Új Szó, 1974. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1974-10-03 / 234. szám, csütörtök

Elismerés a jó munkáért

A szlovákiai gabonatermesztők nitrai aktívaértekezletén „Az építésben szerzett érdemekért“ kitüntetések átadásakor Zsemle Ferenc, a Horný Bar-i (Felbári) Egységes Földművesszövetkezet elnöke, Herberger György, a szövetkezet pártalap- szervezetének elnöke és Lelkes Irén, a hnb elnöknője is a szólítottak között volt. Boldogan vették át a magas kitüntetést, amelyet a szövetkezet a gabonatermesztésben és a szocialista mezőgazdaság fejleszt és ében elért eredményekért kapott.

A szövetkeze' elnökének Irodájában tehát újabb oklevél kerül a falra, és az eddig kapott kitüntetésekkel, oklevelekkel együtt fogja jelképezni a szövetkezet valamennyi dolgozójának igyekezetét. A most kapott kitüntetés a szövetkezet neeyedszázados fennállása alatt a legnagyobb elismerés, amelyben a közös tagsápa részesült.

— Mindnyájan nagyon örülünk — mondta Zsemle Ferenc a kitüntetés átvétele után —, hogy sokéves eredményeinket ilyen nagyra értékelték. Az elismerés azonban nemcsak az öröm és az elégedettség érzését váltja ki, hanem a jövőre nézve egyben kötelező is. Ahogy igaz az, hogy a kitüntetés az egész tagság érdeme, ugyanígy igaz az is, hogy most ennek birtokában a jövőben valameny- nyiünknek még odaadóbbnn kell dolgozni, s a mércét még magasabbra kell emelni.

Nagy tévedés lenne, ha az elnök szavait „az ünnepélyes környezet hatására tett ígéret“ módján vennénk. Hetekkel ezelőtt, amikor a szövetkezet tagsága még nem tudott a kitüntetésről, Világi Ferenc agronómus pontosan ezeket mondta:

— Az idén árpából 150 hektáron 67,50, búzából pedig 350 hektáron 68,03 mázsás átlaghozamot értünk el. Ha arra gondolunk, hogy egy hektárról még

1965-ben is csak 25—30 mázsás termést takarítottunk he, és ezt akkor jó hozamnak vettük, most elégedettek lehetünk. Ami igaz, az elégedettség érzése megvan, de nem a jövőt illetően. Azt kell útirányként látnunk, hogy például Ametisztből vagy Jubi- íejnaja-50-ből az említett .átlagos hektárhozamoknál jóval nagyobb hozamokat értünk el. Vagyis még mindig vannak tartalékok, s ezeket maradéktalanul ki kell meríteni.

Akkor Felbáron és most Nitran e tartalékok is szóba kerültek. Ezek egvike a helyi viszonyokat legjobban bíró nagy termőképességű fajták rendszeres és tudatos keresése. Például az idei tapasztalatok alapján az Ametiszt vetésterületét majdnem a háromszorosára emelik, kihagyják az Aurórát, növelik a Jubilejnájn-50 és a Száva vetésterületét. Az idei két hektár helyett 20 heklár II ji- csovkát, az árpából pedig először 7 hektáron Zlat.á Dolinát fognak vetni. Hogv miért e változások, azt hosszasan tudnánk okolni. Olyan hosszan, amilyen hosszú az a napló, amit a szövetkezetben évekre visszamenően az egyes fajtákról vezetnek. Ebből megtudjuk, hogy melyik fajta, mikor, mi!ven időjárás mellett, mennyi tananyag hozzáadásával hogyan fizetett, A bejegyzések persze még tovább is folytatódnak. Mikor, melyik fajtát mi után vetették, vetés előtt milyen megmunkálást kapott a talaj, mennyit pihent az előkészített magágy, milyen kezelést ka nőtt a fejlődő növény stb. Hát igen, régen volt, amikor elsősorban csak szántani, vetni és aratni kellett úgy, ahogy futotta az időből, ahogy bírta az ember. Ma a tervezés, a számítás és a sokoldalú kimutatások készítése a munkának ugyanilyen fontos és lényeges része.

A felbári szövetkezetben a fejlődés más téren is számottevő. Ez érthető, hiszen a kitüntetés átadása előtt a szövetkezetét komplex módon értékelték. Megemlíthetjük például a cukorrépa termesztésében elért eredményeket, amelyek a jövőben még tovább javulnak, hiszen 1975-ben 50 hektáros teljesítményű hordozható öntözőberendezést kap a szövetkezet, így hasznosítani tudják majd a határukon átvezető 15 km hosz- szú csatornát. A fejlődés az állattenyésztés szakaszán is figyelemre méltó. A tehenészeiben 400 fejőstehénnél elérték a napi 11 literes fejési átlagot, s 1975-ben marmahúsból az idei 19 vagon helyett 21 vagonnal, sértéshúsból pedig 24 helyett 26 vagonnal fognak termelni. Jövőre megkezdik a tehénistállók korszerűsítését, s a napokban átadják az új korszerű sertéshizlaldát, amely 1260 darab sertés egyszeri hizlalására alkalmas, és másfél millió korn na befektetéssel épült.

Tovább sorolhatnánk a gazdasági eredményeket, hiszen a szövetkezet minden szakaszon jól gazdálkodik. Ami szintén lényeges, a gazdasági eredményekkel párhuzamosan a szövetkezetben dolgozók élete is megváltozik és munkakörnyezetük is állandóan javul.

— Szövetkezetünk — mond ta az elnök — Bodíky (Bodak). Šuľany (Súly) és a névadó fa lu 1650 heklár mezőgazdasági területét egyesíti. Tagjaink száma 160 és róluk sokoldalúan Igyekszünk gondoskodni. Fel bári közponlunkbati már felépült a szociális épület, bodakt telepünkön is rövidesen átadjuk és jövőre Sülybon is elkészül A Imb-vel szorosan együttműködünk és a falufejlesztésből is kivesszük részünket. A három falu közigazgatásilag is egyesült és ez a tény az együtt működést megkönnyíti. A sző vetkezet építőcsoportja építette a bodnki művelődési házat és az építkezést anyagilag is segítettük. Ez,en túlmenően tagjainknak rendszeresen ingye nes üdüléseket biztosítunk, s kirándulásokra, tanulmány utakra is elvisszük őket. Legutóbb 40-40 személy öt öt napot a Harkány fürdőben töltött és a nitrai mezőgazdasági kiállítást is megnéztük. Úgyszintén közös film- és színházlátogatásokat is szervezünk, de voltunk már együtt jégrevűn, sőt cir . kuszban is.

Hiány, pótolnivaló? Ilyen is akad a szövetkezetben, a ve zetők erről is szóltak. Nagyon hiányzik például egy lucerna szárító. Úgy tervezik, hogy ezt a bakai szövetkezettel közösen építik fel.

EGRI FERENC

SZORGALMAS

Az elmúlt napokban a Zatíni (Zétényi Efsz-be látogattunk el, ahol Csarnokovics László elnök tájékoztatott az őszi munkák menetéről és a szövetkezet termelési eredményeiről.

— A gabonafélék betakarítása az esős időjárás miatt nagyon elhúzódott — mondotta —, ugyanis nálunk az augusztusi aratás eléggé ritka eset. Most azonban mindent elkövetünk azért, hogy a 340 hektár őszi kalászosunk idejében a földbe kerüljön. A traktorosok meghosszabbított műszakokban és éjjelig dolgoznak. Eddigi eredményeink arra köteleznek, bogy mindent elkövessünk jó hírnevünk további megtartása érdekében.

— A gabonafélék és a többi növény termesztésében ugyanis a járás élenjáró mezőgazdasági üzemei .közé tartozunk.

1973-ban a gabonafélékből több mint 50 mázsát értünk el hektáronként. Az idén a tavaszi szárazság, utána pedig az esőzések miatt csak 49,20 mázsa voll a gabonafélék átlagos hektárhozama. A cukorrépánál viszont már több éve az 500 mázsa körül mozog, s ezt az idén is elérjük. Tudatában vagyunk annak, hogy a jó növénytermesztés a jó állattenyésztés nélkülözhetetlen előfeltétele. Most a fő teendő az őszi velősek idejekoráni elvégzése. A már említett 340 hektárból 2H0 hektárt felszántottunk, s mintegy 100 hektárnyi területet készítettünk vetés alá. Eddigi eredményeinket úgy akarjuk fokozni, hogy a legjobb parcelEbédszünet a halálban

Az elsők között kezdték el a Seni.vieei Eisz-üen , o .n stava- vidéki járás) az őszi gabona vetését. A terv szerint 3Ü0 hektárt vetnek be a Kaukaz, a jnbilejnaja és a Mironovszkaja gabonafajtával. Felvételünkön: A határban dolgozók számára is biztosítják a meleg ételt. (Felvétel: ŠI. Petráš — ČSTK)

IGYEKEZETTEL

Iákon elért csúcseredményeket az egész területre kiterjesszük. Most is volt olyan parréMánk. ahol hektáronként a 60 mázsa is megtermett. További fontos feladatunk a cukorrénn betakarítása. A első 14 hektáré1 kö zel 70 vagon rénát szállítottunk el, és ezt a hozamot a további 43 hektáron is eiériük. Az idei rossz időjárás m att a szemes kukorica termesztésben nem érjük el a tervezett hozamot. bár ha a reggeli fo®vnk még elmaradnának, az <-W‘óhpri napos Idő segíthetne vaLamil.

— A jó növénytermesztés va lóban a sikeres ál'ottenvészlés alaola. Ezen a szakaszon m'- Íven eredményeké' é”J e1 a sz,ö-. vetkezet?

— Ällaltenv'soésiink összhangban van a növénytermesztésben elért eredményekkel. A hízómarháknál például a legutóbbi mázsálás szerint 1.24 kg nani súlygyaranodásl értünk el. 3 kg abraktnkarmánv-fogvnsz- fás mellett. A hízósertéseknél Bnkus József és Szabó Sándor gondozók 0,55 dkg-os nani súlygyarapodást érnek el. Búfia András 57 kocától év végére átlagosan 19 darab malacot választ el. Látszik tehát, hogv az eredmények itt is biztatóan alakulnak, amelyek mögött mindig látni kell az embert. Sikereinket annak is köszönhetjük, hogy a szövetkezet vezetősége már évek óta együtt dolgozik, és a problémákat is közösen okijuk meg. Jó! együttműködünk a pártszervezettel, a nehézségeket, hiányosságokat közös ,erővel küzdjük le. A jól szervezett szocialista munkaverseny, a tagok célszerű jutalmazása és a premizálás szintén sokat segít. Dióhéjban így foglalhatnám össze szövetkezetünk munkáját és eredményeit.

PARAJOS LÄSZLÓ

HONISMERETI KIÁLLÍTÁS

A bratislavai Szlovák Nemzeti Múzeumban megnyitották a Szlovák Honismereti Múzeum megalapítása 50. évfordulójának alkalmából rendezett kiállítást. A kiállítást dr. Alojz Ha- bovštiak, a múzeum Régészeti Intézetének igazgatója nyitotta meg.

Tudományos technikai forradalom és a személyiség fejlődése

Korunk burzsoá filozófiája, szociológiája és a művelődés- elmélete többnyire komor képet fest az ember további fejlődéséről. Jelenlegi és jövőbeni helyzete alapvető vonásainak elátlagosodását, a lét értelmének elsikkadását, a inanipulált- ságot, az alkalmazkodást, az egyoldalúságot, a szellemi el- nyomorodást stb., stb. A jelenlegi burzsoá koncepció szerint napjaink embere valamilyen névtelen kis csavarhoz hasonló, amely meg van fosztva annak lehetőségétől, hogy emberhez méltó életet éljen.

S valóban az ember, aki a modern tudomány és technika segítségével óriási természeti erőket szabadított fel, az állammonopolista kapitalizmus feltételei között nem egyszer úgy érzi, hogy ezek az erők szembefordulnak vele, és vagy azzal fenyegetik, hogy elszemélytelenedett függvényükké változtatják, vagy a katasztrófák láncolatának kirobbanásával. Csakhogy az ember korunk burzsoá filozófiája által színesen ecsetelt drámai és tragikus helyzetének forrása nem magának a tudománynak és a technikának a fejlődése, sem az erkölcsi fejlődés lemaradása a tudományos-technikai fejlődés mögött, sem az ember „démonikus“ jelleme, avagy „örök agresszivitása“, hanenn az osztályantago- nizmusra épülő társadalmi rend.

Az ember megalázása, az élet értelmének meggyorsuló elsik- JB. 3. kadása, az ember fizikai és szellemi ereiének aláásása, fej5

lődésének és k locsolatainak elnyomorodása, a munkanélküliség vagy a félig foglalkozta1974.

tottság a kapitalista termelés antihumánus jellegének a megnyilvánulása. Korunk kapitalizmusára is érvényes az alábbi találó marxi jellemzés: „A tőkés rendszerben a munka társadalmi termelőereiének növelésére irányuló valamennyi módszer az egyes munkás rovására érvényesül; a termelés fejlesztésére szolqáló eszközök mindegyike a termelő fölötti uralomnak és kizsákmányolásának eszközébe csap át. Á munkást részemberré csonkítják, a gép függelékévé alacsonyít- ják, munkájának gyötrelmeivel megsemmisítik annak tartalmát, elidegenítik tőle a munkafolyamat szellemi tényezőit, ugyanakkor pedig a tudományt, rriint önálló tényezőt kebelezik be a termelőfolyamatba. Eltorzítják a feltételeket, amelyek közölt dolgozik, a munkafolyamat közben a legkicsinyesebben gyűlölködő zsarnokságnak vetik alá, élete idejét munkaidővé változtatják, feleségét, gyermekét a tőke bálványszekerének kerekei alá dobják áldozatul.“ (Marx, a Tőke, I. kötet, Szikra kiadás Budapest 1949, 698—699.. old.).

Bár a tőkés kizsákmányolás megnyilvánulási formái bizonyos mértékben megváltoztak, egyáltalán nem lettek humánu- sabbak. Ellenkezőleg, korunk állammonopolista kapitalizmusa igyekszik céljainak és érdekeinek alávetni nemcsak a dolgozók munkaidejét, hanem a szabad idejüket is, a saját érdekeinek megfelelően formálni elképzeléseiket, gondolataikat, érzéseiket, élményeiket, magatartásukat és mindenképp elnyomni bennük azt a vágyat, hogy saját sorsuk uraivá váljanak.

A tömegek befolyásolása

Az ilyen társadalom számára megfelel a személyiség, az individualitás vonásait nélkülöző embertípus, az uniformizált tömegember, akit korlátok kö zé zár, a nyárspolgári jólakott- ság, a fogyasztói tekintély és a hivalkodó érvényesülés haj hászása, akit a polgári passzivitás mellett az egyik oldalon a politikai tudatlanság, a másik oldalon pedig a haladástól, s főleg a szocializmustól való félelem, a vele szembeni viszolygás, vagy Jobban mondva a gyűlölet jellemez. Ennek érdekében az állammonopolista rendszer hatalmas apparátust hoz létre, mely igyekszik a dolgozókat nemcsak integrálni az adott rendszerben, hanem érzékei izgatásával, kezdve a reklámmal egészen az ún. tömegkultúráig, elvonni őket a kritikus és öntudatos gondolkodástól és cselekvéstől, másrészt pedig fejleszteni és szilárdítani bennük a legalacsonyabb rendű ösztönöket, az újkori babonákat és a csőkevényeket. Korunk kapitalista világában az embert a tömegirodalom, a film, a televízió stb. útján végeérhetetlen áradatban támadják a jövő különféle sokkot kiváltó ecsetelésével, amelyeknek ugyan semmi köze sincs a tudományos prognózisokhoz, de amelyeknek célja eltéríteni őt az adott társadalom tényleges problémáinak a megoldásától,

vélt veszélyeket felfedezni ott, ahol nem léteznek, például a tudományban és a technikában, az ember gyarlóságaiban, elmaradottságában, de leggyakrab bán a szocializmusban és a kommun i zmusban.

A nagyipar jellege, a termelésben a tudomány és a technika alkalmazása feltételezi és megköveteli a munkás hivatásbeli és kulturális műszaki színvonalának emelését, képzettségének. aktivitásának és kezdeményezésének növelését, sokoldalú mobilitását. De amint arra Marx a Tőkében rámutatott, ez a tendencia természeti törvény vakon pusztító erejével is érvényes, amely mindenütt gátokba ütközik, vagyis a tőkés termelési viszonyokba, amelyek a munkást alárendelt helyzetbe kényszeríti.

Amikor korunk állnmmono- polista kapitalizmusa bizonyos mértékben kénytelen fejleszteni a munkások egy hányada képzésének rendszerét, akkor ez nem jellegéből, hanem a nagyipar jellegéből következik. Erre kényszeríti a munkásosztály és a többi dolgozó harca éppúgy, mint a gazdaság, a tudomány és a technika, a kultúra, de egyben az ideológia és a politika területén a világszocializmussal, főleg a Szovjetunióval folyó versengése, amely az osztályharc formája.

Manapság a tőkésországokban a munkásosztály alapvető létminimumáért vívott harcának velejárója küzdelem a munka bizonyosságáért, a tudomány és a technika fejlődése követelményeinek megfelelően a képzettség növelése lehetőségéért, az emberi méltóságért és a demokratikus logokért. A munkásosztály anyagi

és szellemi szükségletei manapság nagyobbak, mint 20—30 évvel ezelőtt és a kielégítésü1 kért folytatott harc célja az a követelmény, hogy lehetővé váljon sokoldalú fejlődése, vagyis a kapitalizmus felszámolása. Amikor az állammonopolista kapitalizmus egyes területeken kénytelen ezeknek a követelményeknek bizonyos en gedményeket tenni (lásd pl. a szakképzés és az átiskolázás különféle programjait), akkor megvalósításukat mindig igyek szik alárendelni kizárólag a monopóliumok hasznának és érdekeinek. Ez szüli a munkás- osztály, illetve a monopoltőke osztályérdekei között szüntelenül elmélyülő ellentmondást, amely termelőtalajává válik a munkásosztály és a többi dolgozó szocialista öntudata kialakításának. Bár a tudományostechnikai forradalom megnyitja az alkotóképességek gyarapításának útját, a kapitalizmus — amint azt leszögezte a kommunista- és a munkáspártok 1969. évi moszkvai tanácskozása — a tudományos-technikai forradalmat felhasználja a haszon gyarapítására és a dolgozók kizsákmányolásának a fo kozására.

A tudományos-technikai haladás

Míg az állammonopolista kapitalizmus az ember sokoldalú alkotó képességei kibontakozó sának alapvető gátló körülménye, addig a szocializmus szüntelenül megteremti számára munka- és életfeltételei javításnak, személyisége fejlődésé

(Folytatás a 6. oldalon)