Új Szó, 2008. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-05 / 4. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 5. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Bizonyítvány a kormánynak A francia miniszterek ezentúl minden hónap végén bizonyítványt kapnak egyéni teljesítményükről, amelyet egy külső könyvvizsgáló cég bevonásával készít el a miniszterelnöki hivatal. „Más területekhez hasonlóan a politikának is el kell számolnia az állampolgárok előtt” - erősítette meg a Le Monde című napilap értesülését a kormányszóvivő. Francois Fiiion miniszterelnök a következő napokban egyesével fogadja kormánya tagjait, és nyújtja át nekik az első, az elmúlt három hónapi munkájukat értékelő bizonyítványt. A kulturális miniszter például a francia filmek hazai piaci részesedése vagy a múzeumok látogatottsága alapján kap osztályzatot. Az egészségügyi miniszter akkor számíthat dicséretre, ha egy orvosi konzultáció nem jár minden esetben receptfelírással, az igazságügyi miniszter pedig a visszaeső bűnözők büntetésének szigorítására nemrégiben megszavazott törvény alkalmazása és a kiszabott büntetések mértéke alapján lesz értékelhető. Aurélie Filippetti, az ellenzéki szocialisták szóvivője groteszknek és veszélyesnek ítélte a kezdeményezést, mert szerinte a politika nem a számok, a kvóták és az elszámolások terepe. „Franciaországot nem úgy kell irányítani, mint egy csavargyárat” - tette hozzá, és megkérte, hogy küldjék el Nicolas Sarkozy államfőnek Charlie Chaplin Modern idők című filmjének DVD változatát. (m) Sok az újságíró-halott Kiugróan magas maradt, elérte a 171-et tavaly az erőszakcselekményeknek áldozatul esett újságírók megerősített száma — jelentette a Nemzetközi Újságíró-szövetség (IFJ). A 120 országban 600 ezer újságírót képviselő szervezet adatai szerint csak Irakban 65 szakmabelit öltek meg. Szomáliában 8, Pakisztánban 7, Mexikóban és Srí Lankán 6-6, a Fülöp-szigete- ken 5 újságíró erőszakos halálát erősítették meg. Európai áldozatot kettőt sorol fel az IFJ: Hrant Dink török újságírót és Ivan Szafronovot, az orosz Kommerszant napilap munkatársát. Az örmény nemzetiségű Dinket közel egy éve lőtték agyon isztambuli munkahelyének, az Agos című hetilap szerkesztőségének bejáratánál. A katonai tudósító Szafronov egy moszkvai ötemeletes ház ablakából esett ki, halálát hivatalosan öngyilkosságnak tartják. A szomorú 2007-es statisztika alig marad el a tavalyelőtt összesített 177 fős rekordtól. Jim Boumelha, az IFJ elnöke különösen aggasztónak nevezte az elkövetők büntetlenségét az esetek jelentős részében. A szervezet szerint a harci zónák mellett újságíró-életeket követelt a szervezett bűnö-zés, a kábítószer-kereskedelem és piszkos politikai mesterkedések is, ez utóbbiak különösen Latin-Amerikában. (mti) Ľubomír Kotrha karikatúrája HÉTVÉG(R)E . Ficónak idén minden 8 Eddig semmi bajom nem volt a fifikus, ágaskodó masnira hasonlító 8-as számmal, talán egykori biciklim kerekének nyolcasa volt az egyetlen zavaró tényező. E héten azonban új dimenziót nyert a történet. A 8 ámyi szőlőssel rendelkező Robert Fico bejelentette, különös vonzalmat érez a 8-ra végződő évszámok iránt. Szegény 2008! S1DÓ H. ZOLTÁN Mára sikerült feldolgoznunk Ivan Gašparovič államfő szellemi kihívást jelentő újévi beszédét. A szilveszteri félédes tankpezsgő mámora, már ha volt, szintén elpárolgott, és éjfél közeledtével sem nézzük olyan izgatottan az óránkat, mint az év első gyermekének kétes dicsőségéért küzdő szülészek. Igen jói tippelnek, idén is éjfél után 1 másodperccel született az első gyermek - aztán persze hosszú percekig, esetenként órákig alábbhagyott a vajúdás. De ha túl terhes ez a téma, akkor lépjünk tovább, hiszen e kurta héten is sikerült elegendő számú marhaságot összehordaniuk a karácsonyi káposztalevestől kikerekedő politikusainknak. Kezdjük január elsejével, ami ugyebár Kubában és nálunk államünnep. Bár az egykor baráti karibi országban sok minden nem működik, de azt tudják, ha az ünnep elsején van, akkor aznap dúl a szamba és ringat álomba a gyújtó hatású hosszú beszéd. Nem úgy a Tátra tövében. Nálunk másodikára tették az ünnepi összeröffenést, persze nem a „bűnös”, értsd ellenzéki kézben levő Pozsonyba, hanem Turócszentmártonba. Rossz nyelvek szerint azért, hogy az év végi vigasság után Ján Slota tiszta fejjel jelenjen meg a rendezvényen. Végűi a derék Janót meg sem hívták az állami banzájra. így is sikerült láttatnia magát, hiszen elsején a délceg faként jellemzett szlovákság egészséges gyökereiről beszélt, melyet nem tudott kitépni tatár, török, na és persze magyar. Valóban szép szimbólum, egyben arra is jó, hogy az SNS-politikus megcsillantsa botanikai ismereteit, s esetleg azt is elárulja, mi volt az óvodában a jele. Talán gyökér? Más. Robert Fico, az államférfiúi megnyilvánulások másik jelese pedig hazafisággal leöntött történelmi ismereteit osztotta meg az év első napján még kábán pislogó népével. Annak apropóján, hogy beléptünk az Úr 2008. esztendejébe, a kormányfőből ekként bugy- gyant ki a számmisztikus: a 8-ra végződő évek szerencsések és fontosak a szlovákság számára, lévén 1688-ban született Juraj Jánošík, 1848-ban Myjaván alakult meg először a Szlovák Nemzeti Tanács és 1918-ban született a magyarok ellen oltalmat nyújtó Csehszlovákia. Hogy 1968-ról elfeledkezett? Bizonyára a jelenkori történelem óráján elbóbiskolt Robert diák, vagy észre sem vette, csakúgy, mint állítása szerint 1989 novemberét. Nekünk nyolc, mit gondol Fico a számára bűvös végződésű történelmi dátumokról, ám mi sem engedhetünk a 48-ból, amikor közös történelmünk újraírására biztat. Márpedig erre történt kísérlet Turócszentmártonban, ahol a Matica slovenská zászlainak erdejében ülésező kormány a 15 éve független Szlovákia kapcsán nyilatkozatot fogadott el, melyben - bizonyára az ezeréves méh csípése hatására - újfent a Nagymorva Birodalmat emlegetik, kihagyva Csehszlovákia megszületését és persze notóriusan 1989 novemberét. A múlt mélységesen mély kútjában példaképeket kereső és Juraj Jánošík személyében találó Fico feltette a kérdést: „Miért nem készült eddig film Svátoplukról és Pribináról?” Azért, mert Franco Nero kiöregedett - válaszolhatnánk kajánul a Honfoglalás filmeposz ismeretében. Ä történet persze nem ilyen habkönnyű. Más sem hiányzott boldogságunkhoz, mint hogy a nemzetközi politikai szervezetekből kiközösített sme- res csipet csapat a gazdaság tartópilléreinek meglazítása után a történelem újrafogalmazásában találja meg legújabb csapásirányát. A kormányfő és holdudvara most tehát népét fogja történelemre okítani - félő, alapiskolás fokon. Ennek kapcsán két bölcsesség villan be, az első: Semmi sem változik gyorsabban, mint a változatlan múlt. Putyin Oroszországa után nálunk is dicsőbbé teszik - nyilvánvalóan a magyarok rovására - a múlt történéseit? A másik: A csirkefogók utolsó mentsvára a hazafiság. Miután a gazdaság min-den fontosabb szereplőjébe már belerúgott a Fico-csapat, most hármashalom híján a sörhasukra tetováltatják a kettős keresztet? Ebben sincs nagyobb logikai bukfenc és abszurditás, mint a miniszterelnök által a köztudatba bedobott „értelmes historizmus” kifejezésben. A miniszterelnök máris beindította a hazugsággyár motorját, Jánošíkról, mint a szociáldemokrácia előfutáráról áradozik, nem létezett ószlovákokat emleget, s nem lepődnék meg, ha a holnapi háromkirályok ünnepe kapcsán kitalálná, hogy az egyik napkeleti uralkodónak bizony (ó) szlovák gyökerei vannak. Ilyen szintű handabandázással legfeljebb Samo Czambel szlovák népmesegyűjtő történetének hőse veheti fel a versenyt, aki így kezdi mondókáját: „Mikor megszülettem, nem volt se anyám, se apám.” Nekünk nem marad más hátra, mint elanyátlanodva megállapítani: ha ez így megy tovább, a végén bizony 2008 is bekerül a díszzsebkendős, ám faragatlan vezérpolitikus számára emlékezetes évszámok közé. A jezsuiták új irányvonaláról is dönt az általános kongregáció Megválasztják a fekete pápát MTl-HÁTTÉR Megkezdődik hétfőn Rómában a Jézus Társaság, a katolikus egyház leghíresebb és legbefolyásosabb rendjei közé tartozó jezsuiták általános kongregációja, amelyen új vezetőt választanak a rend élére. A sorrendben immár 35. rendi gyűlésen részt vevő 217 küldöttnek Peter-Hans Kolvenbach utódát kell megtalálnia. Erre azért van szükség, mert a holland pap, aki 24 évig állt a jezsuiták élén, nyolcvanadik életévéhez közeledve benyújtotta lemondását a rendfőnöki tisztségről. Négy és fél évszázada először fordult elő, hogy a fekete pápának is titulált jezsuita generális önszántából távozik tisztségéből. Az általános kongregációnak az új vezető megválasztása mellett határoznia kell arról is, hogy az erős befolyásáról ismert, de az utóbbi évtizedekben a jelentkezők számának csökkenésével küszködő férfi szerzetesrend a következő években milyen irányvonalat kövessen. A Loyolai Szt. Ignác által 1540-ben alapított jezsuita rend ma világszerte 19 ezer lelket számlál; legtöbb tagja 1965-ben volt, akkor 30 ezren tartoztak a soraiba. KOMMENTÁR Milyen színű az ég? KISS TIBOR NOÉ „Ősidők óta minden civilizációban megünnepelték, hogy a világ a sötétségből újra a világosság felé fordul. Ez a remény, az újrakezdés ünnepe.” - ezekkel a szavakkal nyitotta meg újévi beszédét Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke. Sólyom metaforája helytálló: kevesen kételkednek abban, hogy Magyarországon a sötétség uralkodik. De az újrakezdésre sem csak a faképnél hagyott szerelmesek vágynak, hanem úgy általában mindenki. A csendes többség, a normális Magyarország, kinek hogy tetszik. Az államfő aztán így folytatta: „Valóban sok kárt okoz a mindent a mi-ők sémára leegyszerűsítő fekete-fehér gondolkodás.” Milyen igaza van. Lássuk hát, hogyan tartják be vezető pártjaink Sólyom bölcs újévi intelmét. A piroskockás internetes oldalon a nagyobbik kormánypárt mutatja be nekünk a magyar valóság egét. Ami a címekből ítélve derűs: „A tervezettnél ötvenmilliárddal többet kapnak”, „Egyensúly, stabilitás, kiszámíthatóság - megszorítások nélkül”. Feltűnik persze néhány bárányfelhő is a horizonton. „Kedvezőbb hiány, reális növekedési prognózis”: itt az egyetlen konkrétum az, hogy hiány van. Reális? Prognózis? Növekedés? Nos, ez a maszlag. Másképpen szólva: hazugság. A szocialisták aztán némi filozófiát csempésznek a demagógiába, Churchill segítségével, ki egykor így szólott: „Egy pesszimista minden lehetőségben látja a nehézséget; egy optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget.” Ugye értik: ha magasnak tartják a villanyszámlát, legyenek optimisták, vagy ne égessék annyit a lámpát. Még megkérdeznénkTatai-Tóth Andrást (MSZP, okt-kult. munkcsop.) Bibóról vagy a fekete-fehér gondolkodás- módról, de az ég már elsötétült. A kartonból kivágott Gyurcsány, Lendvai, Hiller és a haverok még mosolyogva mutatják a jövőbe vezető utat, de már csak az emberek 10 százaléka hisz nekik. A narancssárgapöttyös oldal szerint viszont az égbolt koromfekete. „Reálissá vált a 300 forintos kenyér”, „Az önkormányzatok fekete éve”, „Tudatos népirtás folyik Magyarországon?” Mintha egy norvég black metál zenekar (mínusz sátánizmus) ihlette volna a fiatal demokraták honlapjának szerkesztőit. Éhesen, fázva, lehajtott fejjel bandukolunk körbe-körbe a Hortobágyon, az eső ömlik, a sár dagad, a remény fogy. Nincs jövő, és a múlt is csak négy évig volt tüneményes. Ez Magyarország 2008-ban a narancssárgapöttyösök szerint. Nekünk azonban van egy jó hírünk így év elején. Amennyiben Csapody Miklós (MDF) január végén megnyeri az időközi választást Újbudán, akkor Farkas Bertalan jutna be a parlamentbe. Igen, az űrhajós. Ő aztán el tudná mondani a többieknek, hogy milyen is az ég valójában, elég közelről látta. És talán elég magasról is. Strukturális probléma CZAJL1K KATALIN Szlovákia 2013-ig 11 milliárd eurónyi strukturális támogatást kaphat Brüsszeltől, melynek az ország strukturális lemaradásainak leküzdésében kellene segítenie. Az EU nemes szándékaihoz képest a helyzet azonban úgy fest, hogy az ország csaknem teljes évi költségvetését kitevő összeg a leginkább a kormánypárt (ok) strukturális lemaradásait fogja enyhíteni, de azokat nagyon. Az MKP bizonyára nem téved, ha azt gyanítja, a kormány pártalapon fogja elosztani az európai pénzeket, s az sem tűnik kevésbé hihetőnek, hogy a magyar intézményeknek valami miatt sokkal nehezebb lesz támogatáshoz jutniuk az elkövetkező időszakban. Az eurómilliárdok merítését azonban a kormánypártok egymás közti küzdelme is lassítja. Érthető, hogy a Smer és az SNS is (a HZDS valahogy kiesett a játékból, félteni azért nem kell, biztos talál alternatív forrásokat) saját ellenőrzésük alá vonnák a EU-alapok feletti őrködést. Az üyen hatalmas pénzösszeg feletti rendelkezés lehetősége jóllehet soha vissza nem térő alkalom a párt, és a párthoz közel állók érdekeinek kielégítésére. S hogy a kormánykoalíció tagjainak nincsen gondjuk pártjaik jótevőit közpénzekkel honorálni, arról ékesen tanúskodik a földalap-ügy, de mesélni tudna a Smer-kö- zeli Ikores cég is, hogy csak kettőt említsünk. A gond igazából abban van, hogy az európai szinten hatalmas összegeket felemésztő strukturális támogatások rendszere lehetővé teszi a pártpolitikai célokra történő visszaéléseket. Ne legyenek illúzióink: Szlovákia ebből a szempontból minden bizonnyal nem kivétel, az EU-s kassza bőkezűsége Európa-szerte túl nagy csábítás a pártok számára. S nem is kell feltétlenül a szó szoros értelmében vett csalásokhoz folyamodni, elég elegánsan úgy igazítani a pályázati feltételeket, hogy azok megfeleljenek a kellő érdekeknek. Hivatalnok legyen a talpán, aki Brüsszelből képes leleplezni az efféle fondorlatokat. Arról nem is beszélve, hogy az ellenőrzés hatékonyságának növelése további kiadásokkal jár, olyannyira, hogy hosszú távon az adminisztratív és kontroli-költségek megközelíthetik a valóban támogatásra szolgáló összeget. Feltehetjük a kérdést, hol maradnak az EU nemes céljai, az egyes régiók közti fejlettségi különbségek kiküszöbölése, a le- maradottak felkarolása. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a döntéshozók közül - nemzeti kormányok, Európai Bizottság - igazából senkinek sem érdeke, hogy változtasson a jelenlegi helyzeten, hiszen valamennyien a pártpolitika „delegáltjai” (az európai biztosokat is pártok jelölik). Elgondolkodtató tehát a liberális álláspont, miszerint bármilyen, közpénzből történő támogatás csak a szabad piac torzításához és korrupcióhoz vezet. A szlovákiai példa is azt támasztja alá, hogy éppen ez a strukturális alapok legnagyobb strukturális problémája.
