Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-03-01 / 9. szám
2000. március 1. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Tizenkilencedszer, igényesebben „A nevem Bond, James Bond” - mutatkozik be immár 19. alkalommal a 007-es ügynök, mielőtt ismét megmenti a világot. Sőt, ezúttal nem is éri be eny- nyivel, mert ma már a világ nem elég. Mivel a kémtörténet és a mese határán táncoló, paródiának túl komoly, ám a nézőre minduntalan lö-kikacsin- tó filmek sikere idestova harmincöt éve töretlen, az alkotók érthető módon a millenniumi epizód elkészítésekor is ragaszkodtak a jól bevált recepthez: végy egy rettenthetetlen hőst (az ellenállhatatlanul sármos szívtipró fajtából), egy hozzá mériiető fajsúlyú főgonoszt, néhány lélegzetelállítóan szép ifjú hölgyet, egzotikus helyszíneket, vakmerő mutatványokat, rafinált harci ketyeréket, majd mindezeket az írói fantázián átszűrve és hihetetlen kalandokkal összegyúrva fűzd fel egy izgalmas történetre, tálald jókora adag reklámmal - és máris kész a kasszasiker. Lássuk, ezúttal mivel kápráztatnak el minket az Álomgyár fáradhatatlan munkásai. Bondot immár harmadszor Pierre Brosnan kelti életre. Egyedül az elhíresült, fentebb idézett kulcsmondata előtt remeg meg olykor a hangja (ez érthető is), de ettől eltekintve - nyilatkozata szerint - ma már sokkal könnyedebben, fesztelenebből játszik, mert nincs benne többé bizonyítási kényszer. Egészen lazán, rutinosan, mondhatni, csuklóból menti meg a Földet. Ebben siet a segítségére két úgynevezett Bond-lány, akik már nem csupán bájos dekorációk, hanem saját karakterük, önálló háttértörténetük van, ezért őket két kiváló sztár testesíti meg. Egyikük Sophie Marceau, akinek sem szépségéről, sem tehetségéről nem kell győzködni az olvasót. A másik Denise Richards (Vad vágyak, Melrose Piacé), aki atomtudóst alakít Bond oldalán, ráadásul szakasztott úgy néz ki, ahogyan egy atomtudóst elképzelünk álmainkban: nagy, csillogó kék szemek, telt, érzéki ajkak, jókora, feszes keblek, tehát a 007-es ügynök ismét jól választott. A Törökország, Spanyolország és Skócia vonzó tájain zajló merész kalandok, autós, motorcsónakos, siklóemyős üldözések, közelharcok és robbantások végül meghozzák az eredményt: Bondnak szerencsére sikerül idejekorán megfékeznie a gonoszt. Ehhez azonban a kaszkadőröknek a valóságban is többször kockára kellett tenniük az életüket. Mivel Brosnan sem akart elmaradni mögöttük, ő maga is vállalkozott olyan veszélyes jelenetekre, amelyek eljátszását a bátorsága és az életére felügyelő biztosítótársaság megengedte. Az évezred utolsó Bond-fümjét Michael Apted rendezte, akinek eddig merőben más műfajú, komolyabb alkotások kerültek ki a keze alól (Gorillák a ködben, Neil, a remetelány). Ám éppen azért kérte fel őt a producer, hogy a könnyed szórakoztatást célzó műnek drámai mélységet adjon. A jelek szerint ez sikerült is neki, így az eddigieknél szemlátomást igényesebb történetet láthatunk a mozikban. Százhetvenöt éve Komáromban született a magyar irodalom „aranyembere” Jókai Mór és szülővárosa Az író szobra a komáromi múzeum előtt Mikolai György ____________ Jó kai Mór, a magyar regényírók fejedelme 175 éve született Komáromban. Édesapja Jókay (Ásvai) József ügyvéd 1812-ben vette feleségül Pulay Máriát, Pulay Dávid földbirtokos lányát. A kis Móric Jókayék ötödik gyermekeként jött a világra, két fivére elhalálozása után. így Jókayék József fiuk, majd Eszter lányuk után újból fiúnak örülhettek. Jókai Mór Megyei utcai (a mai Király püspök utca) szülőházát tűzvész pusztította el 1848. szeptember 17-én. Ezért a szülőházat csak Jókai Mór nővérének elbeszélése alapján ismerjük. Eszter emlékezetében hosz- szúkás, gyümölcs- és akácfák között elbújt épületként maradt meg. 1826-ban a Jókay család átköltözött új otthonába, a Szombath utcába (mai Jókai utca). Ebben az utcában állt és ma is áll a kollégium, a kis Móric első iskolája. A kisdiák első tanárát - Székely Sándort - már folyékony olvasással lepte meg. Mivel szülei nagyon hasznosnak látták, hogy fiuk jól megtanuljon németül, Móricot 10 évesen cserébe adták Pozsonyba „német szóra” Zsigmondy profesz- szor családjához. Két évig volt diákja az evangélikus líceumnak. 1837-ben hazajövetelekor édesapját már betegen látta viszont, majd ebben az évben el is vesztette. Az édesapja halálát nagyon nehezen viselő kis Móric megbetegedett, és az egész tél folyamán betegeskedett. Ekkor már a református gimnázium diákja volt. Hogy lemaradását pótolja, az akkorában Komáromba érkező Vály Fe- renctől, a református gimnázium kedvenc professzorától órákat kapott. Móric 1840-ben fejezte be tanulmányait Komáromban. Sógora nagyon sok segítséget nyújtott a fiatal Jókainak, pótolva édesapját is. Vály Ferenc segítségével tanult meg frahciául, angolul és olaszul. Á gyermek Jókai lelkére és képzelőtehetségére nagy hatással voltak édesapjának költői és művészi hajlamai, melyek első ösztönzésül szolgáltak későbbi írói fejlődésében. Tanulmányait 1841-től a pápai kollégiumban folytatta. Itt Petőfi Sándor és Orlai Petrich Soma voltak legjobb barátai. 1842-ben édesapja nyomdokaiba lépve Kecskemétre kerül jogot tanulni. Itt ismét találkozott Petőfivel, aki ebben az időben színészkedett Kecskeméten. Petőfi volt az, aki letisztázta Jókai Mór első irodalmi művét, a Zsidó fiú című drámáját, melyet 1843. március 8-án nyújtott be az Akadémiához - ettől az időtől szokták Jókai irodalmi működését is számítani. Még Kecskeméten kezdett bele első regényébe, a Hétköznapokba. 1844-ben tért vissza szülővárosába. Közel egy évig volt Asztalos István ügyvéd oldalán gyakornok. Mivel nem volt sok dolga, az írásnak és festésnek szentelhette idejét. Kedvenc helyén, a komáromi sziget gyümölcsfái alatt befejezhette első regényét, a Hétköznapokat. Itt alakult ki kapcsolata a természettel, a kertészkedéssel. Ezt kamatoztatta regényeiben, a természet oly csodálatos leírásaiban. Komáromban lett először szerelmes, Asztalos Etelkába, főnöke leányába. Végül a vallási különbség elbuktatta Etelka és Móric szerelmét, Etelka katolikus, Móric református családból származott. A,jól értesültek” és a „bajkeverők” pletykáit Etelka tiszta szíve és nemes lelke nem tudta feldolgozni. Mire az esztendő őszén lehullottak a falevelek, Asztalos Etelkát is kikísérték a komáromi temetőbe. A csalódott Jókai 1845 elején Pestre megy, hogy a híres Molnár József irodájában készüljön fel ügyvédi vizsgájára, és megszerezze az ügyvédi oklevelet. Pesten Petőfi bevezette az írói körökbe. 1846-ban megszerezte ügyvédi oklevelét. 1846-ban jelent meg első regénye is, a Hétköznapok. Ekkor indul el ragyogó írói pályafutása, így búcsút mondott az ügyvédi pályának. A fiatal írónak hírneve egyre nőtt, és több lap belső munkatársa lett. 1847-ben már az Életképek szerkesztője. Petőfihez a legszorosabb baráti szálak fűzik, és 1848 márciusában mindketten az események élére kerülnek. 1848 augusztusában kötött házasságot Laborfalvi Benke Rózával. Házasságát ellenzi családja, de legjobb barátja, Petőfi is. Ez okozta a barátok egymástól való teljes elhidegülését. 1848 októberében már Kossuth oldalán találjuk Jókait a népfelkelés szervezésével elfoglalva. Ugyanekkor több politikai megbízást is kapott a kormánytól. Lapja, az Életképek Petőfivel való meghasonlá- sa után megbukott. Miután Windis- chgrátz bevonult Pestre, Jókai nejével együtt Debrecenbe menekült. Itt a kormánynak tett sajtószolgálatokat. 1849 februárjában megindította az Esti Lapokat, mely a mérsékelt irányt követte. 1849. április 14- e, a detronizálási határozat után azonban a lap határozott köztársasági párti lett. 1849 májusában tért vissza Pestre, és átvette a Pesti Hírlap szerkesztését. Júliusban a kormánnyal együtt Szegedre menekül az oroszok elől, majd Aradra megy. Itt éri a világosi katasztrófa híre is. Neje ekkor Gyulán tartózkodik. Álruhában az orosz táboron keresztül sietett hozzá, majd tanácsára Borsod megye Tardona helységében bujkált négy hónapig, mikor neje egy komáromi menedéklevelet szerzett számára, amilyet Klapka honvédéi kaptak Komárom várának átadása után. A menedéklevél oltalma alatt nejével Pestre ment 1849 végén. Komáromba ezek után már csak rövidebb családi látogatásokra jött. Édesanyja 1856- ban bekövetkezett halála után pedig már csak akkor, ha valamilyen jelentős eseményre hívták. Komárom lakosai azonban olvashatnak regényeiben a történelmi város meghatározó személyiségeiről, eseményeiről, természeti katasztrófáiról. Jókai életrajza elevenedik fel a A tengerszemű hölgy című regényében. A Politikai divatok, Az elátkozott család, A mi lengyelünk című regényekben az 1763. június 28-án pusztító földrengésről, az 1848. ^szeptember 17-i hatalmas tűzvészről és az 1849-ben ostromgyűrűbe zárt város hősi küzdelméről olvashatunk. Komárom sem feledkezett meg nagy szülöttjéről. 1881-ben Jókait a város díszpolgárává választja, az utcának, ahol nevelkedett, a Jókai utca nevet adja, és márvány emléktáblával jelöli meg szülőházának helyét. 1937. november 28-án a szülőváros felavatja a város központjában, a Kultúrpalota udvarán Jókai Mór bronzszobrát, Berecz Gyula komáromi szobrászművész alkotását. Az emlékmű máig kegyelethely. Ide helyezik el koszorúikat, virágaikat a város polgárai a március 15-i megemlékezések alkalmával és minden év májusában a Jókai-napok résztvevői. Júniusban a várostól búcsúzó, ballagó gimnazisták keresik fel és borítják el virágaikkal a szobot talapzatát. Az idei, 175. évforduló alkalmából az író immár felújított komáromi szobrának megkoszorúzásával kezdődik a Jókai- emlékünnepélyek sorozata. A komáromi sziget gyü- mölcsfái alatt írta a Hétköznapokat. Az emlékmű máig kegyelethely. A Kortárs Könyvkiadó másodszor is megjelentette A szexuális őserő eposzát, a Pajzán Toldit. A könyvecske pillanatok alatt elfogyott Válogatott malacságok vagy filológusi aprómunka? Kocur László ______________ A hatalmas érdeklődésre való tekintettel a Kortárs Könyvkiadó 1998-ban másodszor is megjelentette A szexuális őserő eposzát, a Pajzán Toldit. A meglehetősen magas ár ellenére a mindössze százhuszonhat oldalas könyvecske pillanatok alatt eltűnt a könyvesboltok polcairól. Hiánypótló - ezt a jelzőt szokták elfogult és elfogulatlan kritikusok az általuk fontosnak vélt műre akasztani. Hogy ez mikor igaz, és mikor nem, ki merne ennek vitatásába bocsátkozni? E szó értékének devalválódása miatt magam sem szívesen alkalmazom, de a Pajzán Toldi esetében (talán) helyénvaló. A kötet szerkesztője is fontosnak tartja, mondhatni, szívügyének érzi a munkát: „a fellelhető kéziratos, nyomtatott és hangszalagon megőrzött forrásokból különleges körültekintéssel készült kritikai kiadás” - így aposztrofálja. Czigány Lórántról van szó, akit mint a nyugati emigráció irodalmának zászlóvivőjét ismerhetünk. Czigány ’56-ban távozott Magyarországról, volt a British Museum könyvtárosa, a Berkeley Egyetem professzora, 1973 óta pedig írásaiból él. Eddigi irodalmi tevékenysége elsősorban az emigráció íróinak hagyatékgondozására, a magyar irodalom angol nyelvű ismertetésére, recepciókutatásra irányult. Ennyit a jelentős munkáért mindenképp babért érdemlő szerkesztőről, és most pár szóban a nagy műről. A vékony könyvecske 92 (!) oldalnyi szerkesztői előszóval kezdődik. Czigány - nem hiába tüntette ki a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság 1988- ban Szirmai Endre-díjjal - a kiadó által engedélyezett terjedelemhez képest teljes körű képet igyekszik adni a mű és az obsz- cén irodalom keletkezés- és fejlődéstörténetéről (ez utóbbiról itthon és külföldön egyaránt), s teszi ezt filológusi alapossággal, egészen a kódexek koráig visz- szanyúlva. Sajnálatos módon a szerzőséget a legalaposabb körültekintéssel sem tudja megállapítani, Névtelen Krónikásnak nevezi az auktort. A keletkezés dátuma hozzávetőleg az 1938-42 közötti időszak. A Pajzán Toldinak nincs hiteles kézirata, valószínűleg népdal- jellegű genealógiával maradt fenn. Czigány épp ezért nem mer rekonstrukcióra vállalkozni, „csak” egy kompozit változat közreadására; a rendelkezésre álló források alapján. Ezekből tizenhármat sikerült felkutatnia. Czigány tanulmányában mindvégig következetesen amellett érvel, hogy a Pajzán Toldi nem Arany János Toldijának kifigurázására, kiforgatására készült, hanem páratlan lehetőség: „a mokánykodó szexuális virtusra való rájátszással a névtelen szerző szabadon engedheti pajzánkodó (mert a tónus sohasem ocsmány!) fantáziáját, a hallgatóság legnagyobb örömére.” Ha visszagondolunk általános iskolai tanulmányainkra, Toldiról azt tanították: „szívét nem bántá meg nyila szerelemnek.” S noha Arany később Toldi szerelmét is megírta, abban sem a boldog, beteljesedő szerelmet ábrázolta, pláne nem ilyen konnotációkkal. Elgondolkodtató, hogy a sokműfajú, gigantikus életművet hátrahagyó mester miért fosztotta meg Toldit a nemiségtől, de ezt most e keretek közt nem tisztem vitatni. Czigány a történelmi háttér bemutatásával elemzi a Pajzán Toldi fő- és mellékszereplőit egyaránt. Módszerében rendkívül szimpatikus, hogy minden lehetséges adatnak alaposan utánajár, ha kell, néprajzi, nyelvjárástani, névtani forrásokra hivatkozik, s ha egy adat mellett nem tud meggyőző tényeket felsorakoztatni, ezt - hőséhez hasonlóan férfiasán - beismeri. Ilyen esetekben érvelése a választott forma mellett mindig rendkívül hiteles és logikus.
