Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)
2004-04-24 / 95. szám, szombat
14 Családi kör ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 24. HÉTVÉGI OLVASMÁNY Medveczky Jenő: Nővérek Pletyka KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Elmesélem neked, drágám, úgy, ahogy Lolától hallottam. Hát egyszer az ura nem jött haza ebédre. Órákig hiába várt. Délután öt felé fölcsengették az Eyssen szanatóriumból, hogy valami baleset történt az urával, jöjjön azonnal. Ezt úgy szokták mondani: „Kíméletesen értesítették.” Rohant, mint az eszeveszett. A szanatóriumban kiabált: él? Bólintottak, hogy él. De a szobába, ahol feküdt, egyelőre nem engedték be. Zárt ajtók mögött tanácskoztak tanárok, orvosok. Lolának egy segédorvos adott csillapítót. Az közölte vele, hogy a sérülés egyáltalán nem olyan súlyos, ahogy első pillanatban hitték, egy gépkocsi ütötte el délben, amint hazafelé igyekezett, az első két kerék át is haladt rajta, eszméleténél van, remélik, hogy meg lehet menteni, feltétlenül ezt remélik mindnyájan. Amikor belépett a szobába, a beteg - fején a jégtömlővel - ha- lálsápadtan aludt. Könnyű rózsaszín takaró borította. Vért, sebet sehol se lehetett látni. Éter- és jód- szag terjengett. Körötte két ápolónő foglalatoskodott. Egy orvos az érlökését olvasta, várt, és beoltotta, aztán ismét várt, és ismét beoltotta. Ővele nemigen törődtek. Álldogált ott egy darabig, majd leült a díványra, és sírva fakadt. Aznap reggel még épen, egészségesen látta. Milyen gyorsan változik az élet. Orvosok jöttek-mentek. Nemigen beszéltek. Estefelé egy ápolónőtől tudta meg, hogy a gerince törött el. Van ugyan egy kis agyrázkódás is, de az semmi. Átöltözködött, nekigyürkőzött, ápolni kezdte. Úgy ápolta, műit egy haldoklót, őijöngő önfeláldozással, mert ki tudja, meddig ápolhatja. Virrasztón, ugrált, csöngetett. Ült mellette, és simogatta kezét. Azt nézte, ami van. Most nyugodtab- ban alszik, most ivott egy fél kanál narancslevet, most láza is csökkent egy tizeddel. Én is így szoktam ilyenkor. Ez a legjobb. A beteg egy hétig lebegett élet és halál között. Lezajlott az agyrázkódás. Az orvosok biztatgatni kezdték Lolát. De csak akkor kezdődött igazán a beteg kínszenvedése. Nyöszörögve aludt. Ha fölébredt, ordított. Még a bódítósze- rek se enyhítették fájdalmát. Mozdulni se tudott. A derekától kezdve megbénult. Lábai érzéketlenek voltak, hűdöttek. Miután megröntgenezték, kiderült, hogy két csigolyája tört el. Nyújtókötésbe tették - egyik hurok fönn a fején, a másik hurok lenn a lábán -, és nyújtották ezt a roncsolt testet, mint a pribékek az akasztott embert. Lola most már reménykedett, hogy megmentheti. Tehát kettőzött gonddal ápolta. Áldozata már nem haldoklónak szólt, hanem annak, aki esetleg fölépülhet. Éjjel-nappal talpon, mellette. Egy hónapig le se vetkőzött. Nyúl- szemmel aludt, öt-tíz percig, keze akkor is a kezén. Csak az ő érintését tűrte a beteg. Egyébként minden fájt neki. Kívül, mint a tűz, kérlek, belül, mint a jég. Melege volt, és didergett. Fejét borogatni kellett, lábát melegíteni. Lola végzett mindent. Emelgette, lepedőkben forgatta, etette és tisztogatta, esténként szeszes vattával mosta végig. Magával tehetetlen volt, mint egy csecsemő. Az orvosok figyelmeztették Lolát, hogy kímélje magát, a betegség előreláthatólag hosszú lesz, s ő ki fog merülni. De nem törődött semmivel. Ha az ember ilyesmit elkezd, nemigen bírja abbahagyni. Sajnálja azt az önfeláldozást, melyet befektetett, s attól fél, hogy hanyagságával elveszt mindent. Fut a pénze után. Enni is alig evett. Csak egy piskótát, egy pár szem szőlőt, melyet a beteg otthagyott, játékból. Már két hónapig feküdt az ura, változatlanul. Még mindig béna volt. Az orvosok abban bizakodtak, hogy a vérömleny lassanként felszívódik. Nem szívódott föl. Ekkor megint megröntgenezték, és elhatározták, hogy műtétet végeznek rajta. A műtét háromnegyed óráig tartott, megnyitották a gerincoszlopot, és eltávolították a csontszilánkokat. Újra kezdődött az egész, elölről. Megint virrasztani, reszketni. A műtét sikerült. Csak tüdőgyulladása ne legyen. Tüdő- gyulladása lett. Minden köhintés- re végignyilallt rajta a fájdalom. Tizennégy hónapig voltak a szanatóriumban. Aztán hazaszállították a beteget. Én, édesem, ekkor kezdtem járni hozzájuk. A szanatóriumba csak éppen bekukkantottam, a folyosón beszéltem Lolával pár szót, az urát egyetlenegyszer láttam az ajtónyíláson. Most minden héten meglátogatom őket. Lakásuk kórházzá alakult. Feküdt a beteg, feküdt az orvossá- gosüvegek között, Lola pedig beszélt neki, olykor már egész gépiesen felkelt - beadott egy port, borogatást váltott, s folytatta. Valami csodálatos légkör volt itt. A betegség olyan, mint egy tündérmese, mely nem tart közösséget az élettel. Semmiről se tudtak ezek, ami azóta történt. Tőlem értesültek, hogy közben a Bethlen- kormány is megbukott. Még ezt se tudták. Csak egymással törődtek. Mennyi emlékük volt, Istenem, mennyi nagy és szép emlékük. Néha összenéztek, boldogan és gyermekesen, mintha valami titkuk lett volna. Én egyformán bámultam mindkettőjüket. Meghatóak voltak így együtt, és szépek is. Az ura sápadt, kissé deres a halántékán, de még fiatal, csak harmincöt éves, ő pedig kilenc évvel fiatalabb nála. Sohase hittem, hogy Lola ilyesmire képes. Nem lehetett elcsalni az ágya mellől. Két éve a moziban, színházban se volt. Lopva fürdött. Állta a harcot, és nem fáradt bele. Azzal is leszámolt, hogy az ura egész életében nyomorék marad majd. Tudod, gazdag lány volt, s minden vagyona ráment erre a betegségre. De még szomorú se volt. Csak az arca volt fakó és elszánt. Szóval, kérlek, egyszer, amikor odamegyek, Lola kacagva szalad elém, s újságolja, hogy az ura tegnap már lábára állt. Azaz csak fölállították szegényt, múlt egy állványt, pár pillanatig tartotta Lola meg az ápolónő, aztán verejtékes homlokkal roskadt vissza ágyára. Micsoda öröm volt a házban. Később minden héten jó hírek érkeztek. Már két lépést tett mankón, már három lépést tett, már körüljárta a szobát is, két botra támaszkodva. Újra járni kellett tanítani. Egy táncosnő hetenként kétszer leckét adott neki, hogyan kell mozgatni a lábait, pusztán az izmaival, az idegei nélkül, mert idegpályái még mindig bénák voltak. Lola pedig biztatta. - Egy-kettő - és tárt karral várta, mint anya a kisgyermekét. Két és fél év múlt el a szerencsétlenség óta. Végre az utcára is kikerült. Lola karján. Együtt sétáltak. Egy tavaszi délután - emlékszem, május volt - Lola nyitott nekem ajtót. Rejtélyes mosollyal vezetett be. A beteg nem volt otthon. Kirepült a kalickájából. Maga ment el. Ekkor ment el maga először. Természetesen meg kellett várnom. Izgatottan lestük Lolával, mikor jön haza. Mosolyogva az önállóságán, belépett. Új tavaszi felöltő volt rajta, és új sárga cipő, hiszen már három éve nem csináltatott új ruhát és új cipőt. A gomblyukában egy szál ibolya volt. Aznap este együtt vacsoráztunk. Később már ritkábban látogattam Lolát. Utoljára karácsony előtt jártam nála. A szobalány valamit dadogott, hogy vidékre utazott a szüleihez. Tudod, mi történt? Elvált az urától. Igen, már ki is mondták a válást. Hogy miért? Hát azért, mert az ura megcsalta. Képzeld, azon a májusi napon, mikor először ment ki egyedül a maga lábán, az új tavaszi felöltőjében, az új sárga cipőjében, egy szál ibolyával a gomblyukában, akkor volt az első találkája azzal a nővel, akit azóta el is vett. Hát érted te ezt? Hát meg lehet ezt érteni? Nem, ezt nem lehet megérteni. Senki sem érti. Csak az én uram. Ő állítólag érti, az új lélektan törvényei alapján. Azt mondja, hogy ez természetes. Lola ura: legalábbis ő így magyarázza - elégtételt vett magának, hogy ez az áldott, kedves asszony évekig kitartott mellette, hogy annyiszor látta őt gyámoltalannak és nyomorultnak, s később olyasvalakit keresett, aki nem ismerte így, akinek nem tartozik ennyivel, mert ilyen adósságot sohase lehet letörleszteni. Bévallom, én ezt sem értem. Elmélet. Az uram azonban hozzátette: „Én mindenesetre kikérném, hogy egy angyal éljen mellettem. Az angyaloknak az égben a helyük, nem a földön. Figyelmeztetlek is, hogy ha te egyszer ilyen angyal akarnál lenni, akkor úgy kidobnálak, hogy repülnél, akár a szárnyadon, akár anélkül.” Hát mi legyek? - kérdeztem. Ördög? „Se angyal, se ördög - mondta -, hanem valami a kettő között.” Angyal ördögszarvval, vagy ördög angyalszárnnyal? „Olyasmi - mondta -, nő légy.” Hallottál már ilyent? Az is baj, ha nagyon jók vagyunk, az is baj, ha nagyon rosszak vagyunk. Annyi bizonyos, hogy a jóságra csak törekedni lehet. Úgysem érhetjük el sohasem. No, szervusz, drágám, most megyek. Csak arra kérlek, tartsd titokban. Lola is titokban mesélte el nekem. Szóval, senkinek a világon. Különben, mit nagyképűs- ködjek? Az ember nem lehet se jó, se rossz. Hát add tovább, gyorsan, de a legnagyobb titokban. CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak szórakozik, kis szerencsével az Új Nő IV. receptkönyvét is megnyerheti. Beküldési határidő: április 30. 1. Meddig folytattak vándorló életmódot eleink? a) a 7. századig b) a 10.századig c) a 12. századig 2. A középkorban hány gyermeket szültek általában az asszonyok? a) 1-2 b) 5-6 c) 10-20 3. Hány év elteltével látogattak újra misszionáriusok Tardoskeddre? a) 15 b) 45 c) 54 4. Mikor kezdődik a tavakon a horgászszezon? a) május közepe-vége b) június eleje c) június vége 5. Mi lett a férjét ápoló Lola sorsa? a) megbetegedett b) elhagyta a férjét c) elhagyta a férje A zlj J liRY» receptkönyve Április 10-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: le, 2a, 3b, 4c, 5a. Az egymás utáni két szombati ünnep végett Családi Kör legközelebb csak május 15-én lesz. Ezért is, s mert rengeteg helyes megfejtés érkezett múlt heti kvízünk kérdéseire, ez alkalommal három nyertest sorsoltunk ki. Az Új Nő IV. receptkönyvét Tamás Veronika, fülekkovácsi, Horváth Lívia, légi és özvegy Kmetty Ilona kőkeszi kedves olvasónk nyerte. A cereáliák fontos vitamin-, ásványianyag- és komplex szénhidrátforrások A reggelt evéssel kezdjük PÉTERFI SZONYA Sok édesanya nap mint nap azzal ébred, vajon milyen reggelit készítsen gyermekének, hogy óvodába, iskolába indulás előtt ne a kényszernek engedve, nyögvenyelősen, hanem jó étvágy- gyal fogyassza el. Hiszen nem titok, nemcsak erőnlétük, hanem felfogóképességük is jobb azoknak, akik reggelivel kezdik a napot. Ennek ellenére sokan éhgyomorral indulnak hazulról, egy hazai felmérés szerint a gyermeknépesség 34 százaléka, a kamaszok 43 százaléka. Az élelmezési szakértők tanácsai szerint hibát követ el az az édesanya, aki a hagyományos vajas kenyeret készíti el. A legújabb kutatások figyelmeztetnek a reggel elfogyasztott gabonafélék fontosságára, főleg nem elhanyagolható energia- és rosttartalmuk miatt. Kapóra jön tehát a mamáknak a BeBe dobré ráno keksz, hiszen a többnyire édesszájú nebulók a ropogós finomságot nem utasítják vissza. A kiváló ízén túl kiegyensúlyozott a tápérték összetétele is, ennek köszönhetően elegendő energiát biztosít a gyermek délelőtti tevékenységéhez. Nem kell tartani a gabonafélékkel dúsított kekszben fellelhető lassan felszívódó szaharidoktól, ezek ugyanis nem emelik a vér glükózszintjét. Annak ellenére, hogy a BeBe keksz édes, a termék glükémiás indexe alacsony. A kutatók szerint bizonyított, hogy a kekszből származó energia négy órán át táplálja a sejteket, s ezáltal a tanítás alatt a gyermek nem érez éhséget. Az Opavia termékcsalád új müzlis BeBe kekszszel gyarapodott, a gabonaféléken kívül mazsolát és narancsot is tartalmaz. A hagyományos kakaós kekszben hat fajta B-vitamin és kalReggeli variációk Egy csomag cereáliás BeBe keksz, epres-joghurt, banán, tea Egy csomag kakaós BeBe keksz, müzli-joghurt, alma, gyümölcslé Fontos tudnivaló: ez a reggeli a napi energia 25 százalékát biztosítja Az Opavia ez alkalommal Kópé barátainak, a Legkedvesebb könyvem verseny győzteseinek ajánlotta fel ajándékát. cium is megtalálható, ezek köztudottan a csontozatot és a fogakat erősítik, közkedvelt a mogyorósmézes összetételű éppúgy, mint a kókuszos vagy a négyfajta gabonafélével dúsított. Az Opavia és a Danone társaság kutatói, élelmezési szakértői szerint azzal, hogy a keksz folyamatosan biztosítja az energiát, a túlsúly kialakulása is megelőzhető. CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469
