Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

2000-06-17 / 139. szám, szombat

8 Tudomány és technika ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 17. A jéghegyek képződése független a fölmelegedéstől Úszó óriási jégkocka A fémek hőtani tulajdonságai, a biológiai struktúrák és a sérülések okozta gyulladások kerülnek terítékre Kísérlettervek az űrállomáson Az űrállomás összeszerelése komoly szaktudást igényel. Felvételünkön a Discovery űrsikló rakteréből ra­kodnak ki. (Fotó: archív) ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A megfigyelő műholdak látják a fá­tól az erdőt. Nemcsak tíz centiméte­res tárgyakat, hanem 100 kilométe­res objektumokat is észlelni tudnak a Föld felszínén. Az ERS-2 európai távolságmérő műhold a közelmúlt­ban az eddigi legnagyobb jégtábla leszakadását észlelte az antarktiszi jégmezőről. A B15 jelű jéghegy ez év márciusában kezdett leszakadni, és a következő hónapban szabadult el. Azóta sodródik észak felé a Ross- jégmezőtől kiindulva. Hossza mint­egy 300, szélessége pedig 40 kilo­méter. A jéghegyek képződése és sodródása független a globális föl­melegedéstől, illetve az üvegházha­tástól, sőt a Ross-jégmező kiterje­dése ebben az évszázadban volt a legnagyobb, mielőtt önállósította magát a legészakibb része. Időköz­ben két másik jéghegy leválását is észlelték, ezek azonban csak kis- öccsei az -előbbinek. A B17 jelű hossza „csak” 100 kilométer, tőle nyugatra pedig egy 40 kilométeres jégtábla jelent meg. Az ERS-2 mes­terséges hold ritka, poláris pályán kering a Föld körül, vagyis a szoká­sos egyenlítői pályára merőlegesen, ami azt jelenti, hogy keringése so­rán „látja” a teljes földfelszínt. Az Egyenlítő fölött keringő égitestek nem látják a sarkok környékét. A műhold ATSR-2 jelű berendezése nagy pontossággal méri a felszíni hőmérsékletet a Földön, a jéghegy­felvételek 12 mikron hullámhosz- szúságú hőfelvételek. Ez teszi le­hetővé a jéghegy észlelését, ugyan­is ajég és a környező víz hőmérsék­lete eltér egymástól. (K. Z. P.) Május 29-én sikeresen visz- szatért az Atlantis, miután megjavította a nemzetközi űrállomást (ISS), és felsze­relte rá azokat a kábeleket és korlátokat, melyek a kö­vetkező legénység fogadása­kor jutnak fontos szerephez. Eközben az Európai Űrügy­nökség aláírta azt a megálla­podást, amely a kísérletek megkezdéséről szól. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az Adantis május 19-én, négyszeri halasztás után indult a Kennedy űr­központból, hogy elvégezze az űrál­lomásjavítási munkálatait, amelyek nélkül az egész program megvaló­sulása kerülhetett volna veszélybe. Az Adantis feladata az volt, hogy ki­cserélje az űrállomás első eleme, az orosz gyártmányú Zaija lemerült te­lepeit, illetve kijavítsa az építkezés­ben fontos szerepet játszó darukat és különféle berendezéseket. Az At­lantis hétfős személyzete (hat ame­rikai és egy orosz űrhajós) kitűnő munkát végzett, így a nemzetközi űrállomás jelenleg készen áll arra, hogy júliusban fogadja az orosz Zvezda (Csillag) központi lakómo­dult. Az oroszok előbb pénzügyi okokból, majd a Proton hordozóra­kéta meghibásodása miatt évek óta halasztjáka modul indítását, ami az építkezés kulcspontja. Ám az ameri­kaiak időközben bejelentették, hogy tovább nem várnak. Ha a júliu­si start nem sikerül, akkor decem­Az oroszok már évek óta halogatják a moduluk indítását. berben az új, jelenleg még gyártás alatt lévő, 210 rmllió dolláros ameri­kai ICM (Interior Control Module) modult csatlakoztatják a Zvezda he­lyére. Bár a nemzetközi űrállomást még építik, az már biztos, hogy mi­lyen kísérleteket végeznek majd raj­ta. Az Európai Űrügynökség (ESA) májusban megállapodott a külön­böző tudomány- és iparágak képvi­selőivel arról, müyen kutatásokat hajtanak végre az állomás fedélze­tén. Az első és az egyik legfontosabb kísérleti berendezés az úgynevezett bioreaktor, amely a szövetnöveke­dés kutatásában játszhat fontos sze­repet. A szerkezetet egy nemzetközi tudósokból és ipari szakértőkből ál­ló csoport fejlesztette ki. A bioreak­tor azon a gondon segíthet, hogy a gyakori donorhiány miatt ne kelljen hosszú évekig várni a szerv- és szö­vetátültetéseknél. Ha a kísérletek si­kerrel járnak, talán nagyobb lehető­ség nyílna rá, hogy a beteg károso­dott szövetének (esetleg szervének) helyére olyan szövetet ültessenek be, melyet ugyanazon páciens testé­nek egészséges területeiről vettek. Az ilyen beültetések során nem lép fel az idegen szervek, szövetek beül­tetése esetén egyébként jellemző védekezési mechanizmus, a kilökő­dés. Ezért a bioreaktorban való szö­vetnövesztés tanulmányozása egyi­ke a legfontosabb céloknak. Miért van mindehhez szükség a súlytalan­ságra? Azért, mert a gravitáció hatá­sainak kiküszöbölésével a tudósok előtt megnyílik a lehetőség a sejt­kultúrák növekedésének térbeli ta­nulmányozására. Súlytalanságban várhatóan sokkal könnyebb befo­lyásolni a növekedés irányát és se­bességét. Az ESA űrkísérletekkel kapcsolatos pályázatára összesen 145 pályamű érkezett. Ebből 62 pá­lyamunkát vizsgálnak meg részlete­sen. A tervek között szerepelnek a (főként folyékony) fémek hőtani tu­lajdonságaival, a különféle biológiai struktúrákkal, és a sérülések miatti gyulladások kezelésével foglalkozó kísérletek is. A folyékony fémek hő­tani tulajdonságainak vizsgálata például azért érdekes, mert földi kö­rülmények között még a higanyra is igaz, ami a folyadékokra: nevezete­sen, hogy kitöltik a tartóedény falát. Ám súlytalanságban ez is megválto­zik. A higany lebegő gömbcsepp- ként tanulmányozható. A kutatás célja megállapítani, vajon ilyen kö­rülmények között hogyan változnak a fémek alapvető jellemzői. Ugyan­csak fontos, hogy a súlytalanság ha­tására megváltozhat a molekula­szerkezet, s ez egészen új lehetősé­geket teremt különböző gyógysze­rek előállítására. A nemzetközi űrál­lomás tudományos jelentőségét je­lenleg még felbecsülni is nehéz. A magyarok sem maradnak ki a prog­ramból. A fedélzeten helyet kap a miskolci sokzónás kristályosító, az „űrkemence”, illetve a Farkas Berta­lan által is használt Pille dózismérő korszerűbb változata. (N-g) Mérge egy eddig azonosítatlan, csípős anyagot tartalmaz Jönnek a tűzhangyák ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az Egyesült Államokban élő Stan­ley Schuman éppen kertészkedett, amikor véletlenül beletérdelt egy tűzhangyabolyba. Ez súlyos hibá­nak bizonyult: Schuman lábát he­tekkel később is csúnya, vörös he­gek tarkították. A történet iróniája, hogy Stanley Schuman egyike an­nak a kevés tudósnak, aki a tűzhan­gyák kutatásának szentelte életét. A tűzhangyák okozta pániknak két fő oka van. Az egyik, hogy könyörtele­nül tetjeszkednek: 1950-ben még csak az USA délkeleti partvidéké­nek egy-egy részén voltak fellel­hetőek, ma már az egész partvidé­ket ellepik, és egyre nyomulnak a kontinens belseje felé. A pánik má­sik oka, hogy a tűzhangyák kelle­metlen és utálatos lények. A méreg, melyet kibocsátanak, túlnyomó- részt egy eddig azonosítatlan, bors­szerű, csípős anyagot tartalmaz. Csípésük fájdalmas, és mire elérke­zik agyunkba a fájdalom, a hangya már kétszer-háromszor is megmar­hatott. Ráadásul nem is pusztul el a csípéstől, mint a méh. A tűzhan­gyák képesek háziállatokat is el­pusztítani. A népesség mintegy 80%-ának csak apróbb kellemet­lenségeket okoztak, 15%-uknak azonban begyulladt a bőre legalább egy héten át. Százból egy vagy két ember pedig fulladási rohamot vagy szívinfarktust kap, esetleg meg is hal. A holttesten semmiféle bőrelváltozás nem látszik. „Tökéle­tes gyilkosság. Még egy boncolás sem mutatja ki a mérget” - mondja dr. Schuman. A károkozó való­színűleg 70-80 évvel ezelőtt érke­zett az USA-ba, egy hajó fenekén. Brazüiában és Argentínában, ahol a tűzhangya őshonos, több ragadozó tartja őket kordában. Észak-Ameri- kában azonban nincs ilyen véde­lem, ezért szinte tűzvészként ter­jednek. A hangyák már a nyugati­partra is átjutottak. A tűzhangya keveredhet egyes észak-amerikai fajokkal, s a hibridizáció egyre újabb génvariációkat eredményez. Amerikai tudósok megpróbálták felvenni velük a harcot, a legújabb ötlet: egy parazita légy, amely a hangya fejében helyezi el lárváját. A lárva gyakorlatilag átrágja magát a fejen, amíg az szét nem esik. A kí­sérlet sikerült... (N-g) Százezer ismeretlen csillag észlelése a Tejút közepén Hihetetlen a sűrűség MTI-HÍR A Homo nemzetség képviselői az eddig feltételezettnél korábban - 1,8-1,7 millió éve - elhagyták Afrikát Meglelték az első európaiak maradványait ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Mintegy százezer, eddig ismeret­len csillagot fedezett fel az Euró­pai Űrkutatási Hivatal (ESA) inf­ravörös űrobszervatóriuma (ISO) a Tejút közepén - jelentette be e héten az űrügynökség. „Galaxi­sunk központja olyan, mint egy nagyváros sürgő-forgó szíve - mondta Alain Omont, a párizsi Asztrofizikai Intézet munkatársa. A csillagok sűrűsége 500-szorosa annak, mint ami a Tejúton bárhol másutt tapasztalható. Ezért a csil­lagok össze is ütköznek. Relatív gyorsaságuk árulkodhat olyan ré­Thaiföldi kutatók olyan eljárást fejlesztettek ki, amelynek révén az emberi ürülékből magas fűtőér­tékű energiahordozó nyerhető. Bár az általuk épített „reaktorban” még viszonylag drágán állítható elő a végtermék, az elkövetkező 100 évben - a fosszüis tüzelőanya­gok kimerülésével - az emberi ürü­lék is a nap- és szélenergiához ha­sonló fajsúlyú alternatív energia- hordozóvá válhat. Ráadásul ebben az esetben is megújuló energiafor­rásról van szó. A thaiföldi kutatók az általuk gyűjtött ürülékből a re- ciklálás során „bio-olajat” állítot­tak elő, legalábbis ők finoman így gebbi galaxisokról, amelyeket a miénk felfalt.” Ezt a kozmikus ma­got eddig egyelőre nem tudták megvizsgálni, mert igen sűrű por veszi körül és rejti. Az ISOGAL-program keretében azonban - amelyben európai és amerikai, valamint indiai és dél­afrikai csillagászok is részt vesz­nek - az európai űrteleszkóp lehe­tővé tette e homályos „fal” áttöré­sét, és összesen 255 órán keresz­tül tanulmányozhatták a Tejút központjának csillagait. Eddig már közel 100 ezer csillagot tud­tak azonosítani, azonban a mun­kálatok még tovább tartanak. nevezik a kinyert anyagot. Az eljá­rás során részben azokat a folya­matokat modellezték, amelyek a természetes kőolajképződés során mennek végbe, ahol a betemetődő planktonikus szervezetek a nö­vekvő hőmérséklet és nyomás mi­att kőolajjá alakulnak az évezre­dek során. A kutatók a folyamat se­bességét növelték meg. A reaktor­ban forró nitrogéngázt adagoltak az ürülékhez, amelynek hatására abból magas energiaértékű, gép­kocsik meghajtására is alkalmas fűtőanyag keletkezett. Az új eljá­rással egyelőre kétszer annyiba ke­rül a gázolaj előállítása, mint a ha­gyományos módszerekkel, tehát kőolajból. (S. T.) Egy nemzetközi kutatócsoport olyan koponyamaradványokat ta­lált Grúziában, amelyek a legősibb, Eurázsiában talált emberfélékhez tartozhatnak. Ók lehettek azok, akik fajunk ősei közül elsőként hagyták el Afrikát. A grúz, német, francia és amerikai tudósokból álló csoport egy szinte teljes fosszüis ko­ponyát és egy koponyatetőt talált Grúziában, egy középkori kastély mellett zajló ásatások során. Véle­ményük szerint a leletek 1,7 millió éves rétegekből kerültek elő, amit több független kormeghatározási módszerrel is igyekeztek bizonyíta­ni. Ha adataik helyesek, akkor a fel­fedezés valóban szenzációs: az ed­digi nézetek szerint ugyanis - egyet­len, igen bizonytalan indonéziai le­letet figyelmen kívül hagyva - a Ho­mo nemzetség képviselői csak mint­egy 1 millió évvel ezelőtt vándorol­tak ki Afrikából. A koponya igen ko­rai Homo bélyegeket mutat, ame­lyek még nem a „klasszikus” Homo erectus jellemzői. Felmerült a le­hetőség, hogy az eddig csak marok­nyi tudós által javasolt Homo ergas- ter nevű faj példányairól van szó, ez azonban legalábbis vitatott. (Néhá- nyan a Homo ergastert tekintik a Homo erectus korai afrikai változa­tának.) A mostani leletek minden­esetre nagyon hasonlítanak az Afri­kában akkor élt emberfélék marad­ványaira. Susan Antón, a Floridai Egyetem paleoantropológusa el­mondta, hogy a lelet megerősíti azon elgondolását, mely szerint a Homo nemzetség képviselői már igen korán - 1,8-1,7 millió éve - el­hagyták Afrikát, röviddel a nagyobb testméret és agytérfogat megjelené­se után, de még a fejlettebb kőesz­közök megjelenése előtt. Szerinte erre a megnövekedett élelemszük­séglet kielégítése kényszerítette a Homo ergastert, amelyhez remek alkalmat kínált a szavannák akkori terjeszkedése. E nézettel egyelőre nem sokan értenek egyet. A „klasszikus” forgatókönyv szerint a Homo erectus csak jóval később, már sokkal tökéletesebb kőszerszá­mokkal (acheule-i kultúra) felfegy­verkezve merészkedett ki a fekete kontinensről, hogy új élettereket és erőforrásokat hódítson meg. Nos, a grúziai leletek aláásni látszanak a technikaüag fejlett homok elterje­désének történetét. A koponya és a koponyafedő mellett talált több mint 1000 darab kőszerszám sokkal inkább a primitívebb oldowan-kul- túra kavicshasogató megoldásaira emlékeztet. Maga a lelőhely is sok­kal régebbi, mint bármely eddig is­mert acheule-i kőszerszám. A kopo­nyákat tartalmazó rétegek alatti ba­zalt az izotópos abszolút kormegha­tározási módszerrel 1,77 millió évesnek bizonyult. Az üledékkel ki­töltött üregek, amelyekben a lelete­ket találták, egy kicsit már problé- másabbak: a paleomágneses vizsgá­latok alapján koruk 1,77 millió évtől valamivel több mint 1 millió évig terjedhet. A koponyákkal együtt előkerült állati maradványok azon­ban megint csak a magasabb kor mellett szólnak: több mint 1,7 millió éve élt rágcsálók maradványai ke­rültek elő (az európai fosszilis fauna kormeghatározási szerepe már eléggé megbízható). A vita tehát va­lószínűleg tovább folytatódik: mi­kor hagyták el az első emberfélék Afrikát? Dr. Gyenis Gyula, az Eötvös Loránd Egyetem Embertani Tanszé­kének vezetője elmondta, hogy egy- egy leletből, főleg amennyiben a kormeghatározási módszerek bi­zonytalan eredményt hoznak, nem szabad messzemenő következteté­seket levonni. A grúziai lelet azon­ban érdekes lehet, amennyiben be­bizonyosodik, hogy valóban egy igen ősi, Afrikából kivándorolt ho- móról van szó. A Homo nemzetség korai alakjai körül „nagy zűr van”, s a Homo ergastert a legtöbben csak kitalációnak minősítik - az így leírt maradványok inkább egy igen korai erectushoz tartozhatnak. Akármi­kor hagyták el az első homok Afri­kát, nem tőlük származik a mai eu- rázsiai népesség. Szinte minden ku­tató egyetért abban, hogy a Homo sapiens (modem ember) kb. 200 ezer éve fejlődött ki Afrikában, s kb. 100 ezer éve kezdett kirajzani Afrikából, fokozatosan lecserélve a „bennszülött” formákat. (Origó) A Grúziában talált, kulcsfontosságú koponyamaradványok, több perspek­tívából (Fotó: internet) Meglepő alternatív energiahordozó: az emberi ürülék Kéznél van a nyersanyag ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom