Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)
1987-05-19 / 114. szám, kedd
A szovjet tudomány és technika kimagasló sikere Világszerte nagy elismerést váltott ki a szovjet hordozórakéta próbaútja (ČSTK) - A szakértők körében világszerte nagy visszhangot váltott ki az új, nagy teljesítményű, Energia nevet viselő szovjet univerzális hordozórakéta kipróbálása. A pénteken végrehajtott kísérletet az amerikai tudósok a szovjet kozmikus program hatalmas sikerének, az űrkutatásban tett döntő fontosságú előrelépésnek minősítették. James Oberg houstoni tudós - aki a szovjet kozmikus repülések szakértője - véleménye szerint a sikeres start teljesen új lehetőségeket nyújt a Szovjetuniónak. John Logsdon, a George Washington Egyetem professzora az ABC tévétársaságnak adott nyilatkozatában úgy vélekedett, az Egyesült Államoknak ahhoz, hogy olyan hasznos terhet tudjon a világűrbe juttatni, mint a Szovjetunió, még legalább 6-10 évre van szüksége. A Kiodo japán hírügynökség kommentárja szerint a Szovjetunió lényegesen megelőzte az USA-t a világűr meghódításában. Emlékeztet arra, hogy az USA-ban is dolgoznak egy hasonló rakéta kifejlesztésén. A japán források szerint azonban csupán az 1990-es év közepére készülnek el vele. Amint már beszámoltunk róla, a múlt pénteken, közép-európai idő szerint 19 óra 30 perckor bocsátották fel az újtípusú űreszközt. A hordozórakétát arra szánják, hogy Föld körüli pályára juttassanak vele űrhajókat, valamint tudományos és nép- gazdasági célokat szolgáló, nagyméretű kozmikus berendezéseket. Az első próbarepülés során a rakéta első fokozatát - miután hajtóműve befejezte a működését - leválasztották a rakétateströl, s ez (ČSTK) - Reagan elnök az elmúlt hét végén ismét nyilatkozott újságírók előtt az iráni-kontra botrány kapcsán. Az elnök a Fehér Házban újságírókat fogadott, s előttük azt a kijelentést tette, hogy az amerikai fegyverek titkos eladásával Iránnak és az így szerzett bevételek átutalásának a nicaraguai ellenforradalmároknak semmi olyat nem tett, amivel megszegte volna a törvényt. Tanácsadói most mindent megtesznek annak érdekében, hogy a közvéleménnyel elhitessék ezt az „újabb“ verziót. Reagan azt állította, hogy az úgynevezett Boland-féle függelék - amelyben a Kongresszus 1984 októberében megtiltotta a kontrák közvetlen és közvetett segélyezését egyaránt - úgymond öt magát nem érinti. Az ügy részleteit vizsgáló kongresszusi különbizottság előtt elhangzott vallomások viszont azt erősítik meg, hogy ítz elnök illegálisan magánszemélyek olyan csoportját hozta létre, amely bőkezűen támogatta a konttákat. Az elnök nemleges választ adott arra a kérdésre, hogy ömaga bármikor is felkért volna valakit a kontrák segélyezésére. Ez viszont ellentmond azzal a múlt heti beisa Szovjetunió területének előre meghatározott körzetében Földet ért. A második fokozat pontosan a program szerint folytatta útját, s a kijelölt pontra juttatta a hozzá kapcsolt műholdmakettet. Ezt követően a rakéta második fokozata is a meghatározott térségben a Csendes-óceán vizébe hullt. A saját hajtóművel is ellátott makettet nem sikerült a tervnek megfelelően Föld körüli pályára állítani, mivel a fedélzeti rendszerei nem működtek megfelelően, s az is a Csendes-óceánba esett. A hordozórakéta próbaútja során bebizo(ČSTK) - A dél-koreai Kvangzsu városában rendőrök százainak felügyelete alatt nagygyűlést rendeztek a helyi temetőben azoknak a tiszteletére, akiket a katonák és rendőrök éppen 7 évvel ezelőtt, a kormányellenes népi felkelés elnyomása során lőttek le. A hatóságok beismerték, hogy akkor 200 embert gyilkoltak meg, de a tegnapi megemlékezésen terjesztett röplapok szerint mitegy 2 ezer hazafi vesztette életét és a sebesültek száma is hasonló volt. A kvangzsui gyűlés a Csőn Tu Hvan-rezsim elleni tüntetésbe torkollott. A diktátor elnök hét évvel merésével, hogy személyesen tárgyalt 1985-ben Fahd szaúdi királlyal a kontráknak nyújtandó támogatásról. Az amerikai lapok is nagy terjedelemben foglalkoznak a botrány fejleményeivel. A kaliforniai San Diego Union tudni véli, hogy a botrány egyik kulcsszereplője, North alezredes, 140 ezer dollárért három tengeri gyors csónakot vett, s ezeken szállították a kontráknak a fegyvereket, gyógyszereket, illetve élelmiszereket. A The New York Times tegnap azt írta, hogy az egyik vizsgálóbíró büntethetetlenséget biztosított Robert Duttonnak, a légierő nyugalmazott ezredesének, hogy aggodalmaktól mentesen vallomást tehessen. Ö szoros kapcsolatban áll North-szal, sőt, esetleg fényt deríthet Busch alelnök szerepére is. A lap szerint ugyanis a vizsgálóbíró egyik legnagyobb aduja lehet Dutton, akinél többet talán csak North és Secord tud. Az amerikai közvéleményt is élénken foglalkoztatják a botrány részletei. A Washington Post közli a legújabb felmérések eredményeit, eszerint a megkérdezettek többsége úgy véli, hogy az elnök nem mond igazat. nyosodott, hogy a szovjet tudósok helyes konstrukcós és műszaki megoldásokat választottak, s mindkét fokozat hajtóműve, valamint az irányítási rendszerek normálisan működtek. A hordozórakéta az első start számára kijelölt feladatokat teljesítette. A hatvan méter magas univerzális hordozórakéta, valamint az egyedülálló indítóállás kifejlesztésen számos tudományos-műszaki intézmény és vállalat szakértői működtek közre, s a munkába a katonai szakértőket is bevonták. A szovjet tudomány kiváló sikere ez a nagy októberi szocialista forradalom 70. évében, amely új fejezetet nyit a szovjet rakétatechnika, a világűr békés kihasználása előtt. ezelőtt a fegyveres erők főparancsnoka volt, ezért őt is felelősség terheli a mészárlásért. Dél-Koreában már napok óta folynak a tüntetések és a diákzavargások. A lakosságot különösen az elnöknek az a bejelentése háborította fel, hogy mindaddig felfüggesztik az alkotmánymódosításról szóló további vitákat, amíg el nem határozza, hogy lemond tisztségéről. Az ellenzék az alkotmány olyan megváltoztatását szorgalmazza, amely lehetővé tenné, hogy az elnököt ne elektori testület válassza meg, hanem személyéről közvetlen szavazáson döntsenek. A hatóságok a vezető ellenzéki politikusokat Kvangzsu és Szöul térségében házi őrizetbe helyezték. Kínai pártlap Gusta Fučíkováról (ČSTK) - A Zsenmin Zsipao, a Kínai KP központi lapja tegnapi számában hosszabb cikkben emlékezik meg a nemrég elhunyt Gusta Fučíkováról. Csu Ce-csi, a szerző Gusta Fučíkovával való találkozóit idézi fel, Julius Fučík özvegyét a kínai nép nagy barátjának nevezi. Az igen pozitív hangnemben megírt cikk szól a Fučík-házaspár közös harcáról is a burzsoázia, a fasizmus ellen, s kitér Gusta Fučíková háború utáni, a nőszövetségben és az egyetemes békemozgalomban kifejtett tevékenységére. A cikk szerzője visszaemlékezik Gusta Fučíkovának az ötvenes években Kínában tett látogatására, s végezetül halálával kapcsolatban sajnálatát fejezi ki. V ilágűr. Nincs nap, hogy valamilyen összefüggésben ne szerepelne a külpolitikai hírekben. A leggyakrabban a két ellentét vonatkozásában emlegetjük: űrfegyverkezés és annak a megakadályozása. A nemzetközi politika egyik kulcskérdése ez. Tudósok, s ma már gazdasági szakértők is vallják, nem kevésbé fontos a békés célú űrkutatás fejlesztése sem. Kiváló példa erre Mihail Gorbacsov múlt heti látogatása a kazahsztáni Bajkonurban, ahol elmondta, hogy az űrtechnika fejlesztésével foglalkozó minden főhatóságtól, az akadémiától kezdve a minisztériumokig és a tudo- mányos-múszaki állami bizottságig a pártvezetés átgondolt, perspektivikus javaslatokat vár arra vonatkozóan, miként lehetne szélesebb körben kihasználni az űrtechnika eredményeit a népgazdaságban. Az űrkutatás közismerten nagyon költséges dolog, a szegényebb, vagy kisebb államok meg sem engedhetik maguknak, hogy egyedül kezdjenek valamilyen programba. Ezt felismerve hozták létre a szocialista országok az Interkozmosz- programot, s már jelentős tudományos sikereket tudhatnak maguk mögött. Az eredmények is nagyobbak lehetnének, s gazdasági hasznuk is többet hozhatna az államok konyhájára, ha a világ országai nem forgácsolnák szét erőiket, s világméretű együttmüködés bontakozna ki ezen a területen, úgy, ahogy a szocialista országok, s elsősorban a Szovjetunió már több alkalommal javasolta. Ami e gondolatokat időszerűvé teszi: tíz évvel ezelőtt, 1977. május 18-án Andrej Gromiko szovjet és Cyrus Vance amerikai külügyminiszter öt évre szóló megállapodást írt alá a békés célú űrkutatásban való szovjet-amerikai együttműködésről. E dokumentum néhány nappal később, május 24-én lépett életbe, ekkor járt le ugyanis a korábbi, az 1972-ben megkötött első ilyen szerződés, amelynek fő eredménye az 1975-ben végrehajtott közös Szo- juz-Apollo program volt. A békés cé'ú űrkutatásról szóló második szovjet-amerikai megállapodás legjelentősebb eredményének a KOSPAS-SARSAT nemzetközi rendszer létrehozása számít, amely a szerencsétlenül járt repülőgépek és hajók gyors felkutatását szolgálja. Ez 1982 őszén kezdte meg működését. A rendszert három szovjet és egy amerikai műhold, a szárazföldi állomások hálózata, valamint a repülőgépeken és hajókon lévő adóállomások alkotják. Az adatok szerint e rendszer segítségével eddig ötszáz bajbajutott tengerjáró hajót mentettek meg. A sikeresnek mondható szovjet -amerikai együttműködésnek 1981-ben a Reagan-kormányzat hivatalba lépése véget vetett: 1982 májusában nem volt hajlandó meghosszabbítani a megállapodást. Egy évvel később, 1983. március 23-án pedig hivatalosan meghirdette úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezését, vagyis az ürfegyverke- zési programot. Az erre adott szovjet válaszként fogható fel, hogy öt hónappal később Jurij Andropov, az SZKP KB akkori főtitkára bejelentette: a Szovjetunió egyoldalú moratóriumot vállal arra, hogy nem juttat müholdrom- boló fegyvert a világűrbe mindaddig, amíg más országok is tartózkodnak az ilyen lépéstől. Javasolta, hogy a nukleáris fegyverkezési hajsza világűrre való kiterjesztésének megakadályozása érdekében egyezzenek meg minden olyan fegyverfajta kipróbálásának és úrbeli telepítésének tilalmáról, amely földi, légi vagy kozmoszbeli célpontok megsemmisítésére szolgál. Ma sem vesztett semmit jelentőségéből ez a kérdés, Geraszimov szovjet külügyi szóvivő a múlt héten csütörtökön emlékeztett rá: a Szovjetunió mind a mai napig megtartja a négy éve vállalt moratóriumot. Washingtonban ugyanis olyan álhíreket kezdtek terjeszteni, hogy a Szovjetunió műholdromboló fegyverrel kísérletezik. Az amerikai kormány ugyanis így szeretné kikényszeríteni a Kongresszustól, hegy engedélyezze az ilyen eszközökkel végzett kísérletek felújítását. Az űrnek békésnek kell maradnia, a világűr mindenkié, s a kutatásoknak minden ország, az egész emberiség javát kell szolgálniuk. Ez a szovjet álláspont alfája és ómegája, ezek az elvek vezérelték az olyan fontos dokumentumok kidolgozásakor, mint az ENSZ-közgyúlés 40. ülésszaka (1985) elé terjesztett javaslat: ,,A világűr békés kihasználását célzó nemzetközi együttműködésről és militarizálásának megakadályozásáról“. Nem egész egy éve, 1986 júniusában pedig Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő levelet intézett az ENSZ főtitkárához, amelyben részletes javaslatokat terjesztett elő a világűr békés felhasználására. Ebben vázolja, milyen lépéseket kell tenni az űrfegyverkezés megakadályozásáért, majd vázolta a kozmikus térség közös, békés meghódításának három szakaszból álló programját. Érdemes a részletes terv néhány fontos gondolatára emlékeztetni. Az első lenne a szervezési szakasz. Az országok űrtechnikával kapcsolatos igényeinek és a jelenlegi lehetőségeknek a tanulmányozása után az évtized végén össze lehetne hívni egy nemzetközi űrkutatási konferenciát. Létrehoznák az Úrkutatási Világszervezetet, ez jóváhagyná a konkrét együttműködési tervek szakosított programjait, amelyek minden ország társadalmi és gazdasági fejlődése szempontjából fontosak. Szovjet vélemény szerint az lenne a reális és igazságos, ha a gazdaságilag fejlett államok biztosítanák az alapvető eszközöket. A fejlődő országok kedvezményes alapon vehetnének részt e programokban, a legkevésbé fejlettek pedig segély formájában jutnának hozzád kutatások tudományos és műszaki eredményeihez. Kijelentette: lehetséges az is, hogy szovjet hordozóeszközökkel kölcsönösen elfogadható alapon a világűrbe juttassák más országok illetve nemzetközi szervezetek űreszközeit. A második szakaszban, a következő évtized első felében egyeztetett tervek alapján létre kellene hozni a megfelelő űrtechnikát. E szakasz fő feladata a bioszféra megóvása lenne, vagyis az országok egyesítenék űrkutatási eredményeiket bolygónk megóvása érdekében. A harmadik szakasz a megvalósítás szakaszának nevezhető, átnyúlna a következő évezredbe is. Hogy mi mindent, mennyi szépet lehetne megvalósítani, az egyelőre az álmodozó tudósok elképzeléseiben szerepel. A tudósok álmainak pedig mindig van valóságalapjuk. S azoknak van szebb és nyugodtabb álmuk, akik a „csillagbékéről“ álmodnak. MALINÁK ISTVÁN Szovjet—francia viszony Közös felelősség Moszkvában szinte egymásnak adják a kilincset a vezető nyugati politikusok. Hat héttel Margaret Thatcher brit kormányfő (és egy hónappal Shultz amerikai külügyminiszter) látogatása után Jacques Chirac francia miniszterelnök volt a szovjet főváros vendége. Nagy-Britannia és Franciaország a két nyugat-európai atomhatalom, elsősorban ebből eredően „szovjet kapcsolatuk“ is sokban hasonlít, s lehetőséget ad a párhuzamvonásra. London és Párizs minden adandó alkalmat felhasznál arra, hogy leszögezze: nem hajlandó lemondani önálló nukleáris ütőerejéről, s határozottan ellenzi, hogy ezt a témát akár csak szóba is hozzák a genfi szovjet-amerikai tárgyalásokon. Teszik ezt annak ellenére, hogy a Szovjetunió - korábbi álláspontját módosítva - többször is megerősítette: a Temze és a Szajna vidékén felhalmozott nukleáris fegyvereket nem érintené a szovjet-amerikai nullamegoldás megvalósítása, tehát a brit és a francia aggályok elvesztették időszerűségüket. A francia miniszterelnök mégis szükségesnek tartotta, hogy Moszkvában hangsúlyozza. kormánya folytatja saját atomeszközeinek korszerűsítését, s nem hagyja, hogy ebbe a folyamatba bárki is beleszóljon. Nem titkolják Moszkvában, hogy most, a Chi- rac-látogatás után is egyfajta csalíkiást éreznek, mert az ahhoz fűzött remények, miszerint Franciaország építően járul hozzá az európai nukleáris fegyverek felszámolásához, nem váltak be. Chirac ugyanis a szovjet és az amerikai rakéták eltávolításával kapcsolatban is inkább kétségeit hangoztatta, mondván, hogy az erőegyensúly más területeken szenved csorbát. (És itt Párizs álláspontja inkább Bonnéhoz hasonló, hiszen még London is elismeri, hogy a reálisnak látszó szovjet-amerikai eurorakéta-megállapodást nem szabad akadályozni a jelenleg közvetlenül napirenden nem szereplő problémák felvetésével, vagyis a különböző „csomagok“ összeállításával.) Franciaország így olyan helyzetbe került, hogy a szovjet-amerikai megegyezésnek inkább kerékkötője, semmint támogatója. A Thatcher- és a Chirac-látogatás között még egy párhuzam vonható, nevezetesen, hogy mindketten a saját szempontjukból fontos belpolitikai időszakban keresték fel Moszkvát. Nagy- Britanniában közelednek a parlamenti választások, s a miniszterelnök asszony megmutathatta: egyrészt szilárd híve az atlanti szolidaritásnak, Washington nukleáris stratégiájának, másrészt viszont a vezető szocialista hatalommal is a jó kapcsolatokra törekszik. Hasonló hátsó gondolatoktól nem volt mentes Chirac sem, aki az egy év múlva esedékes elnökválasztásokhoz fűz nagy reményeket. Ambícióit nem titkolva, most erős, határozott, sőt kemény kezű, tehát az államfői posztra alkalmas személyiségként akart tündökölni, s mi tagadás, sikerrel. Csakhogy ez a határozottság, sajnos, negatív előjelű az európai biztonság szempontjából. A Szovjetunió és Franciaország véleménye ugyanis elvi problémában tér el egymástól: folytatódik-e az értelmetlen fegyverkezés, vagy sikerül azt megakadályozni. Felmerülhet a kérdés, vajon miért ad alkalmat Moszkva az effajta „korteskörútnak“, pláne, ha a véleményét egyáltalán nem osztó nyugati politikusokról van szó. Nos, a válasz erre az, hogy a Szovjetunió semmilyen jogot sem formál magának valamely ország szavazóinak befolyásolására, hanem politikáját hosszú távú megfontolások vezérlik, tehát a választások után is együtt kíván működni az adott országgal, függetlenül attól, melyik politikus van éppen hatalmon. És a Szovjetunió már korábban is bebizonyította, hogy párizsi és londoni „kapcsolataira“ megkülönböztetett figyelmet fordít. (Mihail Gorbacsov még KB- titkári minőségében tett emlékezetes látogatást Londonban, s 1985-ben mint főtitkár - még a genfi szovjet-amerikai csúcs előtt - a nyugati államok közül elsőként Franciaországot kereste fel.) A Szovjetunió úgy véli, ha a fegyverzetkorlátozás terén nincs is egyetértés a két ország között, más kérdésekben elérhető az összhang. Például a gazdasági, tudományos és kulturális kapcsolatok fejlesztésében mindkét fél egyaránt érdekelt. Igaz, a múlt heti moszkvai tárgyalásokon szovjet részről azt is kénytelenek voltak megállapítani, hogy Franciaország gyakran mesterséges akadályokat állít a kereskedelmi együttmüködés elé. E területen pozitív változás állhat be a jövőben a Chirac-látogatás nyomán, és a szovjet fél azt is remélni szeretné, hogy a humanitárius együttműködésről folytatott nyílt és részletes vita szintén meghozza gyümölcsét. Jacques Chirac moszkvai útjának az előjelei nem voltak kedvezőek, s a legfontosabb kérdésekben a tárgyalásokon sem kerültek közelebb az álláspontok. Mondhatnánk: eredménynek ez elég sovány, ám a jelenlegi nemzetközi helyzetben a párbeszéd folyamatosságának, a vélemények tisztázásának, jobb megértésének is nagy jelentősege van. Az európai és az egyetemes biztonság megteremtéséért a Szovjetunióra és Franciaországra egyaránt nagy felelősség hárul, s közösen rendkívül sok jót tehetnének. A Párizs részéről megnyilvánuló régi komplexusok, beidegződések és gondolkodásmódbeli sztereotípiák azonban egyelőre ennek útjában állnak. A szovjet vezetés épp ez ellen küzd, ez a lényege az átalakításnak a nemzetközi kapcsolatok rendszerében. És a Chirac-látogatás bebizonyította, egy pillanatra sem szabad alábbhagyni ezekben a törekvésekben. PAPUCSEK GERGELY Közvélemény-kutatás Irangate-ügyben A többség szerint Reagan nem mond igazat Kormányellenes tüntetés Kvangzsuban A hét évvel ezelőtti tömegmészárlás áldozataira emlékeztek Csak békés célokra!
