Új Szó, 1980. november (33. évfolyam, 259-283. szám)
1980-11-10 / 266. szám, hétfő
„Ha nem gondoskodsz a lövődről, nem is lesz jövőd” CSEHSZLOVÁK —MAGYAR EGYÜTTMŰKÖDÉS A TERMELÉSI FOLYAMATOK ÉSSZERŰSÍTÉSÉBEN ÚJ szó 1980 XI. 10 A hetvenes évek elején a ma gyarországi Csepel Művek poli tikru és gazdasági vezetése abból n felismerésből kiindulva, mely szerint „ha nem gondos kodsz a jövődről, nem is lesz jövőd“, egy olyan fejlesztési koncepció kidolgozását tűzte feladatul, amely hosszú távon is biztosítja a korszerű gyártmány- struktúrát, s az ebhői eredő gazdasági előnyöket. A koncepció kidolgozása során figyelembe vutték a fejlődés nemzetközi irányzatait, a bel- és a külföldi megrendelők, főleg a szocialista partnerek várható igényeit, valamint a csepeli gyáróriás vertikális felépítésében rejlő leli etőségek kibasznalását. Miután 1975 decemberében az Állami Tervbizottság elfogadta « csepeliek igényes fejlesztési koncepcióját, elkezdődött a 10 milliárd forintos átfogó beruházási program megvalósítása. Ennek a programnak, amely fő Heg a színesfémkohászat rekonstrukciójává, a szerszámgép- gyártás, az egyedi gépgyártás és a kerékpárgyártás fejlesztésére irányult, az voit az elsődleges stratégiai célja, hogy a termékek nagyobb hányada ke- ♦Míijön a nemzetközi élvonalba, ti így lényegesen megnövekedőn a Csepel Müvek versenyképessége-a nemzetközi piacokon. Ennek érdekében jelentős külföldi licencek, technológiai eljárások és berendezések vásárlására került sor. . Az állóeszköz-állomány korszerűsítése, a nemzetközi színvonalú technológiák bevezetése azonban csak az egyik oldala a fejlesztésnek, amely önmagában nem old meg semmit, sőt, inkább újabb problémákat hoz felszínre a munkaszervezés, a szakképzés és a munkaerő ellátás területén. Ezt az összefüggést a csepeliek — az is lehet, hogy mások kárán okulva — idejében felismerték, ezért kezdettől fogva nagy figyelmet szenteltek a korszerű berendezések optimális kihasználását biztosító szervezési módszerek keresésének, valamint az ezzel összefüggő külföldi tapasztalaink és eljárások tanulmányozá- nak. A kapcsolatok felvétele Abban az időben élénk együttműködés bontakozott ki az SZSZK. Munkaügyi és Szociális Minisztériuma és a magyarországi Munkaügyi Minisztérium, valamint a bratislavai Csehszlovák Munkaügyi és Szociális Kutatóintézet és egyes magyarországi intézetek és vállalatok között. Ez az együttműködés a két minisztérium közötti megállapodás alapján főleg a munkaszervezési szakemberek továbbképzésére, a munkatermelékenységet növelő szervezési módszerek kutatására, közös fejlesztésére és gyakorlati alkalmazására irányult. Ilyen értelemben került sor az említett bratislavai kutatóintézet együttműködésére a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyárral is az 1974—1975 ös években, ahol a kutatóintézet szakértői által kidolgozott szervezési módszer' bevezetésével az egy^s munkahelyeken 30—70 százalékos termelékenységnövekedést és vállalati viszonylatban több százfőnyi létszámcsökkentést értek el. Áruikor a Csepel Művek Irányítási és Számítástechnikai Intézetének munkatársai részt vettek a tudományos munka- szervezés 9. kollokviumán a bratislavai Technika Házában, szintén megismerkedtek a munkaügyi kutatóintézet szakértőivel, illetve az általuk kidolgozott RAPPOS ésszerűsítési rendszerrel, valamint a PREKA ész- szerűsítő programozási módszerrel. Azonnal felismerték, hogy ezek az elemző, értékelő és irányadó szervezési módszerek hatékonyan alkalmazhatók a Csepel Művek sajátos feltételei között az említett korszerűsítési program előkészítése és megvalósítása folyamán. Ez egyébként nem volt a véletlen műve, ugyanis a Doc. Ing, František Lipták, CSc., Ing. Ľudovít Czíria, CSc. és Ing. Eudovít Saš- ko által kidolgozott RAPPOS rendszer érvényesítése már folyamatban volt a Trineci Vasműben, néhány szempontból a csepeliekhez hasonló feltételek és viszonyok mellett. A megismerkedést gyorsan tett is követte, éspedig egy 197ti-ban kötött szerződés • formájában a Csepel Művek és a Csehszlovák Munkaügyi és Szociális Kutatóintézet között, melynek értelmében a csehszlovák fél elvállalta az említett rendszer és módszer bevezetését a Csepel Művek egyes vállalataiban az 1977—1980-as években, valamint az ehhez szükséges mintegy 30 munka szervezési szakember kiképzését. Ezzel gyakorlatilag három pólusú együttműködés bontakozott ki a Trineci Vasmű, a Csepel Müvek és a murtkásügyi ‘kutatóintézet között. Háromhónapos megtérüléssel A szerződés tehát ez év decemberében lejár, befejezéséhez közeledik a közös munka, már csak az értékelő jegyzőkönyv kidolgozása és ünnepélyes aláírása van hátra. Az elmúlt héten a tudományos munkaszervezés 13. kollekviuma alkalmából Káder Imre, a Csepel Művek Irányítási és Számítástechnikai Intézetének szervezési igazgató helyettese, valamint Gyurika István, az intézet üzem- és- munkaszervezési osztályának vezetője ismét Bratislavában jártak. Az eltelt négy év alatt gyakran találkoztak bratislavai szaktársaikkal, a RAPPOS és a PREKA alkotóival, akik egyúttal már régi barátokként üdvözölték őket. F.z az újabb találkozás arra is alkalmat adott, hogy felmérjék a négyévi együttműködés eredményeit. Nos, vajon mit fog tartalmazni a decemberben elkészülő értékelés? Erre a kérdésre a csepeliek megnyugtató#és igen tanulságos választ adtak. Hangsúlyozni kell, hogy az adott esetben nem egy automatizált irányítási rendszer kidolgozásáról ós bevezetéséről van szó, hanem egy olyan ésszerűsítési program megvalósításáról, amely feltárja a gazdálkodás és a termelés leggyengébb pontjait, ezekre összpontosítja a vezetés figyelmét, s egyúttal megoldásokat is tartalmaz a fogyatékosságok felszámolására, a termelékenység és a hatékonyság növelésére. Ezzel tulajdonképpen kiegyenlíti a vállalaton és a trösztön belüli műszaki, szervezési és egyéb szintkülönbségeiket, s előlkészíti a talajt a számítógépes irányítási rendszer hatékony alkalmazásához. A Csepel Műveik esetében a bratislavai ésszerűsítési rendszer bevezetése a legnagyobb problérnát segített megoldani: a beruházásokkal létrehozott új termelési kapacitások munkaerő ellátását saját forrásokból. Mintegy 16 ezer dolgozó munkája került felülvizsgálásra, s az eredmények alapján körülbelül kétezer felesleges munkahelyet szüntettek meg, illetve eny- nyi dolgozót csoportosítottak át új munkahelyekre. Ezek az intézkedések lehetővé tették a korszerű berendezések hatékony kihasználását, amelyeknél a műszakszám eléri a 2,6-os értéket, s ez nemzetközi mércével mérve is tekintélyes eredmény. Ha a gazdaságosság szempontjából vizsgáljuk az eredményeket, kiderül, hogy a 30 millió forintos költséggel megvalósított szellemi beruházás 3 év alatt 200 millió forint nyereség- többletet hozott a Csepel Művek vállalatainak. Erre szintén érdemes felfigyelni, hiszen a fizikai jellegű beruházások általában 8—10, esetleg több év alatt térülnek meg, míg a szóban forgó szellemi beruházás megtérülési ideje mindössze három hónap. Az érdekek összhangja A csepeli szakemberek konkrét példákat is említettek: a Csepel Művek Jármű és Konfekcióipari Gépgyárában a fejlesztési program a korszerű kerékpárok bővített termelésével számolt, ez a gyártás azonban aránytalanul sok munkaerőt kötött le a részegységeik, főleg az első és a hátsó kerékagy, valamint a pedálok szerelésénél. A munkaműveletek korszerűsítő sével, a Bakony Művek által kivitelezett félautomalikus szerelőberendezések alkalmazásával, s az egész termelési folyamat átszervezésével elérték, hogy például a hátsóagyak szerelésénél egy műszak teljesítménye 1600 darabról 2800 darabra nö keked jen, miközben a dolgozók lét utásza a korábbi 22 főről 16 főre csökkent. Meg kell jegyez ni azt is, hogy az átszervezés következtében ezen a munka- szakaszon 35 --10 százalékkal nőtt a dolgozók keresete, ami ről előre tájékoztatva voltak, így aztán az is előfordult, hogy a dolgozók munkaidő után, önszántukból gyakorolták az új berendezések kezelését, hogy minél simábban menjen az át állás. A másik példát a CSM Acélműve szolgáltatta. Itt a mechanikai üzemek ésszerűsítése során nem munkaerő megtakarításra törekedtek, hanem arra, hogy az adott munkaerővel tovább növeljék a kovácsolt termékek gyártását. Itt 8 hónap alatt 1070 tonnával növelték a termelést, ami értékben kifejezve körülbelül 2 millió forint többlettermelést jelent. Itt sem a munkaintenzitás növelésével jutottak ehhez az eredményhez, hanem a munkások munkaerejének egyenletes igénybevételével, a gépek sorrendiségének megváltoztatásával, az anyag- mozgatás tökéletesítésével stb, A bratislavai munkaügyi kutatóintézet szakemberei folyamatosan részt vettek ezekben az akciókban és korrigálták az egyes megoldásokat. Meg kell jegyezni, hogy az ésszerűsítési rendszer elméleti előkészítése és gyakorlati alkalmazása egy- időben történt. Miközben folyamatban volt a munkaszervezési dolgozók felkészítése, szakoktatása, a műhelyekben már hozzá is láttak az ésszerűsítések bevezetéséhez. Az elmélet és a gyakorlat menet közben, a műhelyek és a szerelőcsarnokok alkotó légkörében találkozott, s így azonnal megnyilvánult az intézkedések haszna. Mi tagadás, ebből nemcsak a Csepel Művek vállalatai profitáltak, hanem az ésszerűsítési rendszer bratislavai szerzői is, akik hasznos tapasztalatokat gyűjtöttek a csepeli üzemekben. A tanulság Talán nem is kell hangsúlyozni, hogy mindebből mi a tanulság. Nagyon jól kifejezte ezt Gyurika István, amikor megállapította, hogy a szocialista országok együttműködésével is lehet olyan eredményeket elérni, mint amilyeneket az iparilag fejlett tőkés országok szervező cégei vállalnak, sőt jobbakat. Ezek ugyanis általában 30—35 százalékos termelékenységnövekedést helyeznek -kilátásba. A Csepel Művek vállalatai viszont a bratislavai munkaügyi kutatóintézettel való együttműködés keretében mintegy 70 százalékos növekedést értek el, ezen belül a kerékpárgyártás szakaszán olyan mértékűt, amelyre ritkán akad példa. Az együttműködés mérlege tehát pozitív és példamutató. A kezdeményezés bizonyára további követőkre talál. A csepeliek más vállalatokból is hívtak szakembereket a bratislavai kutatók rendszerelméleti és módszertani előadásaira, amelyeket a Csepel Művek rendezésében tartottak. Az Ózdi Kohászati Művek részéről igen nagy volt az érdeklődés, ahol szintén felhasználták a csepeliek tapasztalatait saját ésszerűsítési programjuk kidolgozásához. Ami <| tapasztalatok csehszlovákiai hasznosítását illeti, František Lipták tájékoztatása szerint a Csepel Művekben alkalmazott PREKA ésszerűsítő programozási rendszer továbbfejlesztett, innovált változatát jelenleg a SLOVAKOTEX vállalataiban alkalmazzák, ami már a tervszerű irányítási rendszer tökéletesítését célzó komplex intézkedésekkel függ össze, s a CSKP KB 18. ülésén elfogadott határozatok teljesítését jelenti. MAKRAI MIKLÚS tündén tioigezát megnyerni (folytatás at 1. oldatról.} zésben: nem használják ki mindenkor u gépesítést, a munkaidőt, elhanyagolják a kötelességek teljesítését, nein tartják meg az agrotechnikai határidőket. Ezek a hibák soha nem maradnak következmények nélkül, hatásukat megsínyli a terméshozam meg az állatok hasznossága. A hibákat mindenkor emberek követik el, a fogyatékosságokat rendszerint konkrét személyek okozzák. Kirívó példát említett beszélgetésünk során a pártelnök. Nemrégen harmincadnál gával kézi erővel kaszálta a réteket a Ratkó völgyben. Nem sajnálták a fáradságot. Szinte el sem akarták hinni, amikor meghallották, hogy a széna kint maradt a földön és tönkrement, mivel az a technikus, akinek ezzel törődnie kellett volna, nem szervezte meg a betakarítását. Vagyis harminc ember ikétnapi munkája és nagy mennyiségű széna kárba veszett a felelőtlenség miatt. A Tornaijai Állami Gazdaságban szinte jrrinden évben problémák mutatkoznak a termés betakarításában. Susányi elv- társ ezt így fogalmazta meg: „A termelési folyamat eleje és a közepe jó, de a végén azon csúszik el a dolog, hogy a betakarításban fogyatékosságok vannak, a megengedettnél nagyobb a veszteség, és hasonlók Tavaly például nem. vagy csak éppen elérték a gabonafélék tewezett hektárhozamát. ám amikor aratás után néhány héttel kimenteik a felszántott tarlóra, a sűrűn kikelt növényzet megmutatta, hol ve-i szett el a megtermett gabonaszem jelentős része. A múlt év-, ben a cukorrépa betakarítása* kor a gépi szedéssel kétszázötven mázsa volt a hektárhozam, kézzel meg ötszázötven mázsát szedtek össze hektáronként. Vagyis igen sok függ az emberek hozzáállásától. Erre a kérdésre nagy figyelmet akarnak fordítani az évzáró taggyűléseken és a plenáris ülésen is. A kommunisták mozgósító, pél* daadó tevékenységének ered* ményessége már az idén is számos munkaszakaszon megmutatkozott. Gabonából ez évben a legnagyobb termést ta- karították be az állami gazda-* ság fennállása óta, s nincs „túl-: kelés“ a tarlókon, vagyis a tavalyihoz viszonyítva lényegesen csökkentették a szemveszteséget. A kerületben a legnagyobb területen termesztenek cukorrépát. Ezzel a feladattal jó szakembereket, kommunistákat bíztak meg, hogy hiánytalanul teljesítsék a tervfeladatokat. A tejtermelésben kitűzött célok elérését is meg akarják oldani az. elkövetkező években. A most épülő ezres istállóban meg az új borjúistállóban az állatok gondozását olyan dolgozóikra akarják bízni, akik képesek lesznek a korszerű termelés követelményeinek teljesítésére Megvannak a feltételek # termelés további fejlesztésére valamennyi munkaszakaszon. A1 dolgozók már sokszor bebizonyít tótfák, hogy számíhatnak rá-» juk. Amikor például arról volt szó, hogy a sürgős munkákat éjszaka is végezni kell, a fia- tál dolgozók — többségükben kommunisták - ellenvetés nél* kül vállalták a feladatot. Az tf< jú gépjavítók nemrégen elhatá« rozták, hogy azokon a gépeken, amelyekkel nappal dolgoznak a traktorosok, éjszaka elvégzik a karbantartást meg a szükséges javításokat. Beosztották egymás közt a munkát, s a gépek reggel kifogástalan álla* pótban mehetnek ki a földekre.. A munkához való viszonyban egyre jobban érezhető a szocialista munkabrigádo/k működésének kedvező hatása. Az évzáró taggyűléseken foglalkoznak majd az egyes tér- melési szakaszok kapcsolatai* nak elmélyítésével is, mert ed* digelé előfordul olyan véleke* dés, hogy: ez nem az én dől* gom, hanem másé. Ezen a hely* zeten változtatni akarnak, hi* szén valamennyien az állami gazdaság alkalmazottai, s a közös feladatok megvalósítása ér* dekébeu a legszorosabban együtt kell működniük. Ügy* szintén fontos kérdés a szak* emberutánpótlás megoldása, mindenekelőtt a középkáderek szintjén. Csak az állattenyésztésben legalább öt-hat zootech* nikusra lenne sürgősen szüksé- glik. Az eddiginél sokkal nagyobb előrelátással, céltudatossággal kell a szakemberek ne* vetésének kérdésével foglalkozniuk. A gazdaság pártszervezete minden évben tíz-tizenkét új tagjelölttel gyarapította sorait« A termelésben dolgozó fiatalok legjobbjainak felvételével erős és egyre aktívabban működő pártszervezetet építettek ki; működésének hatása mind jobban megnyilvánul a termelés eredményeiben is. A tömegpoli* tikai munka színvonalának emelésével a pártszervezet akciőké- pességét, vezető szerepét tovább akarják erősíteni. Amint azt á pártszervezet elnöke hangoztatta, egyik fő céljuk az, hogy minden dolgozót megnyerjenek a feladatok öntudatos teljesítésére. GÁL LÁSZLÓ Hatékonyság, minőség, életszínvonal a Szovjetunióban A szovjet gazdaságot a leggyakrabban az amerikaival hasonlítják össze. Ez érthető, hiszen e két ipari óriás adja a világ termelésének csaknem a felét. A Szovjetunió egymaga ma annyi iparcikket termel, mint amennyit az egész világ állított elő nem is oly rég, 1950-ben. A termelés egy százaléknyi növekedése például 1969-ben 6,9 milliárd kilowattóra villamosenergiát, 3,3 millió tonna kőolajat és földgázt, 6,1 millió tonna szenet, 460 ezer tonna műtrágyát jelentett. Ugyancsak 1 százaléknyi növekedés 1979-ben már 12,2 milliárd kilowattóra villamosenergiát, 5,7 millió tonna olajat és földgázt, 7,3 millió tonna szenet, 980 ezer tonna műtrágyát képviselt. Végül is azonban nem rekordokról van szó. Az olaj és az acél tonnái a legfontosabbhoz, a nép életszínvonalának emeléséhez szükségesek. A Szovjetunió e téren nem csökkenti az ütemet. Az országban egy lakosra számítva a reáljövedelem 15 évenként megkétszereződik. Az 1951—65 években a lakossági fogyasztás és '>a szolgáltatások összértéke 85 milliárd rubel volt, 1966 és 1980 között már 196 milliárd. A kiskereskedelmi áruforgalomban a nö* vekedés ugyanezen idő alatt 75, illetve 152 milliárd rubel volt* A társadalmi fogyasztási alapok, amelyekből az ingyenes közoktatást, az orvosi ellátást, a nyugdíjakat, az üdülés költségeit fedezik, s amelyek fel* használásával a világon a legalacsonyabb lakbéreket tartják, 29, illetve 74 milliárd rubelt tettek ki. A munkások és alkalmazottak havi átlagbérének növekedése 1951—1965 között 32, 1966 és 1980 között pedig 86 rubel volt. A Szovjetunióban nincs infláció, így a szovjet családok a pénzben kifejezett keresetnövekedést reális növekedésként érzékelik. (BUDAPRESS—APN) NDK energiadöntés Az NDK nem növeli olajimportját a következő Öt évben, ehelyett inkább a belföldi szénforrásokat igyekszik az eddiginél jobban hasznosítani. Az NDK olajszükségletének 90 százaléka származik’ importból, elsősorban a Szovjetunióból, s ez az évi 19 millió tonnás mennyiség előreláthatóan nem fog növekedni 1985-ig — jósolja az NSZEP napilapja, a Neues Deutschland.
