Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1974-10-03 / 234. szám, csütörtök
ÁPOLJUK HALADÓ HAGYOMÁNYAINKAT Az aradi vértainúk emlékét Szlovákiában is őrzik A megdöbbentő tények mlndannyiuhk számára jól ismertek: 1H49. október 6 án négy lövés dördült, majd a hóhér kezdle el véres munkáját, s 13 honvédtiszt szíve megszűnt dobogni ... Valamivel több mint másfél év telt el a tűz márciusától, és Párizs, Bécs, Prága után Magyarországon is sikerült vérbe fojtani az antifeudalista szabadságharcot. Meghalt az a költő is, akinek 1 a világszabadság volt a krédója, s akinek panaszát, hogy Európa újra csendes, elnyomta Hayn.au, valamint pribékjeinek, a Habsburg kamarilla hagyuralnak fékevesztett terrorja. Az európai országok haladó gondolkodású lakosai beleborzong- tak a szörnyű kegyetlenkedések, a legelemibb emberi jogokat Sárba tipró intézkedések hírére. Hiába emelték fel azonban tiltakozó szavukat, a Habsburg ház — amelynek alapjait egy évvel korábban megrengette a magyarok, a szlovákok, a csehek, a ro mánok és a horvátok nemzeti függetlenséget, haladóbb társadalmi rendszert követelő hangja —. most már erősnek érezte ma gát a véres leszámoláshoz. Ma, 125 év -távlatából is megdöbbenünk a katonai rémuralom kegyetlenkedésein, pedig századunk is terhes a hitleristák, a chilei fasiszták és hasonszőrű cinkosaik népellenes gaztetteitől. Az aradi vértanúk és a magyar szabadságharc többi áldozatai azon mártírok közé tartoznak, akik harcoltak, majd életüket áldozták az igazságosabb társadalmi rendszer kivívásáért, az ember egyéni boldogulásáért. Ma már elmondhatjuk, liogy újra beigazolódott az, ami a tör ténelem folyamán annyiszor volt és lesz nyilvánvaló: a haladó eszméket nem lehet fegyverrel és bármilyen más terrorintézkedéssel sem kiirtani. Kivégzésekkel, különböző más gaztettekkel Csupán ideig-óráig lehet elodázni a történelmi igazságszolgáltatást. Ezért az aradi vértanúk élete és halála sem volt értelmetlen, bármennyire is tragikusan alakult a sorsuk, mert azok az eszmék, amelyekért harcoltak, végül is győzedelmeskedtekAz aradi vértanúk közül Dessewffy Aurél a mai Szlovákia teiüle- tén született, az akkori Ahaújmegyei Csákányban. Az osztrák hadseregben kapitányi rangot ért el, majd 1839-ben kilépett a hadseregből. A szabadságharc hírére jelentkezett a magyar honvédseregbe és több csatában tüntette ki magát bátorságával. A forradalom bukása után a Habsburgok neki sem kegyelmeztek, őt is halálra ítélték. Bátran, minden félelem nélkül vette tudomásul az ítéletet, csupán azt fájlalta, hogy második feleségével egy napot sem tölthetett együtt. Ugyanis közvetlenül az esküvőjük után, amelyet a mai Prešovon (ártották, ellenség tört a . városra, és Dessewffy újra felkötötte a kardját, amelyet már csak az aradi fegyházban vett le. Soha többé nem láthatta feleségét . .. A kivégzést követő években hozzátartozóinak sikerült hazahozni Déssewffy holttestét és szülőföldjén, a bardejovi járásban levő Marhaň községben temették el. Az aradi vértanúk emlékét ma a haladó hagyományok között tartják számon nemcsak Magyarországon, hanem hazánkban és a Román Szocialista Köztársaságban is. A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága határozatot hozott az aradi események 125. évfordulójának méltó megünneplésére. Romániába hivatalos magyar kormányküldöttség utazik az aradi emlékünnepségekre. A csehszlovákiai és a magyarországi szervek megegyeztek abban, hogy Szlovákiában is megemlékeznek az aradi vértanúkról. Ma a Magyar Népköztársaság nagykövete és a csehszlovákiai kulturális szervek számos képviselője megkoszorúzza a Dessewffy család egykori sírját. Ezzel az Ünnepi aktussal újra Igazolják, hogy a lenini nemzetiségi politika elveinek megfelelően megőrizzük és ápoljuk haladó hagyományainkat. — yf— Baliada-a k a r d r ó í Dagmar Rosu 1 ková tárlatáról Szépség és derű, mely minden szemet első látásra megragad. Ez a benyomásom Dagmar Kubíková-Rosulková érdemes művész jubileumi tárlatán, melvet a bratislaval Nemzeti Galéria rendezett a Dosztojevszkij sori pavilonban. Túl a kerek számú (ki hinné, hogy a 65.?) születésnap esetlegességén, mindenképpen időszerű ez a kiállítás az. fnar-, és alkalmazott művészet egyre növekvő társadalmi szelénénél fogva is. A mintegv 150 darabból álló anyag k^zel névv évtizedet felölelő pálva termése. 1960-ig csunán szórvaayqsan, ezután pazar bősépben sorjáznak az alkotások. Rosul Vováról többször elmondtuk, hogy művész, hiszen alkatában az. A gyermekkori próbálkozások, a „szocializmus katedrálisa“, a Bau haus nvomdokain haladó Bra tislavai Inarművészeti Főiskola bán. majd a modral majolika- gyárban szerzett tapasztalatokon kívül az olaszországi, főként az évszázados hagyományokat őrző szicíliai tanulmányút sugalmazó hatása, a hazai népi kultúra és a modern európai keramika beható ismerete ösz- szetevői széles skálájú művészetének, mely nemzetközi viszonylatban is új hangon szólal meg. Benső kapcsolatban él a képlékeny, formálható agyaggal, mely jóformán minden művészi kifejezési mód változataira alkalmas. A régi fazekashagyománytól kezdve, állandóan kísérletezve. eredeti látásmóddal, egyénisége gazdag szókincsével, modern hangszerelésben fogalmazza müveit. Meleg emberi hangú alkotásai oszthatatlan részei a szlovák Iparművészeinek. Alkotásait kulturált mesterségbeli tudás, a kivitel virtuóz könnyedsége, páratlanul termékeny képzelet, és ötletesség jellemzik. Kiragadva a sok közül egyes figurákat, megragad a Sklabi- nai asszony fájón tűnődő lényével a megindultság hőfokán való azonosulása, a dolgozó Fa zekasnüje, a Leány tükörrel, vagy. az átszellemült Menyasz- szony. Megcsodáljuk plasztikai finomságukat, mérlegelő kiegyenlítettségüket. A hatvanas években inkább samottal dolgozik. Ezen anyag tulajdonságai, a belőlük következő formalehetőségek határozzák meg a sajátos, széles arcú, hosszúnyakú leányfejeket, valamint az egységre törekvő szép csoportot: az Első lépéseket. Az Asszony a viharban, a Napraforgós leány szobrászig készséggel mintázott plasztikák. De alkotójuk tiszteli az anyagot s a korongozásból kiindulva, s kézzel tovább alakítva a figurát, a kerámiát meghagyja kerámiának. Szívderítő a Hajnali hirdető kakas, a tollazat lágy melegét éreztető madarak. Pegazusa nem vágtat a Parnasszusra, humorérzékkel formált játékos InvacsI a Az 1960-äs szovjetunióba1 i érett kukoricacső ingákkal árasztják maguk körül a derűt. Legfrissebb művei a jel kénteremtő leleménnyel, éleíigen ő színességgel fogalmazott Fővárosunk új címere, és a BraU- slavai Líra plakettek. Mára lián golt és mához, holnapokhoz szóló a felfokozott érzelmi töltésű reliéf: a Béke szárnya-. S mennyi a mindennapok igényét kielégítő használati értékű tárgy! Funkció és esztétikum egysége. A vázák, a gyertyatartók kimeríthetetlenül változatos megoldásúak. Mértani zártságé tiszta, vagy szeszélyesebb formák, a belőlük fakadó ragyogó mázak, vagy egy-egy archaizáló matt darab. FeltV’etkezelésük sokféle. Sima, rücsköd reD. Kosaikévá: A béke szárnyain utat idézi az Emlékezés Moszkvára. Kert plasztikái nem dísztárgyak. A Galambos oszlop, a Kék páva, a Napfény leánya terel kérnek maguk köré. Ezt akarják alakítani s megtölteni mondanivalóval. A környezeti kultúrában rejlő, emberformáló lehetőséghez kívánnak jutni. A festett samott-képek: a Vörös hajú nő s a Nyári éj sa- mott-mozaikja fölényes magabiztossággal és költőien szólnak. „A mi életünk“ ez a hat- részes dombormű formateremtő akarattal, színei szépségével igéz meg. Homorított kerek lapokon a kifejezés spontaneitásával, ragyogó mázakkal idézi a négy évszakot. Rosulková verőfényes lényének kisugárzása a kultikus jellegű Napistenség a Vörös-fehér-arany napkorongok, az Életadó, széles mosolyú jóságos arcú Napok, a napórák pillangó formájú mutatókkal és dözött, plasztikus, esetleg bekarcolt dísszel. A tálak finom dekorációval, hajlós ágakkal, sávokkal ékesek. Versenyt ragyognak a türkiz, a vörös, a sárga, a kékek és barnák. A falakon helyenként fekete alapon piros-fehér rátét mintás textilkárpitok, rézgyűrűkkel összefogott, horgolt napok. Még egy felfüggesztett kerámia térplasztika sem hiányzik. D. Rosulkovának a közösségi gondú elkötelezett művésznek tematikusán korszerű alkotása a Felkelés 30. évfordulójával függ össze. A nagy horderejű eseményt ünnepli a Ballada á kardról, a szabadságról, a napkeltéről. A súlyos, hosszú fém- kard két oldalán reális lényegkiemeléssel, expresszíven mintázta samottba azokat a szlovák városokat, melyek fölött először ragyogott föl az új élet fénye. BÄRKÁNY JENÜNÉ A diák legfontosabb munkája a tanulás ÚJ RENDELKEZÉSEK AZ ISKOLÁK SZÁMÁRA A tanév megszervezése, az oktató-nevelőmunka igényes feladataival való megbirkózás a tanítóknak, nevelőknek és iskolaügyi dolgozóknak nem csekély gondot jelent. „Az iskolában tanítani és nevelni kell“ Jelszó egyáltalán nem szólam; ellenkezőleg, aktualitására nem árt időről időre figyelmeztetni. Ez valamennyi iskola számára érvényes, tehát még inkább vonatkozik a szocialista társadalom oktatásügyi intézményeire, melyek céltudatosan készítik fel az Ifjú nemzedéket a jövőre. Az utóbbi években különféle okok miatt elég gyakran megszakadt az iskolák munkájának folyamatossága. Egyszer kirándulás, máskor tanulmányi út, brigádmunka vagy a tanítók iskolán kívüli megbízatása volt az, ami kiesést okozott a tanításban. Elképzelhetetlen, hogy az Ilyen kiesések rendszeressé váljanak, vagy megismétlődjenek, amikor a tanítási hét egyébként is csak ötnapos. Az iskolák feladatainak teljesítése, munkájuk irányítása megköveteli, hogy valamennyi, iskolával, pedagógusokkal vagy a ' tanulókkal kapcsolatos intézkedés meggondolt mérlegelés alapján, az igazgató tudtával történjen. Az igazgató felelős az oktató-nevelőmunka folyamatosságáért, a tanítási Idő célszerű kihasználásáért és a tantervekben előírt oktatási és nevelési Célkitűzések teljesítéséért. Az iskolai tevékenység folyamatosságának biztosítása érdekében az Oktatásügyi Minisztérium 1962-ben irányelveket tett közzé, hogy segítse az oktatási intézmények munkáját. Sajnos, ezeket az irányelveket 1988-ban megszüntették és újakkal nem helyettesítették. Ezt a hézagot elsősorban a pedagógusok érezték, mert bár nem állíthatjuk, hogy az oktatás folyamatossága rendszeresen megszakadt, itt-ott azért nem kívánatos helyzet is előállt. Az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma a cseh minisztériummal és a központi szervekkel együttműködve az új tanévre új rendelkezéseket bocsátott ki, melyek az iskolák és nevelési intézmények munkájának folyamatosságát hivatottak biztosítani. Mit tartalmaznak tulajdonképpen az új rendszabályok? Elsősorban számos hatékony rendelkezést, melyek biztosítják az iskolák munkájának folyamatosságát, hogy az ötnapos tanítási hét során a tanulók elsajátítsák a tantervekben előírt tananyagot. A fő felelősség az iskolák igazgatóira hárul; az iskolák tevékenységét úgy kell irányítaniuk, hogy különféle külső vagy belső körülmények miatt ne kerüljön sor az oktató-nevelőmunka megbontására. Az igazgatónak ügyelnie kell a tanítási órák pontos megtartására, ezenkívül biztosítja, hogy a hiányzó pedagógust idejében megfelelő erő helyettesítse. Gondoskodik a tantestület üléseinek rendszeres összehívásáról, ám ezekre kizárólag csak a tanítás befejezésével kerülhet sor, az iskolán kívüli megbízatást teljesítő pedagógusok számára lehetővé teszi, hogy az órarend megfelelő összeállításával teljesíthessék ilyen jellegű feladataikat is, ügyel arra, hogy az iskolában egyenlő mértékben osszák szét a funkciókat és megbízatásokat, s biztosítja, hogy a tanulók a különféle kulturális, sport- és egyéb rendezvényeken csak a tanítás befejeztével vegyenek részt. Az utóbbi években, sajnos ez nem így volt. Nem egyszer megtörtént, hogy egy-egy osztály tanítási idő alatt moziba, vagy kiállításra ment, s a tanítási órákat a diákok a pedagógussal együtt „ellógták“. Megtörtént az is, ha a tanuló a tanítási órára nem készült fel, elment orvoshoz, csak azért, hogy „ne szedjen be“. A rendszeres orvosi vizsgálatokat is természetesen a tanítási idő alatt bonyolították le. Az új rendelkezések kimondják, hogy abban az esetben, ha a tanulók orvosi vizsgálatát az iskolaorvos a vezetőséggel előre nem beszélte meg, az igazgató ezt megvétózhatja. Közismert, hogy a szülők időhiányra hivatkozva bármikor „beugrottak“ az iskolába, hogy érdeklődjenek gyermekük felől. Ám a beszélgetésre nem minden esetben volt elegendő a tízperc, s a szülő a beszélgetést a csöngetés után is folytatta a pedagógussal. Az Igazgatónak joga van arra, hogy ezeket a látogatásokat a tanítási idő alatt ne engedélyezze. Lehet, hogy egyeseknek egynémely intézkedés kisszerűnek, vagy szőrszálhasogatóénak tűnik, de annyi bizonyos, hogy a tanítási órából egyetlen percet sem lenne szabad eltékozolni. Ezt az elvet szem előtt kellene tartaniuk az igazgatóknak, a pedagógusoknak, a tanulóknak, sőt a szülőknek és a különféle szervezeteknek is. A tanítás folyamatosságának megzavarása ugyanis nem csupán az iskola belső ügye Gyakran tanúi lehettünk annak, különösen júniusban, hogy gyermekekkel teli autóbuszok járták az ország útjait. Egynémely iskolában szinte gyakorlattá vált, hogy már június első felében befejezték a tanítást és tanulmányi kirándulás vagy egyéb rendezvény ürügyén az osztály egyhetes kiránduláson vett részt. Az ilyen kirándulásoknak ezentúl befellegzett. Az új rendelkezések értelmében az alapiskolák 1—4. évfolyamának tanulói a tanév során ugyanis csak egynapos kiránduláson, az idősebb diákok legfeljebb kétnapos kiránduláson vehetnek részt. A középiskolák és a szakmunkásképző Intézetek tanulói csak az érettségi vizsgák alatt mehetnek kirándulásra. A nemzeti bizottságok hatékony támogatása nélkül az új rendszabályok jelentősége csupán részleges lenne. A rendelkezésekből ugyanis kötelezettségek is hárulnak a nemzeti bizottságokra, az oktatásügy irányításának közvetlen részvevőire. Például az iskolaigazgató a társadalmi szervezetek ülésein, tanácskozásain vagy egyéb rendezvényein — tanítási idő alatt — csak az iskolát irányító nemzeti bizottság beleegyezésével vehet részt. A rendelkezés azt is kimondja, ha az iskolát irányító nemzeti bizottság az igazgatót, vagy valamelyik pedagógust funkcióval bízza meg, vagy beleegyezését adja a funkció betöltéséhez, dönt az illető felmentéséről. Az iskolaigazgatók és helyettesek mindennemű utasítást a nemzeti bizottságtól kapnak. Az említett feladatokon kívül a nemzeti bizottságoknak ellenőrizniük kellene, nem szakad-e meg az iskolák munkájának folytonossága, s abban az esetben, ha az indokolatlanul be következik, kellő intézkedéseket kell tenniük. Az életben gyakran adódik olyan helyzet, amikor szükség van a segítő kézre. Ilyen például a termés betakarítása, vagy egyéb halaszthatatlan mezőgazdasági munka. A tanulók-, különösen a középiskolák diák jai segíthetnek a mezőgazda sági munkáknál, ám csakis a Tanítási időn kívül és lehetőleg az iskola székhelyén. Az új rendelkezés értelmében tehát már nem történhet meg, hogy a tanulók reggel munkaruhában jelentek meg az iskolában, aztán mentek burgonyát szedni. Ennek szinte felmérhetetlen kárát látták a tanulók, mert a hiányzó órákat nehéz volt pótolni, az oktatásban hézagok keletkeztek, s a földeken végzett munkájuk értéke nem volt egyenértékű a tanulással. Ezt a tényt gyakran nem tudatosították a vezető gazdasági dolgozók sem, akik a felettes szerveknél „kikönyörögték“ az iskola segítségét. S nem egyszer azzal érveltek, hogy „fontos politikai feladatról“ van szó, mintha szem elől tévesztették volna, hogy a tanuló legfontosabb politikai munkája a tanulás, az életre való felkészülés. Véleményünk szerint nagyon helyes, hogy az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma megjelentette a rendelkezéseket. A pedagógusoknak, a tanulóknak, a szülőknek, a nemzeti bizottságoknak, a társadalmi és gazdasági szervezeteknek e rendszabályokat teljes komolysággal kellene kezelniük, mert csak így mondhatjuk el nyugodt let- kiismerettel: Az iskola minden percet kihasznál a tanuló sze mélyiségének fejlődése érdekében. ĽUDOVÍT SZABÚ 1974. X 3.
