Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)

2004-03-19 / 66. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 19. Gondolat 13 faluból) kapott ajándékba kopjafát Nagymegyer település is a mille- centenárium emlékére. Az alkal­makat és a színhelyeket tovább so­rolhatnánk, hiszen az eddig felállí­tott kopjafák (kopjafák alkotta em­lékművek) száma mára több mint 150-re tehető. Ahogy arra már részben utal­tam, az egykor református, illetve unitárius sírjel egyre gyakrabban jelöli katolikus vallású elhunyt sze­mély sírhelyét. A Pozsonyhoz köze­li Somorján a táncház- és népzenei mozgalom egyik közismert és ked­velt alakjának, a balesetben el­hunyt Ürge Máriának is kopjafa for­májú sírjelet állítottak, holott az el­hunyt katolikus vallású volt. A val­lási hovatartozást ebben az esetben az emlékoszlopra vésett kereszt je­löli. Néhány méterre a fentebb em­lített síijeltől áll egy kopjafa stílusá­ban készült, azonban kereszt alakú sírjel, amely egy tragikusan el­hunyt fiatalember sírhelyét jelöli. Nem véletlen, hiszen szülei szinte állandó résztvevői voltak a művelő­dési táboroknak, valamint a honis­mereti kerékpártúráknak, tehát azoknak a rendezvényeknek, ahol szokás volt emlékoszlopokat állíta­ni. Fiuk kereszt alakú sírjelét is a művelődési táborokból közismert képzőművész, a rimaszombati Nagyferenc Katalin faragta. E két utóbbi példa is jól bizonyítja, hogy a felekezeti hovatartozás mellett milyen fontossá vált a nemzeti ho­vatartozás hangsúlyozása is. Az állítási alkalmak skálája te­hát egyre bővül, mint ahogy a for­ma is egyre változatosabb. A négy­zet keresztmetszetű oszlopok a leggyakoribbak, ezek teteje gömb, tulipán, láng vagy lándzsa formá­jú, azonban kisebb számban talál­hatók köztük a Szatmárban hasz­nálatos csónakos végződésűek is. Eddig három olyan emlékoszlopot sikerült dokumentálnom (Ipoly- szalka, Ógyalla, Tany), amelynek tetejét kifaragott magyar szent ko­ronával díszítették. Ipolybalogon antropomorf, azaz ember formájú oszlopot találtam, a tetején lévő fej egy honfoglaló magyart ábrázol, s magát az oszlopot a honfoglalás 1100. évfordulójára a helyi teme­tőben állították fel. Számos esetben egy emlékmű több kopjafából készül. Példa erre a Rozsnyó melletti Várhosszúrét, ahol a templom kertjében egy na­gyobb és hat kisebb emlékoszlop, illetve kereszt alkotja a második világháborúban elesettek emlék­művét. A középen lévő legna­gyobb emlékoszlopon található a felirat, valamint egy versidézet is. A csallóközi Csicsón, a gömöri Dernőn, Kecsőben, Tornaiján stb. szintén több kopjafából álló em­lékmű található, amit szintén kop­jafának neveznek a helyiek, s még folytathatnám a sort a különféle típusok felsorolásával, most azon­ban erre terjedelmi okokból nincs módom. Feliratok, szimbólumok Leggyakrabban az állítás éve, esetleg az esemény neve kerül fel az oszlopra, de az állíttató és a fa­ragó teljes neve, esetleg iniciáléja is gyakran szerepel rajta. A külön­féle virágszimbólumok, turul és más jelképek mellett néhány osz­lopra a magyar koronás címert is ráfaragták, a cserkészek által emelt oszlopokra pedig liliom ke­rült. Királyréven, a templom mel­lett álló emlékoszlopra nem csu­pán a magyar, hanem a szlovák ál­lami címert is rávésték. Gyakran szerepel a különféle szimbólumok közt a község címere, a csodaszar­vas-motívum vagy a magyar koro­názási jelvények valamelyike (leg­gyakrabban a szent korona) stb. Több kopjafára a magyarság és az adott település története szem­pontjából legfontosabb történelmi Kopjafák a kastli magyar gimnázium kertjében kassai csatában elhunyt, de a magyarbődi temetőben eltemetett magyar honvédek emlékére avat­tak kopjafát 1993-ban Pazderák Bertalan kezdeményezésére. Az említett történelmi esemény 150. évfordulójának idején nagyban megnőtt az ez alkalomból készített kopjafák száma. Témánk szem­pontjából fontos dátumnak számít a magyar honfoglalás 1100. évfor­dulója 1996-ban. Ebben az évben az átlagostól sokkal több kopjafát avattak. Nem hagyhatjuk figyel­men kívül azt a tényt, hogy ez az időszak a harmadik Meciar- kormány idejére esik. A kormány magyarellenes politikája a szlová­kiai magyar falvak lakosságát még inkább ösztönözte arra, hogy szü­lőföldhöz való jogát ebben a for­mában is kifejezze. Avattak kopja­fát az aradi vértanúk (pl. Uza- panyit), a Benes-dekrétumok hatá­rozata értelmében az 1947/48-ban erőszakosan kitelepített szlovákiai magyarok emlékére az esemény 50. évfordulója kapcsán (pl. Andód, Búcs, Fél, Marcelháza stb.), a magyar államalapítás 1000. év­fordulója alkalmából 2000-ben is. Több olyan községben, ahol addig nem volt még emlékműve a máso­dikvilágháború áldozatainak, szin­tén kopjafa állításával pótolták ezt, mint ahogyan több település első írásos említésének évfordulójára is ezzel emlékeztek. Figyelemremél­tó, hogy 1999-ben egy gömöri kis­településen, Rakottyáson a faluból elszármazott, még most is élő sze­a magyarlakta vidékek néhány te­metőjében már ilyen kopjafa-szerű síremlékeket állítanak, holott az adott településen korábban nem voltak ennek hagyományai. A pár­kányi új temetőben az 1999 és 2003 közötti időszakban három ilyen, méreteiben is a különféle rendezvényeken felavatott emlék­oszlopokhoz hasonló sírjelet, kop­jafát állíttattak a hozzátartozók. A tragikusan elhunyt Agócs Béla sír­ját az egyébként római katolikus vallású szülőfalujában, a gömöri Baracán ugyancsak egy kopjafa je­löli (ezt az elhunyt által vezetett mátyusföldi énekkarok faragtat- ták és állíttatták fel a nevezett ha­lálának első évfordulóján), mint ahogy a művelődési táborok egy­kori kopjafafaragójának, Katona Lászlónak a zsigárdi nyughelyét is. A kopjafák elterjedése tehát magá­val vonta, hogy ezek a szimbólu­mok betöltsék egykori funkcióju­kat, és sírjelként szolgáljanak. Az Érsekújvári járásban találha­tó Kisújfalu temetőjében a Gulyás Lajos mártír lelkész emlékére állí­tott emlékoszlop esetében szigorú­an figyelembe vették a helyi hagyo­mányokat, olyan formájúra farag­ták, mint a temető régi sírjeleit, s a ráfaragott motívumok is a helyi dí­szítőtradíciót követik. Ennek elle­nére mégis kopjafának nevezik. Megjegyzendő, hogy ez az emlék­oszlop csupán jelképes, a nevezett sírja nem itt van. Ugyancsak szim­bolikus sírt jelölt az az emlékosz­lop, amelyet a Fülekhez közeli Ab­Kopjafa-részlet, rovásírással felvésett „vagyunk”felirattal, Ghymes mélyek emlékére a falunap alkal­mával avattak fel egy kopjafát. A szlovákiai magyar anyanyelvű isko­lai oktatás újraindulásának 50. év­fordulójáról számos iskola emléke­zett meg kopjafaállítással (pl. Sző- gyén, Nagyfödémes, Gúta). Csi­csón ebből az alkalomból több kopjafából álló kompozíciót avat­tak fel, amelyen olvasható az isko­la addigi igazgatóinak és pedagó­gusainak névsora is. A közelmúlt­ban Komáromszentpéteren a kom­munizmus áldozataira kívántak emlékezni egy kopjafa-szerű em­lékoszlop állításával. Nem egy szlovákiai magyar településen ma már több kopjafa, illetve kopjafá­ból álló emlékmű is áll (Csicsó, Búcs, Komárom, Marcelháza, Nagyráska, Borsi stb.) A rendszerváltást követően a kopjafák állításának gyakorisága helyenként hatással volt a temetői sírjelekre is. Igaz, csak elvétve, de roncsosban rendezett művelődési táborban állítottak a szervezők a táborozás ideje alatt tragikus bal­esetben a színhelyen elhunyt egyik rendszeres magyarországi résztve­vőnek, a szlovákiai klubmozgalom egyik támogatójának. Ezt a kopja­fát tehát akár haláljelnek is tekint­hetjük. (A táborhely területének az 1989-es rendszerváltást követő pri­vatizálása után ezt a kopjafát a kö­zeli Ragyolc temetőjébe helyezték át). A kelet-szlovákiai Zemplén te­lepülésen a Horkay család és a he: lyi református gyülekezet adózott az 1963-ban elhunyt Horkay Andor helyi lelkész emlékének a családi síremlék mellett felállított kopjafá­val. A komáromi járásbeli Duna- radványom Baróti Szabó Dávid költő, műfordító emlékére a Szé­kelyföldről ajándékba kapott kop­jafa felnagyított mását helyezték el a Dunához közel, s ugyancsak a Székelyföldről (Szentegyházas­Az udvardi Kaszap István Cserkészcsapat megalakulásának 10. évfordulójára állított kopjafa részlete eseményeket és az ahhoz kapcso­lódó dátumokat vésik fel, így meg­találhatjuk a szlovákiai magyarság történetének kronológiáját az ál­lamalapítástól egészen napjainkig (pl. Hetény, Udvard, Bátorkeszi). A kopjafák mint nemzeti szimbólumok dokumentálása A Fórum Kisebbségkutató Inté­zet komáromi székhelyű Etnológi­ai Központjában a közelmúltban megalapítottuk a Nemzeti Jelké­pek Adattárát is. Ennek égjük ré­szét képezi az emlékoszlopok-kop- jafák dokumentációja, amelynek alapját az Etnológiai Központ megalakulása előtti évtizedekben összegyűjtött saját, valamint a Liszka József által összegyűjtött anyag alkotja. Eddig több mint másfélszáz objektumot dokumen­táltunk, s szeretnénk, ha néhány éven belül sikerülne valamennyi üyen jellegű kisemléket feltérké­pezni Szlovákia magyarlakta vidé­kein, beleértve a velük kapcsolat­ban megjelent tudósításokat, új­ságcikkeket is. Mivel aránylag új jelenségről van szó, lehetőségünk nyílott arra, hogy szinte a kezde­tektől nyomon követhessük létre­jöttét, s figyelemmel kísérhessük további útját is. Mivel a téma na­gyon gazdag és szerteágazó, a kö­zeljövőben egy kötetben kívánjuk összegezni a kopjafákkal kapcsola­tos ismereteket. Holisztikus, az egész jelenségkört átfogó mód­szerrel megközelítve a kopjafák bemutatásán és különféle szem­pontú elemzésén túl számos politi­kai és társadalmi összefüggést ra­gadhatunk meg, így az elkészült összegzés hozzájárulhat a szlová­kiai magyar közelmúlt, s az ún. szlovákiai magyar mentalitás jel­legzetességeinek részletes bemu­tatásához, dokumentálásához is. Jelen írás a Komáromban 2002. május 9-12-én megrende­zett Kisemlékkutatók 15. Nem­zetközi Konferenciáján német nyelven elhangzott előadás át­dolgozott, kibővített változata

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom