Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)

2004-04-24 / 95. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 24. Családi kör 13 KEDVTELÉS A cserkésző horgászatról Az igazi sport a legyezés. Ez azonban külön „tudomány”. (Képarchívum) Elmúlt a tél, és a vágyako­zó pillantások, a tervezge- tések, a szerelék javítgatá­sa után végre kézbe fog­hatjuk a pecabotot, hiszen itt a tavasz, elkezdődött a horgászszezon. Igaz, csak félig-meddig, hiszen ápri­lis közepétől nálunk csak a pisztrángfogás tilalmát ol­dották fel. KÖVESDI KÁROLY Addig pedig szinte semmit sem lehetett fogni (a békés halak közül jószerivel csak kárászt és amurt, utóbbi azonban, bár egyre több víz­ben van jelen, arról ismert, hogy csak a húsz fok fölé melegedett víz­ben válik igazán aktívvá.) A meg­rögzött pontyozóknak, akik a tó­parton szeretnek ücsörögni (már­pedig mifelénk is ők vannak több­ségben), még várniuk kell május közepéig-végéig - általában akkor kezdődik a tavakon a szezon. A rablóhalakat űzőknek is türelme­seknek kell lenniük, hiszen szá­mukra még tovább tart a szilenci- um: a harcsát május végéig, a süllőt pedig június közepéig fajlagos tila­lom védi. A csuka esetében két hét­tel rövidebb a védettség. Ezúttal azonban a sportosabb, a folyóvízi horgászatról szeretnék szólni rövi­den, mert az az igazi. Ismerni a vizet Általában igaz az állítás, hogy aki folyóvízen - és főleg korán, gyermekkorban - tanult meg hor­gászni, az megállja a helyét bármi­lyen vízen, hiszen ezzel lehet leg­jobban elsajátítani a halak szokása­it, a természet sokszínűségét, a me­derviszonyokat stb. Nincs annál iz­galmasabb, mint kimenni a folyó­hoz, és figyelni, hol mozog a hal, mivel táplálkozik az egyes évsza­kokban. A legfontosabb kérdés természe­tesen, hogy hol szeret tartózkodni a hal? Elsősorban ott, ahol megfelelő búvóhelyet és elég táplálékot talál (vízbe dőlt fák, tuskók, kövezések mögött, forgókban, lángokban,' ahol megtörik a folyás, tehát ahol kevesebb energiát kell kifejtenie a halnak, és ahová a víz sodra „befor­gatja” a táplálékot. A pisztrángfé­lék köztudottan a friss, oxigéndús vizet szeretik, őket tehát a sebesebb folyásban, a zúgok alatt, fölött ta­láljuk, míg egyes fajok a csöndes ál­lóvízben érzik jól magukat (ponty- és keszegfélék), mások a homokos medret kedvelik (márna), de akad­nak fajok, amelyek kifejezetten kedvelik a mocsarasodó vizeket (compó, kárász), míg más fajok a víz felszínén vadásznak a lehulló bogarakra (balin, jász, domolykó), de akadnak fajok, amelyek (a raga­dozók) az alsóbb traktusokban ta­nyáznak, és innen indulnak portyá­ra. Minden akadály mögött, a lassu­ló vízben keszegfélék csoportosul­nak, paducok, dévérek, pontyok le­gelik a moszatot, csipegetik a kö­vekre tapadó kagylókat, rákokat. A folyót szerető horgász igazi felfede­zése, ha egy-egy hordalék által ke­letkezett bucka mögött örvénylő, burványló vízre lel. Ez arról árulko­dik, hogy lent mélyedés, tartás la­pul, ahol a legkülönfélébb halak le­hetnek. A zátonyok surranói, a sod­rások szélei tipikus balintanyák, a mély törések lábainál pedig süllők várják a zsákmányt, hogy este ki­mozduljanak a szélvizek felé, a kis­halak bandái után. Partközeiben íratlan szabály, hogy tavasszal a halak zöme partközeiben találha­tó, leginkább a víz fölé hajló lom­bos fák alatt (innen potyog a kaja a vízbe), bokrok, benyúló gyökerek, vízbe dőlt fák gallyai között. De ugyanez érvényes lehet nyáron is, amikor a rekkenő hőségben itt ke­resnek menedéket. Csak egy érde­kes példa: tavaly egynéhány hektá­ros kis tavon pontyoztunk, ám a döglött vízben nem voltak étvá­gyuknál a halak. Megpróbáltam egy öblöcske fölé benyúló lombko­rona alatt kispecával bodorkát fog­ni, ám legnagyobb meglepetésem­re a csonticsokorra kárászt, kesze­get, pontyot sikerült fognom, mi több, egy éhes csuka is horogra akadt. Ha már a csalinál tartunk, érde­mes megjegyezni, hogy a klasszi­kus csalétkek mellett (trágyagilisz­ta, csonti, esőgiliszta) a leleményes horgász mindent kipróbálhat. Gye­rekkoromban például úszó és ne­hezék nélkül, csak a csupasz horog­ra tűzött cserebogárral „pöcögtet­tünk”, és fogtuk a szebbnél szebb domolykókat a folyó kis öbleiben. Később, nyár elején a cseresznye bi­zonyul nyerőnek, de a mindenevő domolykók szeretik a szedret, az epret, a félbe vágott szilvát is. Tulaj­donképpen mindazt, amit magunk is megeszünk. Még egy példa a leleményre. Néhány éve a Morva folyón kesze- geztünk, mérsékelt eredménnyel. Valami lehetett a légnyomással, mert az égvilágon semmi nem kellett a halaknak, se csonti, se kenyérrózsa, se trágyagiliszta. Egyszer csak az ölembe pottyant egy hatalmas, zöld hernyó. Végső dühömben feltűztem a horogra, és kb. tíz perc elteltével akkora kapásom volt, hogy alig tudtam elkapni a víz felé induló pecabo­tot. Egy harcsa volt a tettes, igaz, méret alatti, így azonnal vissza­nyerte a szabadságát. Summa summárum: a folyami, a cserkésző horgászat talán azért a legszebb, mert itt az élő természet veszi körül az embert, és - bár a si­ker záloga, ha a horgász előre el­dönti, milyen halat szeretne fogni, és eleve így indul a vízhez - a folyó­parton mindig érhetik meglepeté­sek. Másik előnye, hogy nem kell vödörszámra hajigálni az etető­anyagot a vízbe, olykor elég egy do­boz giliszta, maroknyi csonti. S ha tíz-tizenöt percig nincs kapásunk, tovább ballagunk, vagyis keressük a halat, és nem egész napi egy hely­ben ücsörgéssel várjuk, hogy oda­jöjjön az etetésre, mint a sertés a vályúhoz. SZÓ MI SZÓ A tavasz játékai M. CSEPÉCZ SZILVIA Furcsa volt, naná! A két fiatal úgy becézte, csókolta egymást a buszmegállóban, mintha mi, többiek, nem is léteznénk. Ránézés­re a lány talán tizennégy, a fiú úgy tizenöt éves lehetett. Furcsa volt, már elszoktunk tőle, mi, a hatvanas évek hippikorszakát időnként visszaálmodó fiatal negyvenesek. (Akkor éppen nagyjá­ból hozzám hasonló korú utasok vártak a tömeg és a közlekedés formatervezett járművére.) Mi, akik annak idején csak irigyelhet­tük a nagy rockfesztiválokon, a Rolling Stoneson és hasonló ban­dákon felnőtt laza, békeittas virággyerekeket, ha ugyan a vörös zászlókat lengető szélben egyáltalán hallottunk róluk. Két évti­zeddel később - az ilyen időeltolódás mifelénk semmiben sem szokatlan - már az tűnt fel, ha egy fiú és egy lány úgy beszélget az utcán, hogy közben még csak egymáshoz sem érnek. Az első ha­zai farmernadrágok és gyűrött fehér ingek korszakában a Piramis és Révész Sándor, majd a bakancsos Edda volt a zenei mérce, fe­ledve LGT-t, Omegát... (Vajon hányán tudtak róla, hogy a Kex szövege szerint Elszállt egy hajó a szélben?) Hja, akkor még gyönge - s ahogy mostanság ki-kiderülget, olykor igencsak titkosügynöki - lábakon állt a könnyűzenei műfaj (is). Szerencsé­re az efféle politikai adok-kapok dolgok a tizenéveseket soha nem érdekelték, idolokat, példaképeket viszont mindig is kerestek. Ez az a kor, amikor a felnőtt már nem tud hazudni, mert a kamasz azonnal lecsap rá, számon kéri, és sorolja az érveit, hogy... Hogy? Hogy most honnan veszi az érveit? Hát ritkán a „Gyere, buliz­zunk ma éjjel”-féle popkínálatból, vagy Jókai Mór romantikájá­ból, az biztos. Van helyette mediális kereskedelmi romantika, nagy Őkkel és még nagyobb Villákkal. Itt le kell írnom, hogy is­merek teljesen normális tizenéveseket is, búval, bánattal, öröm­mel, könyvvel, zenével, amit saját maguk választottak ki. S a vá­lasztáshoz elsősorban a félévesen már otthon elrágicsált lapozok, a Halász Jutka és a Bródy János verses dalai, vagy más gyermek­lelkű felnőttek játékosan komoly gondolatai is hozzájárultak. Juj! Nem akartam én most még ennyire sem lélekbe mászni, hi­szen „Tavasz van, gyönyörű!” ... Hát ez meg József Attila, hiába, lassan lehagyom a negyvenet... Holott gondolatban még mindig a buszmegállóban állok, és csöndesen és jóindulatúan irigylem azt a két fiatalt. Szerelmesek, a vak is látta. És ekkor beérkezett a piros tizennyolcas. Felszálltunk, közben megszámoltam, hogy pontosan kilencen. Ülőhely, persze, már nem volt, szorongattuk a kapaszkodórudat, mint megannyi aranyhörcsög a sajátját. Jött a következő megálló, majd még egy. Négy ülés is felszabadult, de senki nem ült le. A harmadik megállóban viszont feltapogott a lépcsőn egy néni. Egy nagyon is nyilvánvalóan néni, ezt azért fűzöm hozzá, mert a minap olvastam, hogy vannak élemedett korú hölgyek, akik nem szeretik, ha néninek szólítják őket. Nos, ez az illető koros hölgy néni volt a javából, hófehér haj, reszkető láb, legalább hetven év súlyától görnyedő vállak. És nem tudom, hogy ezután mi hogyan történt. Addig is sütött a tavaszi nap, addig is „Jó reggelt!” volt mindenkinek... A fiú ugrott elsőként, s a lány utána. „Tessék csak leülni, majd segítünk!” - mondták kórusban, és már fogták, már igazították, már le is ültették. A néni szusszant egyet, a busz elin­dult. A fiatalok arrébb léptek; mintha nem akarnák zavarni az idős hölgyet. Felnevettek, amikor ő reszketeg hangon megkö­szönte a gondoskodást, majd az első kanyar után csókolózni kezdtek. Mintha senki más nem létezne a számukra. A sofőr be­kapcsolt valami zenét, vélhetően ő is látott mindent. Mi, a többi utas pedig egymásra mosolyogtunk. Olyan szép, olyan igazi tava­szi nap lett! Csak idehaza gondoltam rá, hogy mindez a nemzet­közi nőnap és a május első vasárnapján ünnepelt anyák napja kö­zött történt. Félúton. Július 15-ig jelentős árkedvezménnyel vásárolhatók az Electrolux porszívók, így most még könnyebben lehet biztosítani a lakás tiszta levegőjét A por rossz energiát áraszt PÉTERFI SZONYA Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem tudok mit kezdeni a porral. Az alapos tavaszi, a rend­szeres hétvégi takarítás ellenére nap mint nap azon rágódom, ho­gyan tüntessem el a lakásban minduntalan jelentkező porréte­get. És lefekvés előtt hiába törlőm A háztartásban fellelhető szennyeződések nagysága Virágpor 0,3-100 mikrométer Atkák 10-40 mikrométer Penészspórák 2-8 mikrométer Állati allergének 1-10 mikrométer Baktériumok 0,5-5 mikrométer Vírusok 0,5 mikrométer Dohányfüst 0,01-0,lmikrométer Emberi haj 100 mikrométer Az Eledrolux porszívó már a 0,1 mikro- méteres szennyeződést is eltávolítja. le a tévét, reggel a képernyő még­is szürke. Tudom, nincs megállás, az unalmas teendőket naponta is­mételni kell. A lakás tisztántartásának alap­vető követelménye a portalanítás, a manapság ismét divatos fengh sui szerint ugyanis a porszemcsék rossz energiát bocsátanak ki. Pe­dig megszabadulni a portól lehe­tetlenség, 1 liter levegőben 100 millió porrészecske található, tiszta levegőjével (1 liter/10 ezer porrészecske) kivételt csak az Északi-sark képez. A szakértők szerint emberbarát háztartási gé­pekkel, leginkább a porszívóval tehetünk valamit egészségesebb otthoni környezetünkért. A mű­szer közkedvelt segítőtárssá nőtte ki magát, bár az utóbbi években eleget kell tennie a megemelke­dett fogyasztói igényeknek, elvá­rásoknak. Nem csupán pornyelő képessége érdekli a vásárlót, ügyel alakjára, karbantartására is. A svéd gyártó, az Electrolux társaság Közép- és Kelet-Európá- ban górcső alá vette a porszívózá- si szokásokat. Kimutatták, hogy a közép-európai háztartásokban hetente egyszer-kétszer használ­ják, de ha nagyobb a család, több­ször is porszívóznak. A munka időtartama viszont nem haladja meg a 30 percet. (Ezek szerint a heti egyszeri porszívózás időtar­tama egy év alatt egy teljes napot tesz ki.) Érdekes megállapítás, hogy minél idősebb az ember, an­nál több időt tölt porszívózással. Nem meglepő viszont, hogy álta­lában a nőkre hárul ez a tevékeny­ség is, a felmérés szerint a férfiak és a gyerekek egyforma gyakori­sággal (ritkán!) porszívóznak, s rendre csak a földfelület tisztítá­sára használják a porszívót akkor is, ha egyebekre is lehetne. Leg­újabban fontos követelménnyé vált a porszívózás zajtalansága. A gyártót ez az igény ösztönözte a világ legcsendesebb porszívójá­nak kifejlesztésére. Míg az átlag­NYERŐ Porszívót nyerhet... ... ha megválaszolja a kér­dést: Hány porrészecske talál­ható egy liter levegőben? Annak érdekében, hogy a nyeremény egy valóban rászo­ruló családot segítsen, kérjük, a válaszhoz mellékelje szakor­vosa (allergológus, tüdő- gyógyász) nevét és telefonszá­mát, és röviden írja le a beteg állapotát. porszívó zajszintje 78 decibelt ér el, az eddigi legjobb pedig 71-et, az Ultra Silencer működése csu­pán 69 decibeles zajt csap, melyet sokan efdősusogáshoz hasonlíta­nak. Peter Sokol termékmene­dzser szerint a sok újdonság kö­zött megtalálható az önjáró (de nagyon drága) Trilobite porszívó, amely érintés nélkül végzi a nem­szeretem munkát s járja be a la­kást, de nagy közkedveltségnek örvend az Eurospace porszívó is, főleg a csatlakozózsinór hossza miatt, a szokásos 6 helyett 9 mé­teres. Egyre nagyobb a porzsák szerepe, a néhai textília helyett a gyártók a szintetikus anyagból ké­szítettet ajánlják. Azért, mert pl. a Clinic’s-bag meggátolja a spórák és állati eredetű allergének visszaáramlását a légtérbe, a ve­szélyes szemcséket 99 százalékos hatékonysággal fogja vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom