Új Szó, 2006. december (59. évfolyam, 276-299. szám)
2006-12-18 / 290. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. DECEMBER 18. www.ujszo.com RÖVIDEN XIII. századi freskókra bukkantak Róma. A római Celia dombon álló Santi Quattro Coronati Ágos- ton-rendi monostor restaurálása során XIII. századi freskókat találtak több rétegű mész alatt. A kiváló állapotban lévő festmények a 12 hónapot, a bűnöket, a nyelvtan, a geometria, a matematika, a csillagászat és a zene alakjait, az évszakokat a szelekkel, a csillagképeket ábrázolják, valamint egy tengeri tájat. A szakemberek szerint ezek a művek a XIII. század olasz festészetének legjelentősebb darabjai közé tartoznak a témák gazdagsága, a színek élénksége és főként művészi kivitelezésük miatt. Méltán mondhatta bemutatásukkor az olasz kulturális miniszter, hogy „Olaszország szüntelenül hihetetlen meglepetésekkel ajándékoz meg bennünket”. (MTI) Életműdíj Mészáros Mártának Isztambul. Életműdíjjal tiszteleg Mészáros Márta munkássága előtt a Film és Történelem elnevezésű filmfesztivál Isztambulban. A magyar rendezőt az egyetemes filmművészet gazdagításában betöltött szerepéért tüntetik ki különdíjjal a pénteken kezdődött filmfesztiválon. Ebből az alkalomból az isztambuli fesztivál műsorra tűzi Mészáros Márta világhírű Napló-sorozatát. A rangos elismerésben az elmúlt években Szabó István és Andrzej Wajda részesült. A december 22-ig tartó szemlén Mészáros Márta és Szabó István műveiből látható egy-egy válogatás. A versenyprogramba Hajdú Szabolcs Fehér tenyér című filmje kapott meghívást. (MTI) Pilinszky János műveit Törőcsik Mari tolmácsolja Hangoskönyvek karácsonyra MT1-H1R Budapest. Egyebek között Má- rai Sándor két írását, a Válás Budán című regényt és a Füves könyvet adta ki hangoskönyv formában karácsonyra a Parlando. Márai egyik legnépszerűbb művét, a Válás Budán című történetet Lukács Sándor, László Zsolt és Görög László adja elő, a Füves könyv pedig a Nemzeti Színház színészeinek előadásában hallható. Márai Sándor gyógyító gondolatait többek között Törőcsik Mari, Psota Irén, Avar István, Garas Dezső és Raksányi Gellért mondja el. A kiadó első verses hangoskönyvével jelentkezik idén: Pilinszky János műveit a költő jó barátja, Törőcsik Mari mondja el. Szintén hangoskönyvként jelenteti meg a Parlando Bohumil Hrabal Sörgyári Capriccio című művét. A Menzel filmjében megelevenedett szeszélyes fiatalasszony és a szószátyár Pepin bácsi történeteit Für Anikó és Kern András adja elő. A No- bel-díjas J. B. Singer A halott hegedűs című művét, egy lengyelországi zsidó falu régi világát felidéző szürreális történetet szintén Kern András olvassa fel. Megjelent az Irodalmi Szemle decemberi száma Illyés és Novomesky LAPAJÁNLÓ Az esszé és az értekező próza túlsúlya jellemző a folyóirat legújabb számára. Duba Gyula egy felvetés kapcsán (Kiss József írásáról, mely a Fórumban jelent meg) a szlovák-magyar kapcsolatokat veszi górcső alá. Az ösztönzést az is erősítette, hogy korábban Novomesky esszékötetéhez (Az időszerűség időtlensége, 1989) ő írta az utószót. Lényegében egy Illyés - Novomesky (tervezett) levélváltásról van szó, melyre azonban nem került sor, minthogy Vladimír Minác elhíresült esszéje, az Egy nemzet él itt (melyben ellenérzéseit fogalmazta meg a csehekkel, magyarokkal és a zsidókkal szemben!) ellehetetlenítette ezt a jó szándékúnak ígérkezett eszmecserét. Duba írásában szembesül a történelmi tényekkel, kihívásokkal is, tisztában van „a történelmi dilemma természetével és mélységével” s azzal is, hogy az ellentmondásos kapcsolatrendszer során „a hazai magyar író... a huszadik század (kései) totális abszurditásával áll szemben”. Gyüre Lajos értekezésében Kassa és a Rákócziak címmel a fejedelem és a keleti metropolis kapcsolatával foglalkozik, azzal a reménnyel, hogy eljön az idő, amikor - más kiválóságokhoz hasonlóan - Rákócziról is utcát neveznek el - Kassán. Közli a folyóirat Csanda Gábor Fejezetek a szlovákiai magyar irodalomból című értekezését, melyben a prózaírók vannak terítéken (Duba Gyula, Dobos László, Monoszlóy Dezső, Bereck József, Grendel Lajos és Tálamon Alfonz), továbbá Alabán Ferenc Az érték, a recepció és az irodalomtudomány irányultsága című terjedelmes tanulmányát. Lőcsei Péter Reményi József, a két világháború között alkotó író, kritikus munkásságára és kapcsolataira emlékezik, Szalay Zoltán kritikája pedig Dömény Andrea kötetével foglalkozik A szépirodalmat Gál Sándor megejtően szép elbeszélése, Az Egy és az Egész képviseli, a költészetet pedig Tóth Elemér versei. Történelmi érdekesség, hogy az olvasó megismerkedhet Babos László versével, mely a kortársak számára az 1956-os események idején vált ismertté, a titkos- rendőrség (Babos László letartóztatását követően) azonban elkobozta a művet. Fábry Zoltán Nagyon fáj című írásán kívül ez az egyetlen, mely a Magyar október idején, a magyar fájdalmak felidézésével íródott, Magyar zsoltár címmel. Megemlékezik a folyóirat Határ Győző Kossuth-díjas író haláláról is, aki Londonban 93 éves korában hunyt el. (zsolt) XL1X. EVE. O 12. SZAM/2006. DECEMBER D ARA 20.- SK Tóth Elemér versei Az Egy és az Egész «541 Sind:* cibísoüíei ('sanda (»óbor: Fejnetek a szlovákiai magyar irodalomból (2) Érték és mértük. Illyés és Novomesky °A ./-.v.. A .„UJJ! xt iuiSivUl-'i, töíféiwMbt'i, ÍKíba tjyuía «4Mi TANULMÁNY A Inban Ferenc: Az érték, » recepció és az irírtloloottuilomány irányultsága (A; ««Isin« crtikife. vtaw>'«ndK«WI) Napűdvözlci a baráti halál árnyékában <Sí»!a> Ától IriliUjj Üöimnv Andrea tfMériüt íiMLtKEZliS RI.MLNYI JÓZSEFRE Reményi József mozaikok IRODALMI SZEMLE 200« 12 IRODALOM 3 KRITIKA 3 TÁRSADAL<LMTUDOMÁNV Közel százötven művet felvonultató, átfogó neokonstruktivista tárlat látható Pozsonyban Racionalitás és illúzió Victor Vasarely: Hommage a Malevitch, 1952 (Képarchívum) Moszkvai sikere után Pozsonyba érkezett az a válogatás, mely az utóbbi hét évtized geometrikusabsztrakt képzőművészetéből nyújt keresztmetszetet. Az Európai neo- konstruktivizmus 1930-2000 címet viselő kiállítás február 28-ig látható az Sznf téri Művészet Házában. NÉMETH ÁDÁM A közel 150 művet felvonultató tárlat a pozsonyi Milan Dobes Múzeum, az intézménnyel szoros kapcsolatban álló képzőművész, gyűjtő és kurátor, Getu- lio Alviani, valamint több szlovák magángyűjtő együttműködésével jött létre. A válogatás anyagának zöme részenként már látható volt a múzeumban az elmúlt öt évben rendezett, az intézmény profiljából adódóan a konstruktivista irányzatok képviselőinek szentelt egyéni és kollektív kiállításokon. A kollekció első része Sonia Delaunay, Josef Albers, Max Bill, Lucio Fontana, Michel Seuphor és Victor Vasarely, vagyis a geometrikus absztrakció klasszikusainak alkotásait mutatja be. Ezt követi az Alviani által a háború sújtotta Vukovár múzeuma szamára összeállított, huszonkét neves nonfiguratív képzőművész munkáit tartalmazó gyűjtemény, végül pedig tizenegy közép-európai alkotó, köztük Bak Imre, Hugo Demartini és Milan Dobes művei képezik a tárlat harmadik egységét. Racionalitás, logika, objektivitás - enyhén általánosítva ezekkel a szavakkal jellemezhető a kiállított anyag. Maguk a művek azonban egyáltalán nem egysí- kúak vagy sematikusak, a személytelen kézjegy és a leredukált formanyelvi lehetőségek ellenére jól megkülönböztethető az egyes alkotók specifikus kifejezésmódja. Vasarely stílusát nyilván mindenki ismeri, de ugyanilyen könnyen azonosíthatóak Fontana perforált vásznai, Kenneth Snelson rácsos konstrukciói vagy Dobes optikus és kinetikus objektjei. A felismerő képesség egyébként is jól jöhet, mert a látottakban való zavartalan és elfogulatlan elmélyülés érdekében Alviani közismerten ódzkodik a szerzők és címek feltüntetésétől. A nézőt sorozatosan optikai csalódások érik, gyakori az illuzionizmus, a megtévesztő látószögek, a szigorú, tömör komponáláshoz olykor játékosság és kuriózum társul. A raszterszerű, gépies ábrázolás- mód és a kimért, egzakt alakzatok azonban többnyire a hűvös ésszerűség és perfekcionizmus ambivalens benyomását keltik. Ami ezekből a művekből feltűnően hiányzik, az a mai művészetben nélkülözhetetlen irónia, és talán éppen a mindennapok pop artján szocializált ironikus szemléletmódunk az, mely miatt már nem tudjuk őket úgy befogadni, miként azt alkotóik eredetileg elvárták volna. A neo- konstruktivizmustól ugyanis el- vonatkoztathatatlan az utópikus szellem, a haladásba, a fejlődésbe és a művészet ezen belül kiemelt szerepébe vetett vallásos hit, melyet elődeitől, a klasszikus avantgárd prófétáitól, Mon- driantól, Alberstól, a szovjet konstruktivistáktól és a Bauha- ustól örökölt. A hatvanas években a szocialista realizmus lelo- hadása után számos, régiónkban alkotó művész is ezt az utat választotta: újra felfedezték maguknak Kassákot és az aktivistákat, Stazewskit, Strzeminskit, vagy éppen a két világháború közti pozsonyi Iparművészeti Iskola progresszív működésére hivatkozhattak. A neokonstrukti- vizmus - felmenőihez hasonlóan - egy nemzetközi „hívő” mozgalom volt, kicsit dogmatikus, kicsit ezoterikus, számos csoportosulással és számos központtal a világ különböző pontjain. (Ezért is hibás a kiállítás címe, a 22-es A nézőt sorozatosan optikai csalódások érik, gyakori az illuzionizmus, a tömör komponáláshoz olykor játékosság társul. névsorban szereplő Snelson, Anuszkiewicz vagy Cruz-Diez ugyanis nem európaiak, és az irányzat sem tekinthető kizárólagosan európainak. Az európaiak közé azonban még bekerülhetett volna például Bridget Riley vagy Fajó János.) Sokakat bizonyára ma sem, esetleg ma még kevésbé érint meg az absztrakt alakzatokban kinyilatkoztatott univerzális igazság, és csak nehezen képzelhető el egy színek és formák hatására bekövetkező világméretű, össztársadalmi fordulat. Visszanézve talán a legkülönösebbnek az tűnik, hogy mindebben a képzőművészet leggyakorlatiasabb, többnyire sokoldalúan képzett gondolkodói hittek, akik olyan, türelmet és józanságot igénylő területeken is rendhagyót alkottak, mint az építészet vagy az iparművészet. Világmegváltó reményeik nem igazolódtak be, a vizuális kultúra terén gyakorolt újításaik ehelyett a magasztos eszméket és az irracionalitást levetve az alkalmazott grafikában, a formatervezésben és a reklámban érvényesültek. A tudományos alapú, „egzakt” művészetet jelenleg az absztrakt festészet helyett inkább a data-art vagy a bio-art képviseli, a nonfigurativitásban ma a konstruktivizmusnál az amerikai minimalizmus számít szalonképesebbnek, és egyenesen meglepő, hogy a Turner-díj minap kihirdetett győztese egy absztrakt festőnő. Mindazonáltal kétségtelen, hogy a konstruktivizmus forradalmi látásmódja és az op-art rafinált eszköztára nélkül egy egészen másként megjelenő tárgyi világ venne bennünket körül, és végül is megvalósult az utópia egy része, az absztrakt formanyelv hétköznapi valóságunk egyik meghatározó elemévé vált. OTTHONUNK A NYELV Lelépő, lelépési díj, végkielégítés (1) SZABÓMIHÁLY GIZELLA Köztudott, hogy 2004-ben európai parlamenti képviselővé választottak több hazai parlamenti képviselőt is, az ezzel kapcsolatos egyik problémáról ilyen címmel számolt be az Új Szó: Vita a végkielégítésről. A tudósítás így indult: )(Ne kapjanak lelépési díjat azok a honatyák, akik a hazai törvényhozásból hamarosan átülnek az Európai Parlamentbe! - vetette fel Pa- vol Minárik, a KDH frakcióvezetője." Később arról olvashattunk, hogy „áprilistól a képviselői alapfizetés 43 390 korona, azaz a lelépő216 950 lenne”. A tudósítás több mint kétéves, a téma azonban ma is aktuális, ugyanis a szövegben előforduló lelépő, lelépési díj, végkielégítés szavakat, illetve kifejezést olykor azonos, más esetben eltérő jelentésben használja a hazai sajtó, sőt e tekintetben a magyarországi szóhasználathoz viszonyítva igen lényeges különbségek mutathatók ki. Az említett lexikális egységek közül „hivatalos”-nak csak a végkielégítés minősül: a végkielégítés a munkaviszony megszűnésekor a munkáltató által a munka- vállalónak kifizetett pénzösszeg; a törvény értelmében a képviselőknek is végkielégítés jár. Az internetes adatok tanúsága szerint a lelépő szó előfordulásában a magyarországi és a szlovákiai szövegek között alapvető eltérés mutatkozik: az előbbiekben csaknem kizárólag jelzői szerepben áll, jelentése egyrészt konkrét, pl. a járdáról lelépő gyalogost elütötte egy autó; másrészt pedig elvont (’leköszönő, vezetői tisztségét átadó’), pl. a lelépő rektor megköszönte az együttműködést. Ezzel szemben a szlovákiai szövegekben (és néhány magyarországi szövegben Szlovákiára vonatkoztatva) a jelentése nagyrészt ’vég- kielégítés’, pl.: „A lényeg azonban az, hogy abban az esetben, amikor a munkavállaló bontja fel a munkaviszonyt, nem jár neki semmiféle végkielégítés (itt biztosan a lelépőre - odstupné - gondolt).” A jogi tanácsadó szövegből származó mondat egyben arra is utal, hogy nyilván a szlovák odstupné hatására használjuk a végkielégítés szinonimájaként a lelépő szót. Az elektronikusan hozzáférhető szövegek elemzése azt mutatja, hogy szlovákiai magyar szövegekben a végkielégítés csak valamivel gyakoribb, mint a lelépő, ugyanis arányuk 60 : 40. Nálunk azonban a leíépő-nek más jelentése is van. Az új munkatörvénykönyv a már említett odstupné mellett bevezette az odehodné fogalmát, s ezért olykor a lelépő szót csak az utóbbira értik, pl.: „A Munka Törvénykönyvének 76. paragrafusa értelmében a munkaviszony megszűnésekor a munkavállaló kétféle juttatásra lehet jogosult: a lelépőre (odehodné) vagy a végkielégítésre (odstupné)". A szlovák odstupné jelentése (a szlovák értelmező kéziszótár szerint) ’szerződéstől való elállás, kedvezményről való lemondáskor fizetett pénzösszeg’, ezért van olyan példám is, amikor a lelépő szót szlovákiai jogász szerződéses viszonnyal (de nem munkaviszonnyal) kapcsolatban használta. Egy olvasó előleget fizetett egy lakásra, amelybe be is költözött, mivel azonban nem kapott hitelt a banktól, nem tudta a vételárat megfizetni. Az eladó felszólította, hogy hagyja el a lakást, az előleget azonban nem akarta visszafizetni. A kérdésre válaszoló jogász többek között ezt írta: ,fia az előszerződésben nem egyeztek meg szerződési büntetésről, illetve le- lépőről, az eladó köteles önöknek visszaadni az előleget.” Az idézett példákban tehát a lelépő különböző jelentésekben szerepel, említettük viszont, hogy magyarországi (internetes) szövegekből ilyen szövegösszefüggésekben nem adatolható. A következő részben arról írunk, milyen szavak használatosak ezekben a jelentésekben a közmagyarban, elsősorban a jogi szaknyelvben.
