Új Szó, 1985. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1985-05-13 / 110. szám, hétfő
A szovjet nép halhatatlan hősiessége MIHAIL GORBACSOV ELVTARS BESZÉDR Mihail Gorbacsov elvtárs beszédének első részét, melyet a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 40. évfordulója alkalmából szerdán megrendezett ünnepi ülésen mondott, lapunk tegnapi számában közöltük. Az emberiség nem ismer más példát arra, hogy a háború ennyire szilárdan egyesítette volna egy ország nemzeteit és nemzetiségeit az agresszor elleni harcban. Nemzeteink testvéri egységében teljes mértékben megnyilvánult a lenini nemzetiségi politika bölcsessége és helyessége. Országunk szocialista szövetsége szilárd és megbonthatatlan maradt. A frontokon és a hátországban folyó tevékenységet a párt, annak központi bizottsága, és az állam- védelmi bizottság irányította Joszif Visszarionovics Sztálinnak, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottsága főtitkárának a vezetésével. A pártbizottságok tényleges harci stábok lettek, amelyek a tömegeket politikailag szervezték. A pártszervezetek mindenütt működtek - a lövészárkokban, a partizánalakulatokban és az illegális mozgalomban is. A politikai dolgozók lelkes szavakkal és személyes példával ösztönözték a katonákat. „A Nagy Honvédő Háború történetébe - írta 1942-ben a Pravda -, az egyik legdicsóbb és legbecsületesebb személyként lép a politikai dolgozó alakja, kezében fegyverrel, védőköpenyben és sisakban, aki mindig az élen halad és a fennkölt, nemes cél felé vezeti a harcosokat: a német fasiszták szétzúzása és a haza felszabadítása felé." A kommunisták a legveszélyesebb és legbonyolultabb harci feladatokat teljesítették. A hadseregben vagy az ország védelméhez fegyvereket gyártó fontos üzemekben ezekben az években minden öt ember közül négy kommunista volt. A központi bizottság tagjait és a legjobb pártmunkásokat küldték e helyekre. Hárommillió kommunista vesztette / életét a fasiszta betolakodók elleni harcokban. A hősi küzdelem éveiben több mint 5 millió személy lépett be a pártba. A lenini párt olyan harcos párttá vált, amely egységes egészként összefonódott a harcoló néppel. Történelmünk legnehezebb korszakában - a háború éveiben - teljesítette a haza sorsáért viselt hatalmas felelősségét és győzelemre vezette az országot. A háború időszakában pártunk erkölcsi és politikai tekintélye megszilárdult, az emberek szemében még- inkább megnövekedett a kommunisták tekintélye. Mi, a lenini párt tagjai ezt mindig is becsülni fogjuk és büszkék leszünk erre. A háborúban nemcsak a mi fegyvereink, a mi gazdaságunk és a mi politikai rendszerünk győzedelmeskedett. Ez egyúttal azon eszmék diadala is volt, amelyek jegyében lezajlott forradalmunk, amelyekért szovjet emberek ezrei harcoltak és haltak meg. Ideológiánk és erkölcsünk győzelme volt ez, amely magában foglalta a humanizmus fennkölt elveit, valamint a gyűlölt fasiszta ideológiával szembeni igazságosság alapelveit. A szovjet hadsereg becsülettel teljesítette felszabadító küldetését. A leigázott Európába felszabadítóként érkezett, küzdött a háború befejezéséért, a fasizmus felszámolásáért, hogy az európai népek tartós és megbízható békében élhessenek. Amikor a Győzelem Napjára emlékezünk, tisztelgünk a szövetséges hadseregek - az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország katonáinak harci vitézsége előtt is. Sohasem felejtjük el a jugoszláv nép és népi felszabadító hadserege szívósságát és becsületességét. Nagy tisztelettel emlékezünk a megszállt, de térdre nem kényszerített Lengyelország áldozatos küzdelmére is. A mi katonáinkkal vállvetve harcolt szovjet földön, majd később országuk felszabadításával is a lengyel és a csehszlovák hadtest. A hitlerizmus vereségéhez hozzájárultak a partizánok, az illegális ellenállási mozgalom tagjai és a háború utolsó szakaszában Bulgária és Románia hadseregei, valamint Magyarország katonai alakulatai is. A megszállók ellen kitartóan harcolt az albán és a görög nép. Emlékezünk arra az egyenlőtlen küzdelemre, amelyet a hitle- rista rezsim ellen kitartóan folytattak a német kommunisták és a többi antifasiszta erő is. A szovjet emberek nagyra értékelik az ellenállási mozgalom résztvevőinek bátorságát. Ennek első soraiban haladtak Franciaország, Olaszország, Norvégia, Dánia, Belgium, Hollandia és más nyugat-európai országok kommunista pártjai. Mozgósították és egyesítették a népeknek a náci önkény ellen, a szabadságért és a nemzeti függetlenségért vívott harcát. Sok kommunista áldozta fel életét az ellenséggel vívott küzdelemben aratott győzelem oltárán. A Francia Kommunista Párt úgy vonult be a történelembe, mint a kivégzett kommunisták pártja. Országunk a második világháborúban mindvégig hűen teljesítette szövetségi kötelezettségeit és fontos szerepet játszott a militarista Japán legyőzésében. A nagy kínai néppel szoros szövetségben harcoltunk. Velünk együtt cselekvően részt vettek a közös ellenség elleni harcban a Mongol Népköztársaság katonái is. A japán megszállók ellen kitartóan küzdöttek Vietnam, Korea és más ázsiai országok hazafiai is. Amikor az említett évek eseményeihez visszatérünk és a népeknek a közös ellenség elleni közös harcára emlékezünk, büszkeséggel szögezhetjük le, hogy a második világháború eredményéről a szovjet-német front eseményei döntöttek. A fasiszta agresszor éppen itt szenvedte el veszteségeinek 70. százalékát. Felejthetetlen hősiességet tanúsított a szovjet nép a Nagy Honvédő Háborúban. A háborús évek sokmindent jelentettek a számunkra - a bennünket ért veszteségek feletti fájdalmat és a győzelmekből eredő örömet, a kegyetlen harcokban tanúsított becsületességet és a szürke munkanapok szerény nagyságát. Győzelmünk megsokszorozta a Szovjetunió nemzetközi tekintélyét, a szovjet emberekben pedig a hazafias érzést. A győzelem számunkra olyan ösztönző forrást jelentett és jelent továbbra is, amelyből az elkövetkezőkben erőt merítünk széles körű alkotó terveink megvalósításához, hazánk, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége erejének további megszilárdításához és felvirágoztatásához. A Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem számunkra mindig is nagy ünnep marad. II. Elvtársak! A győzelem megadta számunkra a legfontosabbat és a legértékesebbet - azt a lehetőséget, hogy békében éljünk és dolgozzunk. A háborús próbatétel igazolta, hogy társadalmi rendszerünk legyőzhetetlen és életereje kimeríthetetlen. A békés korszak nagy követelményeket támaszt és igényesen próbára teszi képességünket a gazdaság tartós növekedésének biztosítására, a társadalmi kapcsolatok szüntelen tökéletesítésére, valamint az emberek munka- és életkörülményeinek javítására. Az elmúlt negyven év eredményeit értékelve teljes joggal állapíthatjuk meg, hogy a szocializmus a békés fejlődésben is meggyőzően igazolta hatalmas lehetőségeit és előnyeit. Az idősebb nemzedék tagjai emlékeznek arra, hogy milyen szörnyű képet nyújtottak a megszállók alól felszabadított területek: a tönkretett talaj, a felperzselt házak, a kialudt magaskohók és az elnéptelenedett tárnák. Romokban hevert csaknem 1700 város és 70 ezer falu. Mintegy 25 millió ember maradt hajlék nélkül. Tízezrekre volt tehető az üzemképtelenné vált ipari és mezőgazdasági vállalatok száma. A háborús tűzvész a nép munkája által létrehozott nemzeti kincs csaknem egyharmadát emésztette el. Soha és semmivel sem lehet felmérni a legborzasztóbb, legpótolhatatlanabb veszteséget, szovjet emberek millióinak halálát. A szocializmus ellenfelei azt remélték, hogy az országunknak okozott károk és veszteségek elmaradottságra és a Nyugattól való függőségre ítélnek bennünket. Azonban ezúttal is elszámították magukat. A munkások, kolhoztagok és értelmiségiek szorgalmas, önfeláldozó munkával újjáépítették a hamuból az ellenség által elpusztított városokat és falvakat, üzemeket és gyárakat. A Szovjetunió három év alatt elérte az ipari termelés háború előtti szintjét, ugyanez a mezőgazdaságban a háború után 5 évvel sikerült. Az alkotó munka területén elért újabb hősi tett volt ez, amelyet a szovjet emberek a nem könnyű háború utáni években hajtottak végre. Ez meggyőzően igazolta, hogy mire képes a szocialista építés nagy céljai által ösztönzött nép. Azóta országunk nagyot lépett előre a gazdasági, szociális, politikai és szellemi fejlődés minden területén. Napjaink szovjet társadalma magasan fejlett gazdasággal rendelkező társadalom. Országunk nemzeti jövedelme a háború előtti szinttel összehasonlítva a 16-szorosára, az ipari termelés pedig a 24-szeresére emelkedett. A mi iparunk kétszer gyorsabban fejlődött, mint a legfejlettebb tőkés országokban. A Szovjetunió jelenleg több nyersvasat, acélt, kőolajat, földgázt, cementet, ipari műtrágyát, esztergagépet, traktort, gabonakombájnt állít elő, mint bármely más hatalom a világon. Mély változásokra került sor a termelés szerkezetében és tudományos-műszaki színvonalában is. Új iparágak alapjait raktuk le, ide sorolható az atom-, űr-, elektronikai- és mikrobiológiai ipar is. A központi országrészben és az Uraiban, Szibériában és a Tá- vol-Keleten, Közép-Ázsiában és a Kaukázuson túl - minden területen hatalmas termelőkomplexumok építésére került sor vagy létesítésük most van folyamatban. Országunkban szerteágazó az energiahálózat-rendszer, számos olaj- és gázvezetéket építettünk meg. Több ezer kilométerre tehető azoknak a csatornáknak a hossza, amelyek az egykori száraz sztyeppeket, mocsarakat termékeny területté tették. Hazánk gazdasági térképe ezen évtizedek alatt valóban a felismerhetetlenségig megváltozott. Jelentős változáson ment keresztül a társadalom legfontosabb termelő ereje, alkotó potenciálja. A Szovjetunió napjainkban szakképzett, magas fokú műveltséggel biró káderekkel rendelkezik. Jelentősen megnövekedtek a szakmai ismeretek, valamint a munkások és kolhoztagok általános kulturális színvonala és szaktudása. Mérnökök és tudósok ezreit neveltük fel. A háború utáni időszakban a szovjet tudomány és technika számos kiváló eredményt ért el a világméretekben is a tudományos-műszaki haladás legfontosabb területein. A Szovjetunióban építették meg az első atomerőművet és az első atomjégtörőt, a Szovjetunió bocsátotta fel az első mesterséges holdat. Jurij Gagarin személyében szovjet állampolgár volt az első ember, aki a Föld körüli űrjáratáról letekinthetett bolygónkra. Napjaink szovjet társadalma olyan társadalom, amelyben a nép életszínvonala állandóan emelkedik. A gyors ütemű gazdasági fejlődés lehetővé tette, hogy biztosítsuk a dolgozók szükségleteinek jobb kielégítését, s e téren kimagasló eredményeket értünk el, de ugyanakkor változatlan figyelmet szenteltünk a népgazdasági potenciál további emelésének is. Az egy lakosra eső reáljövedelem a háború előttinek a több mint 16-szorosa. A lakásépítés terén szintén erőteljes fejlődés volt tapasztalható. Lényegesen bővült a kórházak, rendelőintézetek, óvodák, bölcsődék és szolgáltatások hálózata. Napjaink szovjet társadalma a magas műveltségű és kulturált nép társadalma, amely gazdag szellemi életet él. Míg a háború előtt minden száz személy közül csak ötnek volt főiskolai vagy középiskolai végzettsége, addig jelenleg már 82-nek. Napjainkban az emberek széles körű kulturális és politikai áttekintéssel bírnak és magas intellektuális igényeik vannak. Napjaink szovjet társadalma olyan társadalom, amelyben megoldottak a jelentős szociális problémák. A társadalmi kapcsolatok egész rendszere a fejlettség magasabb fokára emelkedett, szilárdult a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség szövetsége. Még jelentősebb előrehaladást értünk el a város és a falu közötti lényeges különbségek felszámolásában, a fizikai és a szellemi munka közötti különbségek megszüntetésében. A nemzetek és nemzetiségek felvirágzása szervesen kiegészül sokoldalú közeledésükkel. Minden ember tudatában és érzésvilágában mély gyökereket eresztett a nagy családhoz - a szovjet néphez, az új, a történelemben eddig egyedülálló szociális és internacionalista közösséghez való tartozás érzése. Napjaink szovjet társadalma a tényleges, létező demokrácia, az állampolgárok méltósága és jogai tiszteletben tartásának és magas fokú felelősségtudatuknak a társadalma. A dolgozók egyre inkább és egyre aktívabban vesznek részt az ország közigazgatásában, kollektívájuk irányításában, tökéletesedik a népi szocialista önigazgatási rendszer. Negyven évvel a nagy győzelem után a Szovjetunió hatalmas és virágzó nagyhatalom, amely határozottan folytatja a kommunista jövőhöz vezető utat. Sikereink nyilvánvalóak. A fejlődés dialektikája azonban olyan, hogy az elért célok kibővítik a történelmi láthatárt és egyre bonyolultabb és felelősségteljesebb feladatok elé állítja a népet. Ilyen feladatok várnak ránk is. Ezek lényege, hogy a társadalmat minőségileg új, magasabb szintre emeljük - a gazdaságot, a szociális és politikai kapcsolatok és az intézmények egész rendszerét, a szovjet emberek millióinak munka- és életkörülményeit. Az SZKP Központi Bizottságának áprilisi ülése időszerű, sürgető kérdések megoldásával foglalkozott. A párt a jelenlegi időszak legfontosabb feladatának a szovjet társadalom szociális és gazdasági fejlesztésének a lényeges meggyorsítását tekinti. Ezt a feladatot állítja elénk az élet - a belső körülmények és a nemzetközi helyzet egyaránt. Elsősorban a népgazdaság intenzív és dinamikus fejlesztéséről van szó, amely a tudományos-műszaki haladás legújabb eredményeire támaszkodik. Ez olyan alap, amely lehetővé teszi a nép életszínvonalának további emelését, országunk gazdasági és védelmi erejének megszilárdítását és a fejlett szocializmus sokoldalú tökéletesítését. Jelenleg a gazdasági fejlődés legfontosabb mércéje a magas végeredmények elérése az erőforrások lehető legjobb kihasználása mellett. Ilyen szemszögből kell megítélni a jelenlegi gazdasági helyzetet. Rövid idő, történelmileg rövid időszak alatt rendkívül magas színvonalat kell elérni a munkatermelékenység, a gyártmányok minősége és a termelés hatékonysága tekintetében. Ez napjaink sürgető követelménye. Az e cél eléréséhez vezető legfontosabb út a tudományos-műszaki haladás útja. Attól, hogyan oldjuk meg a népgazdaságban a meggyorsításával, a tudomány és technika eredményeinek hatékony és gyors alkalmazásával összefüggő kérdéseket, függ döntő mértékben fejlődésünk üteme és a kapitalizmussal való gazdasági verseny kimenetele. Röviden: rendkívül szerteágazóak a szovjet társadalomra ar történelmileg új szakaszban váró feladatok. Azonban minden lehetőség adott sikeres teljesítésükhöz és a kitűzött célt biztosan elérjük. Meggyőződésünk, hogy a szocialista rendszer előnyei jól szolgálják a szovjet társadalmat az új történelmi feltételek közepette is. Ehhez azonban halaszthatatlan és sok tekintetben új intézkedésekre van szükség, hogy a szocialista gazdálkodás, a gazdasági és szociális irányítás formái és módszerei összhangba kerüljenek a jelenlegi feltételekkel és a távlati fejlődés szükségleteivel. Az irányítás tökéletesítésével összefüggő stratégiánk magában foglalja Leninnek azt a tézisét, hogy a szocializmusnak a maga módján, saját módszereivel, konkrétabban, szovjet módszerekkel kell elérnie ezt az előrehaladást. A gazdasági mechanizmus működésének olyan formáit és szerkezetét kell kialakítani, amelyek a lehető legnagyobb mértékben ösztönöznének a termelés hatékonyságának az emelésére, a minőségi mutatók javítására, és amelyek a tudományos-műszaki haladás meggyorsítását segítenék elő. Minden sikerünk záloga a nép élő alkotó munkája. A dolgozóknak a szocialista haza sorsa iránti felelőssége, az ő munka- és politikai aktivitásuk mindig is erőteljesen meggyorsította és meggyorsítja a társadalom fejlődését, mindig is lehetővé tette az összes akadály és nehézség sikeres leküzdését. Jelenleg is minél nagyobb teret kell biztosítani a tömegek társadalmi kezdeményezésének és azt a szociális és gazdasági fejlődés meggyorsításával összefüggő alapvető kérdések megoldására kell irányítani. Semmi sem bontakoztatja ki a dolgozó ember aktivitását úgy, mint az a tudat, hogy szigorúan éryényesül a szociális igazságosság elve. A párt minden eszközzel ezt szorgalmazza. Elvhűen nem engedni meg a szocialista elvektől való eltérést, felszámolni a negatív jelenségeket, megakadályozni a munka nélkül szerzett jövedelmeket és ezzel párhuzamosan anyagilag és erkölcsileg hatékonyabban ösztönözni a lelkiismeretes és hatékony munkát - ez jelenti a fontos szociális, gazdasági, politikai és eszmei-nevelő feladatok megoldását. Ez teszi érdekeltté a dolgozók millióit a kitűzött célok teljesítésében és még magasabb szintre emeli öntudatosságukat és szervezettségüket. Az SZKP XXVII. kongresszusa előtt a párt központi bizottsága intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy a párt politikai irányvonala a lehető legjobban megfeleljen a társadalmi fejlődés szükségleteinek, a dolgozók legszélesebb rétegei érdekeinek és vágyainak. E céltól vezérelve szüntelenül tökéletesíti munkáját a párt- és állami irányítás módszereit. Számunkra most rendkívül fontos, hogy - amint Lenin tanította- érvényre tudjuk juttatni a tekintély erejét, az energia, a nagyobb tapasztalatok és a sokoldalúság, valamint a tehetség erejét. Kevesebb szó, nyilatkozat és ígéret, több tényleges tett, gyakorlati eredmény, felelősség és elvhűség, koordináltság a munkában, figyelmesség a néppel szemben és személyes szerénység - mindenekelőtt - ezek szerint kell értékelnünk a vezető dolgozókat, öntudatosságukat és hozzáértésüket; ebben rejlik a pártnak a munka stílusával és módszerével szemben támasztott követelményeinek a lényege. A szociális gazdasági fejlődés meggyorsításáért, mindenütt a következetes rendért, a szervezettség és a fegyelem megszilárdításáért folyó küzdelem széles körű visszhangra és teljes támogatásra (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1985. V. 13.
