Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)

2006-12-18 / 290. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 18. Vélemény és háttér 5 Semmit se féljen a kedves beteg, a főorvos úr a legbefolyásosabb kormánypárt tagja... (Peter Gossányi rajza) Az RMDSZ a romániai magyar politikusok lejáratását szolgáló törekvésekről Szlovák mintára akarják kiszorítani Markóékat is ■ KOMMENTÁR Egy bunkó Büsszelben BARAK LÁSZLÓ Robert Fico unatkozott Brüsszelben az Európai Unió csúcsértekezle­tén. Ez volt a múlt hét híre. Végre egy unalmasnak tűnő hír. így van ez rendjén, elvégre jótéko­nyan unalmas ünnepkör elébe nézünk - remélhetőleg. Miközben jó­tékonyan szeretni fogjuk egymást karácsonykor, majd megint. Hogy aztán felszabadultan pontot tegyünk a letudott szeretetadag és az esztendő végére, s nagybetűvel kezdhessünk egy új mondatot. Egy új esztendőt. Amelyben vélhetően éppúgy és annyira lesz majd oda ismét a nyugalom meg az unalom, mint ez idáig. De vajon nem szentségtörés-e üyenkor, üyesmit leírni? Lehet, hogy igen, ám in­kább efféle szentségtörés legyen a vétkünk, mintsem a nyálas kép­mutatás. Hiszen senki nem gondolhatja komolyan, hogy karácsony­kor képes szívet és lelket cserélni bárki emberfia... Ez a Ficó sem képes lelket és szívet cserélni már soha. Hogyan is len­ne képes? Miért is ne unatkozott volna Brüsszelben, amikor nincsen most ott ember, na jó, politikus, aki érdemben szóba állna vele? Kép­zeljünk csak el egy melegre hangolt karácsonyi, családi összejöve­telt, mondjuk, valahol a világ túlsó végén, ahová, mintha véletlenül, becsöppenünk. Akárha valaki új lakóként egy utcai közösségbe. Nem ismeijük az adott mikro- vagy makroközösség tagjait, viselke­déskultúráját, szokásait, urambocsá! eseüeg a nyelvét sem egé­szen. .. Lévén hivatásos ateisták, a mennyből az angyalt is csak a sa­ját nyelvünkön szoktuk volt, mintegy automatizmusból elkántálni. Rácponty helyett meg valami ismereden „tenger gyümölcsét“ szol­gál fel nekünk a személyzet. Olyan eszcájggal és terítéssel a kezünk ügyében, amelyről legmerészebb képzettársításainkban is csak hol­mi franciakulcs, esedeg a suszterunk szerszámai jutnak eszünkbe... S persze azt sem értjük, miről hadováinak az ismeredenek, akik a tósztokat mondják... Hát hogy a fészkes fenébe ne unatkozna az em­ber egy ilyen helyzetben? Amelyből egyébként csak rossz megoldá­sokkal lehetünk képesek kivágni magunkat. Vagy unatkozunk egy nagyot, s nyomatékot adva ebbéli lelki állapotunknak félrehúzódunk egy sarokba, vagy pedig beleböffentvén a nulláslisztbe lebaltázzuk a társaságot, vendéglátóinkat. Kinyilatkoztatván, hogy nem értik azok az emberi beszédet. Ez utóbbi módszert választotta a mi Robert Fi- cónk, amikor a múlt héten az EU-tagállamok miniszterelnöki csúcs- értekezletén meglehetős teatralitással, egyszersmind persze a haza­kacsintás szándékával, jó hangosan kinyilvánította, hogy unja a brüsszeli banánt. Merthogy látni valóan fölöslegesnek érezte magát. Vagyis nyilván azt gondolta, a brüsszeli díszvacsora-meghívást hasz­nosabb lett volna, mondjuk, a protokollfőnökének megküldeni. Lé­vén, az van arra kiképezve, hogy holmi „fércmunkákat“ annak rend- je-módja szerint elvégezzen. Ráadásul azt is tudja talán, hogy a hal­hoz halkés és könnyű, száraz bor dukál. Arról viszont nem volt eled­dig hír, vajon mi is lett volna ama pótcselekvés, amelyre kapható lett volna a mi Ficónk itthon, a brüsszeli csúcsértekezlet kényszerű ab­szolválása helyett. - Hagyjuk azonban az efféle szőrszálhasogatást, elvégre is, kit érdekel az ő személyes nyomora - jegyezhetnénk meg némi rosszindulattal. Habár ebben az országban mi mindig és vala­mennyien megszíyjuk azt, amint egy Meäar nevű zsigeri bunkó or- száglása idején is megtörtént, ha éppen aktuális vezetőnk nem ta­nult meg idejekorán késsel és villával enni... TALLÓZÓ FIGYELŐ Négy nyelven hallgasson! Micheliné Calmy-Rey jelenlegi külügyminiszter asszony 2007-ben Svájc történetének második női elnökeként tölti hivatali idejét. A nem minden­napi, temperamentumos 61 éves hölgy 1939 óta a második legrosszabb eredményt érte el, azóta, hogy a parlamenti kép­viselők a népszerűden Marcel Püet-Golazt a náci Németor­szág irányában tett közeledési kísérleteiért megbüntették. A választók körében azonban Calmy-Rey asszony jóval nép­szerűbb, mint ahogyan azt a parlamenti szavazás eredmé­nye alapján hinni lehetne. A külügyminiszter nyomban tudta, kiknek köszönheti a rossz eredményt. A televízió­ban ugyanis nem minden gúny nélkül jelentette ki a szo­ciáldemokrata Calmy-Rey, hogy sokan azt tartják a leg­jobb svájci külpolitikának, ha „egyáltalában nem folytatnak külpolitikát, és annak örülné­nek a leginkább, ha a külügy­miniszter az ország mind a négy hivatalos nyelvén hall­gatna”. Az oldalvágás minde­nekelőtt a jobboldali populista Svájci Néppártnak fSVP) szólt, amelyről a szociálde­mokraták gyanítják, hogy a szavazásról távol maradt 30 képviselő többségét ő „adta”. A szociáldemokraták szerint ugyanis Calmy-Rey egy „szoci­ális, nyitott és modern Svájc” híve, amivel éppen az ellen­kezője annak, amit a SVP akar. Valójában a külügyminiszter asszony sokkal messzebbre merészkedett a nemzetközi parketten, mint amennyire az szokás a hagyományosan sem­leges Svájcban. Nemzetközi közel-keleti konferenciát hí­vott össze Gertibe, és még en­nél is jobban felkavarta a ke­délyeket a palesztinok iránti baráti magatartása, ami Jasszer Arafat sírjánál tett láto­gatásával tetőzött. Ezzel politi­kai tabut tört meg. Svájcban az államelnöki tisztség nem jár együtt különleges hatáskörrel, mint Nyugat-Európa csaknem valamennyi parlamenti de­mokráciájában. A szövetségi elnököt rotációs eljárással egy évre válaszlják, és a héttagú kormányban csupán „primus inter pares” - első az egyenlők között. Megtartja szakminisz­teri tárcáját, ami sok „szükség­telen” reprezentációs költsé­get takarít meg a spórolós svájciak számára. (MTI) A Mikulás tojásai JUHÁSZ KATALIN Egyre bizalmatianabbul mozgok az élelmiszerboltokban, az utóbbi időben az életunt eladóknak is egyre gyakrabban ajándékoznak meg egy-egy World Press Photo- díjas arckifejezéssel. Nem csodál­kozom rajtuk, én se örülnék, ha a munkahelyemen valaki mindent megszagolna, kibontana, fény fe­lé tartva mustrálna vagy átcímké­zést gyanítva kapargatná a matri­cát. Az összetevőkbe való belemé- lyedést és az ezzel kapcsolatos fo­gas kérdéseket meg egyenesen provokációnak tekinteném, szó­Az erdélyi magyarságot szlovák mintára ki akarják szorítani a politikai életből, ebben a titkosszolgálatok tevékeny szerepet vállal­nak, a magyar közösség pe­dig csak összefogással vé­dekezhet e jelenség ellen. GARZÓ FERENC Ez volt a felszólalások egy részé­nek fő mondanivalója a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Szö­vetségi Képviselői Tanácsának szombati marosvásárhelyi ülésén. „A romániai magyarságnak van oka az ünneplésre az európai uniós csatlakozás küszöbén, de vissza kell utasítania a román belpolitiká­ban tapasztalható, magyar politi­kusok lejáratását szolgáló törekvé­seket” - fejtette ki a tanácskozáson Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Emlékeztetett arra, hogy a rend­szerváltás után a román politikai erők többször mondták a magya­roknak: „Gyertek velünk!” Az RMDSZ mindig hajlandó volt az együttműködésre. „Szükség is volt e szervezet hozzájárulására és szo­lidaritására Románia euroatianti integrációja kapcsán” - mondta. Szomorúan állapította meg ugyan­akkor, hogy időközben az egész térségben, Magyarországon és Ro­mániában egyaránt elfáradt a de­mokrácia, és elfáradtak azok is, akik az elmúlt másfél évtizedben kiépítették ezt a demokráciát. Markó felszólalása egyszerre tükrözte a jövő iránti derűlátást és val, utálom is magam rendesen, de mit van mit tennem: ha az em­ber sokat néz tévét, itt az ered­mény. A minap, amolyan előkarácsonyi, utómikulási látogatásra készül­vén két gyereknek kerestem meg­felelő édességet. Mindegy, mit, csak idei dátum legyen rajta, és Mikulás díszítse. Nem túl nehéz feladat ez egy édességrészlegen, hiszen november közepe óta min­den terméken ott vigyorog a fehér szakállú, borvirágos orrú öregúr, néha még a rénszarvasok is mo­solyt küldenek a vásárlóknak. Alaposabb tanulmányozás után azonban kiderül, a tetszetős külső bárgyú belsőt takar, az egész Mi­kulás-parádé kizárólag a vevő át­verésére irányul. Tartalom helyett a forma. A színes, ünnepi díszdo­a bizonytalanságot. Rámutatott az aggasztó jelenségekre, különös te­kintettel a romániai magyarság képviselői ellen folytatott legutóbbi lejáratási törekvésekre. Határozot­tan kiállt Nagy Zsolt távközlési és informatikai miniszter mellett, akit az utóbbi hetekben a román sajtó (meg nem nevezett ügyészi forrá­sokra hivatkozva) egy gazdasági „kémügy” szereplőjének tüntetett fel, miközben a fiatal tárcavezető ellen semmiféle büntetőeljárás nem folyik. Markó a magyarellen- esség megnyilvánulásának minősí­tette azt is, hogy a kolozsvári Ba- bes-Bolyai Tüdományegyetem ve­zetése elbocsátott két magyar okta­tót, amiért azok (bár Markó szerint vitatott eszközök révén) érvényt akartak szerezni a kétnyelvű felira­tokra vonatkozó, már meglevő elvi határozatnak. Visszatérve a Nagy Zsoltot és néhány más RMDSZ-po- litikust az utóbbi időben ért lejára­tási törekvésekre, Markó úgy vélte: határozottan vissza kell utasítani az ötvenes évek koncepciós pereire emlékeztető megalapozatlan és ve­szedelmes vádakat, amelyek révén egyes politikai erők - a titkosszol­gálatokon keresztül, a sajtó felhasz­nálásával - megpróbálják kiszoríta­ni az RMDSZ-t a politikai életből, megkérdőjelezve még e szervezet­nek az ország boldogulását előse­gítő eddigi egész tevékenységét is. Borbély László építésügyi mi­niszter szenvedélyes hangú felszó­lalásában úgy fogalmazott: a ro­mán közéletben egyeseket zavar, hogy az RMDSZ megerősödött, és olykor képes érvényesíteni akara­bozban a legolcsóbb keksz lapul, a trendi figurákkal díszített zacs­kók évközben eladhatatlan áru­cikkeket rejtenek, az egész egy nagy agilityjáték, ahol a keres­kedők mérkőznek a vevőkkel. Rá­jöttem továbbá, hogy tulajdon­képpen mennyire rühellem a Mi­kulást, aki valahogy úgy férkőzött a karácsonyfa alá, mint a nyúl a húsvéti ünnepkörbe: semmi ke­resnivalója ott, ahol mostanában ő a főszereplő. Apropó: tudták önök, hogy a Mikulás bundája csak azóta piros, amióta egy korai Coca-Cola reklámban üyen gú­nyában jelent meg? Mindegy, ezen már nem változtatunk, bár üdítő ötlet lenne az üdítőgyártól, ha jövőre, mondjuk, kékbe öltöz­tetné az ősz mestert. Amit azon­ban a minap láttam, arra nincse­tát a román parlamentben és kor­mányban. Különösen kikelt az el­len, hogy a román sajtó, főleg a té­véadók egyrészt „személyiségeket kreálnak” a politikában, másrészt pedig bemocskolnak embereket, akikről „valaki valamit mondott va­lamikor”, s ez elég a lejáratásuk­hoz. A miniszter tűrhetetlennek minősítette, hogy titkos ügyészi vizsgálatok közben a román sajtó­ban naponta jelennek meg ügyész­ségijegyzőkönyvek, nem tudni, ki­nek a .jóvoltából”. Borbély szerint egyes erők így akaiják megfélemlí­teni az embereket. A magyarság szerinte csak összefogással, egy­ségben védekezhet e jelenség ellen. Lakatos Péter, az RMDSZ Bihar megyei elnöke a titkosszolgálatok tevékenységét bírálta, hangoztat­va: ezek a szervek a „zavarosban halásznak”, az igazságszolgáltatás pedig a mindenkori hatalomnak próbál megfelelni. Kónya-Hamar Sándor európai parlamenti megfi­gyelő a szlovákiai „Fico-modell” ro­mániai megvalósításának a veszé­lyét idézte fel. Eckstein-Kovács Pé­ter szenátor határozottan áhította, hogy a legutóbbi lejáratási kam­pánynak a célja az erdélyi magyar­ság kiszorítása a politikai életből. Nem csupán a „kémügyre” utalt, hanem arra is, hogy a Securitate irattárát vizsgáló bizottság nemrég többször is összemosta az egykori megfigyelteket és besúgókat, előszeretettel „szedve elő” RMDSZ- es politikusokat. A szerző az MTI bukaresti tu­dósítója nek szavak, csak valami gomoly- gó, rossz érzés a gyomor tájékán. Egy német multicég, amely elsősorban csokitojásba rejtett műanyag játékairól híresült el, korszakos ötlettel rukkolt elő a húsvétig tartó holtszezon áthida­lása érdekében. Tetszetős, három­szög alakú papírdoboz, rajta - ki más? - a Mikulás integet, benne pedig „meglepetés“, sőt nem is egy, hanem mindjárt három. Há­rom csokitojás! Ó, irgalom atyja, ne hagyj el! Hogyan magyarázza­nak el az istenfélő szülők ártatlan gyermekeiknek üy abszurdu­mot? ! Mert a Santa Claus nevet még csak-csak le lehet fordítani (ferdíteni) Jézuskára, az azonban nehezen kommunikálható, mitől lett a Mikulásnak három tojása!? Vagy kérdezzem meg az eladót...? Autonómia­népszavazás Nem hivatalos népszavazás kezdődött a Székelyföld területi autonómiájáról 23, többségé­ben magyarok által lakott Ko- vászna és Hargita megyei tele­pülésen. Ferencz Csaba, a Szé­kely Nemzeti Tanács alelnöke elmondta, a referendumot az SZNT helyi szervezetei kezde­ményezték a Kovászna megyei Erdővidék 20 településén, vala­mint a Hargita megyei Széke­lyudvarhelyen, Bögözön és Gyergyócsomafalván. A Szé­kelyföld körülbelül tíz százalé­kát kitevő településeken a szer­vezők december 16-a és 23-a között mozgóurnákkal járnak házról házra.A szervezők a megfigyelői szerep ellátására 25 romániai és külföldi civil, valamint politikai szervezetet kértek fel. Eddig azonban csak kettő, a marosvásárhelyi Pro Európa Liga, valamint a Magya­rok Vüágszövetsége jelezte, hogy megfigyelőket küld a refe­rendumra - mondta az SZNT- alelnök. Ferencz Csaba pozitív fejleményként értékeli, hogy az érintett településeken a Romá­niai Magyar Demokrata Szövet­ség (RMDSZ) színeiben megvá­lasztott polgármesterek nem akadályozták a kezdeménye­zést, ami szerinte már helyi szintű együttműködésnek is te­kinthető. Az SZNT-t az erdélyi magyar történelmi egyházak helyi képviselői is segítik, ugyanis egyes településeken a lelkészi hivatalokban történik a szavazatok számlálása, a temp­lomokban meghirdették az ese­ményt, a presbiterek pedig ön­kéntesként vállalták az urnák szállítását. A romániai magyar érdekvédelmi szervezet ve­zetősége korábban leszögezte: azért nem ért egyet ezzel a kez­deményezéssel, mert Romániá­ban nem létezik jelenleg jogi keret a Székelyföld területi au­tonómiájáról szóló népszavazás megszervezésére. Az SZNT ere­detileg hivatalos népszavazást tervezett, de ez azért nem vált lehetővé, mert a helyi tanácsok kevés helyen fogadtak el a refe­rendum kiírásáról szóló határo­zatot. A nem hivatalos, jogi kö­vetkezményekkel nem rendel­kező szavazás eredményét a szervezők Románia kormányá­hoz és államfőjéhez, és az ÉPP magyar frakciójához is elkül­dik. Ferencz Csaba hangsúlyoz­ta: reméli, ezek után egyre több székelyföldi település követi ezt a példát, ugyanis - mint fogal­mazott - civil nyomásgyakorlá­si eszközként alkalmas arra, hogy Székelyföld lakossága hi­vatalosan is kinyilváníthassa majd akaratát a területi autonó­mia ügyében. (MTI) JEGYZET

Next

/
Oldalképek
Tartalom