Új Szó, 1995. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1995-02-01 / 26. szám, szerda

1995. február 1. VELEMENY ÚJ SZ Ó 5 j KASSA-PRAGA­JAPAN Folytatják a turnét Nálunk is sökan figyelemmel kísérik a Japánban január 17-én kezdődött földrengéshullám okozta katasztrófát, fejleményeit, ám kevesen annyira aggódva, mint Kassán jd. Margita János családja. István, a Margita fivérek egyike, az ismert operaénekes, aki az utóbbi időben főleg Prágá­ban tartózkodik, jelenleg éppen a felkelő nap országában énekel. A Prágai Nemzeti Színház operatár­sulata január közepétől február derekáig Mozart Don Giovanni című operájával vendégszerepel Japán több városában. A szülők nagyon aggódnak. Ezt az is szemlélteti, hogy Margita Já­nos, a kassai nemzetközi mara­tón immár nyugdíjas főszervezője a minap azért nem vett részt a Maratón Klub múlt évet értékelő összejövetelén, mert egész nap otthon ült a telefonkészülék mel­lett, István hívására várva. - A feszültséget részben enyhí­ti, hogy István naponta felhív min­ket. Az első földrengés után is fel­hívott a Kobetól száz kilométerre lévő Fukujamábói. Elmondta, a szállodában arra ébredt, hogy mo­zog alatta az ágy, inog minden be­rendezés. Megnyugtatott bennün­ket, hogy nem esett bajuk, tehát folytatják a turnét. Telefonált az osakai fellépésük után is. Ott több mint háromezer néző előtt léptek föl, s az előadást követően egy kö­bei úr kisírt szemmel köszönte meg nekik, hogy a szép áriákkal legalább részben enyhítették a földrengésben életüket vesztett hozzátartozói miatt érzett fájdal­mát. A társulatban a károsultak megsegítésére gyűjtést szervez­tek, és úgy döntöttek, hogy az előzetes programon kívül egy rendkívüli jótékonysági előadást is beiktatnak műsorukba. Osaká­ból Hirosimába, majd Nagojába is igen körülményesen utaztak, mert az autópályák sok helyen megsérültek. Órül az ember, hogy nagy a siker Japánban, ám még jobban örülnénk, ha nem követke­zett volna be ez a természeti ka­tasztrófa - mondta az operaéne­kes édesapja. (gazdag) KOMAROMBAN ISMÉT: Mária evangéliuma A Komáromi Jókai Színházban február 4-én, este 19 órakor is­mét bemutatásra kerül a Mária evangéliuma című rockopera. A csodálatos mű magával ragadja a szépségre és tisztaságra áhíto­zókat, hiszen a hitnek, az anyai szeretetnek és az alázatnak a ki­fejeződése. Egyben életközeibe hozza Mária és Jézus vallásbeli alakját. Ha rövid időre is, de széppé változtatja rohanó éle­tünket, amelyből sokszor hiány­zik a szeretet. (bol) Még egyszer a Foglalkoztatási Alapról A szlovák parlament december 13-i ülésén jóváhagyta a 366/1994-es Tt. sz. törvényt, amellyel módosította és kiegé­szítette a 10/1993 Tt. sz., a Foglalkoztatási Alapról szóló törvényt. A módosítás ez év január elsejével lépett hatályba, és ennek egyik pontja értelmében a múlt évben megszűnt regionális biztosítók helyett a munkaügyi hivataloknál kell befizetni ezt a hozzájárulási összeget. A módosítás, persze, nemcsak a befizetések új helyére vonatkozik, hanem új kö­telezettségeket is ró a hozzájárulás-fizetőkre. Sokan nem is­merik pontosan az ezzel kapcsolatos teendőiket, így nem csoda, hogy a munkaügyi hivatalokban a szokottnál jóval hosszabb ideig tart e tárgyban az ügyintézés. Lássuk tehát, milyen teendőink is vannak a Foglalkoztatási Alap­ba befizetendő havi hozzájárulás kiszámításával kapcsolatban. Az alkalmazott a meghatáro­zott kivetési alap 1 százalékát fi­zeti hozzájárulásként a Foglalkoz­tatási Alapba, a munkáltató pedig alkalmazottai kivetési alapja összegének a 3 százalékát. Hétfői számunkban a Foglalkoztatási Alapról szóló hirdetés szövegében pontosan szerepelt, miképpen kell kiszámítani az alkalmazottak kivetési alapját, illetve, hogy mennyiben módosult a jövedel­mek kiszámítása. Mivel az akal­mazottak hozzájárulásának befi­zetését úgyis a munkáltató végzi, az alkalmazotti viszonyban levő ol­vasóinknak nincsen különösebb gondjuk vele, a bérelszámoló ­ugyanúgy, mint eddig - elvégzi az ezzel kapcsolatos teendőket. Az önálló kereseti tevékenysé­get folytató személyek viszont ma­guk kénytelenek kiszámítani eb­béli fizetési kötelezettségüket, ép­pen ezért az ő figyelmükbe ajánl­juk az alábbiakat: Az önálló kereseti tevékenysé­get folytató személy, valamint a vele együttműködő személy a ki­vetési alap 4 százalékát fizeti be a Foglalkoztatási Alapba. Amennyi­ben 1993-ban hat hónapot meg­haladó ideig vállalkozott, saját ki­vetési alapját adóalapjának a fele képezi (az 286/1992 Tt. sz. 7. §-a szerint). A kiszámításkor az alábbi képlet is alkalmazható: 0,04 x (0,5 x VZ/PM), VZ = vymeriavacízáklad (kiveté­si alap) PM = Počet mesiacov (a hóna­pok száma) Amennyiben a vállalkozó a hó­napfolyamán, nem pediga kezde­tén fogott vállalkozói tevékenysé­gébe, a megkezdett hónap nem számítódik bele a hónapok szá­mába. Az így megállapított kivetési ala­potjúlius l-jétől a következő évjú­nius 30-áig alkalmazza a vállalko­zó. A befizetendő hozzájárulást egész koronákra, felfelé kerekítik. Ha a szóban forgó személyek, tehát a vállalkozók és a velük együttműködő személyek 1993­ban 6 hónapnál rövidebb ideig folytatták önálló kereseti tevé­kenységüket, kivetési alapjuk az általuk meghatározott összeg 1/12-e lesz. A hozzájárulások fizetője - sa­ját magáért és az együttműködő személyekért egyaránt - az önálló kereseti tevékenységet folytató személy lesz. A fentiek értelmében kiszámí­tott fizetési alapot tehát 1994. jú­nius 30-ig alkalmazzák a vállalko­zók, akik az előírt nyomtatványon mindig június 30-áig kötelesek a járási munkaügyi hivatalba beter­jeszteni az előző évi adóbevallá­suk kivonatát. Ezt a kivonatot ön­magukra és a velük együttműködő személyre külön­külön terjeszti be az önálló kere­seti tevékenységet folytató sze­mély. A Foglalkoztatási Alap Tájékoztató Központjának ismertető anyaga alapján Mélységes félreértés...(?) Egy ismert cseh államférfi mondogatja ezt - ter­mészetesen csehül és nem kérdezve -, ha valaki az ő nyilatkozatát kétértelműnek érezve szóvá teszi ne­ki. Az utóbbi napokban mintha ugyanez a stílus, ugyanez a jelző lengené körül a Kárpátok Eurorégió nemzetközi regionális szövetség főtitkári tisztségé­nek elfoglalása körül kialakult helyzetet. Persze, ezúttal kívánkozik utána a kérdőjel, mert... De lássuk a tényeket. A nemzetközi szövetség, jobban mondva társulás tanácsának múlt hétvégén Debrecenben megtartott ülésén az észak-magyaror­szági, délkelet-lengyelországi, kárpát-ukrajnai, északkelet-romániai és kelet-szlovákiai területek képviselőinek előzetes megállapodása értelmében új főtitkárt kellett választani. A debreceni Virágh Pál előre megszabott határidejű mandátuma ugyanis lejárt. Az alapszabály és az eddigi egyezségek sze­rint neki ezt a posztot a szlovákiai kijelölt személy­nek kell átadnia. Nos, a kelet-szlovákiai csoportosu­lás úgy döntött, ebbe a tisztségbe Kassa főpolgár­mesterétjelöli. Jelölte is, de Rudoif Schuster váratla­nul távol maradt, így Virágh Pál nem tudta kinek át­adni a tisztséget. Egyes kassai lapok szerint Rudolf Schusternek a kormány tiltotta meg, hogy Debrecenbe utazzon, és elvállalja a tisztséget. Mivel ezt Rudolf Bauer, a volt főpolgármesterből lett alpolgármester közölte az új­ságírókkal, tegnap ugyanő a Slovenský východnak adott nyilatkozatában helyesbített. Egy kicsit: ő úgy tudja, hogy Schusternek a főtitkári tisztség elvállalá­sát a kormány nem ajánlotta. Kétségtelen, a tiltás és a nem ajánlás között van némi különbség. Tegnap a kassai esti hírlap az érintettet is meg­szólaltatta. Rudolf Schuster így kezdte válaszát: Úgy érzem, rövidzárlat keletkezett köztem és helyette­sem között. Tény, hogy a Kárpátok Eurorégióról ne­ki több az információja, mint nekem. Velem azt kö­zölték, ha a kormány vagy a minisztérium nem adja beleegyezését, akkor nem lehetünk a szövetség tel­jes jogú tagja, tehát a főtitkári tisztséget sem tölthet­jük be, és nem lehet Szlovákiában a titkárság állan­dó székhelye. Úgy tájékoztattak, hogy a szlovák rész tanácsának kassai ülésén a minisztérium képviselői elutasító álláspontra helyezkedtek. Ezért azt hittem, nem lehetünk teljes jogú tagjai a szervezetnek. Ha nekem valaki elmagyarázta volna, hogy ez így is át­megy, s hogy a főtitkári tisztség a személyemhez kötődik, akkor odautaztam volna. A főpolgármester egyebek között kijelentette azt is, hogy nem kapott semmilyen tiltó utasítást sen­kitől, s hogy távollétében is megválaszthatták őt főtitkárnak, hiszen ő előzetesen beleegyezett. Ugyanakkor megjegyezte, nincs ellene a csoporto­sulásnak, s ha konkrét cselekvési tervek lesznek, ő elsőként fogja azokat támogatni. Azt már mi jegyezzük meg, hogy a Kárpátok Euro­régió főtitkári tisztsége egyelőre tiszteletbeli funk­ció. (gazdag) KOMMENTÁRUNK Keretbe zárva Strasbourgban a Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság képviselői ma írják alá a nemzeti kisebbségekről szóló keretmegál­lapodást, amely annak ellenére, hogy címében a „nemzeti kisebbsé­gekről" szól, nem ezeknek a közösségeknek a jogait, hanem a nem­zeti kisebbségekhez tartozó személyek jogait taglalja. Magyarán, a kollekív jogok létjogosultságát nem ismeri el, bár egyes megfogal­mazásaiban nem tudja megkerülni azt a tényt sem, hogy a kisebbsé­gi jogok hatékony érvényesítése gyakorlatilag csak kollektív módon képzelhető el. A keretmegállapodás egyes megfogalmazásain talán túlságosan is érezhető, hogy kompromisszumok eredményekét születtek meg, és így alaposan feltételezhető, hogy néhány kérdésben a szlovák kor­mány számára érvként szolgálhatnak majd a magyar politikai pártok­kal szemben. Ez egyébként már érezhető abból az előterjesztési be­számolóból is, amellyel még Eduard Kukán volt külügyminiszter magyarázta tavaly novemberben, hogy miért jó ez a megállapodás a Szlovák Köztársaságnak. Kukán többek között hangsúlyozta: a megállapodás nem ismeri el a kollektív jogokat, az autonómiáról, mint a kisebbségi kérdés megoldásának módjáról szó sem esik ben­ne, s a megállapodás érvényesítésének ellenőrzése inkább csak poli­tikai szinten történik majd. A jogaikban sértett személyek egyéni pa­naszaikkal nem fordulhatnak független szervezethez, például az Em­beri Jogok Európai Bíróságához, holott az emberi jogok védelmének ez a leghatékonyabb módja. Eduard Kukán azonban azt is megállapítja, „a megállapodás 14. cikke természetesnek tekinti, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek nemcsak tanulják a hivatalos nyelvet, hanem ezen a nyel­ven oktatják őket az iskolában is. " Ilyen érvelés mellett talán még örülnünk is kellene, ha csak az úgynevezett alternatív oktatás beve­zetésére használnák ki a ma aláírandó keretmegállapodást. Elkép­zelhető ugyanis, hogy akár az egész szlovákiai magyar iskolarend­szer felszámolására alkalmazhatják ezt az egyezményt. Ebből a szemszögből nézve mindjárt másként kell tekinteni Mečiar azon, látszólag értelmetlen és érthetetlen nyilatkozatára, hogy az alterna­tív oktatást a szlovák iskolákban óhajtják bevezetni. Az említett 14. cikk ugyanakkor talán nem igazán ezt tartalmazza, amikor megál­lapítja, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken a szerződés által kötelezett államoknak a lehetőségeiken belül törekedniük kell arra, hogy az iskolarendszerükön belül bizto­sítsák a kisebbségek tagjai számára a megfelelő lehetőségeket a ki­sebbségi nyelv oktatásához vagy a kisebbségi nyelven történő okta­táshoz." Egy további bekezdés szerint mindezt a hivatalos nyelv ta­nulásának vagy a hivatalos nyelven történő oktatásnak a rovására nem lehet megtenni. A volt külügyminiszter elképzelései szerint a keretmegállapo­dás aláírása megoldaná azokat a problémákat is, amelyek az Euró­pa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1201-es számú ajánlásával kapcsolatosak. Szó szerint ugyan nem írta le, de a szövegkörnye­zetből mégis kitűnik, hogy az ajánlás megtartását a Szlovák Köz­társaság immár nem tartaná önmagára nézve kötelezőnek - még­pedig minden jel szerint annak ellenére sem, hogy ez a köztársa­ság saját maga és önként kötelezte magát az ajánlásban megfogal­mazott alapelvek megtartására. Tavaly nyáron végül is ennek alap­ján fogadta el a szlovák parlament az úgynevezett névtörvényt, amely lehetővé tette a női személynevek ,,-ová" végződés nélküli anyakönyvezését, igazolványokba történő beírását. A keretmeg­állapodás aláírása és érvénybe lépése azonban előidézheti, hogy új vita kezdődjön erről a kérdésről is, mivel all. cikk első bekezdé­se a vezetéknevek és utónevek anyanyelven történő használatát, valamint hivatalos elismerését ugyan személyi jogként fogalmaz­za meg, de hozzáteszi, hogy „azon módozatokkal összhangban, amelyeket a (szerződő felek) jogrendszere nyújt". És végül: egyál­talán nem biztos, hogy a szlovák kormány minden esetben figye­lembe veszi a keretmegállapodás 25. cikkét, amely szerint a meg­állapodás egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy „az korlátozza vagy felszámolja azokat az emberi jogokat és alap­vető szabadságokat, amelyek szavatolhatóak bármely Szerződő Fél törvényeivel vagy más olyan megállapodással, amelyhez csat­lakozott." Mert ugye, ezt a cikkelyt is sokféleképpen lehet magya­rázni, főként Szlovákiában, melynek kormányfője szerint hol ti­zenhárom- hol pedig tizenhétféle módon lehet értelmezni a jogi rendelkezéseket. FEKETE MARIAN VÁLASZ OLVASÓINKNAK Ki és mit örököl? V. M.: A nemrég elhunyt, korábban megözvegyült édes­apánk tíz évig élt közös háztartásban és élettársi viszony­ban egy asszonnyal. Élete utolsó percéig dolgozott, kere­sett és gazdálkodott, minden kiadást ő fedezett. Az édes­apánkkal tartottuk a kapcsolatot, kölcsönösen segítettük egymást. Azt szeretném tudni, ki az örökös: csak a gyer­mek, vagy az élettárs is vele egyformán örököl? Magyará­zatként még leírnám, hogy az édesapám élettársa két bú­tordarabbal költözött be a házunkba. Azóta, vagyis az el­múlt tíz évben az édesapám már csak két egyforma autót vásárolt. De az asszony rövidesen odaadta a saját autóját a gyerekének. Most pedig azt állítja, hogy az ügyvédje szerint egyévi együttélés után neki a házból és mindenből éppen úgy Jár, mintha a felesége lett volna. A „ház és a minden" felte­hetőleg az, amit az édesapja még az élletársi viszony megkez­dése előtt szerzett egyedül vagy a korábban elhunyt feleségével együtt. Ebből a vagyonból az élettársa csak akkor örökölhet­ne, ha az elmúlt tíz év során há­zasságot kötöttek volna, vagy ha az édesapjának nem lenne gyermeke (az öröklési jog mér­téke az említett esetekben na­gyon különböző lenne). Eleve nem igaz, amit az édes­apjuk élettársa szerint az ügyvéd­je állit; tudniillik, hogy az élet­társ egyévi együttélés után ugyanúgy örököl, mintha feleség lenne. Ha ezt egy ügyvéd a lé­tező viszonyok ismeretében állí­taná, akkor nagyon-nagyon cso­dálkoznánk. Inkább arról lehet szó, az édesapja élettársa még a saját ügyvédje előtt is elhall­gatta azt, hogy az élettársának gyermeke vagy gyermekei van­nak. Az adott esetben ugyanis két öröklési jog úgymond törvé­nyi sorrendjének ütközéséről van szó. Mindehhez persze egy rövid magyarázat szükséges: az örök­lési jog, a számításba vehető örökösöket csoportokba (sor­rendbe) osztja. Az örökösök első csoportjába tartoznak a leszár­mazók (gyermekek, unokák stb.) és az örökhagyó házastár­sa (férje vagy felesége). Az örök­hagyó gyermekei és házastársa egyforma részt örökölnek (az öröklésből kiesett gyermek he­lyében az ő leszármazói öröklik meg az örökrészét). Az örökö­söknek, a törvény általi csopor­tokba osztásából következik az a szabály, hogy ha az örökha­gyónak nem volt házastársa, ak­kor csak a gyermekek örököl­hetnek. Ön, illetve egy ügyvéd célzott arra, hogy az élettárs egyévi együttélés után ugyanúgy örököl, mint a feleség. Ez (rész­ben) igaz, de ismét csak az örö­kösöknek a törvény általi cso­portosításából következik az, hogy az élettárs csak akkor örö­kölhet, ha az örökhagyónak nincs egyetlen leszármazója (még csak ükunokája) sem. Ha ugyanis van leszármazója, ak­kor csak az örökösök első cso­portjába sorolt örökösök (a le­származók, esetleg a házastárs) örökölthetnek. Magyarán: a „házból meg mindenből" (amit édesapja az élettársi viszony előtt szerzett), az élettárs sem­mit sem örökölhet. dr. P. D. EGY FALU-EGY KÖNYV L Könyvvel a szlovákiai magyar kultúráért A dunaszerdahelyi Lilium Aurum Kft. Egy falu - egy könyv elnevezésű kezdemé­nyezése, hogy a magyarlak­ta falvak és városok önkor­mányzatainak, könyvtárai­nak és a szlovákiai magyar könyvkiadóknak az összefo­gásából a kultúra, a könyv kommunikációjára példaér­tékű modellt teremtsen - a társadalom nyilvánossága előtt, az Új Szó lapjain lezá­rul. A Lilium Aurum, vala­mint a többi szlovákiai ma­gyar könyvkiadó nevében köszönetet szeretnék mon­dani kulturális és társadal­mi életünk kiválóságainak, hogy csatlakozó nyilatkoza­taikkal megvilágították kez­deményezésünk fontossá­gát és hasznosságát, s tá­mogatták annak sikeres megvalósulását. Köszöne­temet kívánom kifejezni to­vábbá a magyarlakta falvak és városok polgármesterei­nek és önkormányzatainak megértésükért, aminek kö­szönhetően kezdeményezé­sünk minden bizonnyal könyvkiadóinknak, de a szlovákiai magyar közösség egészének is gazdagodásá­ra és épülésére válik. Vé­gül, de nem utolsósorban, megköszönöm az Új Szó szerkesztőségének, hogy a nyilatkozatok közzétételé­vel lehetővé tette e nagy fontosságú ügy társadal­munk nyilvánossága elé vi­telét. Hodossy Gyula igagzató

Next

/
Oldalképek
Tartalom