Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-01 / 126. szám, szombat

Családi Kör új szó 2002. JÚNIUS 1. Lázár Ervin Két kis mese Két Reggel Egyszer két Reggel találkozott a Tejúton.- Jó reggelt, Reggel! - mondta az egyik, s megemelte halványkék fé­nyekből szőtt kalapját.- Adjon isten! - mondta a másik barátságos, rubinpiros mosollyal.- Hova-hova? - kérdezte az első, és megigazította magán fénylő, drágaköves köpenyét.- A Földre. A Földre megyek - mondta a másik átszellemültem A fényekből szőtt kalapú erre elko- morodott, még a kalapja is halvá­nyabb lett hirtelen, s a drágakövei mintha elfelejtették volna a csillo­gást.- Még hogy a Földre! - mondta baljóslatúan. - Ne ám, hogy úgy le­gyen!- Márpedig az úgy van! Ma lesz a Földön május első vasárnapja, igaz?- Igaz.- Nahát akkor! Ma én fogok lent derengeni és pitymallani.- Azt szeretném látni - kiabált a társa -, május első vasárnapjára én megyek! Még hogy derengeni és pitymallani! Kerengeni és nyilalla­ni fogsz, édes barátom. Ma én ra­gyogok fel a Földön. Ezzel futásnak eredt. De a másik sem volt rest, elgáncsolta, puff, na­gyot esett, csak úgy porzott a Te­jút. Nosza, összeverekedtek, tép­ték egymást. Hajnaldarabok, pity- mallatrongyok, derűfoszlányok röpködtek körülöttük. Végre aztán az egyik győzött - ki tudja, melyik; a verekedés előtt egyforma szé­pek, daliásak voltak, utána meg egyforma rongyosak, töpörödöt­tek -, s ment a Földre, hogy föl­váltsa az éjszakát. Az emberek meg kinéztek az abla­kon, és azt mondták: „Hű, de ron­da reggelre virradtunk!” És nem is lett jó kedvük egész nap. Mit ugrálsz, Hideg? Egy szép, augusztusi napon nyitva maradt a Szaratov ajtaja.- Aha - mormogta odabent a Hi­deg -, most itt az alkalom! Féloldalasán kislisszant a résen. Megállt a konyha közepén, ret­tentő szemmel körülnézett.- Majd most megmutatom nektek!- sziszegte vészjóslóan. Kihúzta magát, behajlított karját vállmagasságba emelte, fitogtatta az izmait. Olyan izmai voltak, mint egy kafferbivalynak. A Mo­zsár, a Konyhaszekrény, a Fületlen Bögre, az Ép Fülű Bögre, a Kávéda­ráló, a Háromlábú Hokedli, a Kö­römreszelő (mit keres egy köröm­reszelő a konyhában?), a Húsvágó Bárd, a Merőkanál, a Bojtos Büty­kös, a Tejesköcsög, a Piros Fedő, a Kék Fedő, az Alumíniumfedő, a Burátlan Lámpa, a Konyhaasztal és a Kettőbe Vágott Paradicsom hökkenten nézett rá. A Hideg tánc­lépésben végiglejtett a konyhán, majd ökölvívóállásba helyezke­dett. Vészjósló hangon kérdezte:- Melyikőtökkel kezdjem? Körülnézett. Majd ezzel egy idő­ben azt mondta:- Brrr! A konyhában mindenki behúzta a nyakát. Azt gondolták: „Jaj, ne­hogy rajtam kezdje!” CSALÁDI KÖNYVESPOLC Hol volt, hol nem volt CSANDA GÁBOR S okszor úgy gondo­lom, hogy a közlés mikéntje fontosabb, elsődlegesebb a mmmmm mondanivalónál. Most is ez jár az eszemben, amikor az Ipoly menti népmeséket olvasom (Méry Mar­git gyűjtése, Fodor Kata rajzai­val). Mert hiszen ki ne ismerné Jancsi és Juliska hátborzongató históriáját, melyik magyar ember ne olvasta vagy hallotta volna Hók és Mihók kacagtató történe­tét? És mégis, valahányszor újra hallja, olvassa az ember ezeket a meséket, mindig mást olvas és mást hall, aszerint, hogy kinek a tolla alól futnak ki a betűk, kinek a szájából kerekednek elő a han­gok, tehát nem mindegy, hogyan idéződik fel a mese. Aztán persze csak rájövök, hogy mégsem egé­szen jól gondolom, mert ha az irodalom nem egyéb, mint koráb­bi szövegek, már ismert történe­tek újragondolása, újraírása, új­raolvasása (és körbe-körbe ugya­nez megint elölről), akkor vi­szont a téma kerül előtérbe. S míg ezt így magamban megbe­szélgetem, azon kapom magam, hogy a tizenhat mesét kínáló gyűjteményben hol a zamatos, számomra új és érdekes mesélés- nek örülgetek, hol meg annak, hogy mesekönyvből kell megtud­nom azt, ami ezek szerint eddig elkerülte figyelmemet. Hogy nincs új a nap alatt, és mégis min­dig minden más és más, még akkor is, ha az újraírás es­etenként szó szerinti átírást je­lent. Hogy a Teremtőnek, ki úr éjen és napon, s időt idővel válto­gat, nincs művében unalom. Hol volt, hol nem volt tehát egy olvasó, akinek szemét a mesék nyitották fel, irányították rá tudni való, csak végig nem gondolt dol­gokra. Mert hiszen van-e érvé­nyesebben állandó, ugyanakkor változatosabb, örökmozgóbb szö­vegkincs a népmeséknél? Arra gondolok, hogy ha a szépirodal­mi mű olyan alkotás, amely átírja a valóságot, s helyette mást kínál (általában mesét, más valósá­got), valamint hogy minden szö­veg átírja az előtte írtakat, akkor a népmese a legirodalmibb szépi­rodalom. Többszörösen és áttéte­lesen felülírja a valóságot, aztán azt a másikat, a mesét is, s e ket­tőt váltogatva lesz úrrá időn és valóságon. „Igaz volt, mese volt” - olvasom. És - akár a mesében - milyen igazságos, mennyire elfo­gulatlan ez az örök újraalkotás: a szerző mindig névtelen. Egyedül az olvasó nevesíthető, bár a me­seélmény hatására neki is egyre kevesebb köze lesz korábbi ön­magához. Nem az vagyok, aki voltam. A mese az olvasóját is át­írja. Aki nem hiszi, járjon utána. (Madách-Posonium, 2001) CSALÁDI MESETÁR A nagysallói, 5 éves Kiss Andrea rajza Csak a Körömreszelőnek (mit ke­res egy körömreszelő a konyhá­ban?) jutott eszébe: „Mit akarhat ez kezdeni?” A Hideg meg újra azt mondta:- Brrrr! Egy kövér verejtékcsepp jelent meg a homlokán. Bal karján eler­nyesztette az izmokat, a homloká­hoz nyúlt, elkente rajta a verejték- cseppet. Közben a bal lába meg­roggyant.- Majd én most... - kezdte volna újra, de csak szánalmas suttogásra telt. Megroggyant a másik lába is.- Ó, jaj! - mondta a Hideg, s már patakokban ömlött róla a víz. Reszketett, de azért még egyszer próbálkozott.- Most megmutatom nektek... - nyöszörögte, s elcsúszott. Minden ízében reszketve feküdt a konyha kövén.- Segítség! - mondta ekkor. - Se­gítsetek! Gyorsan odafutott hozzá a Mozsár, a Konyhaszekrény, a Fületlen Bög­re, az Ép Fülű Bögre, a Kávédaráló, a Háromlábú Hokedli, a Körömre­szelő (mit keres egy körömreszelő a konyhában?), a Húsvágó Bárd, a Merőkanál, a Bojtos Bütykös, a Te­jesköcsög, a Piros Fedő, a Kék Fe­dő, az Alumíniumfedő, a Burátlan Lámpa, a Konyhaasztal és a Kettő­be Vágott Paradicsom. Betámogat­ták az elalélt Hideget a Szaratov- ba, és rácsukták az ajtót.- Ez még azért majd megmutatja nekünk, figyeljétek meg - mondta a Körömreszelő (mit keres egy kö­römreszelő a konyhában?). - Majd decemberben megmutatja. A többiek hallgattak. Megértek már jó néhány decembert. A Mo­zsár egymaga százötvenet. A Hideg meg gyógyulgatott a Sza- ratovban. ÍRÓ OLVASÓK Mobilizált fiatalság NAGY ERIKA Érdekes, egyben elgondol­kodtató korban élünk. Napi megélhetési gondok, fillére- zés, többletkiadások, pana­szok. Kérdem én, igazán van okunk a panaszra? Hogy mire gondolok? Többek között ar­ra, hogy míg a szülők számol­gatnak, a gyermekek - és saj­nos már az alapiskolások is - úton-útfélen sétafikáivá mo­biltelefonon intézik apró- cseprő dolgaikat. Ilyenkor el­gondolkodom, hogy mi lehet az a rendkívüli, halaszthatat­lan megbeszélnivaló, amire sok-sok percet áldoznak, és ugye a perc az pénzben mé­rendő. Számomra ez az irritá­ló. Ha volna bicska a zsebem­ben, magától kinyílna az ok­ból, hogy míg a gyermek ön­feledten dumcsizik, addig a szülő fizet. S az a legborzasz­tóbb, hogy míg a szülő sze­lektál, mi a fontosabb vásá- rolnivaló, a csemete olyan „fontos” dolgokat közöl be­szélőtársával, hogy ha ki sze­retnénk fütyülni az illetlen szavakat, füttykoncertet ren­dezhetnénk. Hogy is van ez? Inkább lemondunk a legszük­ségesebb dolgokról is, csak hogy gyermekünk fontos sze­mélyiségnek érezze magát? Mert ugye egy mobiltelefon­nal rendelkező emberpalánta mégiscsak tekintélyt paran­csoló. Vagy mégsem? Kedves Gyerekek! Nem kell mást tennetek, csak fi­gyelmesen elolvasni Családi me­setárunk két meséjét, s akkor gond nélkül meg tudjátok jelölni a helyes válaszokat kvízünk kér­déseire. A megfejtést levelezőla­pon küldjétek be a Családi Kör címére, de ne feledjétek el fel­tüntetni a sajátotokat sem. Mert ha velünk játszotok, nemcsak hogy jól szórakoztok, kis szeren­csével a Panta Rhei könyvkeres­kedés gyermeknapi ajándék me- sekönyvét is megnyerhetitek. Beküldési határidő: június 6. 1. Ki írta a két mesét? a) Tallósi Béla b) Lázár Ervin c) Csanda Gábor GYERMEKNAPI KVÍZ 2. Hol találkozott a két Reggel? a) a Tejúton b) a Földön c) a villamoson 3. Mi lehetett a Szara­tov? a) űrhajó b) hűtőszekrény c) villanysütő 4. Ki nem illett a kony­hába? a) Fületlen Bögre b) Háromlábú Hokedli c) Körömreszelő 5. Hány éves a Mozsár? a) 50 b) 100 c) 150 Május 25-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2c, 3b, 4a, 5c. Haraszti Mária dedikált könyvét, az AB-ART ajándékát Néma Andrásné, deáki kedves olvasónk nyerte. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Befőtt gőzölése Nagyon hibás felfogás azt hinni, hogy mennél hosszabb ideig gőzöljük a befőttet, annál bizto­sabban eláll. A sok gőzölés illatát, ízét rontja. Sokáig csak a teljesen cukor nélkül eltett vagy igen nagy üvegbe rakott befőttet kell. Külön­ben 5-20 perc a legtöbb, amire szükség van, az üveg nagysága és a befőtt sűrűsége szerint. Sűrűbb masszát tovább kell gőzölni. A gőzölés idejét a forrás kezdetétől számítjuk. Hogy a gőzölés meg ne zavarosítsa, lassan kell forralni. Befőttesüveg Befőttesüvegnek legalkalmasab­bak a gumigyűrűs, légmentesen záruló üvegek. Ha a befőttesüveg gumigyűrűje egyik évről a másikra megkeményednék, akkor áztassuk be két rész szalmiákszesz és négy rész vízbe, azután dörzsöljük át glicerinnel. Befőttesüvegeket a szétrepedéstől úgy védünk meg, hogy amikor a forró gyümölcsöt belétesszük, az üvegeket nedves konyharuhára állítjuk. Ugyanez érvényes az üvegtálakra is, ha azokra forró ételt teszünk. Benzin Csak a legtisztább minőséget hasz­náljuk a háztartásban. Valamivel drágább, de sokkal jobb és kiadó- sabb. Párolgása után jó ideig jelen vannak még a könnyen robbanó gázok, tehát kezelése nagy óvatos­ságot igényel. A benzinnel tisztí­tott holmit se akasszuk tűzhely vagy lámpa közelébe. Legjobb a benzinnel való tisztítást nyitott ab­laknál végezni, és a ruhát is sza­badban hagyjuk szellőzni. Beöntés Beöntés alatt azon eljárást értjük, amikor a végbélbe fecskendő vagy irrigátor (beöntő) útján folyadékot vezetünk be. Ezen eljárás célja lehet a bél kiürítése, gyógyszer bevitele, táplálás, és lehet a bél alsó részének gyógyítása is. Általában széklet előidézése végett szoktuk alkalmaz­ni. A beteget bal oldalára fektetjük, lábait, különösen a jobb lábát fel­húzza, és az olajjal vagy más zsira­dékkal sikamlóssá tett irrigátortol- dalékot enyhe sodrással a végbélbe vezetjük, utána a beviendő folyadé­kot tartalmazó irrigátort a fekvő­hely felett 60 centiméterre emeljük, és tartalmát beengedjük a toldalék egyenletes feltolása közben. Termé­szetes, hogy a folyadék hőmérsékle­tét előzőleg már ellenőriztük. Asze­rint, hogy mi volt a célja a beöntés­nek, változik a folyadék milyensé­ge, sőt mennyisége is. Székrekedés esetében megteszi 1/2-3/4 liter tiszta langyos víz is. Az eredményt biztosíthatjuk, ha kb. egy diónyi szappant oldunk fel fél liter vízben. Kamillateát is szoktak a vízhez ke­verni, vagy pedig anyalevél főzetet. Besamell Besamell alatt egy tejes-vajas rán­tást értünk, melynek a mai kony­hatechnikában igen sok felhaszná­lási lehetősége van. Használják főzelékek berántására, mártások­hoz és főzelékek gratinirozására (átsütésére), sőt tortakrémek sza­porításához is. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Petit Press Rt., Prievozská 14/A P. O. Box 49, 824 88 Bratislava, tel.: 02/582 38 309, fax: 02/582 38 343

Next

/
Oldalképek
Tartalom