Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-10-16 / 42. szám

ÚJ szú X. 16. Már többször hallottam ezt a nyelvi fordulatot: „Erigyj Tardcnára tisztességet tanulni“. Ám sohasem tudtam megfejteni sem keletkezését, sem értel­mét, csak most, ahogy a Szé­chenyi Könyvtár kézirattára vezetőjének, dr. Windisch Éva szobájában ülök. 1849 szomorú Világosa és Áradja után Haynau vésztör­vényszéke halállal, vagy bör­tönnel fenyegetett mindenkit, aki részt vett a magyar sza­badságharcban. A márciusi ifjak közül Petőfi Fehéregyhá­zán, Vasvári Pál pedig a Gya- lui-havasokban esett el, a töb­biek pedig bujdostak. Mikszáth Kálmán emlékezik vissza: a Nemzeti Színház sokoldalú mű­vésze, Telepi György tanácsol­ta Jókainak, hogy a Borsod megyei Tardonán húzza meg magát jobb idők' érkeztéig. A nagy mesemondó másfél •esztendőt töltött a bükki erdők­kel körülvett kis faluban Csá- nyi Béni vendégszerető házá­ban (az épületen ma emléktáb­la van), míg hű felesége, La­borfalvi Róza meg nem hozta ■a komáromi menlevelet. A be­vezetőben említett mondás ér­telme abban van, hogy Tardona lakói kivétel nélkül tudták, ki bujkál közöttük, de nem akadt •egy sem, aki jelentette volna. Windisch Éva elmondta, hogy a legszebb, kézzel írott magyar könyveket, Mátyás király kor­vináit is abban a teremben őr­zik, amelyben ülünk. A magyar állam áldozatkészségére jel­lemző, hogy legutóbb 1965-ben, egy londoni árverésen vettek •egy példányt, de a kézirattár gyűjt hagyatékokat, teljes le­velezéseket, ősnyomtatványo­kat is. Jókai Mórnál maradva, a Révai Könyvkiadó örökösei­től számos kéziratot vettek meg, így például A lélekido- mcrt, a Minden poklokon ke­resztüli, a Rákóczi fiút, a Frá­ter Györgyöt. Itt pihen kisebb- nagyobb teljességgel a Jövő század regénye, az Aki a szí­vét a homlokán hordja, a Gaz­dag szegények, A két Trenk, a Mire megvénülünk. Itt talál­ható regényes önéletrajza, az Hitiem ts meg több, nem em­lített műveinek gyöngybetüs szövege. \ A páratlan irodalmi megle­petés 1974 karácsonyán vetí­tette előre árnyékát. A vene­zuelai Caracasból levél érke­zett a Széchenyi Könyvtárba egy amerikás magyar, Vladár Ervin, a Magyarok Világszö­vetsége helyi tagozatának elnö­kétől. „Egy barátunk felhívta figyelmünket arra, hogy Önö­ket érdekelhetnék fókái legelső munkáinak kéziratai, amely e kel a múlt század közepe táj; ő magú adott hálából nagy anyámnak, akinek házában tardonai bujdosása idején soí- idöt töltött és a török időkről szóló munkáiban felhasznált adatokat részben a kastély könyvtárában levő régi köny­vekben találta ...“ A komáromi Jókai Mór hé» különböző regényének és írá­sának kéziratáról volt szó és a levél nagy meglepetést keltett. Vladárék elküldték a kéziratok néhány oldalának fénymásola­tát, a nagy mesemondó jól is­mert, gyöngybetűs írásának azonosságát megállapították és lassan megindult a gépezet, amelynek eredménye az volt, hogy a caracasi magyar kö­vetség közvetítésével létrejött a vásárlás. Jókai elveszettnek hitt kéziratai tehát hazatértek. Kezemben volt az iratcsomó, amely a népszerű író hét kéz­iratát tartalmazza. Lélekemelő és megható Jó­kai- kéziratában lapozgatni és gyönyörködni. Az első közülük Erdély aranykora. Ez volt Jó­kai első. saját nevén írott re­génye a tardonai bujdosás után 1852-ben, amelynek még éle­tében öt angol, három cseh, két német és olasz fordítása látott napvilágot. A kézirat 226 oldalból áll és Jókai a papírlapok mindkét oldalát te­leírta jól olvasható, de több, mint száz év óta lassan fakuló betűkkel. A Törökvilág Ma­gyarországon egy évvel később jelent meg. A kritikai kiadás még nem tudta, amit a kézirat első oldala bizonyít, hogy Jó­kai eredetileg egy más címet gcndolt regényének. „Egy magyar státuszférfi a tizenhe­tedik századból“ olvasható a kézirat első oldalán, Jókai ezt áthúzta és föléje a későbbi címet írta. Az a bizonyos stá­tuszférfi Teleki Mihály (1634— 1690) erdélyi kancellár volt. (Róla szól Mikszáth A két kol­dusdiák című műve is.) A harmadik és negyedik hazatért kézirat A kétszarvú ember, valamint A balkáni harc című történelmi beszély, amely második részétől kapta mai és végleges címét: A janicsárok végnapjai. Az utóbbi népszerű­ségére jellemző, hogy még Jó­kai életében négy angol, két német, valamint szerb, lengyel és szlovák fordítást ért meg. Az ötödik a 179 oldalas Nem­zetbölcső, amely 1854-ben je­lent meg. A hatodik kézirat­nak nincs címe, a móri csata- vesztés történetéről hoz hírt. A sort kisebb Jókai-írások zár­ják. Érdekes az 1852-ben ki­nyomtatott A kétszarvú ember sorsa. A történelmi beszély kéz­iratának egyik fele Pesten volt található, a hiányzó rész pedig most került elő Caracasból. Még Jókai életében megjelent cseh, szlovák, észt, lengyel és német fordításban. Jókai Mór Dél-Amerikából ha­zatért kéziiatai néhány hónap­ja már a Széchenyi Könyvtár Kézirattárában pihennek. Ha akkor, melegében küldőn cl ezt a tud sitást, még nem ad­hattam volna feleletet arra a kérdésre, miképp kerültek Ca- racasba a becses iraiok. Né­hány hete azonban V adár Pál -- Vladár Eivin fia — Rudnpes- l;n járt ás a csalid*, emlékek­ből összeállt a rejtély megol­dása. Eszerint Jókai tardonai ! ujdosása idején gyakran lá­togatott Bánfaivár, 'ma Bén­in' rváti), a szomszé t községbe, ‘amelynéz, középkor, eredetű és a XVIí. századba i gyökere son átalakító:; kaste*vártán la­kott a felvidéki származású Vladár család. Az író az öreg falak között élénk szellemi éle­tet és értékes könyvtárat ta­lált. Vladárék istápoltja volt a menekülő Kazinczy Gábor, Kazinczy Ferenc unokaöccse, a Magyar Tudományos Akadémia későbbi tagja, a finn népmesék szerkesztője, Moliére vígjáté­kok fordítója, akinek unoka- öccsét (Ferenc fiát), Kazinczy Lajos honvédtábornokot a z osztrákok Aradon agyonlőtték. Jókai a történész Kazinczy és az itt levő történelmi forrás­munkák alapján fogott török kori regényei megírásához, így keletkezett az Erdély aranyko­ra és a Törökvilág Magyaror­szágon. Ez a bölcsője a már ismertetett többi kéziratnak is. A viharfelhők elmúltával sem szakadt meg a kapcsolat a komáromi születésű Jókai és Vladárék között, a nagy me­semondó hálából Vladár Jó- zsefné Lónyai Karolinának ajándékozta az irodalomtörté­nelmi nevezetességű írásokat. A Vladár utódok a második világháború elől Svájcba, maid a negyvenes évek elején Cara- casba költöztek. Magukkal vit­ték családi ereklyéiket, köztük a Jókai kéziratokat is. 1974- ben egy náluk járt szakember hívta fel a figyelmüket rá. hegy a becses írások legjobb helye a budapesti Széchenyi Könyvtárban volna. Vladár Er­vin megírta emlékezetes leve­lét, amelynek vége a vásárlás lett. Ma irodalomtudós, vagy aki kíváncsi és tisztelője Jó­kainak, egyaránt megtekinthe­ti a Múzeum körúti Kézirattár féltve őrzött tárlóiban. SZÜTS ISTVÁN A Törökvilág Magyarországon kéziratának első oldala Zs. Nagy Lajos A kert alatti ember Megjött a kert alatti ember almafák siKkasztója körték ragadozója rneszelövel veri a kertet cimbalmozik a rózsabokron bemeszeli a violákat itt van a tarajos ördög rigóim tollát fényesíti a varjak szárnya is fehér zsebében akna ekrazit felrobbantja a virágágyat. Varga Imre Félálom: A tenger mélyén Kitárt ruhásszekrény: padmaly. Összefúlt ingek polipjai lebegnek szobámban a drótos hajkefe úszkál tengerisünként kisollók apró kések megvillannak mint kishalak a szőnyeg hínárszálai közt gyűrt zoknik virágállatai nagyszótár lappog lapos rája tengeri kígyó siklik fekete öv a kitárt ruhásszekrényből özönölnek garbók sálak gatyák pántlikák szalagok úszkálnak s mereven vállfák ablakomat döngeti s a házfalat a víz görgeti testem az örvény lábamra kötve nagy sötét kölönc az írógépem koráilok fedelén. Levegőt! Levegőt! Megfulladok. Gál Sándor Ősztől őszig sehol se eredő út rajta hullott falomb tavalyi vadlibasuhogásos hajnal szállnak apám szavai taposunk hó-friss zúzmarát megül bennünk a köd költözködünk ősztől őszig ideg csillagok között az árvuló kukoricasorok hallgatásunktól fölzizegnek csuhéjukból kifordul sorsuk miért s kinek teremnek s kukoricaként minden új ősz mintha kettőnket bontna ki vissza s előre hiába-sors kihúnytak haragvásai sehol se eredő út rajta hullott falomb tavalyi ősztől őszig szállónak hallgató apám szavai Tóth László Félúton Az eső kopog? Elkártyázott lovaknak s eitékozolt asszonyoknak serege gyűlik odaát, a parton? Hó hull, szél fú át, s ismét lósóska zöldül és folyondár a verssorok között. Légy hát látóvá, szem, láb, indulj! i Hasaiért kéziratot!

Next

/
Oldalképek
Tartalom