Új Szó, 1993. november (46. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-01 / 254. szám, hétfő

SPORT itXJSZÖM li 1993. NOVEMBER 1. CÍMERES SZÍNVÁLTOZÁSOK Nemrégiben ünnepeltek Pelsőcön. Többek között IV. Béla adománylevelének (1243-ban kelt) 750. évfordulóját. Az ünnepségről lapunkban is beszámoltunk. Közvetlenül ezután felhívta szerkesztőségünket Brezina Árpád pelsőci polgármester. Tiltakozott, mert a tudósítás számot adott arról, hogy ő - az önkormányzat döntését önhatalmúlag megmásítva - az ünnepségekre a városnak nem azt a címerét készíttette el, amelyet az önkormányzat határozatában jóváhagyott. Nevezetesen: piros-sárga-fehérre változtatta az eredetileg piros-fehérzöldre tervezett színkombinációt, és lemaradt a címerről az ötágú korona is. Emiatt néhány képviselő még az ünnepségen felháborodottan tiltakozott a polgármesternél. A tudósításból kimaradt, mert természetesen ki kell, hogy maradjon: a képviselők állítása szerint Brezina úr azzal indokolta döntését, hogy nem kíván olajat önteni a tűzre, a szlovákok önérzetét sérteni, ezért csináltatta meg inkább a Szlovák Tudományos Akadémia, nevezetesen annak munkatársa, Ladislav Vrteľ által javasolt városi zászlót és polgármesteri jelképet, amely ugyancsak zászló, és szerepel rajta Pelsőc címere. Szóval, kimaradt a tudósításból, meg az is, amit a tudósító a helyszínen, az ünnepségek alkalmával tapasztalt: hogy kétféle színezetű és megjelenítésű címert használtak egyszerre. A koronás piros-fehér-zöldet például a helytörténeti kiállításon és a piros-sárga-fehéret a felvonulás alkalmával a polgármesteri zászlón. Ez utóbbit korona nélkül. * * * Felkerestem Brezina Árpádot, s megkérdeztem tőle, mivel magyarázza ezt a színváltozást. - Elöljáróban el kell mondanom, hogy a képviselőknek, önnek meg a magához hasonló újságíróknak, először meg kellene tanulniuk a történelmet, és csak azután szabadna beszélniük. Én a címert a Szlovák Tudományos Akadémia heraldikai intézetével készíttettem el, amely szakvéleményt is írt a kérdésről. Mi nem tudtuk, milyen volt Pelsőc eredeti címere, és ezt ön sem tudhatta. Van egy valami, amit címernek nevezünk, és a községháza homlokzatán van elhelyezve. Én nem tudom, mikor került oda, viszont több mint valószínű, hogy Pelsőc címerét ábrázolja. - Tudósításomban nem foglalkoztam heraldikai kérdésekkel, egyszerűen azt írtam, hogy az ön által elkészíttetett zászlón szereplő címer nem azonos azzal, amit a községi önkormányzat határozatában elfogadott. Véleményem szerint ugyanis a tanácsülés döntése kötelező érvényű akkor is, ha a heraldikus mást mond vagy javasol. - Ladislav Vrteľ javaslatait a címerre és a zászlókra, valamint az általa már elkészített bélyegzőt a képviselők ezen az önkormányzati ülésen megtekintették. - Tudtommal megtekintették és elutasították, mivel hiányzott róla a korona és színösszeállítása piros-sárga-fehér volt. (Mielőtt még Brezina Árpád válaszát közölnénk, érdemes részletesebben ismertetnünk Vrteľ úr indokolását, miért is választotta ezt a színösszeállítást. A pelsőci címerben szereplő hármashalom színezése a kérdéses, melyet a szlovák heraldikus sárgára, illetve aranyszínűre festett. A pelsőci évforduló alkalmából kiadott könyvben Ladislav Vrteľ tanulmányt jelentetett meg Pelsőc címeréről, melyben a sárga színt a következőképpen indokolja: „A pelsőci címerben szereplő hármashalom problematikája különösen érdekes. Magyarázható, természetesen, úgy is, hogy vakon átvették a magyar állami címerből vagy a nemzetiségi címerből... Pelsőc esetében azonban más irányban is tapogatózhatunk: a hagyományos keresztény ikonográfiában a kereszt a Golgotán, vagyis a kálvárián áll. Mindkét kifejezés ugyanazt jelenti, nevezetesen koponyahelyet, illetve koponyahegyet. A „Calva" a latinban koponyát jelent, a „calvus" melléknév azonban „tar, kopasz" szavakra fordítható. A szlovákban „plešivý". Figyelemreméltó, hogy néhány helyen éppen azokat a kereszteket tisztelték, melyeket kopasz, fákkal be nem nőtt domb vagy hegy tetejére állítottak... Nem kell talán hangsúlyoznunk, hogy Pelsőc címerében ez a motívum is fellelhető, így egy rendkívül értékes, úgynevezett beszélő címerfajtával van dolgunk. Hiszen a címerben szerepel a település elnevezése is — Plešivec — plešivý.) - A képviselők valóban elutasították Ladislav Vrteľ javaslatait. Nem is használtuk őket, hiszen minden kiadványunkon, az általunk kiadott jelvényeken és a kiállításon is az a címer szerepelt, amit a községi tanács elfogadott. - Kivéve a zászlókon. Az említett kiadványokon ugyanis a címernek csupán a fekete-fehér rajza szerepel. - Ön tudja, milyen volt a pelsőci címer eredeti színe? Akkor történésznek, heraldikusnak kell lennie! Mi, pelsőciek semmit nem tudtunk a színről, erről a tanácsülésen nem is volt szó! Mi csak annyit tudtunk a színről, amennyit Vrteľ a tanulmányban leírt. Lehet, hogy igaza van. Más kombinációt senki sem látott, de feltételezem, hogy Pelsőcnek nem a magyar trikolórnak megfelelő címere és zászlója volt. Itt járt Kovács Gyula, a rimaszombati Gömöri Múzeum munkatársa, aki tanulmányt írt kiadványunkban Pelsőc történetéről. Azt állította, nem maradt hiteles forrás arról, hogy milyen volt a pelsőci címer eredeti színösszeállítása. - Akkor a zászlót és a polgármesteri jelképet mégiscsak Ladislav Vrteľ tanulmánya alapján készítették el, melyet a képviselő-testület egyértelműen elutasított. Holott mindkettő egy az egyben a Vrteľ úr által javasoltak megvalósítása. - Egy tanácsi döntés nem lehet törvényellenes. A tanácsülésen ugyanis úgy határoztak, a címer és egyéb jelképek kérdését szaktekintélyekkel kell megvizsgáltatni, s csak ezután hozható végleges döntés. Több mint valószínű azonban, hogy azért a színezést Vrteľ úr helyesen állapította meg. - Ezek szerint a testület Vrteľ urat nem tartotta megfelelő szaktekintélynek, hiszen visszautasította javaslatait. A zászlóra és a polgármesteri jelképre vonatkozóakat is, beleértve annak színezését. Nem beszélve arról, hogy a jelképről a korona is lemaradt. - A címert egy megmaradt régi pecsétről másoltuk, és az iskolában a gyerekek színezték ki. Ők sem ismerték az eredeti színezést, és így a hármashalmot zöldre festették. így szerepelt a kiállításon és a művelődési házban is. A zászlókészítésre pedig egyszerűen nem volt idő. Az utolsó pillanatban egy magánvállalkozó ráállt, hogy elkészíti a zászlót, a polgármesteri jelképet, de állítása szerint már kevés idő volt arra, hogy technikailag megoldja az eredeti címer elkészítését. A színben pedig úgy állapodtunk meg, hogy Vrteľ úr tanulmányából kell kiindulni. Lehet, hogy ha lett volna elegendő idő, akkor másképpen nézett volna ki. - Miért nem volt elég idő? - Azért, mert Vrteľ úr javaslatait csak néhány héttel az ünnepségek előtt küldte el. - A képviselők pedig visszautasították. Végül is, most milyen Pelsőc címere? - Természetesen, a testület által megszavazott koronás címer. A színezése viszont még nem tisztázott, szakembert kell majd felkérnünk, hogy azt megállapítsa. * * * A polgármester állítása szerint a kiállításon szereplő címert tehát a helyi magyar alapiskolában színezték ki pirosfehér-zöldre, lényegében önkényesen. Ellátogattam tehát az iskolába, annál is inkább, mert Máté László, az iskola igazgatója, az önkormányzat képviselője s Máté Géza igazgatóhelyettes úgyszintén. Máté Géza az ünnepségek idején nyilvánosan is kifogást emelt a címer önkényes megváltoztatása miatt. Megkérdeztem hát, mi az ő véleményük. Máté Géza: Nem sokkal az ünnepségek előtt úgy döntöttünk, hogy a hagyományos címert használja majd a város, azt, ami a községháza homlokzatán látható. - Ezt a polgármester nem is tagadta. Azt viszont igen, hogy a színéről is döntöttek volna. Máté Géza: Miután megláttuk az elkészült zászlókat, észrevettük, hogy besárgultak, és szín tekintetében nem olyanok, amilyennek a pelsőci címernek lennie kellett volna. - Brezina úr azt állítja, hogy itt az iskolában önkényesen színezték ki a címert piros-fehér-zöldre. Ő pedig a zászlót Ladislav Vrteľ heraldikai szakember javaslata alapján készíttette el, aki szerinte a színeket helyesen állapította meg. Máté Géza: A képviselő-testület Vrteľ úr javaslatait egyértelműen elvetette. -Ez a színre is vonatkozott? Máté Géza: Bizonyosan. Nekem rögtön szemet szúrt a sárgulás. Szerintem vannak domináns színek a címerben, amelyeknek ott kellene szerepelniük. Máté László: Eredetileg úgy volt, hogy az iskolában egy színtelen, tehát feketefehér címert készítünk el, melyet majd az ünnepi felvonuláson a menet élén viszünk. De miután elgondolkodtunk rajta, arra a véleményre jutottunk, hogy ez nem mutatna jól. Elkészítettük a címert, zöld hármashalommal, mivel úgy gondoltuk, hogy az hagyományosan zöld színű Máté Géza: Megkérdeztük azért Kovács Gyula történészt is. Máté László: Erről nem tudok. Mindenesetre, amikor a címert csináltuk, még nem volt szó arról, hogy zászló is lesz. Csak miután elkészült az ünnepség forgatókönyve, derült ki, hogy a menet élén zászlót kell vinni. De a zászlóvarrók az általunk elfogadott címer gyors elkészítését már nem tudták vállalni. * * # Ennyi a pelsőci címer színváltozásáról. A polgármester tehát lényegében elismerte, hogy mégiscsak azt a színkombinációt választotta, amelyet a képviselő-testület elutasított. S hogy most milyen is Pelsőc címere? Ez olyan kérdés, amely megérdemli, hogy az önkormányzat végre határozottan véleményt nyilvánítson róla. KLINKO RÓBERT KOPOGTAT EGY MULTL., A SIEMENS SZLOVAKIABAN Jelzésértékű lehet a többi jelentős nyugati vállalat számára, ha olyan multinacionális cég, mint a német Siemens beruház és folyamatosan terjeszkedik Szlovákiában. Gazdaságunk megújulása, szerkezetváltása elképzelhetetlen a külföldi befektetők nélkül. Korántsem mindegy azonban, milyen nyugati érdeklődőről van szó. A spekulatív jellegű, néhány százezer korona volumenű, főleg a kereskedelembe irányuló beruházás nem lendít jelentősen a honi gazdaság szekerén. A Siemens esetében másról van szó. Az elektronikai és elektrotechnikai óriás október elejétől Pozsonyban Siemens Kľt. néven leányvállalatot működtet, amelynek feladata az itteni érdekeltségeik koordinálása. A müncheni székhelyű Siemens a német nagyvállalatok sorában a harmadik helyen áll a Daimler-Benz és a Volkswagen mögött. A világ 150 országában 413 ezer embert alkalmazó és 80 milliárd márka értékben termékeket forgalmazó gazdasági gigász érdekeltségi területei az elektronikán kívül az energiaipar, a kommunikációs technika, az egészségügyi műszerek, az autóelektronika és az adatfeldolgozás. A világgazdasági recesszió ellenére sem mutatkozik visszaesés a Siemens összforgalmában: 1990-től 1992-ig 7 milliárd márkával nőtt a forgalma, nem utolsósorban azért, mert a kutatásra és fejlesztésre rendkívül sokat fordít. A tavalyi gazdasági évben például 8,5 milliárd márkát szánt e célra. Szlovákiában a Siemens immár több mint 100 éves múltra tekinthet vissza, 1920-ban hozták létre Pozsonyban az első jelentősebb gyárukat. Persze, 1948 után a kapcsolatok intenzitása visszaesett, csupán 1971-től élénkebb újra a kereskedelem a világcég és Szlovákia között. Jelenleg hét Siemens-érdekeltségű vállalat működik, köztük a Kablo, a nagymihályi Siemens Automative és a nagyszombati Reaktortest. Az itteni Siemens Grupp az első gazdasági év végén közel 700 emberrel 1,6 milliárd korona összforgalmat szeretne lebonyolítani. Agnesa Frantik, a Siemens Kft. igazgatónője közölte: az anyavállalat a közeljövőben 1,2 milliárd koronát fog Szlovákiában beruházni. A pénzösszeg döntő hányadát a pozsonyi Kablo korszerűsítésére szánják. A Kablo egyébként a világcég zászlóshajója, azaz legnagyobb szlovákiai érdekeltsége; a huzalgyár 100 százalékos tulajdonosai és mintegy 500 embert alkalmaznak. Érdekes az a szemlélet, ahogyan a mamutvállalat tekint a világpiacra. A Siemens pozsonyi tájékoztatóján elhangzott: Közép-Európa oly gyakorta emlegetett előnye, az alacsony bérköltség egyre kisebb szerepet játszik döntéseikben. Minél inkább magasabb szellemi tudást tartalmaz a termék, a bérköltségek annál inkább elhanyagolhatók. Ennél messze fontosabb a stabil gazdaság és az áttekinthető jogrendszer. Egy másik észrevétel: az elektronika és az elektrotechnika aránya a világgazdaságban mindinkább az előbbi javára tolódik el. Ez figyelmeztető jel nemcsak a Kablónak, de a többi honi Tesla-gyárnak is. Stratégiájuk része a hosszú távon való gondolkodás. Ahol egyszer beruháznak, onnét nehezen visszakoznak. Jelenleg példa rá a polgárháború dúlta Grúzia, ahol minden nehézség ellenére sem számolják fel cégüket. Tapasztalatuk szerint ugyanis a problémák elmúltával a befogadó állam nem felejti el, hogy a Siemens kitartott a nehezebb időkben. Végezetül fontosnak tartják a globális piac és a helyi érdekek összeegyeztetését. A szlovákiai Siemens-cégek például bekapcsolódtak az anyavállalat kiépített kapcsolatrendszerébe, exportjuk elosztóhálózatán keresztül biztosított, másrészt a multinacionális cég leányvállalataik igazgatását igyekszik a helyi viszonyokat jól ismerők kezébe adni. (sidó)