Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-03-01 / 9. szám
Kultúra 2000. március 1. 13 Gordon Gielgud Zita újra magyar színpadon, A vágy villamosában játszik Béjart balettmamája „Mostanában a miérteken gondolkozom..." Markovics Ferenc felvétele Réfi Zsuzsanna ___________ Soksz ínű, rendhagyó életutat járt be nyolcvankilenc esztendő alatt. Gazdag, magyar arisztokrata család leszármazottjaként látta meg a napvilágot 1911-ben. Otthonról megszökve felvételizett Rózsahegyi Kálmán színitanodájába, s ekkor a telefonkönyvből választott új, művésznevet magának, Grüszner Zitából Gordon lett. Aztán az egyik szerep követte a másikat. Gordon Zita együtt játszhatott Beregi Oszkárral és Honthy Hannával. A film is gyorsan felfedezte magának a fiatal színésznőt, akit a mozilátogatók Az új földesúrban, az Évfordulóban és a Pesti asszonyban ismerhettek meg. Nem csoda hát, hogy Gordon Zita rövid időn belül a II. világháború előtti Budapest mozgalmas társasági életének egyik ünnepelt híressége lett. Udvarlói között volt Széchenyi Zsigmond és Horthy kormányzó fia, barátai, ismerősei közé tartozott Molnár Ferenc, Kodály Zoltán és Bartók Béla is. Sikeres karrierje félbemaradt Lewis Gielguddal kötött házasságakor, aki az angol színész- . fejedelem, John Gielgud testvére és a Vöröskereszt Nemzeti Ligájának főtitkára volt. Ettől kezdve járták a világot, a diplomaták életét élték, s Zita a BBC számos rádiójátékában szerepelt, sőt jó néhányat saját maga írt. Amikor kitört a II. világháborújelentkezett a brit hadseregben, ahol őrmester lett, s megkapta a Haza védelméért kitüntetést és a Háborús Kitüntetést is. Eközben megszületett Maina lánya, majd elvált, és feleségül ment Nigel Suttonhoz, ahhoz a férfihez, akit nemsokára a NATO főtitkárává neveztek ki. Férje korán meghalt, ettől kezdve Zita Gordon Gielgud az UNESCO-nál dolgozott, és életét lánya, Maina Gielgud nevelésének szentelte, aki nemzetközi hírnévre tett szert mint balerina. Maina táncolt a Grand Ballet Classique de France-nál, Béjart balett-társulatában, Georges Balanchine-nál a berlini Operában, és gyakorta vendégszerepeit a budapesti Operaházban is. Gordon Zita pedig a balettmamák életét élte. Olyannyira, hogy Maurice Béjart, akinek az eltelt évek alatt jó barátja lett, néhány évvel ezelőtt felkérte, térjen visz- sza a színpadra, új koreográfiájában, a Le Concours-ban ugyanis az egyik balettmama szerepét rá osztotta. Zita Gordon Gielgud örömmel mondott igent erre a felkérésre, hiszen„A szípadra való visszatérés ma is életem legfőbb célja. Ha holnap jönne valaki, és felajánlaná a lehető legkisebb szerepet - akár egy idős szobalányét, akinek annyit kell mondania: kész a vacsora - , nem könnyen utasítanám visz- sza” - írja több országban is megjelent életrajzi könyvében. A Svájcban élő színésznő álma, aki utoljára hatvanhárom évvel ezelőtt, 1936-ban lépett színpadra Magyarországon, nemrégiben teljesült. A mexikói virágárus asz- szonyt alakította a magyar fővárosban, A vágy villamosában, amely a Budapesti Kamaraszínház produkciójaként, Tordy Géza rendezésében került színpadra.- A legszebb születésnapi és egyben karácsonyi ajándék volt számomra ez a felkérés - mesélte Gordon Gielgud Zita-, hiszen december 2-án, amikor Budapestre érkeztem, töltöttem be a nyolcvannyolcadik évemet. Egyébként minden október végén, a könyvem, az Életem története című regény magyar megjelenésével kezdődött. Ebből az alkalomból ugyanis televíziós interjú is készült velem, és ekkor látott meg Tordy Géza, s döntött úgy, hogy felkér a mexikói virágárus asz- szony szerepére. Boldogan mondtam igent, s nagyon élvezem a közös munkát, a próbákat. Remek érzés ilyen átütően tehetséges fiatalokkal dolgozni. Egyetlen nagy csalódásom van csak, én ugyanis mindig arra vágytam, hogy szívhassam azt a koszos kulisszalevegőt - erre most a legtisztább színházban próbálok, ahol eddig életemben valaha is megfordultam. Ön annak idején még Rózsahegyi Kálmán iskolájába járt, majd együtt játszhatott Beregi Oszkárral, Honthy Hannával. Menynyiben változott a színházi atmoszféra? Akkoriban nem volt ilyen barátságos, természetes a hangulat, mint ma. De ez a mostani produkció, A vágy villamosa valami egészen fantasztikus közös munka, s már az is boldoggá tesz, hogy láthatom; újságoltam is a sógoromnak, Sir John Gielgud- nak, hogy újra színpadra lépek, egy remek előadásban, s ő együtt örült velem. Budapesten az emberek egyébként sokkal összetar- tóbbak, barátságosabbak: nem olyan közömbösek, mint Svájcban, ahol az otthonom van. Ez is nagy élmény nekem. Ön különleges század tanúja, hiszen volt fiatal arisztokrata hölgy, népszerű, körülrajongott színésznő, utazgató diplomatafeleség, a brit hadsereg tisztje, áldozatkész balettmama. Hogyan szemléli az ember ennyi tapasztalattal a világot? Én túlélő típus vagyok, ilyen a természetem. Sohasem szerettem panaszkodni, kétségbe esni, igyekeztem mindig mindennek megtalálni a derűs, pozitív oldalát. Mostanában a miérteken gondolkozom, azon, hogy miért éppen ekkor és miért éppen itt születtem. Nem véletlen hát, hogy Zita Gordon Gielgudról Maurice Béjart ezt mondja: „Ha kert volna, Kiotóban volna, ha gyémánt volna, egy királynő homlokán ragyogna, ha virág volna, szerényen nyílna egy alpesi völgyben, ha madár volna, Görögország, Szicília és a messzi és fényes Thule között repkedne. De ő csak egy kicsi lány... pajkos, költői, mint Alice, és kaján, mint Lolita, díva ő, aki nem viselkedik úgy, mint egy díva, barát a szó igazi értelmében, melyet már sokan elfelejtettek: láng ő, nőies és lágy, okos és jó humorú, az élet értelme, mely mosolyban és nevetésben örökíti meg magát, és minden nap reménnyel tölti el az embert. Köszönöm, hogy vagy, Zita.” Millennium K ülönös, de aligha véletlen, hogy a legendák, amelyeknek az ismert tények sorából azt kellett kiválasztaniok, ami utánzásra méltó és tanulságos, elhallgatják Szent István anyjának mind a nevét, mind a származását. A 11. századi Gesta Ungarorumban és Anonymus művében azonban találunk pontos adatokat, amelyek meglehetősen összevágnak a külföldi kortársak rajzolta képpel. Géza felesége a török Sarolt nevet viselte, amelynek jelentése „fehér menyét”. Híres szépség volt, és leánya Gyulának, az erdélyi részek fejedelmének az ősmagyar törzsszövetség rangban második méltóságának. Géza házasságát tehát politikai érdekek is indokolták, ezzel mintegy semlegesítette egyik hatalmas lehető vetélytársát. Apósa valószínűleg azonos volt azzal a Gyulával, aki a görög krónikás, Szkülitzész beszámolója szerint 953-ban Konstantinápolyban megkeresztelkedett, onnan magával hozta a szerzetes Hierotheoszt mint Magyar- ország térítő püspökét, és élete végéig hű maradt a keresztény hithez. A következő nemzedék azonban úgy látszik, visszaesett a pogányságba, mert a Hildesheimi Évkönyvek és nyomukban a magyar források is egybehangzóan azt állítják, hogy István király a kereszténységgel szemben tanúsított ellenállása miatt küzdött anyai nagybátyja, „az ifjabb Gyula” ellen. Stephanus rex Történelem és legenda Bogyay Tamás 4. rész Habár a forrásoknak ezek az adatai meglehetősen világosak és részletesek, Szent István anyja körül marad még nem egy megoldatlan probléma. Körülbelül a 13. században mutatható ki először a lengyel hagyomány, amely szerint az első magyar király anyja Adelheid volt, I. Miciszláv (Mieszko) lengyel herceg állítólagos nővére. Égy modern és alapos genealógiai kutatás pedig arra a következtetésre jutott, hogy Géza Saroltot, István anyját később politikai megfontolásból eltaszította, hogy a lengyel hercegnővel, Adelheiddel keresztény tájékozódásé házasságot köthessen. Ilyenfajta eltaszítások akkoriban tényleg szokásban voltak keresztény uralkodók körében is. Akárhogy volt is, Géza felserdülő fia egy őserőtől duzzadó, de meghasonlott világot talált maga körül, amely tudta ugyan, hogy az ember földi sorsa össze van kapcsolva a természetfölötti világgal, de még nem talált rá egy útra, amelyen életerejét kifejtheti. A szülők példájukkal megmutatták neki, hogyan viheti valaki keresztül az akaratát, és uralkodhat másokon. De sohasem tudták volna ránevelni őt az önmaga feletti uralomra, ami az igazi keresztény élethez kell. Querfurti Brúnó, aki 1004- ben éppen Magyarországon ismerte meg Radlát, Szent Adalbert mentorát és barátját, és fontos adatokat kapott tőle Adalbert életrajzához, ezt írta Gézáról és alattvalói kereszténységéről: „Ez a fejedelem indította el a kereszténységre térítést, de a szennyezett vallás összevegyült a pogánysággal, és a lagymatag meg félénk kereszténység kezdett rosszabb lenni a barbárságnál.” Az bizonyos, hogy a sötét kép nem volt szándékos túlzás abból a célból, hogy annál ragyogóbb fényben jelenjék meg a szent alakja. Ugyanis Brúnó maga így számol be Adalbert magyar missziójának eredményéről: „Egy kissé eltávolítva őket tévhitüktől a kereszténység árnyékát nyomta rájuk.” Ennek ellenére Prága szent püspökét nemcsak a későbbi hagyomány tekintette a magyarok apostolának, hanem már István király az ő tiszteletére szenteltette az esztergomi székesegyházat, és ezzel Adalbertét mintegy a magyar egyház patrónu- sává emelte. Ez a feltűnő mozzanat figyelmeztet Szent István életének arra a döntő fordulatára, amelyet Szent Adalbert idézett elő. Az új út Az Úr 972. esztendejét írták, amikor Magyarországra érkeztek az első német misszionáriusok. Ugyanebben az évben lépett be a magdeburgi dómiskoHeti kultúra Könyvespolc 999 bölcsesség E könyvecske minden oldalán, minden sorában önmagunkkal találkozunk. „Ezt is én mondtam, ezt is én mondhattam volna” - ötlik fel szüntelenül bennünk a bölcsességek és közmondások olvasása közben. Hiszen ki ne szeretne azonosulni azokkal a híres emberekkel, akik tevőlegesen is részt vettek a világ alakításában... S nekem, az olvasónak mindez jólesik. Ha fiatal vagyok, azért, mert a bölcsességek örök üdeségükkel gazdagítanak, ha pedig idősebb, hát azért, mert segítenek az élet és a IjíiiimAukiim történelem jobb megértésében és összegzésében. Vasárnap Kisgaléria Mihail Goloszovszkij: Erdei séta lába mint új növendék egy tizenhat éves cseh hercegfi, akire várt a feladat, hogy a hittérítők hamarosan elakadó munkáját ne csak folytassa, hanem ügyüket győzelemre is vigye. Magdeburg az I. Ottó által alapított Szent Móric-kolostorával és püspökségével, amely 967- ben érsekség lett, az Ottók korabeli szláv misszió támaszpontja és kiképzőhelye volt. Mind a Szent Móric- kolostor szerzetesei, mind az első érsek, Adalbert a trieri Szent Maximin-kolostor- ból a lotaringiai reformmozgalom szellemét hozták magukkal. Ez Gorze bencés apátságából indult ki, és sajátságos, Clunyvel ellentétben népies jellegű keveréke lett a nyugati és keleti jámborságnak. Egyéni életszentségre törekvő aszkéta magányba vonulás és egészséges individualizmus egyesült benne bencés fegyelemmel. Amikor mindezt a hitterjesztés szolgálatába állították, megjelent a hittérítőknek egy új típusa, aki missziós buzgalmában nemcsak nem félt a vértanúságtól, hanem gyakran egyenest kívánta és kereste azt mint a földi embersors legmagasztosabb ki- teljesülését. Az új típus szélsőséges eszményeinek talán senki sem lett olyan nagyhatású és radikális képviselője, mint Vojtech, a cseh hercegfi. Vojtech a Szlavnikok nemzetségéből való volt. Querfurti Brúnó azt is megmondja, hogy apja rokonságban állt Henrikkel, Szent István sógorával, a későbbi császárral. Ezt a rokoni kapcsolatot különféleképp próbálták magyarázni. Még ma is egy cseh történész, Vencel Vladivoj Törnek több mint száz évvel ezelőtt kifejtett nézete látszik a legmegalapozottabbnak; eszerint Vojtech, a későbbi Adalbert apai nagyanyja feltehetőleg Arnulf bajor herceg leánya volt. Mivel Arnulf herceg Judit nevű leányát Nagy Ottó öccse, Henrik vette feleségül, Szent Adalbert másodfokú unokatestvére lehetett II. Henriknek és húgának, Gizellának, Szent István leendő feleségének, és egyúttal sógorságban volt a szász uralkodócsalád császári ágával is. folytatjuk
