Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)
2003-09-25 / 220. szám, csütörtök
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 25. KOMMENTÁR Pattog az iraki labda JUHÁSZ LÁSZLÓ Két éwel ezelőtt, szeptember 11. után még úgy tűnt, George Bush számára az Afganisztán elleni hadjárat újabb négy évre borítékolja az amerikai elnöki posztot. Bush egekbe szárnyaló népszerűsége akkoriban az amerikaiak patriotizmusának természetes következménye volt, amelyet az Oszama bin Laden felkutatása érdekében kifejtett igyekezet eredménytelensége sem tudott aláásni. Az Irak elleni hadviselés nemcsak a baráti tűzben elpusztult katonák nehezen magyarázható halála, a tömegpusztító fegyverek Washington számára még ennél is kényelmetlenebb meg nem találása és a sikeresen bujkáló Szaddám Húszéin „eloszamásodása” miatt válhat végzetessé a republikánus elnök számára. Egy évvel az elnökválasztás előtt George Bush tetszési indexe az amerikaiak körében soha nem látott mélyponton van - való igaz, ezt a „mélypontot”, vagyis az 50 százalékot azért sokan irigylik tőle. Az iraki háború előtt az ENSZ-ben kivívott népszerűdenségét is sikeresen megőrizte az amerikai elnök. A világ- szervezet közgyűlésének keddi nyitónapján felszólalva Bush igyekezett megvédeni az iraki háborút, az ENSZ tagállamait pedig felszólította, vegyenek részt az iraki rendezésben és újjáépítésben. Párhuzamos monológoknak tűnt Bush és az ENSZ-főtitkár beszéde. Kofi Annan arra hívta fel a figyelmet, hogy a katonai erő egyoldalú és törvénytelen alkalmazásának precedensévé válhat, ha egy ország megelőző csapást mér egy másikra, amelyiknek a területén tömegpusztító fegyvert sejt. A világszervezet első embere általánosságban beszélt, nem nevezte nevén az Egyesült Államokat. Tette ezt nem gyávaságból, vélhetően nem is diplomatikus megfontolásból, sokkal inkább azért, mert fel akarta hívni a figyelmet arra, itt tényleg az elvekről, és nem Bush vélt vagy valós hatalmi ambícióiról van szó. Bush azonban értette a célzást, valószínűleg okkal vette magára Kofi Annan szavait, és védelmébe a Fehér Ház Irak-politikáját. Még jól emlékszünk a háború első napjaiban nyilatkozó Bushra, aki felemelt mutatóujjal hangsúlyozta: Irakot az irakiaknak kell újjáépíteniük, az ő kezükbe kell adni az ásót és a malteroskanalat, az amerikaiak pedig a lehető leggyorsabban elhagyják az országot. Ezzel szemben a kedden felszólaló Bush elutasította az önállóság túlzottan gyors átengedését az irakiaknak. Jacques Chirac francia elnök a régi Bush szavait ismételte, amikor reális menetrendet követelve rámutatott: a térség stabilitásának záloga az irakiakra ruházott szuverenitás. Chirac kijelentette, önhatalmúlag senkinek sincs joga háborút indítani. A francia Liberation című lap kommentátora visszatérő meccsről beszél Bush és Chirac között Irak kérdésében. Ezt a mérkőzést azonban sohasem fújták le, ehelyett a sokadik hosszabbítást vagyunk kénytelenek egyre keserűbb szájízzel figyelni. Az amerikai és a francia térfél között azonban az iraki nép sorsának labdája pattog. Miközben mindkét fél döntő gólt akar szerezni, a Szaddám-rezsim és az amerikai megszállás által a végsőkig elgyengített iraki nép kapja a legnagyobb rúgásokat. JEGYZET- Főnök, ha befogad engem, akkor jobban megőrzőm a személyes adatait, mint a Szlovák Információs Szolgálat! (Peter Gossányi rajza) A lényeget nem érti, aki azt mondja, hiba veszélybe sodorni a szobor miatt a kapcsolatot A bronz marad A hülyeség határán NAGY ANDRÁS Kezd teljesen nevetségessé válni ez a Mojžiš-tígy, de az a része, mely a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetője átvilágítási anyagának vándorlásáról szól, már teljesen a hülyeség határát súrolja. Aki nem tudná, felvilágosítom, körülbelül miket is tartalmazhat az a szupertitkos akta, amely eddig ismereden okokból kikerült a SIS-től, és mindenkihez eljutott. Minden rendes demokratikus országban, amikor valaki stratégiai szempontból fontos állami pozícióba készül, a megfelelő intézmény átvilágítja. Semmi másról nincs ilyenkor szó, minthogy olyan dolgok után kotorásznak az ügynökök, vajon mennyire zsarolható az illető. Például van- e be nem vallott homoszexuális kapcsolata, esténként időben jár- e haza, nem ordibál-e részegen a lépcsőházban, nem vizeli-e le a szomszéd ajtaját. A szomszéd- asszonyoktól ilyenkor azt is megkérdezik, ha a feleség és a gyerek Emlékeztetni Európát Visszakövetelhető állampolgárság címmel az újvidéki Magyar Szó arról értekezik, hogy a kettős állampolgárság kérdésének megvizsgálása lehetőséget nyújt a magyar kormánynak arra, hogy a demokratikus európai vezetést emlékeztesse arra, milyen kár érte Magyarországot és a kisebbségi sorsba kényszerített magyarokat a trianoni szerződés miatt. A lap történelmi áttekintést ad az 1920. június 4-én aláírt trianoni szerződésről, amely megalázta a magyar népet, s amely olyan igazságtalanság volt, amilyen csak ritkán forelutazik, nem szokott-e az illető szeretőket felhordani a lakásba. Talán még arra is rákérdeznek, mekkora autóval jár haza az ellenőrizendő személy, de az ilyen dolgokat már bármelyik napilap képes egy-két nap alatt kifürkészni. Gazdasági kapcsolatai után is érdeklődnek, megnézik, esetle- ges vállalkozásaiban nem halmozott-e fel óriási tartozásokat, vannak-e maffiózó barátai. Minden valószínűség szerint ezen felsorolt dolgok közül egyetlen egy esetben sem bizonyult zsa- rolhatónak Ján Mojžiš, mert egyébként nem nevezték volna ki. Akkor meg miről is szól a vita? A Szlovák Információs Szolgálat állítja, pontosabban az igazgatója állítja: ő bizony talált biztonsági kockázatot Mojžiš ügyeiben. De hogy mi ez és mikor jöttek rá, nem hajlandó elárulni. Ha régen tudják, miért hagyták kinevezni? Ha meg most tudták meg, miért nem mondják el? Szerintem Mojžiš imidzsének még segítene is, ha ország-vüág elé tárnák, micsoda úriember ő, hiszen nem köp az asztal alá, nem iszik, nem nőzik, nincs összeharácsolt vagyona. Ideális politikusjelölt. dúl elő a történelemben. Csak annyi lenne a teendő, hogy az egykor volt állampolgárságot hatályosnak kell elismerni. Lehet erről tájékoztatni Európát is, jóllehet ez a kérdés Magyarország belügye. Emlékeztet arra a többször elhangzott érvre, miszerint Magyarország azért nem adhat kettős állampolgárságot a határon kívüli magyaroknak, mert Európa nem engedi meg, hogy a kiskapun keresztül több millió olyan állampolgárt csempésszen be az EU-ba, akik egyébként nem lennének az unióhoz tartozók. Ugyanez az Európa kényszerítette viszont kisebbségi sorsba azokat a magyarokat, akik most kettős állam- polgárságot kérnek. Sokáig úgy tudtam, elpusztult az aradi Szabadság-szobor. Örültem, mikor kiderült, hogy darabjait egy pincében őrzik, s helyreállítható. Ami persze még korántsem jelentette azt, hogy a helyére is állítható. Láthatjuk. Annak is örültem, hogy nemrég megállapodás született a kormányzó román Szociáldemokrata Párt és az RMDSZ között a szobor köztéren való fölállításáról. SZÁLÉ LÁSZLÓ Örültem, mert számomra az aradi vértanúk személyes nemzeti mitológiám kiemelkedő alakjai, olyan bensőséges szeretettel gyászolom ma is őket, ahogy rokonait szokta az ember. Ennyit az érzelmekről. Hogy a román kormány miért táncolt vissza a Tűzoltó téri fölállítástól, nem tudom. De az biztos, hogy nem az 1848-49-es szabadságharchoz való viszonya változott meg. Aki azt mondja, hogy történelmi hiba lenne veszélybe sodorni régi szobrok miatt az elmúlt évek konkrét eredményeit a román-magyar kapcsolatok javításában, attól tartok, a lényeget nem érti. A szobrok mindig ürügyek csupán. Fölállításuk, lebontásuk fölrobbantásuk mindig az adott pillanatról akar valamit mondani. Fél éve a román kormány kapcsolatjavító gesztust akart tenni. Most ilyen gesztusra - úgy látszik - nincs szüksége, vagy valamiért nem engedheti meg magának. Most azt A helyzet, kissé másként 2003. augusztus 23-án Falunap volt Gömörligeten. Mint az üyen kis községbe zajló esemény hosszú ideig tartja lázba a település lakosait. Maga a készülődés talán két hónapig is tartott, és utána az értékelés - ki tudja meddig. A falubeliek pozitívan értékelik, szép volt, nagyon szép, dicsérik. Az ebből az alkalomból készült kiállítás „Hogyan éltek elődeink” címmel, a régi időket idézte fel, régi viseletbe öltöztetett kitömött figurák, otthon szőtt, hímzett abroszok, ötven éves gyerekkocsi, ki tudja hány esztendős iskolapad és még állványos golyós iskolai számítógép is látható volt. A kiállítást asszonyaink szervezték, nagy lelkesedéssel fonták a búzakoszorúkat, a föld gyümölcseit állították ki, szerezgették be hozzá házról házra az anyagot (fényképeket, abroszokat, korsókat, hiszen még szekeret mondják, a románok közérzetét zavarja egy olyan szabadságharc emlékműve, amely harcban a románok és magyarok - nem mindig és nem mindenki - szemben álltak egymással. Ez is csak ürügy természetesen. Hiszen ez a szobor nem triumfál a románokkal szemben, hanem gyászol. A szabadságharc tizenhárom hős tábornokára emlékezik. Hogy zavarhatja-e ez a mai románságot? Igen, zavarhatja. Különösen, ha erre felhívják a figyelmét. Túlságosan összetett az 1848-49-es románmagyar viszony ahhoz, hogy bárki ne találhatna benne ellentétre vagy éppen megbékélésre buzdító elemeket. A magyar forradalom a románoknak is meghozta a jobbágyfölszabadítást és az egyéni szabadFél éve a román kormány kapcsolatjavító gesztust akart tenni. ságjogokat, ám Kossuthék nem vették észre - illetve csak későn -, hogy a magyarországi, erdélyi nemzetiségek éppúgy függetlenségre vágynak a magyaroktól, mint a magyarok az osztrákoktól. Ezt a hibát a császáriak jól kihasználták, s sikerült a nemzetiségeket a magyar szabadságharc ellen fordítani. Mindenkinek „igaza volt”, bár akkor a magyar és a román elnyomottak lehettek volna okosabbak is. Vagy lehetnének okosabbak legalább mai utódaik. Helyesen tette Medgyessy Péter, hogy elment Bukarestbe, s aláírta a kedvezménytörvény romániai is összeállítottak a kultúrházban). A falu asszonyai süteményt sütöttek, úgy hordták tálcákon, akárcsak lagzi készülne. És ki tudja hány kiló lisztből a kemencébe sütött házi kalács is ízlett, hiszen még a környezetvédelmi miniszter úr, Miklós László, aki a meghívásnak eleget téve szintén megtisztelt jelenlétével, jó ízűén harapott a lekváros kalácsba. Másnap reggelig, pirkadatig tartott a szórakozás. A még meleg nyári éjszakában messzire elhallatszott az utcabál zenéje, a megtelt utcán csak nehezen búcsúztak el egymástól a vigadni vágyók. Tehát van miről beszélni. Életre keltek Gömörliget szimbólumai, van már a községnek saját címere, zászlaja, pecsétje. Gömörliget 40 éve kapta a nevét két kis község Mikolcsány és Gömörnánás lakosai saját elhatározásából. Mikol- csánynak 666 éve jelent meg első írásbeli említése, Gömörnánásnak 745 éve ismert a története. Kicsi a mi falunk. A Kovács Ágnes alkalmazásának - reméljük - végleges dokumentumát. A szoborügy nem érte volna meg, hogy miatta távollétével tüntessen, amint az megfordult a fejében. Kár viszont, hogy nem tudta dűlőre vinni a szobor végső elhelyezésének ügyét. Nastasénak persze igaza van, a szoborcsoportnál fontosabb az egyezmény aláírása, az autópálya ügye, a gazdasági, a szociális tervek. Éppen ezért elég lett volna a szoborra mindössze öt percet szánniuk. S ebben az öt percben Medgyessy Péternek bizony el kellett volna fogadnia a kompromisszumos megoldást: épüljön megbékélési szoborpark, abban kapjon helyet a Szabadság-szobor. Minthogy azonban egy ilyen politikával megáldott-megvert park helyszínének a kijelölése, megtervezése, a többi mű kivitelezése rendkívül hosszú időt tud igénybe venni, célszerű lett volna kikötni, hogy a szobor álljon - mondjuk - legkésőbb a 155. évfordulón, azaz 2004. október 6-án. Hogy azok az erdélyi magyarok, akik várják a fölállítását, érezhessék, már nem kell sokáig várni. Több mint nyolcvan éve nincs a helyén a szobor, az aradi vértanúk emléke mégis töretlenül él az emberekben. Hiszen a szobor csak jelkép. Csonkán, eldugva is ugyanazt fejezi ki, mint a Tűzoltó téren vagy a Megbékélés parkjában. Szószegés, kifogáskeresés, időhúzás - mind lényegtelen dolgok. A lényeg az, hogy ne feledkezzünk el a szoborról. Mert jelkép. Azt pedig az erdélyi ember jól tudja, a szó szalad, de a bronz marad. újságírónő cikkében leírt lakosok létszámát pontosítanám, mert ő azt a számot közölte, amikor legnépesebb volt a falu. Jelenleg az összlakosság 320 személy. Tudomásom szerint soha nem volt gond, hogy magyarul vagy szlovákul beszéltünk a faluban. Ki-ki saját elhatározása szerint. És így járatjuk gyermekeinket is iskolába. Nem is akadt meg rajta senki. A hangszóróban két nyelven mondjuk el a közlendőnket, a falu gyűlé sei is két nyelven zajlanak. Merem állítani, hogy nem mindenütt kérdezik meg a nagyszülőket, milyen iskolába járjon a gyerek, mit tartanak helyesnek, mint ahogyan azt Kovács Ágnes cikkében írta. A szülők játsszák a főszerepet a családban, ők határozzák meg, hogy magyarul, szlovákul, netán angolul tanuljon a gyerek. Magam sem jártam magyar iskolába, de szeretem a magyar irodalmat, szeretek magyar regényeket olvasni. Azt hiszem, nem vagyok ezzel egyedül, ha valaki akar, önként tamil maTALLÓZÓ ADEVARUL Feszült légkörű volt a magyar és a román miniszterelnök bukaresti találkozója, amelynek során a felek nem jutottak semmiféle kompromisszumra az aradi Szabadság-szobor ügyében - ez olvasható a legtöbb szerdai román napüapban. A legnagyobb példányszámú politikai napilap, az Adevarul így fogalmaz főcímében: Medgyessy Péter és Adrian Nastase semmiféle kompromisz- szumra nem jutott az aradi Szabadság-szobor ügyében. A tudósítás feleimében pedig ez áll: Budapest csak hétfőn este tíz óra után döntötte el, hogy nem mondja le a miniszterelnök látogatását. A lap megállapítja: noha a módosított kedvezménytörvény romániai alkalmazásáról szóló megállapodás puszta formalitás volt (hiszen a két fél már jó ideje megegyezett annak tartalmáról), a két delegáció közötti megbeszélések meglehetősen szenvedélyesnek bizonyultak. Legalábbis ez derült ki a két kormányfő nyilatkozatának hangneméből. „Egy szobor állt Medgyessy és Nastase közé“ - olvasható a Coti- dianulban. Az aláírási ceremónia végén látható volt, hogy a két politikus csodálatosan egyetért számos kérdésben, de e harmóniának vége is szakad, amikor az aradi emlékmű kerül szóba. A Curentul ennél drámaibb módon fogalmaz, amikor azt írja: a Szabadság-szobor megrendíti a két miniszterelnök barátságát. LA LIBRE BELGIQUE Jövő februárban az európai zöldek létrehozzák saját pártjukat, s ennek zászlaja alatt indulnak a nyáron esedékes európai parlamenti választásokon - közölte Dániel Cohn-Bendit, az Európai Parlamentben (EP) képviselt zöldek csoportjának társelnöke. A 68-as párizsi diáklázadások egykori vezéralakja a belga napilapban közölt interjújában kijelentette, hogy 25 nemzeti kampány helyett európai szintű vitát kell majd folytatni. „Távlatilag is meg kell vernünk a lábunkat az olyan csaüakozó országokban, mint Lengyelország, Magyarország vagy Csehország, ahol támogatjuk a zöld jelölteket még akkor is, ha tudjuk, hogy az eredmények kiábrándítóak lesznek“ - mondta. Cohn-Bendit jövő évi EP- választásoktól reméli a zöldek megerősödését. Azokat a szavazókat akarja megnyerni az újonnan megalakítandó páneurópai pártnak, akik „egy európai eszme nevében meg akaiják változtatni Európát“. A zöldek mindamellett realisták, 15 százalékos eredményre törekszenek - tette hozzá. A képviselő szerint az EU új alkotmányos szerződésének tervezete nem nevezhető nagyszerűnek, de a politikai harc eszközeként jól használható. Az európai választásokra nemcsak az egységes zöld pártot kívánják létrehozni, de európai formátumú személyiségeket is színre akarnak léptetni - mondta, elismerve mindamellett, hogy a zöldeknek egyelőre csak egy „Zidane-juk“ (azaz ldasszis Játékosuk“) van, Joschka Fischer német külügyminiszter, a 68-as diáklázadások „vörös Dany”-je. gyár, szlovák, vagy angol nyelvet. Anélkül, hogy kényszerítenék. Kovács Ágnes újságírónő megjelenése községünkben esemény volt és ígérete szerint cikket írt a falu- napról. A cikket sokan várták, de csalódást okozott. Az újságírónő rossz húrt pendített meg, mert nem a falunapról szólt a beszámoló, hanem a magyar-szlovák nemzetiségi kérdést feszegette. És talán elfelejtette megírni, hogy nem csak egy magyar fiúcska mondott verset, de egy szlovák kislány is. A falunapról most többet tudhattak meg az olvasók, pl. azt is, hogy lakosaink milyen lelkesen készültek és mennyire összetartanak. Hiszen úgy élünk kis falunkban, mint egy nagy család. Nem szoktak itt előírás szerű nagy dolgok történni. Erről vártuk az újságcikket, mert ez volt a mi hétköznapi életünk varázsa, és az ilyen hétköznapi varázsról kellett írni, amit ember embernek ad át. Kelemen Éva polgármester FIGYELŐ Visszhang: ad. Helyzetjelentés három Murány-völgyi településről, 2003. augusztus 30.
