Új Szó, 1980. november (33. évfolyam, 259-283. szám)

1980-11-10 / 266. szám, hétfő

A z új nemzedék magatar­tása, törekvései egyre nagyobb érdeklődést kel­tenek ma a Szovjetunióban. Mind több pedagógus és szocio­lógus kutatja az életbe lépéssel, a felnőtté válással, a hivatás- kereséssel, a pályaválasztással összefüggő problémákat. A marxista ifjúságkutatás nemcsak tényeket állapít meg, hanem az adott helyzet megvál­toztatására is törekszik. Olyan tudomány tehát, amely a maga­tartás szabályozását és fejlesz­tését megalapozó kutatásokat végez. Ezzel hozzájárul a szo­cialista nevelési normák eléré­séhez. Az ifjúságkutatás több tudó­Kólán kívül végzett társadalmi tevékenységüket mutatták meg. Legfontosabb módszere azon­ban a szociológiai összehasonlí­tás volt. Ennek alapján Gurova azokat az életkori sajátosságo­kat világította meg, amelyek az ifjúkor küszöbén álló tanulókra j(fi emzők. Ezen belül elemezte a középiskolát végzett fiata­lok szociális beállítottságát és társadalmi aktivitását, pályavá­lasztási problémáit és életter­veit. A munkálatok eredménye nemrég jelent meg Moszkvában „A középiskolát végzett tanuló“ címmel. Életterv és pályaválasztás Az életterv nem azonos a pá­lyaválasztással. Hiszen a fiata­lok elképzelése leendő pályá­jukról nem mindig esik egybe a társadalmi lehetőségekkel, az a lényeg, hogy leendő munkájuk társadalmi jelentőségét érez­zék. Pályaválasztásuk indoklá­sából, valamint a már dolgozók­nak munkájukról alkotott véle­ményéből Gurova szerint a kö­vetkezők derültek ki: • A munkahelyet a fiatalok elsősorban nem a munkabér alapján ítélik meg, hanem a mfcnka érdekessége és a to­vábbtanulás lehetősége alapján. Ä hírközlő eszközök kitágít­ják a fiatalok ismeretkörét, je­lentősen befolyásolják beállí­tottságukat, példaképeik meg­választását. Könnyen jutnak in­formációhoz, ami általában ked­vező és előremutató, de nevelé­si problémát is okozhat. A ne­velő ráhatások nincsenek min­dig összhangban, sőt tervezésük az egyre sokasodó információk­hoz képest háttérbe szorul, s ez elsősorban az ideológiai, politi­kai, erkölcsi magatartás kívána­tos alakulását fékezi. A nyugati irodalmon, hírforrásokon ke­resztül a szocialista országok fiatalsága megismerkedik a pol­gári ideológiával és erkölccsel, ami bonyolultabbá teszi az esz­mei-politikai nevelő tevékeny­séget. Egyén és társadalom A szocialista országokban a nemzedékváltás gondja: elérni, hogy a viszonylag békés, kon­szolidált körülmények között a fiatalság a mindennapi felada­toknak is forradalmi rangot ad­jon. Megértse, magáévé tegye a hétköznapinak tűnő történelmi tetteket, és tevékenyen felké­szüljön rájuk. Ez azonban nem konfliktusmentes folyamat. A Felkészülni az életre mányág eredményeire támasz­kodik, fejlődését ezek együtt­működése teszi lehetővé. A Szovjetunió Pedagógiai Akadé­miája által irányított szocioló­giai kutatócsoportokban fontos témaként vizsgálják a szocialis­ta társadalom szerkezetét, az üzemben dolgozó fiatalok tár­sadalmi-politikai aktivitását, a fiatalok életterveit, tömegkom­munikációs eszközökhöz való viszonyát, társválasztását, nem­zedéki törekvéseit. A Pedagógiai Akadémián fo­lyó ifjúságkutatás kapcsolódik talán legszorosabban a pedagó­gusok és a neveléstudomány érdeklődéséhez. Az itt folyó ku­tatásokat Renata Gurova mun­kásságán keresztül kívánom be­mutatni. Akik elvégezték a középiskolát Az általános tízosztályos ok­tatás eredményeképpen a tanu­lóifjúság a szovjet fiatalság mind számottevőbb részévé vá­lik. A középiskolát végzett fia­talok világának tudományos elemzése fontos tényező a szo­ciális előrejelzésekhez. A szov­jet ifjúságra jellemző vonáso­kat és a tanulóifjúság sajátos jegyeit az összehasonlító peda­gógia és szociológia tárja fel. A 20-as években a gimnáziu­mot, illetve a 70-es években a tízosztályos középiskolát vég­zettek összehasonlítása nyomán követi a tanulók szellemi fejlő­dését a szovjet társadalomban, és kimutathatja azokat a lehe­tőségeket, melyeket a szocializ­mus nyújt a harmonikus szemé­lyiség kialakításához. Az össze­hasonlító elemzés eredményei lehetővé teszik, hogy egybeves­sék a különböző szociális felté­telek között nevelkedő iskolai tanulók szociálpolitikai nézeteit, értékorientációját, erkölcsi-poli- tikai arculatát. Gurova a személyiség legfon­tosabb vonásait kutatja, neve­zetesen: a középiskolát végzet­tek szociális beállítottságát és társadalmi aktivitását a tanulás­ban, a fizikai munkákhoz, a sza­bad időhöz való viszonyukat, kulturális igényeiket és éíetter- veiket. 1964 és 1973 között 22 802 személyt kérdezett meg öt köz­társaság (OSZSZSZK, Belorusz- szia, Ukrajna, Litvánia, Moldva) 20 városában, illetve 32 falujá­ban. A tanulók 59 százaléka leány, 41 százaléka fiú, 52 szá­zaléka munkás, 37 százaléka értelmiségi és alkalmazotti, 11 százaléka parasztszármazású volt. A kiválasztott tanulók 11 nemzetiséget képviseltek. Kiter­jesztette kutatásait olyan távoli vidékekre is, mint az altáji hegyvidék és a Bajkál-tó északi vidéke. Különböző módszereket használt; szóbeli és írásbeli ki­kérdezést, tesztvizsgálatokat, is­kolai fogalmazást, kérdőíves felmérést. Elemezte azokat a statisztikákat, amelyek az isko­lát végzett fiatalok területi megosztását, munkájukat, tanu­lásukat, az iskolában és az is­• A középiskolát végzett fia­talok legnagyobb feladata: úgy választani szakmát, hogy ez megfeleljen a társadalmi lehe­tőségeknek, az egyén érdeklő­désének, hajlamainak, adottsá­gainak is. Hiszen sok tekintet­ben ettől függ jövőjük, az éle­tük nagy részét kitöltő tevé­kenységük. # Az iskolai tanulmányok végzésekor a fiatalok gyakran szembekerülnek a lakóhely megválasztásának problémájá­val: szülőfalujukban maradja­nak-e, vagy pedig a városba menjenek. Jellemző jelenség, hogy sokan terhesnek érzik a család „uralmát“, és úgy igye­keznek megszerezni önállóságu­kat, hogy az iskola befejeztével {17 évesek] nyomban házassá­got kötnek. €* Az ifjúság egyik alapvető problémája a nemzedékek vi­szonya. Abszolút konfliktus­mentességről nincs szó, de ki­békíthetetlen ellentétekről sem. A nemzedékek között szoros a kapcsolat. A szülők a közvetlen, személyes kapcsolatok kereté­ben átadják gyermekeiknek élettapasztalataikat, élet- és gondolkodásmódjukat, nemzeti kultúrájukat. Emellett közvetve, a társadalmi rendszeren, a tár­sadalom életének anyagi felté­telein, a kultúra értékein ke­resztül biztosítják életművük folytatódását. Alapvető érdeke­ik egysége a nemzedékek kö­zött lényegi egyetértést teremt. Közéleti aktivitás A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusán a közéleti érdeklődés és aktivitás fejlesztése nagy hangsúlyt ka­pott. A közösség ügyeiben való aktív részvétel persze nem új mozzanat. A Szovjetunióban az ifjúság korán bekapcsolódik az önálló, a felelős munkába, s maguk a fiatalok is tudják, hogy ennek megfelelően alakulnak jogaik és kötelességeik. A társadalmi viszonyok fej­lesztésével, az össznépi állam megvalósulásával azonban az állampolgári aktivitás és fele­lősség új követelményei jelent­keznek. Társadalmi részvétel nélkül az állam csak szerkezeti adottság, jogi formula lenne. Az aktív magatartást a szovjet szakirodalomban többfélekép­pen értelmezik. Van, aki a szo­cialista nevelés eredményeként fogja fel, mások elsősorban vi­lágnézeti, erkölcsi, politikai tu­datosságra gondolnak. Sokan pedig a tudományos-technikai forradalmat hangsúlyozzák, amely az ifjúságtól átfogóbb műveltséget, korszerű szakmai jártasságot és nagyobb rugal­masságot követel. Ez minden­képpen azt jelenti, hogy a neve­lő ráhatások tere kitágult, fon­tossága megnövekedett. A szocializmus kibontakozá­sa ažonban nem mentes konflik­tusoktól: a két világrendszer küzdelme természetesen a Szov­jetunióban is érződik. Az ifjú­ság erkölcsi-politikai arculatá­ra ezek a tények is hatnak. Szovjetunióban a középiskolát végzett fiatalok mintegy 25—30 százaléka tanul tovább felsőok­tatási intézményekben, 70—75 százalékuknak azonnal munká­ba kell állnia. Elhelyezkedésük csak akkor történhet zökkenő- mentesen, ha az iskola felkészí­ti őket a termelőmunkában való részvételre. fiUTI decemberében jelent IUII meg az SZKP Központi IV11 Bizottságának és a Szov­jetunió Minisztertanácsának kö­zös határozata az általánosan képző középiskolák tanulóinak hatékonyabb oktatásáról, neve­léséről és a munkára való fel­készítésükről. A határozat meg­állapítja, hogy az általánosan kötelező középfokú oktatás fel­tételei között a tanulók mun­kára nevelése és pályairányítá­sa nem felel meg a társadalmi termelés és a tudományos-tech­nikai haladás növekvő követel­ményeinek. Az iskolák sok vég­zett tanulója a szükséges fel­készítés nélkül lép az életbe, nincs tájékozódva az alapvető szakmákról, és nehézségei tá­madnak a munkába álláskor. Az iskolai tantervek és tankönyvek az esetek többségében felesle­ges információkkal zsúfoltak, ami akadályozza az önálló, az alkotó jellegű munka iránti készségek kialakítását a tanu­lókban. A neveléstudományi ku­tatómunkára vár, hogy a neve­lés intenzívebbé tételével, új szemléletmóddal, s ahol szüksé­ges, új szervezeti formákkal elégítse ki a társadalom meg­nőtt igényeit a nevelés iránt. Az iskola falain belül, s ha kell, túllépve rajta. I. L. NAGYCENK ÉS SZÉCHENYI TELJESEN MEGÚJUL AZ ŐSI KASTÉLY A Széchenyiek ősi kastélya Magyarország nyugati határvi­dékén, az osztrák—magyar ha­tár és a Fertő tó közelében új reneszánszát éli. A 8 hektárnyi parkkal körül vett kastélyr több mint 200 évvel ezelőtt építtette, a család egyik tagja, Széchenyi Antal. Akkor telepí­tették a híres hársfasort is, amely a kastély főbejáratától közel 3 kilométer hosszúság­ban nyílegyenesen vezet a tó­parti dornbsorra. Annak idején több mint 600 fát ültettek el, közel 500 még az idei nyáron is virágbaborult. A fasor rend­behozása, felújítása több éves munka után az idei tavaszon fejeződött be. Az elöregedett fák közé előnevelt suhángokat ültettek, s így a szigorú termé­szetvédelmi védettséget élvező fasor a következő évszázadok­ra is fennmarad és gyönyör­ködhetnek benne a Szécsenyi emlékek nyomában járó turis­ták. Széchenyi Istvánt ma is a ma­gyar történelem egyik legna­gyobb alakjának tartják és a „legnagyobb magyar“ elneve­zést ma is ő érdemli ki. A család ősi nagycenki kas­télya sok vihart kiállt. Legutóbb a második világháború alatt szenvedett károkat és az azt követő években is sokáig az enyészet honolt falai között. A magyar állam az elmúlt tíz év alatt sok millió forintot áldo­zott a megóvására, majd a helyreállításra. A főépület helyreállítása 1973-ban fejeződött be. Ez volt a helyreállítás első üteme. Eb­ben nyílt meg a Széchenyi Ist­ván Emlékmúzeum, amely évente több mint 200 ezer lá­togatót fogad. Gyűjteménye szinte napról napra gazdago­dik. Az idén nyáron a többi között két állandó kiállítást nyitottak meg. Itt találtak vég­leges otthonra Széchenyi István magánkönyvtárának legérdeke­sebb közgazdasági példányai, közel 200 kötet. Bennük, illetve margójukon Széchenyi István­nak saját kezű bejegyzései, széljegyzetei olvashatók. Magát a könyvtárat Széche­nyi István fia, Széchenyi Béla még 1877-ben Sopron városá­nak adományozta. A könyvtár sok hányattatás után Győrbe került. Itt a Kisfaludy Károly Könyvtárban rendezték a még megmaradt közel 2000 kötetet, s közülük a legértékesebbek kerültek a nagycenki állandó kiállítás anyagába. Széchenyi István legtöbb köz- gazdasági műve, a Hitel megjele­nésének 150. évfordulója alkal­mával egy pénzérme-kiállítást is rendeztek Nagycenken. Ez is állanó kiállítás lesz. A kelta kortól napjainkig megjelenő arany és ezüst pénzeket tartal­mazza. Különösen értékes és érdekes az anyagnak az a ré­sze, amely az államalapító Ist­ván király korától a legutóbbi időig mutatja be a magyar arany és ezüst pénzeket. A két kiállítás rövid ismer­tetése után érdemes szólni az egyre szépülő kastélyról. A fő­épület rendbehozása után a helyreállítás ugyanis nem feje­ződött be. Négy évvel ezelőtt, 1976-ban megtörtént a kastély keleti szárnyának felújítása, ami 12,5 millió forintba került. Ebben kapott helyet a lovasis­kola és az állami méntelep. Széchenyi Istvánnak kiemel* kedő szerepe volt a magyar ló- tenyésztés és a mezőgazdaság fellendítésében is. Több mint másfél évszázaddal ezelőtt ezen a helyen kiváló ménest hozott létre, s itt tartotta az Angliából hozatott nagy értékű tenyész ménjeit. Pesten 1827- ben indította meg a lóverseny- zést és Nagycenken szintén rendszeresen tartott futtatáso­kat. Nagycenk a magyar lóte­nyésztés egyik bölcsője is volt. Az eredeti szépségében meg­újult kastélyszárnyban közel 100 mén kapott helyet. Kovács- műhely, dísz és használati nyerges, kocsimosó, raktárak is tartoznak hozzá. Helyreállítot­ták az egykori kocsiszínt, amelyben a közlekedési Mú­zeum régi hintói találtak vég­leges otthonra. A kastélypark közelében szérűskertet, nyitott lovardát, futópályát is kialakí­tottak. A helyreállítást a műemléki kívánalmaknak megfelelően vé­gezték el. Az istállók fakockás burkolatot kaptak. Több helyi­ségbe intarziás parkettát rak­tak, s rézveretes diófaajtókat szereltek fel. Ezen kívül kováp* csoltvas díszítésű bokszok, vö­rös fenyőből készült nyílászá­rók, füstüveg lámpatestek em­lékeztetnek Szécsenyi Istvánra és korára. Hátra van még a kastély nyugati szárnyának az úgyne­vezett vörös kastélynak a hely­reállítása. Ennek tervein dol­goznak jelenleg. Ebben az épü­letrészben kulturális centrumot alakítanak ki. Itt nyer végle­ges otthonra az egész Széche­nyi könyvhagyaték, valamint reprezentatív szálló, vendégfo­gadó kialakítását is tervezik. A közelben levő temetőbén — a családi sírboltban — he­lyezték örök nyugalomra Szé­chenyi István hamvait. Vele együtt itt nyugszik felesége is, s a nagyszülők, Széchenyi Zsig- mond és Cziráký Mária, azon kívül Széchenyi Pál az egykori kalocsai érsek. Itt pihen Szé­chenyi István édesapja, Szé­chenyi Ferenc is, aki megala­pította a Magyar Nemzeti Mú­zeumot. Rajtuk kívül még a család több tagját temették el ezen a világ' zajától távol eső csendes helyen, ahol soha nem hervad el a virág, s ahova ezekben a hetekben is sok csehszlovákiai turista látogat el. CSERESZNYÄK ISTVÁN A Mordvin Nyelvi, Irodalmi, Történelmi és Gazdasági Tudo­mányos Kutatóintézet tudósai néhány monográfiát állítottak össze a köztársaság fennállásá­nak 50. évfordulójára. Az egyik legérdekesebb és legjelentősebb mű kétségtelenül a Mordvinok című nyolckötetes történelmi­etnográfiai gyűjtemény lesz. Az egységes mordvin nem­zet két rokon etnikai csoport­ból, az erzákból és a moksák- ból áll. Saját nyelvük, népvi­seletük, hagyományaik és szo­kásaik vannak. E nép, amely­nek az Októberi Forradalom előtt nem volt írásbelisége, egész történelmét szóbeli for­mában — a népköltészetben beszélte el. A mordvin népi me­semondók tehetségéről A. A. Sahmatov akadémikus, orosz tudós is beszámolt, aki Mord­vin etnográfiai gyűjtemény cí­mű könyvében egybegyűjtötte az erza és a moksa népkölté­szeti alkotásokat. A Mordvin lakodalom — Sahmatov tanít­ványának, Makar Jevszejev mordvin tudósnak a műve, aki megvetette a moksa és az erza irodalom nyelvi alapjait. E nép­művelő tudós nevét viseli ma­napság a Mordvin Tanárképző Főiskola, Érdekes jellem?est nyújt er­ről a népről P. N. Melnyikov- Pecserszkij, múlt századi ismert orosz író, az archeográfiai tu­dományos bizottság levelező tagja: Mordvin dallamok „ ... Jellemüket tekintve a mordvinok rendkívül szelídek, jólelkűek, türelmesek és ven- dégszeretöek, gazdasági tekin­tetben pedig szorgalmasak, tö- rekvőek . ,. Nézzék csuk meg, milyen méltósággal és fesztele­nül beszél önökkel a mordvin, milyen közvetlenül köszön, mi- Llyen könnyedén nyújt kezet, ha már eléggé jól ismerik egy­mást, s nein törődik a társadal­mi helyzetben különbséggel... A mordvin nők különösen sze­retik a lábukat mutogatni, ezért hordanak rövid inget és házi- szőttes-kötényszoknyát ... A mordvin nők fürge járásukkal tűnnek ki, mindig emelt fővel mennek — sohasem szegezik a földre tekintetüket — és ke­mény, ütemes lépéssel“. Ezek a szavak egy múltbeli történetírótól származnak. Ér­dekes azonban, hogy azok a jellemző vonások, amelyeket megfigyelt, a mai mordvin mű­kedvelő népi együttesekre is ráillenek. Ilyen pedig sok van ebben a köztársaságban. A mordvinok mindig híresek vol­tak zenei tehetségükről. Az em­berek többszólamú karénekkel fejezték ki örömüket és bána­tukat. Leontyij Kirjukov volt az első, aki feljegyezte és fel­dolgozta a moksák és az erzák népdalait, s egyúttal az első hivatásos mordvin zeneszerző is. Az általa egybegyűjtött népi dallamok és maga szerezte me­lódiák az „Umarina“ mordvin állami ének- és táncegyüttes állandó repertoárjává váltak. Sok tagja az L. P. Kirjukov ne­vét viselő, száranszki zeneisko­la végzett növendéke. Alek- szandra Kulikova. vezető ma­gánénekesnő pedig Moszkvában tanult: I. Jaunzemnek, a nép­dal kiváló ismerőjének esztrád- művészeti tanfolyamát végezte el. Az „Umarina“ együttes is a moksák és az erzák nemzeti kultúrájának minden gazdagsá gát tolmácsolja művészeté1'" G. Gy. ÚJ szó 1980. XI. lo. SZOVJET IFJÚSÁGKUTATÁS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom