Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1985-05-13 / 110. szám, hétfő
Eszmeileg és művészileg kiemelkedő alkotásokkal járuljunk hozzá társadalmi céljaink megvalósításához ÚJ SZÚ 1985. V. 13. Engedjék meg, hogy a legszí- vélyesebben üdvözöljem önöket, minden kedves és tisztelt vendégünket, s külön köszöntsem a párt- és kormányküldöttséget, am^ly Josef Havlínnak, a CSKP KB titkárának vezetésével részt vesz a Csehszlovák Szocialista Köztársaság művészeti szövetségeinek ünnepi gyűlésén. Szövetségünk történetében másodszor találkozunk a prágai Nemzeti Színház boltívei alatt, ebben a számunkra oly becses, népünk nemzeti és szociális szabadságáért vívott harcának szimbólumaként számon tartott épületben. A csehszlovák művészeti szövetségek központi bizottságainak nyolc évvel ezelőtt, 1977-ben közzétett felhívása, amely a szocializmus és a béke nevében születő művészeti alkotások létrehozására serkentett, nemcsak a művészeink és a művelődési dolgozók körében, hanem egész társadalmunkban is nagy visszhangot váltott ki. Olyan tetté növekedett, amely művészeink döntő többségének minden generációját a szocialista életünk felvirágoztatásáért folytatott cselekvő küzdelem támogatására késztetett. Ezzel egyben a kommunista párt politikájával való azonosulásukat is kinyilvánították. HÁLA A FELSZABADÍTÓ SZOVJET HADSEREGNEK Tisztelt elvtársak! Hazánk dolgozóinak és művészeinek a legszorosabb kapcsolatát tudatosítva, mi - írók, drámaművészek, zeneszerzők, karmesterek, énekesek és előadóművészek, képzőművészek, építőművészek, filmesek és televíziós alkotók - ma is népünk legmélyebb, legforróbb érzéseit fejezzük ki, ha ezt az ünnepi találkozót a felszabadító szovjet katonák és a fasizmust legyőző szovjet nép iránt érzett hálánk kifejeződésének tekintjük. Szeretnénk, ha a ma és a holnap új feladatainak teljesítésére tömörülő művészeti frontunk hangját az egész országban meghallanák, s ha a cseh, a szlovák és a hazánkban élő nemzetiségekhez tartozó valamennyi állampolgárunk tudatosítaná, hogy érzéseivel és meggyőződésével összhangban beszélünk. A szovjet hadsereg volt az, amely a felejthetetlen, má- moritó boldogságot és új életet lehelő májusi napokban negyven évvel ezelőtt felszabadította hazánkat. Soha nem feledjük, hogy nemzeteink szabadsága és mai életünk - éppúgy, mint Európa és Ázsia többi népének szabadsága is - a fasizmus fölött aratott győzelemnek, a hősi harcnak, a kiontott vérnek, a kimondhatatlan háborús szenvedéseknek, a második világháború terheit vállán viselő szovjet nép áldozatainak köszönhető. Szabadságunk sem születhetett volna meg népünknek a megszállók ellen vívott kitartó és áldozatkész hazai és külföldi, a Szovjetunióban harcoló első csehszlovák hadtest cseh és szlovák hazafiainak harca nélkül. Ezt segítette elő az illegális és fegyveres partizánharc is, amely a Szlovák Nemzeti Felkelésben és a Cseh Nép Májusi Felkelésében érte el tetőpontját. Ezt határozott módon irányította a CSKP, amely Klement Gottwald vezetésével döntő mértékben részt vett az antifasiszta harcot, valamint a nemzeti és demokratikus forradalmat, az új, népi demokratikus Csehszlovákia létrejöttét elősegítő program kidolgozásában. A szovjet felszabadítók, a cseh és szlovák hazafiak közös harcából, kiontott vérükből született jelenünk is. Saját országunk gazdái lettünk és országunkat a fejlett szocializmus virágzó hazájává változtattuk. Jogos büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy a szocialista világ családjának a tagjai vagyunk, azé a közösségé, amelynek leghatalmasabb védőpajzsa és támasza a Szovjetunió. Egyike azoknak az országoknak, amelyek társadalmi életük alapelveivel, külJan Kozák beszéde politikájukkal a leszerelésért, a békés, minden ország számára előnyös együttműködésért, a legalapvetőbb emberi jogok, az élethez való jog szabad, boldog és alkotó kiteljesítéséért harcolnak. Ez a valóság új, kitörölhetetlen része népeink tudatának és végeredményben művészetünk és kultúránk kiapadhatatlan forrása is. A BÉKE, A TÁRSADALMI HALADÁS NEVÉBEN Negyven éve kezdődött új életünk, s így új kultúránk, művészetünk is. Már a felszabadulás első napjaiban hatalmas, életadó áram járta át kultúránkat, művészetünket. Nemzeti kultúránk népi, demokratikus gyökereiből táplálkozott, és a felszabadulás teremtette új történelmi feltételeiben az antifasiszta nemzeti demokratikus forradalom rendkívüli hatóereje lett. Ugyanakkor rendkívül hatásos fegyvere is volt a forradalmi ideológiának, segített a munkásosztálynak és a kommunista pártnak a felvilágosító, az ösztönző és a társadalom szocialista megváltoztatására irányuló munkában. A kommunista világnézetet már korábban elsajátító művészekkel együtt más haladó és tisztességes alkotók, valamint a fiatal művészek is a nép szolgálatába állították művészetüket. Igen, ezt nyíltan és büszkén mondjuk, hiszen azt a harcot szolgáltuk, amelyet a munkásosztály és más dolgozó rétegek a CSKP vezetésével a szocialista jövőért vívtak. A dolgozók érdekeivel és szükségleteivel való azonosulás a művészetnek új erőt, lendületet adott. Ez egyben új feladatot is jelentett, olyan műveket alkotni, amelyek az új társadalomért küzdő emberek életét ábrázolják, s a forradalmi szocialista változások közepette megmutatják életét, felfedezik, megerősítik és fejlesztik az ember új erkölcsi tulajdonságait. Elmondhatjuk, hogy művészetünk ezt a teljesen új és nagyon nehéz feladatot is valóra váltotta, a negyven esztendő minden nehézsége ellenére is. Ugyanakkor a művészeti alkotóknak ezt a hazafias, mondhatnánk népi építőmunkáját már a kezdet kezdetén tudatosan összekötöttük a szocialista művészet mélyen internacionalista funkciójával. Különösen érezhető volt ez a nukleáris háború fenyegető veszélye ellen indított harcban. A nyugati imperialista erők ezzel a fenyegetéssel akarták újra megfélemlíteni és leigázni a népeket, akiknek szabadsága és az új, igazságosabb élet iránti vágya éppen kiteljesedőben volt. A fenyegetés kezdetén egyesítettük erőinket, tehetségünket a Szovjetuniónak és más szocialista országoknak, minden békeszerető népnek az atomfegyverek betiltásáért, a leszerelésért és az eltérő társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett éléséért vívott harcával. Még abban az időben, amikor európai és ázsiai országok földje a második világháborúban elpusztult milliók kiontott vérétől volt meleg, Vítézslav Nezval, a nagy cseh költő és békeharcos felemelte szavát, hogy kifejezze minden egyszerű dolgozó ember szenvedélyes vágyát és üzenetét: A költő a béke dalát énekli, s minden nép, nemzet, minden férfi, nő és gyermek nevében szól. Nezval mozgósító békeóhajtást kifejező poémájában, amely egyben a haza, az alkotómunka szeretetét is kifejezte, a nemzetek veszélyeztetett békés életének aktív védelmére szólított fel. Úgy hangzott ez, mint visszhangja és kiteljesedése mindannak, amit nemzeti hősünk, Julius Fučík Riport az akasztófa tövéből című örök életű, a világ háborúellenes irodalmának élvonalába tartozó művében kifejezett: „Emberek, szerettelek benneteket, legyetek éberek!“ SZOCIALISTA KULTÚRÁNK KIMAGASLÓ SIKEREI Nemcsak az irodalom, a próza és a költészet, amely a háború utáni időszakban olyan nagy fejlődésen ment keresztül, hanem egész művészetünk gyarapodott; minden cseh és szlovák alkotó olyan műveket hozott létre, amelyek kifejezték az új élet születését, népünk mélyen demokratikus, háborúellenes gondolkodását. Több száz, boldog életünket ünneplő zenemű hangzott fel, s több ezer különböző képzőművészeti alkotás látott napvilágot. Élenjáró festőink képei, amelyeket irigyelhet tőlünk a világ, az élet fényeit tükrözték, de a legsötétebb árnyalatokat, a nukleáris háború fenyegetését is ábrázolni tudták. A színpadokról, a rádióból, a televízió képernyőjéről, a filmvászonról már a kezdet kezdetén hallatszott a drámaművészek háborúellenes, békevágyat kifejező hangja. Nemcsak a mi alkotóink emelték föl hangjukat, hanem a baráti szocialista országok családjának művészei, különösen a szovjet művészek; de nem maradtak némák a világ haladó, demokratikusan gondolkodó művészei sem. Ez alatt az idő alatt művészeink alkotásait - melyek Csehszlovákia dolgozó népéről, békés életéről, jelentős antifasiszta harcairól, békevágyáról és a nemzetek közötti barátságról szóltak - többször tüntették ki nemzetközi fesztiválokon, könyvvásárokon, képzőművészeti kiállításokon, zenei és táncversenyeken. Szövetségünk tagjai között számos olyan író van, akiknek már több tucat nyelven jelentek meg könyvei. A csehszlovák irodalom számára megtiszteltetést jelentett, hogy Jaroslav Seifert nemzeti művésznek - aki levélben köszöntötte találkozónkat - ítélték oda a Nobel-díjat; Bohumil Ŕíha nemzeti művészt Ander- sen-díjjal tüntették ki, amely a gyermekirodalmi teljesítményekért járó legtekintélyesebb nemzetközi díj. Büszkeséggel mondhatjuk, hogy az elmúlt négy évtizedben a cseh és szlovák nemzet kultúrája, közös szocialista hazánk kultúrája valamennyi művészeti ágban olyan kitűnő művekkel gazdagodott, amelyek tartós értékké válva nagymértékben gyarapították kultúránk kincsesházát. Jogos büszkeséggel állapíthatjuk meg azt is, hogy számos alkotás jelentősen gazdagította az egyetemes szocialista művészetet, amely új kulturális minőségként, egy új, humánusabb világ emberének eszmei fegyvereként formálódik és erősödik. Igazi büszkeséggel tölt el bennünket, hogy a csehszlovákiai szocialista alkotóművészek munkái szellemi gazdagsággá, a más országok olvasói, nézői, hallgatói vágyainak, lelkesedésének és hitének a forrásává válnak. Mindez örvendetes és jelentős siker. Eleget tettünk, de nem lehetünk elégedettek. Népünkkel együtt olyan időszakot élünk, amikor tetőzik a CSKP XVI. kongresz- szusa programjának teljesítéséért folytatott céltudatos küzdelem és amikor társadalmunkra újabb, nagyon igényes feladatok várnak. Az SZKP és a CSKP kongresz- szusának előkészületeivel összefüggésben fokozódó eszmei aktivitásban mi nemcsak a néző szerepét töltjük be, hanem részt is veszünk ebben a folyamatban. Amikor művészetünk és kultúránk holnapjáról beszélünk - tudatosítva természetes kötődésünket a néphez -, feltétlenül szükséges mindenekelőtt abból kiindulnunk, hogy milyen lesz társadalmunk, mire fog törekedni és merre tart majd. Ezért nekünk művészeknek és valamennyi kulturális dolgozónak, rendkívül fontos tudatosítanunk, hogy a fejlett szocializmus építése, fejlődése és tökéletesedése hosszú időszakra terjed ki. És csak a mi hozzájárulásunkkal válik lehetővé ebben a folyamatban korunk két alapvető forradalmának - a szociális és a tudományos-technikai forradalomnak - az összekapcsolása a harmadikkal, amely még nem tetőzött: a kulturális szférában zajló forradalommal. Ez a szocialista társadalom építésének említett időszakában az embernek a lehető legigényesebb, harmonikus fejlődését követeli meg. Ezeknek az igényes feladatoknak a szempontjából nézve, tisztelt elvtársak, meg kell mondanunk, hogy sokkal tartozunk társadalmunknak. Meg kell mondanunk, hogy még mindig várunk olyan művekre, amelyek mély eszmeiségükkel és magas művészi szintű ábrázolással napjaink csúcsteljesítményei lennének. Olyan művekre, amelyek bonyolult és változó világunkban méltóan reprezentálnák társadalmunkat, ahol a nép saját országának gazdájává vált, ahol a társadalom lényegéből adódóan biztosított az ember valamennyi alapvető emberi joga a tisztességes élethez, amely mentes a nemzeti és szociális elnyomástól; ez a társadalom jogot adott a munkához, a művelődéshez, a társadalmi egyenlőséghez és érvényesüléshez, biztonságot adott, hitet a jövőbe és alkotói optimizmust. Szocialista művészetünk fő témája - az ember, aki él, küzd, alkot ezek között az új társadalmi és szociális feltételek között, és aki emellett őrzi a cseh és szlovák nemzeti lét sajátos jegyeit, történelmi fejlődésének sajátos hagyományait. Ez az ember gondolkodásával, jellegzetes tulajdonságaival - egyedülálló lehetőséget kínál a művészetnek csúcsteljesítmények, társadalmi szempontból rendkívül vonzó müvek létrehozására. Tudatában kellene lennünk annak, hogy a művészeti szférában ma semmilyen más társadalomban nem születhetnek haladóbb, nagyobb és vonzóbb müvek, mint a szocialista társadalomban. Nem létezik ennél haladóbb társadalmi ösztönző erő az alkotó tevékenység számára, amelynek egyik alapvető lényege az ember küzdelme a békében és a nemzetek közötti baráti együttélésben kiteljesedő életért. Nem szabad, nincs jogunk elszalasztani ezt a kiemelkedően egyedülálló társadalmi, történelmi lehetőséget. SZELLEMI GAZDAGSÁGUNK FORRÁSA Ilyen művet természetesen csak olyan művész alkothat, aki szorosan kötődik a nép életéhez, együtt él örömeivel, gondjaival, reményeivel, vágyaival és küzdelmeivel, valamint a személyes és közösségi boldogulásra irányuló erőfeszítéseivel. Csak az a művész képes művészi látásmóddal és mesterségbeli tudással kiemelni, hogy mi az új társadalmunkban, mi születik és mi múlik el, aki maga is lángol szocialista életeszményeinkért. Csak ilyen alkotás képes figyelmet kelteni, ösztönözni és hatni az ember szívére és értelmére, akaratot ébreszteni benne tettekre, új alkotómunkára. Csak az ilyen művek hordoznak magukban optimizmust - az illúzióktól és hiedelmektől mentes neu- manni optimizmust -, keltik fel és fejlesztik az önálló alkotó gondolkodás képességét, késztetnek egyéni tisztességre és bátorságra abban a harcban, amely az akadályok, a csökevények, valamint a szocialista életet fenyegető, deformáló, a fejlődést fékező és az embereket bosszantó dolgok leküzdéséért folyik. Igen, egyre újabb és igényesebb feladatokat tűzünk ki. Egész társadalmunk most a párt XVII. kongresszusára készülve ilyen feladatokat tűz ki. Ezért engedjék meg, hogy megjegyezzem: az ilyen igényes, művészi és eszmei szempontból hatásos, a társadalomnak oly szükséges alkotások gyarapodását meg kell tanulnunk még céltudatosabban segíteni. Társadalmunkban tudnunk kell teljes mértékben értékelni az eszmeileg és művészileg valóban értékes, szocialista alkotásokat, szabad utat kell engednünk ezeknek az olvasók, a nézők és a hallgatók felé; segítenünk kell leküzdeni az eszmei ellenségeink részéről irántuk megnyilvánuló céltudatos bojkottot és segítenünk kell, hogy e művek eljussanak külföldre is. Mindkét feladat nem csupán a csehszlovákiai szocialista művészet és kultúra sürgető, nagy feladata, hanem egész társadalmunké is. Hiszem, hogy mindany- nyiunk nevében szólok, ha azt mondom: a művészi alkotások és a kultúra értékeinek kérdésében, a művészi és eszmei kritériumok kérdésében még nincs minden rendjén. Még sok mindent kell tennünk és sok mindent meg kell változtatnunk, hogy a szocialista művészet és kultúra valódi értékeinek létrehozása és népszerűsítése kiadóvállalatainkban, a színházakban, az előadó-, a kiállító- és hangversenytermekben, a filmvásznon, a rádióban és a tévé képernyőjén uralkodóvá váljék éppúgy, mint a művészeti kritikában és elméletben. NAGY FELADAT A szocialista művész számára nincs nagyobb feladat, minthogy segítse országunk népét közös hazánk felvirágoztatásában. Ezt a valóban szent feladatot eddig is és most is nemzeti klasszikusaink örökségével felvértezve teljesítettük, azokénak az örökségével, akik mindig fejet hajtottak az egyszerű nép alkotó ereje, tehetsége és a Zdenék Nejedlý által megformált kulturális örökség forradalmi koncepciója, azon mély életbölcsesség felett, miszerint a kommunisták népük nagy tradícióinak az örökösei. A jelenkori szocialista művészet új vonásaival vagyunk és maradunk általuk gazdagabbak, annak a művészetnek vonásaival, amelyhez még a népiség, demok- ratikusság és korszerűség természetes és szerves részeként hozzátársult a szocialista hazafiság és a proletár, szocialista nemzetköziség rendszeres továbbfejlesztésének szükséglete. A szocializmus és a béke ideológiája nélkül nincs és nem is létezhet igazi művészet. Az ideológia nélküli művészet olyan, mint a szárnya- szegett madár. Valamennyiünk előtt, minden egyes művész ezelőtt, minden nemzedékhez, a legfiatalabb nemzedékhez tartozó művészek előtt is - s talán éppen előttük legjobban - hovatovább egyre inkább, népünk harcának minden napjával egyre erősebben új, izgalmas gondolati és tematikai távlatok nyílnak az alkotómunkában. Elvtársak, tisztelt barátaink! Ha majd ma este a Művelődési Palota nagytermében felcsendül Smetana halhatatlan, valamennyiünk számára oly kedves Hazám című szimfonikus költeménye, mely immár hagyományosan minden évben nyitánya legnagyobb zenei fesztiválunknak, a Prágai Tavasznak, s ha majd meghallgatjuk ezt a becses, világhírű zenemüvet, bízom benne, hogy mindannyian és újra az alkotó ember teljes képzelőerejével tudatosíjuk, mit jelent és micsoda ihlető erővel bír a nép leikéből fakadó és a népnek újra visszaadott művészet. Hiszem, hogy hasonló felhajtó és ihlető erővel teli műveket alkotunk majd annak az életnek a hatására is, amit ma élünk, abból, amit ma megélünk, annak ösztönzésére, amiért harcolunk és aminek reményével nézünk a még szebb békés jövendő elé. Müveinkkel és művészi tetteinkkel a jövőben is mindig fel fogjuk emelni hangunkat az ember iránti szeretetért, a jobb emberi kapcsolatokért, a jobb életre való vágyért. Az embernek azért az elemi szükségletéért, hogy szabadon alkothasson és - ha csak egy keveset is - előbbre vihesse az életet. (Alcímek: Új Szó)
