Ha tehát Dobroslav Tmkát választanák meg, akkor le­mond posztjáról? Igen, lemondok. Váltsunk a nemzetiségileg érzékeny témákra. A kor­mányprogram is tartalmazza az előző kormány idején elfo­gadott hátrányos törvények megszüntetését, kiigazítását. Ez a folyamat azonban nagyon lassan megy. A hazafiassági törvény nem változik, az ál­lamnyelvtörvény csak most fog megváltozni, és ráadásul maradnak a szankciók, az ál­lampolgársági törvényt sem sikerül elfogadni az évvégéig. Nem lehetne ezeket a szimbo­likus jelentőségű törvényeket gyorsabban módosítani? Ha szimbolikusak lennének, akkor nem vitatkoznánk rajtuk. Ezek nem csak szimbolikus tör­vények, komoly hatásuk van. Egyedül a hazafiassági törvény módosítása lenne szimbolikus, mivel már hatályba lépett, az iskoláknak az előírásai alapján kellett élj árniuk, ez már tényleg csak egy gesztus lenne. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy a hazafiasság nem azt je­lenti, hogy hol és milyen sűrűn akasztjuk ki az állami szimbó­lumokat, hanem abban nyilvá­nul meg, hogy milyen szépen beszélünk szlovákul, mennyire tiszteljük a szomszédunkat, milyen a viszonyunk a kultúrá­hoz, mennyire vagyunk büsz­kék arra, hogy Szlovákia pol­gárai vagyunk. Akkor egyszerű lenne mó­dosítani a hazafiassági tör­vényt, hogy az iskoláknak ne kelljen minden osztályba zász- lótldfüggeszteni. De ez már megtörtént, a tör­vény már hatályos. Lehet, hogy nem minden is­kolában tették ki minden osz­tályban a zászlót. Akkor nem tettek eleget a tör­vénynek. A vita arról folyt a koa­lícióban, hogy van-e értelme gyorsított eljárásban elfogadni ezeket a törvényeket. Minden ön által említett törvény előkészíté­se folyamatban van. Szerintem az állami jelképeknek minden iskolában ott kell lenniük, de nem minden osztályban, a tör­vény ilyen értelemben változik majd. A nyelvtörvény a parla­mentben van, akárcsak az ál­lampolgársági törvény. Ami a nyelvtörvényben szereplő bír­ságokat illeti: vitáztunk róluk, hogy egy esetben maradjanak-e a szankciók, és ez a nyilvános tá­jékoztatás. Az, amely életveszé­lyes helyzetekre vonatkozik, vagy amelynek a hiánya az egészséget, életet, vagyont ve­szélyeztetheti. A joggyakorlat- ban a törvény nem teljes, hanem tartalmaz szankciókat. Nagyon sok olyan törvény is létezik, amely nem tartalmaz szankciókat. A törvény olyan előírás, amely szankciókat is tartalmaz, ez az általános definíciója. Én úgy gondolom, hogy életveszély ese­tében a bírság indokolt. És csak ebben az esetben maradnak a törvényben a szankciók. Készül a kisebbségi nyelv- használati törvény is. Támo­gatni fogja azt is, hogy abban is legyenek szankciók ilyen ese­tekben? Nem tudom, hogy ez az élet- veszélyes helyzetre való tájékoz­tatásra yonatkozik-e. Ismétlem, az államnyelvtörvény csak az életet, az egészséget vagy a va­gyont veszélyeztető tájékozta­tásra vonatkozik. Ezek a törvények befolyá­solják a szlovák-magyar vi­szonyt is. Hogyan értékeli a kapcsolatok változását a két ország között kormánya meg­alakulása óta? Érez valamilyen feszültséget? Talán nem érezhető, de úgy tűnik, hogy az előző kormány idején keletkezett problémá­kat nem kezelik. Magyaror­szágon érvényes az új állam­polgársági törvény, a válasz­tások előtt ez probléma volt, most viszont mintha megfe­ledkeztek volna róla. A budapesti látogatásom al­kalmával Orbán miniszterelnök úrral is folytattam kétoldalú megbeszélést. Megegyeztünk, hogy beindítjuk az alapszerző­dés alapján működő vegyes bi­zottságok munkáját. Mindegyik bizottság működik, a tagokat le­cseréltük. Ezek a bizottságok foglalkoznak a magyar állam­polgársági törvénnyel. A prob­léma az, hogy a jogszabály nincs tekintettel a nemzetközileg ér­vényes követelményekre. Szlo­vákia ebben a kérdésben élvezi Brüsszel, az Európai Unió támo­gatását. Mi kölcsönösen tájékoz­tattuk egymást álláspontjaink­ról. Én elmondtam, hogy amíg Magyarországon ez a törvény érvényben lesz, nem fogjuk bün­tetni az állampolgárainkat, de elfogadunk egy jogszabályt, hogy a magyar állampolgárság felvételének nem lesz semmi­lyen hatása Szlovákiában. Ezt támogatja Brüsszel is. Mi nem utasítjuk el a kettős állampol­gárság intézményét, ahogyan Csehország és még sok más ál­lam. Bízom benne, hogy sikerül elérni a standard kettős állam- polgárság intézményét Magyar- országgal is. Tehát ön szerint most nin­csenek problémák, javult a kapcsolat a két ország között? Nem érzek feszültséget, stan­dard módon kommunikálunk Magyarországgal, akárcsak Len­gyelországgal vagy más orszá­gokkal. Szlovákia most a viseg­rádi országok elnöki posztját töl­ti be. Kezdeményezésemre min­den uniós csúcstalálkozó előtt találkozunk, és mindig meg tu­dunk egyezni közös stratégiá­ban. Most decemberben is talál­kozunk. Ez az a módszer, amikor nem azzal foglalkozunk, ami megoszt bennünket - illetve azokkal a problémákkal a mun­kabizottságok foglakoznak. El­sősorban azonban azzal kell fog­lalkozni, ami leginkább sújt bennünket, ez pedig a gazdasági válsághatása. Tehát a kettős állampolgár­ság kérdését nem tartja olyan problémának, hogy azt a két miniszterelnöknek kellene megoldania? Ha nem tartanám problémá­nak, akkor nem lenne a parla­mentben a szlovák állampolgár- sági törvény módosítása. Ezért foglalkoztunk az első megbeszé­lésünkön is ezzel a témával Or­bán miniszterelnök úrral. Más lehetséges konfliktus­helyzetek kialakulásától nem tart a két ország között? Nem tudom mennyire gon­dolja komolyan Orbán úr a vá­lasztójog kiterjesztését. Ez prob­léma. De minden attól függ majd, hogy müyen lesz a konkrét törvény, ez téma a vegyes bizott­ságokban, és ha szükség lesz rá, akkor a megbeszélésekbe köl­csönösen beavatkozunk. Szok­tunk telefonálni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom