Új Szó, 1980. június (33. évfolyam, 128-152. szám)

1980-06-21 / 145. szám, szombat

BRIT ÉS SZOVJET FELSZÓLALÁS BECSBEN (ČSTK) — .Bécsben csiitörtö­kön megtartották a közép-euró­pai fegyveres erők és fegyver* zet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 240. ple­náris ülését., A tanácskozáson előbb.a brit, majd pedig a szov­jet küldöttség vezetője szólalt fel. Jackson nagykövet azt bi- Konygatta felszólalásában, hogy a szocialista országok állításá­val ellentétben a Nyugat to­vábbra is érdekelt a haderő­csökkentési megállapodásban, Taraszov, a szovjet küldött­ség vezetője az újonnan meg­állapított létszámadatok közel­múltban történt kicserélésére utalva aláhúzta, hogy az ada­tok tanúsága szerint a szocia­lista országok nem növelték haderőik létszámát a csökken­tés körzetében, ellenkezőleg, az NDK-ban állomásozó szovjet kontingens csökkentése révén a jelenlegi létszámszint — a Varsói Szerződés esetében — alacsonyabb, mint amikor ere­detileg megállapították az ada­tokat. A Nyugatnak — mutatott rá Taraszov — figyelembe kell vennie a Szovjetunió NDK-beli csapatainak önként vállalt csökkentése után kialakult új létszámadatokat, annál is in­kább, mivel időközben a NATO- országok Közép-Európában ál­lomásozó szárazföldi haderői­nek, valamint légierői személyt állományának jelentős növeke­déséről érkeznek hírek. TÖRÖKORSZÁG DEMIREl PARTJA BQJKOTTALTA A PARLAMENT ÜLÉSÉT (CSTK) — A török parlament csütörtökön nem tárgyalhatta meg Ecevit volt miniszterelnök Demirel kormányfő kisebbségi kormánya ellen benyújtott bi­zalmatlansági indítványát. De- mirel Igazságpártjának képvise­lői ugyanis bojkottálták a par­lament ülését. Ecevit, a Köztársasági Nép­párt elnöke a hét elején azzal indokolta indítványát, hogy a jelenlegi kormány a jobboldali elemeket támogatja, és nem si­került enyhítenie a szociális és gazdasági problémákat. A kormányfő csütörtökön An­karában találkozott Necmettin Erbakannal, a Nemzeti Megúj­hodás Pártjának elnökével, aki­nek a támogatásával alakíthat­ta meg Demirel tavaly novem­berben kisebbségi kormányát. Gazdasági káosz, szociális bizonytalanság és az államhatalom szervezetének megbomlása jellemzi Törökország belpolitikai hely­zetét. Az inflációs ráta szédítő ütemben emelkedik, gyorsan nőve- kedik a munkanélküliek szárva, és Törökország külföldi adóssága meghaladja a 12 milliárd dollárt. Természetes következménye mindennek, hogy egyre többen távoznak külföldre munkát keres­ni, ahol igen olcsó munkaerőként foglalkoztatják őket. — A ké­pen: munkanélküli török munkások egy’ csoportja Ankarában (CSTK-felvétel) Vidéki kőrútén a szovjet—magyar űrpáros (CSTK I — Az első szovjet — magyar űrpáros — Valerij Ka bászov és Farkas Bertalan —, valamint az Alekszej Jeliszejev, a közös űrrepülés földi repülés- irányító parancsnoka vezette szovjet küldöttség és Magyar» Béla kiképzett űrhajós, folytat­ta magyarországi látogató kör­útját. Az űrhajósok szerdán délután részt vettek a KISZ Központi Bizottsága és buda­pesti bizottsága által rendezett ifjúsági nagygyűlésen. A nagy­gyűlésen Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára, majd Farkas Bertalan, Valerij Kubászov és több KISZ-tag szó­lalt fel. A küldöttség programja csü­törtökön Szabolcs-Szatmár me­gyében, Farkas Bertalan sző­kébb hazájában folytatódott. A küldöttség Győri Imrének, az MSZMP KB tagjának kíséreté­ben érkezett Nyíregyházára, ahol a megye és a város párt­ós állami vezetői, a Szovjetunió debreceni főkonzulja, s a hely­beliek százai fogadták hosszan tartó tapssal, nagy lelkesedés­sel. A küldöttség ezután Farkas Bertalan szülőfalujába, Gyula­házára érkezett. Csütörtökön délután a két űrhajós és kísé­rete a nyíregyházi stadionban nagygyűlésen találkozott a me­gyeszékhely lakóival. Tüntetés Belliiben Pakisztán ellen (ČSTK) — Delhiben a pakisz­táni nagykövetség épülete előtt viharos töntetést rendezett a lakosság, tiltakozva az ellen, hogy Pakisztánban továbbra is elnyomják a demokratikus jo­gokat és szabadságjogokat, to­vábbá amiatt, hogy Iszlámábád támogatja az Afganisztán és In­dia ellen irányuló felforgató és agresszív akciókat. A tüntetés résztvevői úgyszintén felszólí­tották a pakisztáni katonai ve­zetést, hogy szüntesse be a nukleáris fegyverek fejleszté­sét. Naraszimha Rao külügymi­niszter ugyanakkor a parla­mentben megerősítette, hogy az indiai kormány olyan informá­ció birtokában van, amely sze­rint Pakisztán a nyugati orszá­gokkal újabb, mintegy 2,7 mil­liárd dolláros fegyvervásárlás­ról tárgyal. események margójára? KI NYER HOLNAP. S AZUTÁN? J apán holnap választ. Már másodszor egy éven be­lül dönt a parlament alsóhá­zának (ezúttal a szenátusnak is) az összetételéről. A kor­mány május 16-i bukása hozta felszínre mindazokat az ellen­téteket, amelyek egyrészt a kor­mánypárton, a Liberális Demok­rata Párton belül, másrészt ál­talában az ország politikai éle­tében gyülemlettek fel az el­múlt éviízedben, s amelyek a mostani rendkívüli választások­hoz vezettek. A több mint huszonöt éve egyeduralkodó LDP az ötvenes években jelentős sikerekét ért el. A japán gazdaság ekkor in­dult hirtelen fellendülésnek s Japán a második vezető tőkés országgá verekedte fel magát. Az LDP a parlamentben egészen a tavalyi októberi választásokig abszolút többséggel rendelke­zett, tehát kényelmesen keresz- tülvihette elképzeléseit. A hetvenes évek elejétől a párt azonban — főleg vezetői nek hibájából — fokozatosan eljátszotta tekintélyét. Lassan megszokjuk, hogy Olaszország­hoz és más nyugati országok­hoz hasonlóan Japán is a kor­mányválságok, a gyakori vá­lasztások, az eltussolt korrup­ciós botrányok — egyszóval a belpolitikai labilitás országa. Hogy ez így van, ehhez hozzá­járul az LDP-n belüli frakció­harc, amely odáig vezetett, hogy a bizalmi szavazáson a párt több parlamenti képviselő­je is az Ohira-kormány ellen szavazott. Még korábban a pár­ton belül „tanácskozó testület“ alakult, cimely a párt „erkölcsi“ megújítását szorgalmazta, de mindenekelőtt Ohira lemondá­sát követelte. A Tanaka, Miki Takeo, Fukuda Takeo és mások által vezetett frakciókat persze csak ez a követelés fűzte egy­be. Az LDP-t széthullás fenye­gette. Igaz, Ohira halála fokoz­ta ezt a veszélyt, ám még mi­előtt valóban kitört volna a párton belüli hatalmi harc, a japán nagytőke, a gyáriparosok országos szövetsége — amely­nek érdekeit képviseli az LDP és amely pénzeli a pártot — nyilvánosan «megfegyelmezte vezetőit: ha nem ássák el a csatabárdot, nem rendezik so­raikat június 22-e előtt, akkor nem bocsátják rende1ke*ésükre> a választásokhoz elengedhetett lenül szükséges pénzöszegeket. A fegyverszünetet — legalább­is látszólag — megkötötték, s így a gyáriparosok pártjuk győ­zelmének reményében 15 mil­liárd jennel járultak hozzá a kampányköltségekhez. Egyéb­ként épp ez az LDP egyik fő fegyverténye, ui. a nála kisebb ellenzéki pártoknak nincs any- nyi pénzük, hogy 8 hónap alatt’ már másodszor nagy választást kampányt szervezzenek (Japán az egyik olyan ország, ahol a legköltségesebb a választási kampány). Ezért Ohira inkább parlamenti választásokat írt ki ahelyett, hogy lemondott volna. Az ellenzék másik hátránya az LDP-vel szemben, hogy még megosztottabb, mint a kormány­párt. Bár a Japán Szocialista Párt, a Demokratikus Szocialista Párt, a Komeito (a Tisztaság és Igazság Pártja) csakúgy, mint' a Japán Kommunista Párt a köz­élet tisztasága mellett száll sík­ra (a kommunisták is támogat­ták a szocialisták bizalmatlan-: sági indítványát), az eljövendő kormány összetételét, s egyéb' bel- és külpolitikai kérdéseket’ illetően már alapvető a különb­ség közöttük. A JKP választási programja a nagy monópóliu- niok érdekeit szolgáló politika helyett a nép életszínvonalának és létbiztonságának védelmét, a japán-amerikai katonai szövet­ség felszámolását, az utóbbi időben megnövekedett katonai kiadások csökkentését, egy de­mokratikus koalíciós kormány, megalakítását követeli. Ez a program újabb híveket szerez­het az októberi választásokon mandátumainak számát 19-ről 41-re növelő kommunistáknak. A szocialisták határozottan elzárkóznak a KP-val való bár­minemű együttműködéstől. Ar­ra tesznek kísérletet, hogy Ko« meitóval és egyéb pártokkal vá­lasztási sikerük esetén jobbkö­zép koalíciót hozzanak létre. Bár a kormánypárt bel- és külpolitikáját egyre többen bí-< rálják, s tekintélyét korrupciós botrányok tépázták meg, ez nem jelenti biztos vereségét. Az alapkérdés az: elegendő man­dátumot szerez-e ahhoz, hogy ismét maga alakítson kormányt, vagy kénytelen lesz koalíciós partnereket keresni (a Demok­ratikus Szocialista Párt egyéb­ként már jelezte: hajlandó együttműködni az LDP-vel). Holnap tehát ez a tét. A válasz­tások után viszont az LDP sa­ját, belső harcát vívja meg, mert kétségtelen, hogy ismét kirobbannak a hatalmi csatáro­zások. (pap) Fokozni a békeharcot A Rudé právo interjúja Romes Csandrával, a Béke világtanács elnökével Romes Csandra, a Béke világtanács elnöke a közelmúltban Bécsben interjút adott Dušan Rovenskýnak, a Rudé právo kii- löntudósítójának a világpolitika időszerű kérdéseiről és a bé­kemozgalom legsürgetőbb feladatairól. 1980 VI. 21. • Jelenleg a nemzetközi helyzet rosszabb, mint koráb­ban. Véleménye szerint mi okozta ezt és milyenek a jövő kilátásai? A világ közvéleményét nap­jainkban jogosan aggasztja az, hogy megromlott a nemzetközi légkör. Nem kevésbé nyugta­lanító, hogy szüntelenül nö­vekszik a fegyverkezés, min­denekelőtt az Egyesült Álla­mokban és a NATO többi tag­államaiban. A nemzetközi lég­kör megromlásához hozzájárult az a tény is, hogy a NATO brüsszeli ülésén döntöttek a közép hatótávolságú rakéták el­helyezéséről Nyugat-Európában. A békeszerető erők aggo­dalmát most az váltja ki, hogy a NATO brüsszeli döntése nö­veli a katonai feszültséget Eu­rópában, ahol a legnagyobb fegyverkészletek vannak. A ka­tonai feszültség fokozódása a világ más részeiben is észlel­hető, például a karibi-térség­ben. Az, hogy az Egyesült Ál­lamok fokozza itt a katonai feszültséget, mindenekelőtt a latin-amerikai országok függet­lenségét, haladó mozgalmait és békéjét veszélyezteti. Figyelem­re méltó, hogy az Egyesült Ál­lmok veszélyes politikája min­denekelőtt Kuba ellen irányul, az ellen az ország ellen, amely a haladó, békés fejlődés útján halad. A Peking által támogatott impe­rializmus a világ más területe­in is feszültséggócokat szül, fo­kozza a katonai feszültséget az Indiai-óceánban, a Perzsa-öböl térségében, ahol nagy mennyi­ségű fegyver és haderő össz­pontosul. Az amerikai fegyve­res erők Irán elleni és más ag­resszív akciói azt mutatják, hogy Washington ilyen kooká zatot is kész vállalni. 9 A leszerelésről és az eny­hülésről folytatott bécsi párbe­széd megmutatta, hogy a bé­keerők tudatosítják a jelenlegi nemzetközi helyzet bonyolultsá­gát. Mit kívánnak tenni a béke- erők, a világ békemozgalma, hogy megakadályozzák a nem­zetközi légkör további romlá­sát, hogy támogassák a nem­zetközi feszültség enyhülését? A világ békeerői, te<kintet nélkül politikai nézeteikre, kö­zösen, egységesen kell hogy fellépjenek. Szembe kell száll­niuk az Egyesült Államok azon kísérleteivel, amelyek a hideg­háború felújítását célozzák Más szóval, arról van szó, hogy a közvélemény körében megte­remtsük azokat a feltételeket, hogy küldetésüket ezek az erők sikeresen teljesítsék. A béke erői elég erősek, jelentős a be­folyásuk, és sikeresen járulhat­nak hozzá az emberiség béke­törekvéseihez. • A fegyverkezéssel kapcso­latos legutóbbi adatok, például az, hogy jelenleg világviszony­latban csaknem 500 milliárd dollárt fordítanak a fegyver- gyártásra és a hadseregekre, nagyon nyugtalanítóak. Vélemé­nye szerint milyen szerepet ját­szik a fegyverkezés az ameri­kai imperializmus globális ter­veiben? Az Egyesült Államok orien­tációja a fegyverkezés gyors növelésére minden bizonnyal összefügg Washington globális terveivel. Ezt a világ erőegyen­súlyának megváltoztatására tö­rekvő Egyesült Államok hosszú távú stratégiájával összefüggés­ben kell értelmezni. A világ­nak azonban nem fegyverkezés­re, hanem teljesen másra van szüksége. Szüksége van a prob­lémák politikai rendezésére, párbeszédekre és tárgyalások­ra, valamint arra, hogy megta­lálja a háborús veszély felszá­molásához vezető utat.. S mindez lehetséges. E szem­pontból szeretném kiemelni a Szovjetunió és a Varsói Szerző­dés többi tagállamainak legu­tóbbi kezdeményezéseit. A Var­sói Szerződés Politikai Tanács­kozó Testületének májusi ülé­sén elhangzott javaslatokra gondolok. Olyan javaslatok ezek, amelyek a békemozgalom és a béke megőrzéséért kifej­tett erőfeszítéseink szempont­jából hatalmas ösztönző erőt je íentenek. A Politikai Tanácskozó Tes­tület ülésén elfogadott nyilat­kozatot mindenkinek üdvözöl­nie kell, aki szívén viseli a vi­lágbéke sorsát. Nagyra értélkel­tük az ülésen elfogadott fel­hívást, amely gyakorlatilag mindenkit arra figyelmeztet, hogy milyen bonyoluít a hely­zet; harcba szólít mindenkit az emberiséget fenyegető legna­gyobb veszély, a fegyverkezés és a katonai konfliktus veszé­lye ellen. A világ valamennyi kormányának pozitív választ kellene adnia a varsói felhí­vásra, mert nagyon időszerű. Pozitívan kellene fellépniük a nyilatkozatban rögzített javas­latokkal kapcsolatban is. E je- vaslatoik megvalósítása hozzá­segítene korunk legégetőbb problémáinak megoldásához. Mindenekelőtt azt a javasla­tot tartom rendkívül jelentős­nek, hogy rendezzenek összeu­rópai értekezleteket a katonai enyhülésről és a leszerelésről. Ezt a javaslatot számos or­szágban üdvözölték, és a nyu­gati országok kormányainak Is pozitív választ kellene adniuk erre a javaslatra. Hiszen ez az értekezlet rendkívül jelentős lé­pés lenne az európai biztonság megszilárdítása felé, és új ala­pot teremtene a leszereléshez. • Ez év novemberében Mad­ridban találkoznak a helsinki Záróokmányt aláíró országok képviselői. A madridi találkozó megrendezéséhez jelentős mér­tékben hozzájárult a világ bé­kemozgalma is. Sokat tett azért, hogy sikeres legyen, hogy előrehaladjon a nemzet­közi enyhülés. A közelgő madridi találkozót jelentős eseménynek tartjuk. Ezért nagy figyelmet szente­lünk neki. Célunk mindeneke­lőtt az, hogy kedvező légkört teremtsünk, amely hozzásegí­tene a találkozó konstruktív légköréhez és sikeréhez. A békeerők arra törekednek, és a jövőben is még jobban arra fognak törekedni, hogy megfékezzék a fegyverkezést. A Béke-világtanács és vele együtt más, a békére és a meg­értésre törekvő szervezetek szá­mos politikai párt és vallási szervezet ez év szeptemberében részt vesznek a népek világ­parlamentjén, amelyet Szófiá­ban tartunk. Nem fér kétség ahhoz, hogy ez az utóbbi éveik legnagyobb eseménye lesz. De nemcsak erről a nagyszabású, világméretű akciókról van szó. A világ különböző részein a bé­keszervezetek számos kisebb- nagyobb akciót rendeznek a béke védelmére A szófiai világparlament olyan nagygyűlés lesz, amelyen különböző nézeteket és politi­kai irányzatokat képviselő em­berek vesznék részt. A cél — a közvélemény mozgósítása. A találkozó jelentős mértékben hozzájárulhat a lázas fegyver­kezés megfékezéséhez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom