Vasárnap - családi magazin, 1999. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1999-03-17 / 11. szám
[port 1999. március 17. 9 "m sTT" ‘ * 1 Hl ■1 A .M .0.0 ED . í SfiBRflN~PONT€V€S H€RCZ€GNC K6R8SFATAKI KAINÖKY AUELHEIDIS i -b grófnő I SílBRflN-PONTeveS H£RC2€GN€K-*- 11*4* isi Aprlbs 6t es .*oV*• il‘M’ ■ Hcnrik eLzenRNEiR T IMV évt Au.rl.1 * ; DF(ACA EMLÉKÉV äl F'ötsasenteltcicW am nn«siómmá* .m«iu*»s irt« ISO?* évcJulru', 2 7 . ti* v.tc*l«t.»r<l»irsiil «falruk ' Mire a templomdomb kijelölt részén elfoglalták helyüket a város és a környék előkelőségei, hatalmas tömeg övezte az öreg templomot. Ennyi ember a leghíresebb követválasztások idején sem gyűlt eddig össze Nagy- megyeren. ’ Egyesek azt suttogták, hogy álnéven maga Petőfi érkezett a városba. Évforduló Szabadságharc, 1848-1849 Erdélyi Géza REFORMÁTUS PÜSPÖK _______ A szabadságharc olyan történelmi esemény volt, amely szerves részét képezte a mély sodrású európai történelmi folyamatoknak. Győzelme, teljes sikere esetében minden bizonnyal az egész térség jövőjét meghatározó erővé vált volna. Bizonyos vonatkozásokban még leverettetésében is azzá lett. Nemzetünkre nézve ezt nyugodtan kijelenthetjük, mert a küzdelmek, a harcok közepette öntudata tisztább, szilárdabb lett és megerősödött. Ebből az erőből táplálkozott az elnyomatás idején, és ebből az erőforrásból merítve születtek és valósultak meg az ország- és nemzetépítő programok a múlt század második felének békésebb évtizedeiben. Belőle táplálkozott mindenkor az egészséges nemzettudat. Viszont ha a nemzettudat vérszegény, csenevész, akkor a nemzet az oldott kéve sorsára jut. Tegyük hozzá, hogy ennek az ellenkezője jelentkezik, azaz ha elburjánzik, a rákos sejtek burjánzásához hasonlóan megindul a pusztító és egyben önpusztító folyamat. Szükség van tehát egészséges nemzettudatra, önbecsülésre és józan mértéktartásra, de ez csak tartós alapokon, hit és erkölcsi alapon építhető ki, és csak így működik. Az 1848^-9-es szabadságharc azért kivételes jelentőségű mindnyájunkra nézve, mert az utolsó két évszázadnak a legnagyobb horderejű, olyan, hazai földön indult, történelmet formáló eseménye, amelyet egységben, határoktól még szét nem szab- daltan élt meg a magyarság. Egységbe fogó, összetartó kisugárzása van. Sőt, napjainkban válik egyre inkább világossá az is, hogy egy egységes közép-európai fejlődési folyamatban keresve azt, ami közös és összeterel, a térségben élő népekre és nemzetekre is integráló hatással lehet. A szabadság eszméje ugyanis ilyen összekötő kapocs. Nagy eseményekre emlékezni, fontos történelmi személyiségek emlékét idézni, az igazi értékeket vigyázva őrizni és fenntartani minden népnek erkölcsi kötelessége és feladata, de ezt eredményesen tenni csak akkor lehetséges, ha deklarált programmá válik, ha kitartással, határozott céllátással, módszeresen és folyamatosan történik. Az a kívánatos, hogy emlékezésünk ne merüljön ki puszta merengésben, hanem a levonható és megfogalmazható tanulságok birtokában, okulva, eszesen forduljunk a jövőnk tervezése és építése felé. Kellenek a történelmet elmesélő szülők, az emlékező öregek, de ugyanakkor nélkülözhetetlenek a jó tankönyvek, a művelt, gerinces tanítók, tanárok és a fényt, reményt sugárzó, prófétai lelkületű prédikátorok. Sok minden szükséges ahhoz, hogy értsük Széchenyi és Kossuth, Görgey és Bem tetteit, Petőfi szavát, hogy felfogjuk az aradi vértanúk ma is érvényes néma üzenetét. Hogyan tovább? Akarunk-e megmaradni, önmagunkat és másokat becsülve élni? Ha igen -, márpedig igen - akkor tegyük világossá és egyértelművé, hogy mit akarunk, és azt is, hogy hogyan akarjuk... Annyi bizonyos, ma még például senki sem mondhatja, hogy csak úgy általában keresztyén, hanem valamelyik konkrét keresztyén egyházba tartozva lehet azonos önmagával. Az sem érthető, ha valaki azt állítja, hogy ő európai úgy általában, vagy éppen középvagy távol-keleti, hanem európaiként francia, vagy lengyel, vagy magyar stb., és fordítva, magyarként európai... Merjük hát végre vállalni európaiságunkat magyarként. Merjünk vállalni múltat és jövendőt. Szabadságharcunk valóban európai folyamatok része és vállalt következménye volt. Ma ugyanúgy, mint régen, Európa közepén, az ütközőzónában, más jellegű folyamatok sodrásában élünk, megkerülhetetlen feladatunk - önmagunk feladása nélkül -, más eszközökkel, mint 48- ban, például az élet bátor vállalásával együtt, hittel, okos politikával erkölcsi tőkét és megbecsülést szerezni. Isten gondviselő szeretete nem változott, és mind a külső, mind a belső körülmények, feltételek is kedvezőbbek. Május második hetének derekán váratlan vendég érkezett a helyi református egyház parókiájára. A jövevény egy szép szál, jól öltözött, jó benyomást keltő fiatal teológus, átadta pecsétes pátensét, amely ugyancsak meglephette Czike Károly akkori tiszteletest. Mert olyan ajánlólevéllel azóta sem érkezett legátus az eklézsiához. Hogy kitől származott az ajánlás, s mit tartalmazott, arra csak következtetni lehet.
