Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-01 / 126. szám, szombat
11 ÚJ SZÓ 2002. JÚNIUS 1. Családi Kör A szülők félelme ellen sok recept létezik, végül azonban mindenkinek meg kell találnia a saját módszerét Anyáknak gyermeknapon LELKI TÜKÖR örökös aggódás elszívja az éltető levegőt az emberi kapcsolatoktól. Hogyan juthatunk ki aggódásunk labirintusából? Vajon mi az, ami bennünk, anyákban és a házőrző kutyákban azonos? Nem más, mint az a jól kifejlett ösztön, mellyel megérezzük a veszélyeket. Az éber négylábúakhoz hasonlóan mi is előre sejteni véljük a közelgő katasztrófát, még jóval azelőtt, mielőtt az másoknak egyáltalán eszükbe jutna. így van ez minden olyan esetben, ha gyermekeinkről van szó. Beindul a biztonsági program Akkor válik ez igazán tudatossá bennünk, ha gyermektelen sorstársainkkal vagyunk együtt. Míg ők csak fára mászó, hintázó, rollerező és rohangáló gyerekeket látnak, a mi lelki szemeink előtt már reccsen a faág, a roller nekicsapódik valaminek, és a gyerekek elesnek. S még nem is beszéltünk azokról az egyéb szituációkról, melyek a többiek számára teljességgel ártalmatlannak tűnnek, amelyekről mi, anyák viszont tudjuk (tudni véljük), milyen veszélyeket rejtenek magukban. A kocsijában békésen alvó baba a szupermarket ajtajában - valaki elrabolhatja; a balkonon hagyott nyugágy, amelyet a kétéves örökmozgó létrának használhat; a négyéves gyermekünk első útja a sarkon lakó barátjához, ahová nem kísérjük el - vajon mi történik, ha sohasem érkezik meg? Nem létezik olyan helyzet gyermekünk életében, amelyet ne sorolnánk be az ártalmatlan vagy a veszélyes kategóriákba. Olyan ez, mintha gyermekünk születése biztonsági programot aktiválna az agyunkban. Csak a mienkben? Apák higgadtabb szerepben Megkockáztatva azt, hogy a szülők közötti szereposztás, feladatvállalás kliséjét erősítjük, akkor sem tagadható, hogy a gyermekekkel kapcsolatos aggodalmak és félelmek elsősorban az anyát „sújtják", míg az apák a higgadtabb szerepet játsz- szák. Mindez azonban nem elsősorban a nemek közötti különbségekkel függ össze, sokkal inkább azzal a feladatmegosztással, amely a legtöbb családban még ma is uralkodik. Annak ellenére, hogy összességében egyre több nő vállal munkát, többnyire még mindig ők azok, akik a kisgyermekkel otthon maradnak. S mivel gyakorlatilag az anyák vannak 24 órát együtt csemetéjükkel és gondoskodnak róla, elsősorban őket terheli a felelősség is, ha a picivel történik valami. Senki sem hibáztatja majd a dolgozó apát, ha a gyerek állandóan beteg, ha történik vele valami, vagy ha a csemete agresszívan viselkedik. És sajnos nemcsak a kívülállók gondolkodnak így, hanem gyakran az anyák is. Azokban az években, amikor a gyerekről való gondoskodás a fő feladatuk, elvárják maguktól, hogy minden rendben menjen. S anélkül, hogy tudatában lennének, alárendelik magukat korunk szemléletmódjának, mely szerint minden megvalósítható, ha megfelelő mértékben akarjuk és teszünk is érte eleget. Az önmagukkal kapcsolatos elvárások növekedésével párhuzamosan azonban a megfelelni nem tudás félelme is felgyülemlik a mamákban. A félelem gyökerei Szerencsére nem mindannyian féltjük egyformán gyermekeinket. Aki alapvetően nem aggodalmaskodó típus, az az anyai félelmekkel is jobban elbánik. Ez annyit jelent, hogy szabad utat enged nekik, ha gyermekénekvédelméről van szó, de képes megfékezni is félelmeit, ha azok túlságosan megterhelnék őt. Másképp viselkednek azonban azok a nők, akiknek az életét már az anyaság előtt is meghatározták a félelmek. Vagy azért, mert gyermekként félelmet keltő tapasztalatokat szereztek, például egy baleset kapcsán, vagy azért, mert ők is olyan családból származnak, ahol mindentől féltek, s amelyben beléjük szuggerál- ták a mindenütt jelenlevő veszélyeket. Az ilyen anyukáknak a gyermekük miatt érzett aggodalom egyetlen nyugodt pillanatot sem engedélyez. S úgy tűnik, az újságokban, tévében, rádióban megjelenő megrázó hírek, amelyek balesetet szenvedett, elrabolt, megerőszakolt gyerekekről szólnak, látszólag igazolják azt a félelemörvényt, amelybe a mamák bekerülnek. Aki azonban gondolataiban mindent megtervez, minden eshetőségre fel akar készülni, mindenről gondoskodni akar, az nemcsak magától követel sokat, annak a lehetőségét is megteremti, hogy gyermeke is félénk emberré váljon. A kockáztatástól az önbizalomig Mert elkerülhetetlen, hogy a pici érezze anyja állandó riadókészültségét. Még akkor is, ha az anya nem fogalmazza meg, nem mondja ki félelmeit, szorongását, tilalmain, korlátozásain keresztül, amelyekkel gyermekét próbálja megóvni, közvetíti azokat gyermeke felé. Ezáltal bizonyos értelemben még növeli is a baleset esélyét, ahelyett, hogy csökkentené azt. Mert annak a gyermeknek, aki sohasem kockáztathat, nem lesz sikerélménye, s nem tud önbizalomra és biztonságérzetre szert tenni. Mert csak az tanulja meg, mire ügyeljen fára mászás közben, akinek megengedik, hogy felmásszon a fára. Nem mindegy, hogyan fogalmazunk, hogy mit mondunk. Pszichológiai tény, ha azt mondjuk, vigyázz, le ne ess a fáról! - két dologra fog gondolni a gyerek: az egyik az, hogy ne, a másik, hogy a fáról leesni. Azért, mert ezeket a szavakat használtuk, automatikusan ezek a képek fognak bevésődni a gondolatvilágába. A gyerek élénk fantáziájú, rögtön elképzeli, ahogyan ő a fáról leesik, és valószínűleg le is fog esni. Sokkal jobb lenne fára mászáskor pozitív kijelentéssel, jó tanáccsal támogatni őt. Például: Kapaszkodj meg jól a faágba! Vagy: Figyelj jól oda, hogy ott fönn a fán mit csinálsz! Tehát sokkal inkább azt kell megtanulnunk, hogy a túlzott félelmeinket tartsuk kordában. S tegyük mindezt ne csak gyermekünkért, hanem saját érdekünkben is. De hogyan? A varázsszó a bizalom, hiszen az elfojtás gyakorlata sehova sem vezet. Éppen ellenkezőleg: aki kikerüli félelmeit ahelyett, hogy szembe nézne velük, azt szorongásai úgyis utolérik. Elengedni tudni kell A nagyon félő, szorongó embereknek a pszichológusok azt ajánlják, hogy tanulják meg bizonyos értelemben érzéketlenné tenni magukat. Ez annyit jelent, hogy tudatosan félelmet keltő helyzeteknek teszik ki magukat, hogy idővel kevésbé érzékennyé, akár immunissá is válhassanak az ilyen szituációkkal szemben. Az aggódó anya például minden autóbalesettel kapcsolatos rettegése ellenére elengedheti lányát, hogy egy baráti családdal kirándulni menjen, vagy elküldheti négyéves fiát a három házzal odébb lakó barátjához akkor is, ha közben lelki szemei előtt az játszódik le, hogy gyermekét az úton egy idegen az autójába rángathatja. A félelmein tehát csak az lehet úrrá, aki kibírja a rettegést, és végül megéli, hogy szorongása alaptalan volt. Más szavakkal: meg kell tanulnunk elengedni és bizakodni, ha a gyermekünkért való aggódás ellenére meg akarjuk őrizni lelki békénket. Meg kell tanulnunk bízni a gyermekünkben, a sorsában, a szerencséjében és az életben. Be kell látnunk, hogy szülőként sem tartozik ránk minden (nem vagyunk felelősek mindenért) és nem tarthatunk kézben minden dolgot. Szerencsések azok közülünk, akik valamilyen formában hisznek egy magasabb hatalomban, bíznak a gondviselésben, a dolgok természetes menetében, egyszóval a „folyamatban”. Nekik könnyebb a dolguk, hiszen rábízhatják erre a hatalomra gyermeküket, és ezáltal tudatosan leadhatják felelősségük egy részét. Segítségükre lehet ebben egy kis rituálé is: katolikus családban a szülők pl. a hüvelykujjukkal láthatatlan kis keresztet rajzolnak gyermekük homlokára, mikor az elmegy otthonról. A beszélgetés ereje Az ezotériával foglalkozók a gyermekük miatt érzett aggodalmaikat védelmező szimbólumokkal, fekete turmalinból, lazúrkőből vagy akva- marinból készült amulettekkel, karkötőkkel próbálják megfékezni. A józan természetű szülők ezzel szemben sokkal inkább gyakorlatias gondolatokkal győzhetik meg magukat. Nekik az segít például, ha egy félelmet keltő helyzetben tudatosítják magukban, mennyire minimális a valószínűsége annak, hogy az általuk elképzelt veszély bekövetkezik. A másik módja félelemkezelésüknek, hogy csírázó aggodalmaikat azzal a reménnyel fojtják el, a legtöbb gyermek mégis csak egészségesen nő fel, s hogy ők maguk is ép bőrrel megúszták eddig... Nem hanyagolható el a beszélgetések félelemoldó hatása sem. Beszélgethetünk másokkal arról, hogy ők hogyan bánnak gyermekeik miatt érzett félelmekkel. Beszélgethetünk a házastársunkkal, más szülőkkel, s akár egy önsegítő csoporton belül is tapasztalatot cserélhetünk. A szülők félelme ellen sok recept létezik, végül azonban mindenkinek meg kell találnia - adott esetben akár pszichológiai segítséggel is - saját módszerét. Jó azonban tudni, hogy a félelem elleni küzdelemre éppen úgy igaz, mint a betegségek gyógyítására, hogy aki gyógyít, annak igaza van. (-de) CSALÁDI KÖRBEN AZ ORVOSSAL Fertőző betegség „Barátnőm gyermeke a múlt nyáron egy táborozás után kórházba ke■ rült. Magas láza, torok- gyulladása és májgyulladása volt. Mononukleózis nevű betegséget állapítottak meg nála. Mivel idén az én 13 éves fiam készül ugyanoda, szeretném tudni, mi ez a betegség, és hogy mások is elkaphatják-e?" A mononucleosis fertőző betegség, melyet az ún. Epstein-Barr vírus okoz, • noha lehetséges, hogy más tényezők is közrejátszanak kialakulásában. Időnként kisebb járványok formájában, de szórványosan is jelentkezik, főleg gyermekek és fiatal felnőttek között. Ez a betegség a nyállal terjed, tehát egy csóktól már elkapható. Vannak ún. betegséghordozók is, akik maguk ugyan nem betegek, de hordozzák és továbbadhatják a vírust, megfertőzve másokat. A tünetek 1-2 hetes lappangási idő után lázzal, rossz közérzettel, torokfájással kezdődnek. Jellemző már a betegség kezdetén a nyaki nyirokmirigyek enyhén fájdalmas duzzanata. Néha a nyirokmirigyek test- szerte (lágyékban, hónaljtájékon) duzzadtak, a lép, esetleg a máj is megnagyobbodott. A lép duzzanata hosszú hetekig megmaradhat. A láz magas lehet, többnyire csak néhány napig, de néha 2 hétig is eltart. Ez a betegség kiszámíthatatlan. Torokfájás, mirigyduzzanat nélkül is előfordulhat. Sokaknak az ágyat sem kell nyomniuk, mivel betegségük olyan enyhe. Kivételes esetben viszont ritkább tünetek is előfordulhatnak, mint például vérzékenység, sárgaság, ideg- rendszeri tünetek. A tünetek kombinációjából felmerülő mononucleosis gyanúját végül laboratóriumi tesztek igazolják. Néha több mint egy hét is eltelik a láz után, míg a teszt pozitív lesz. Fontos az ágynyugalom. A mononucleosis kezelése csupán tüneti. Antibiotikumos kezelésre baktérium okozta komplikáció esetén kerül sor. Súlyosabb esetek kórházi kezelésre szorulnak. A beteg 3- 4 hét alatt spontán gyógyul, de - főleg felnőttkorban - fáradékonyság, májpanaszok még négy hónapig fennállhatnak. Cserélni a pelenkát „Hat hónapos kisfiam popsija gyakran kipirosodik annak ellenére, hogy ■ rendszeresen krémezem. Gyermekorvosunk szerint pe- lenkadermatitiszre hajlamos. Nem tudom, mi okozhatja ezt. Talán nem helyesen pelenká- zom?" I A pelenkadermatitisz kifejezés a pelenkával borított bőrfelületen kialakult • gyulladásos folyamatok széles skáláját foglalja össze, önmagában csak a tünetek lokalizációjára utal. Kialakulásában számos tényező játszhat szerepet. A csecsemőkor leggyakoribb bőrbetegsége, 9-12 hónapos korban. Kialakulásában a pelenkás terület nedves meleg közege, a dörzsölés, a széklet enzimjei, vegyi anyagok és másodlagos gombák vagy baktérium okozta fertőzések egyaránt szerepet játszanak. A pelenkadermatitisz leggyakoribb formája az irritatív pelenkadermatitisz, amely elsősorban a pelenkával közvetlenül fedett területeket érinti (a combok belső oldalát, lányoknál a nagy szeméremajkakat, fiúknál a herezacskót és az alatta elhelyezkedő intim területet). A gyulladás első jelei a bőrpír, enyhe duzzanat és kis cso- mócskák csoportja, amelyek a szélükön fehéren fodrozódnak. A hajlatok többnyire szabadok. Súlyos esetben a gyulladt bőrfelület kisebesedhet. Az irritatív pelenkadermatitisz kezelésében a bőr szárazon tartásának van kulcsszerepe. Javasolt a gyakori pelenkacseDr. Tóth Erzsébet gyermekorvos re. A széklet óvatos lemosása semleges vagy savas pH-tarto- mányú szappannal, majd ezt követően vízlepergető hatású védőpaszta és gyulladáscsökkentők használata javasolt. Kerülni kell a bőr erőltetett tisztítását (dörzsölés), hintőpor használatát. Híg székletek esetén átmeneti étrendváltoztatásra is szükség lehet. Több napig fennálló pelenkadermatitisz esetén a csecsemő bőrén a Candida albicans nevű gomba telepszik meg. Nagyobb csecsemőknél szájon át történő antibiotikumos kezelés után jelentkezhetnek e gomba okozta pelenkadermatitisz tünetei. A bőr gyulladt, kimart és hámlik. Az irritatív pelenka- dermatitisszel szemben a gombás elváltozások a lágyéki hajlatokat is érintik. Gyakori, hogy egyidejűleg candidás gombával fertőzött a csecsemő nyálkahártyája (szájpenész) vagy az anya mellbimbója is. Kezelésében helyileg gombaellenes krémek mellett gyakori pelenkacsere és a bőr szárazon tartása segíti a gyógyulást. Nagyon fontos, hogy ne használjunk púdert a gyulladt bőrfelületre. A púder kifelé lezár, és a fertőzés a bőr mélyebb rétegei felé terjedhet. Szájpenész esetén a nyálkahártya kezelése is szükséges lehet. GONDOLATÉBRESZTŐ „Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai. Általatok érkeznek, de nem belőletek. És bár véletek vannak, nem birtokaitok. Adhattok nékik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok. Mert nekik saját gondolataik vannak. Testüknek adhattok otthont, de lelkűknek nem. Mert az ő lelkűk a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem. Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok. Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem meg nem reked a tegnapban. Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el. Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak. Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása, mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.” (Kahlil Gibran)
