Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)
2007-05-05 / 103. szám, szombat
16 Szalon ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 5. www.ujszo.com V; y'% „ i Koránt sincs még vége népszerű irodalmi tippversenyünknek, de többek kérésére közzétesszük az eddigi részeredményeket. Meg aztán: a hetes éppen alkalmas szám lehet, miért ne tartanánk egy kis terepszemlét a most lezárult hetedik forduló után. Vagyis minden számítógépes ismeretünket összeszedve felállítottuk ezt az itt látható piramist. Mely púamis csúcsát jelenleg egy harminchárom tagú élcsapat képezi, igaz, tőlük a nyolcvan és hetven pont fölötti eredménynyel büszkélkedők lemaradása esetenként csak alig-alig számottevő. (A szerkesztőségben egyébként az a vélemény alakult ki, hogy - tekintettel a verseny tartamára - a végső győzelemre szinte mindenkinek, elméletileg még az egyetlen 2 pontos tippelőnknek is van esélye.) Másrészt, és ez bizony nem elhanyagolható tény: a végső sorsoláson, melyen Új Szó-előfizetés és irodalmi lapok előfizetése nyerhető, műiden tippelő részt vesz, pontosabban minden egyes postán és elektronikusan feladott szelvény. Ilyen értelemben a legtöbb pontot szerző tippelőnk (és előreláthatóan még néhányan a nagyon magas pontszámot elérők közül), noha értékes könyvcsomagot kap, lényegében ennek az igényes műveltségi vetélkedőnek az okkal büszke győztese lesz: a győzelem lesz a díja, a tudat, hogy a sok-sok roppant felkészült és körültekintő (meg szemfüles és tájékozott) versenytársát mind maga mögé sikerült utasítania. Helyszűke miatt nem tesszük közzé minden tippelőnk nevét, s talán azokkal szemben, akik egyszer vagy kétszer tippeltek csak, nem is járnánk el méltányosan. Ellenben a fölzárkózásra, a följebb lépésre sosincs későn, szerencsére. Mint ahogy az sincs sehová fölírva, hogy újabb hét fordulónyi ideig kell várni a következő részeredmények ismertetésére: mihelyt jelentősebben átrendeződni látszik a púamisunk, közöljük az újabb aktuális ponteredményeket. A pontozás módszertanáról röviden annyit, hogy minden helyes válasz egy pontot ér, eddig 7x14, tehát 98 pontot lehetett elérni. Köny- nyen kiszámítható, hogy a jelenlegi listavezető (a terepet a púamis legtetejéről szemlélő) Szilva István (Sáró) a hét forduló tizennégy kérdéséből egyet nem válaszolt csak meg helyesen. Másrészt, és ez már nem módszertan, hanem fontos megjegyzés: a jelenleg hatvan és még kevesebb ponton állók közt is sokan többszörös teli- vagy majdnem telitalálatos tippelők, csak éppen nem minden fordulóban vettek részt, vagy csak nemrég kapcsolódtak be a versenybe. Végül egy kis statisztika: versenyünkbe eddig csaknem háromszázan kapcsolódtak be, közülük mintegy száznyolcvanat állandó tippelőnknek tudhatunk; nekik és a rendszeresen visz- sza-visszatérőknek külön köszönet. (Aszerk.) Szilva István 96 pont Balázs Anita, Balázs Katalin, Bodon Sándor, Kiss Jenő, Rózsa Szilvia 95 pont Balázs Valéria, Z. Bodon Erzsébet, M.Kúály Berta 94 pont Bán Edit, Duray Rezső, Szépe Adrianna 93 pont Kiss Púoska, Mihály Beáta, Szabó István, Szabó Kornél, Tőre Ildikó, Vankó Henriett 92 pont Csala Gyula, Sajkovics Klára 91 pont Boros Elvúa, Szabó László, Szűcs Lászlóné, Torma Andrea 90 pont Blahó Csaba, Kamenár Gabriella, Képes András, Ledeczky Valéria, Nagy Elvúa, Nagy Lívia, Plichta Anna, Szűcs László, Világi László 80 pont fölöttiek Alexovics Gabriella (80), if). Büás Zsuzsanna (86), Csiba Erika (82), Ganzer Ildikó (80), Geleta Ferenc (81), Godány Katalin (82) , Gubíkné Harmati Mária (83) , Hajdúk György (81), Hal- gas Ildikó (82), Lelkes Ágnes (88), Lőrincz László (82), Nyus- tyin Ferenc (81), Ollári Eszter (87), Pásztor János (89), Szent- gáli Nóra (81), Varga Mária (87), Vincze Olga (82) és a somoijai Zalabai Zsigmond Városi Könyvtár (81). A 70-en túliak társasága Bógyi Mária (75), Hagony Ilona (78), Kiss Sándor (79), Nagy Ferenc (76), Orosky Tamás (75), Petro Renáta (73), Szabó Eleonóra (79), Varga József (77), Vendégh Púoska (77) és Veres István (76). Hajrázó hatvanasok Agócs Gyula (64), Dobrovolný István (67), Gazsi Judit (68), Horváth Ibolya (68), Jéney Tímea (65), Kállay Dávid (65), Líška Zsanett (68), Méry Júlia (64), Mészáros Kiss Anna (69), Mészáros Marián (66), Mihály Anna (62), Mihály Tibor (67), Nagy Melinda (64), Rózsa Erzsébet (68), Szalai Adrienn (65), Taliga Árpádné (68), Varga Márta (68) és Vystrčil György (67). (Fénykép: AP Photo/Muhammed Muheisen) . Sárói elsőség: 97 pont tv " JEGYZET Lapszél SZÁSZI ZOLTÁN Egy egész hétvégén vers és szöveg zúdult a fejembe. Három napig a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny döntőit hallgattam ébredéstől ájulásig. Kipróbálásra ajánlott bevetés, edzettebb versfogyasztóknak egészen kiváló élmény, még edzettebbeknek (lásd a verseny zsűrije) elébb- utóbb katartikus kimerülés, megmagyarázhatatlanul érdekes, szülte már köztes léthez hasonló állapot. Ajándék ez a nap, morgóm magamban a kezdetén, majd végül ajándék egy perc csend, hiszen legkevesebb napi félszáz előadás után már szédeleg még a legedzettebb hallgatói fej is. Esetleg rímben kezd társalogni, hőseposzként éh meg még azt is, hogy éppen kihozza a pincér a kávéját. (Néha eposznyi ideig tartott, míg kiért a várva várt kávé!) Mégis van valami mindenen túli szép ebben az egészben. A tudat, hogy vannak még fejek, melyekbe maguktól, no meg persze némi szeh'd pedagógiai biztatásra, versek, szövegek kerülnek bele. S attól műiden bizonnyal nemesb lesz a lélek, s kikel balsorsa minden nyűge s nyilai ellen; tudatosítja, hogy tudása, érzései jól használható eszközök mindennapok elviselésére. Mert milyenek a mindennapok? Amilyenek szoktak lenni. Ám azon a példán is érdemes eltöprengem, mi mozgatja azt a konkrét, kamaszkorú szereplőt, aki egy felnőtt élet gondjaival ismerkedik. Azok súlya alatt képes verset, szöveget megtanulni és átadni, nem is akárhogyan. Kamaszkorú kis ismerősöm gyöngécske vállain embert próbáló súlyok. Hetekig, hónapokig, tehát többek közt éppen a vers- és prózamondó versenyre való felkészülés, a különböző fordulók meg hozzá még egy másik országos verseny ideje alatt, mindennapi tanulás, iskolába való beutazás terhei mellé felnőttként kellett helytállnia. Ez idő alatt ugyanis édesanyja súlyos betegen, több bonyolult műtétet elszenvedve kórházból próbálta meg úányítani a család életét. A munka nagy részét helyben azonban mégis neki, a kamasznak kellett elvégeznie. Persze nagymamák is segítettek, meg még sokan mások, de az ő kis életében jelentett igazi erőpróbát, hogy édesanyjával csak telefonon tudott napi kapcsolatot tartani, hogy a hiány, az anyu hiánya ott volt műiden reggelikészítésben, mosogatásban, húslevesfőzésben. Mosolygott, mikor erről beszélgettünk, mosolygott végre, mert az erőpróbák végén, az országos fordulón, igaz, még nagyon gyengécskén, de ott volt mellette az anyu. Segítette-e nehéz perceiben a vers, át tudta-e segítem azokon a nehéz pillanatokon, amikor az apának főzött húslevesbe sós ízként néhány könnycsepp is belehullott, miközben a receptet telefonon egyeztette anyukával? Bizonnyal, hiszen másképpen nem vállalta volna így a terhek elviselése mellett a számára kedves tevékenységet, a versmondást. Ha lelki gyógyszer tud lenni vers és szöveg, akkor ezek szerint mégsem hiábavaló úónak, költőnek lenni. Megmenteni egyetlen embert, egy világ megmentését jelenti. Vers, szöveg képes lenne erre? Lám, igen, tapasztalás, tény. Kamaszkorú kis ismerősöm az országos verseny gáláját korábban mindig végignézte, idén is minden bizonnyal élvezte volna. Ám anyukája még fáradékony, harmatgyenge, így hát a gála felénél távoztak. Két felnőtt. A kissé megtört, de már gyógyulófélben levő asszony, tudja már, kislánya, aki éppen hogy elérte a kamaszkor határát, immár felnőtt, lúd áldozatot hozni. Úgy tud lemondani olyan számára nagyon fontos dologról, hogy az előtt csak szeh'd főhajtással lehet tisztelegni. Vagy talán egy verssel. Ajándék volt az a napnyugtába hajló délután, amikor láthattam őket karonfogva, csendes mosolyokkal egymás felé fordulva elfelé menni.
