Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)
1973-11-13 / 270. szám, kedd
Egyre erősödő barátság A Velký Krtíš-i (nagykürtöst) járásban is lelkesen készültek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának megünneplésére. A legilletéke- sebbektöl, Jarabka Jánostól, a CSSZBSZ járási elnökétől, a jnb alelnökétől, és Bojtos Andrástól, a CSSZBSZ járási titkárától érdeklődtem az előkészületekről. — Az NOSZF 56. évfordulóját jelentős események időszakában ünnepeljük — mondja Jarabka elvtárs. — Ez csak fokozza az ünnep jelentőségét, a járás lakóinak aktivitását. A járási székhelyen és a falvakon ünnepélyes keretek között kel- rül sor a szovjet katonák emlékművének, sírjainak megkoszorúzására, majd ünnepi akadémiákat tartanak minden jelentősebb községben. A CSSZBSZ helyi szervezetei gazdag műsortervet állítottak össze a barátsági hónapra. A programban szereplő akciók nagyszerű lehetőséget adnak arra, hogy a járás lakói elbeszélgethessenek a szovjet bé- kettörekvésekről, a szovjet nép politikai, gazdasági és kulturális sikereiről és tanúbizonyságot tehessenek a szovjet nép iránt érzett őszinte barátságukról. Nagy lelkesedésről tanúskodnak járásszerte az NOSZF 53. évfordulójára és a csehszlovák—szovjet barátsági hónap tiszteletére újjászületett faliújságok, készülő kiállítások. Ezek ízlésesen elrendezett anyaggal szemléltetik az NOSZF óta végbement fejlődést, és bemutatják a szovjet embert, aki a cári Oroszország elmaradottságából kitörvel megteremtette az emberiség történelmének leghaladóbb társadalmi rendszerét és a világ egyik legfejlettebb országává építette ki hazáját. Szovjet versenyzők részvételével kerül sor a sakkozók már hagyományos Barátság-kupa küzdelmeire Nagykürtösön és Ipolynyéken. Az utóbbin asztalitenisz-versenyt is szerveznek. — Szólni kell arról is, hogy járásunk lakói nemcsak a ba-: rátsági hónap ideje alatt érzik és bizonygatják a barátságot — veszi át a szót Bojtos elvtárs. A CSSZBSZ helyi szervezetei! egész éven át említésre méltó munkát végeznek a szovjet nép eredményeinek propagálásában és a barátság elmélyítésében. Az elmúlt időszakban több mint 400 előadást tartottak. Ezeken 33 426 személy vett részt. Nyolcvanhárom egyéb rendezvényre is sor került, melyeken 5118 személy jelent meg. A nemzetközi nőnap alkalmából tartott ünnepségekre a Szlovák Nőszövetség több helyi szervezete (Nagyzöllő, Nyénye, Bussa, Ipolynyék) melghívta a hazánkban állomásozó katonai alakulatok több Mi pótolhatja a szeretetet? Talán furcsán hangzik, de azt kell mondani, hogy maga a szeretet... A pótlás vagy a helyettesítés fogalma valami hasonlót, az „igazihoz“ közel állót jelent. Lehet pótolni a kávét, a gépek alkatrészeit, de a szeretetet...? Szeretetre minden embernek szüksége van, de kérdés: megkapja-e mindenki a szeretetet? A bevezetés talán hosszúra nyúlt. Akadhat olvasó, akiben már-már a túlzott szentimen- talizmus érzését vagy a szirup édeskés ízét váltotta ki. Pedig szükséges volt a továbbiak megértése céljából. A gondolatot tulajdonképpen Anna Kleč- ková vetette fel, aki a Červený kríž (Vöröskereszt) című, cseh nyelven megjelenő folyóiratban „Az elhagyottak megsegítése“ címen írt cikket azokról az idős emberekről, akik szociális otthonokban élnek, s évek telnek el, és a rokonok, az ismerősök közül senki sem látogatja meg őket, egyetlen levelet, de még csak üzenetet se kapnak. A szociális otthonokat ismerjük. Államunk jelentős összegeket fordít arra, hogy az ott élő, idős nők és férfiak, akik már életük folyamán megtették a magukét, mindent megkapjanak, amire szükségük van. Beszélgettünk öregekkel az őrsúj- falusi, a kolozsnémai és más tisztjének feleségét és kedves ajándékokkal lepték meg őket a helyi szervezet tagjai. A nagy- kürötsi Piéta n. v. üzemi szervezete a nemzetközi nőnap alkalmából egy 15-tagú női énekkarnak „egyenruhát“ (szoknyát, blúzt) készített és ajándékozott. A szovjet nép és kultúrája iránt érzett érdeklődés nyilvánult meg az idei Puskin emlék- versenyen is, melyen 750 tanuló indult. A járási versenyre 57 jutott éti. Szép eredményt ért el az Ipolybalogi KAI tanulója, Cseri Gabriella, akt a járási és kerületi versenyen az első helyen végzett, szlovákiai méretben pedig a harmadik helyet szerezte meg. Sikeres volt a képzőművészeti alkotások versenye is, melyen 70 versenyző 90 alkotása szerepelt, valamint a „barátság dallamai“ vetélkedő, melyen 38 verselnyző indult. Dicséretet érdemel az az akció is, melyet a CSSZBSZ járási bizottsága az iskolaügyi szociális otthonokban. Legtöbbjük elégedett, sőt boldog. Közülük nem egy úgy nyilatkozott, hogy jobb a sorsa, mint bármikor — beleértve a fiatalságát is. így nyilatkoznak, míg a lakásviszonyokról, az ellátásról, az ápolók részéről való bánásmódról beszélünk. Egy részük azonban elhallgat, nem egynek könnybe lábad a szeme, ha arról kérdezünk: fiai, lányai, unokái, hozzátartozói meglátogatják-e, írnak-e levelet? Ekkor derül ki, mennyire elhagyottak, mert van ugyan mindenük, csak a szeretet hiányzik az életükből... Anna Klečková is ezzel a problematikával foglalkozik és megoldást keres. Ügy tűnik, talál is, s mivel a módszer példás és követésre méltó, érdemes ismertetni. A cikk szerzője egy bizottság tagjaként meglátogatta a karvinái szociális otthon lakóit, elbeszélgetett az idős emberekkel és megállapította, hogy 33 embert — leírni is rosszul esik — soha senki se látogat meg. Ezek az idős nénik, bácsik csak gondolatban lehetnek együtt szeretteikkel, s magáról a szeretetről pedig csak emlékfoszlányok élnek bennük. Ezek után merül fel most már a kérdés a konkrétumok ismerete alapján: lehet-e szovjet tanulókkal. Közös kirándulásokat, karneválokat rendeznek. Együtt vettek részt társaskiránduláson Bratislavában, Banská Bystricán, Zvolen- ban stb. Nagy érdemel van ebben Petényi Ferenc pionírvezetőnek, aki minden alkalmat megragad az internacionalista kapcsolatok elmélyítésére. A járás iskoláiból sok tanuló levelezést folytat a Szovjetunió-beli diákokkal. A nagykürtösi gimnázium pedig baráti kapcsolatot tart fenn egy kre- mencsuki iskolával. A Szülők és Iskolabarátnk Szövetsége segítségével társaskirándulást is rendeztek Ogyesszába. Sorolhatnám tovább az eredményeket, hiszen munkánk igen gazdag és sokrétű. De! a felsoroltak is bizonyítják, hogy szép eredményeket érünk el a csehszlovák—szovjet barátság ápolásában. Ám munkánkat a jövőben még gazdagabbá szeretnénk tenni a járás 98 helyi pótolni a szeretetet, s ha igen, mivel? Az említett járás szociális ügyekkel foglalkozó bizottságának tagjai felhívással fordultak a Vöröskereszt helyi és üzemi alapszervezeteihez: ha egy módjuk van rá, látogassák meg az elhagyott öregeket, esetleg levelezzenek velük. Ha lehetőségük van, ünnepnapokon hívjanak meg egy-egy idős asszonyt vagy férfit a lakásukba, beszélgessenek el vele, nézzék meg együtt a tévé műsorát, s ha összebarátkoztak, találkozzanak máskor is. Nagyon szép és nemes gondolatról van szó. Tény, hogy az egymást becsülő, megértő idegenek jobban megférnek egymás mellett, mint az örökké áskálódó, ravasz, számító és rosszindulatú rokonok. A felhívást a napokban tették közzé, így eredményről még nem tudunk beszámolni. A szándék, a szeretetadás szép példája azonban figyelmet érdemel. Meg kellene vele próbálkozni másutt is, mert — sajnos — nemcsak a karvinái szociális otthonban, hanem másutt is élnek öregek, akiket szeretteik helyett valamennyiünknek kell szeretnünk. Próbálkozzunk meg vele. Lehet, hogy egy életre szóló barátság alakulhat ki, melyből aztán nem hiányzik majd az igazi, szívből jövő szeretet sem. (k. 1.) A robbanásra nem emlékszik. Csajk a tüzes, fényes szikrákra. Hulltak, hulltak ... Látta? Képzeli?? Már ezt sem tudja biztosan. Csak a fájdalomra, a mély, hosy&an tartó álomra emlékszik, mely után a képek eltűntek ... Az orvos szavára is jól emlékszik. Hiába kérem, hiába, nincs látóbíbor ... Nincs látóbíbor. Nincs . . .1 Azóta vak. ELSŐS, vakációzó elsős, alig hétesztendős gyermek volt Kovács Imre, a Vakok Könyvtárának vezetője, amikor elveszítette szemevilágát. Brzotin (Berzé- te) község határában játszadozott, játszott. Gyakran találtak eldobott puskagolyókat, kézigránátokat, hisz csak néhány évvel azelőtt ért véget a háború, 1948 nyara volt... Ilyesmivel játszott ő is. Felrobbant a kezében. A robbanásra nem emlékszik: Csak a tüzes, fényes szikrákra. Az orvos szavára: Hiába kérem, hiába, nincs látóbíbor ... Nincs látóbíbor. Nincs .. .1 Megvakult a hétesztendős bányászgyerek. Még elképzelni is rettenetes, hogy mi lett volna a sorsa, ha ez máskor, máshol, más országban történik, vagy ha nálunk ugyan, de valamikor régen, amikor a bányászgyermekekre amúgy is sanyarú sors várt. Mi lett volna belőle? Még elképzelni is rettenetes. Hogyan él ma? KÖNYVTÁROS, Levoőán (Lőcsén) a Vakok Könyvtárának vezetője. Néhányhónapos gyógykezelés után, 1949-ben került Lőcsére, a vakok iskolájába. A második osztályba. Megtanulta a pontírást, olvasást, s megtanult mindent, mindent, amit általában a kötelező iskolalátogatás ideje alatt más, látó gyermekek is megtanulnak. Utána szakmát tanult, mert Lőcsén, közvetlenül a vakok iskolájának szomszédságában felépítették a modern, jól felszerelt, speciális berendezésű szaktanintézetet a vak fiatalok számára. Kárpitos szakmát tanult. Nem se a bad élettörténete elmesélése közben figyelmen kívül hagyni a tájékoztatást, melyet Mráz Juraj elvtárs, a vakok iskolájának igazgatója adott: Egy vak, vagy csökkent látóképességű gyermek oktatása, neveltetése mindent összeszámítva, átlag 3400 koronába kerül havonta. Szóval szakmát tanult. 1960- ban került ki az iskolából. Szirken, a rokkantak egyik termelőszövetkezetében dolgozott. Kárpitos volt, de nagyon- nagyon szeretett olvasni, rádiót hallgatni. Tanulni vágyott. Akart. Neun volt akadálya. A Rokkantak Szövetsége, a Vakok Intézete minden segítséget megadott számára. Néhány év múlva sikeresen befejezte középiskolai tanulmányait is, leérettségizett. NÉGY ÉVE, hogy újra visszakerült Lőcsére. Kinevezték könyvtárosnak. Harminckét éves, nős. Péter, a fiacskája éppen annyi esztendős most, mint ő volt, amikor megvakult. Másodikos. — Hogyan élnek? — kérdeztem. Erre ő a munkájáról beszél. Elmondja, hogy jelenleg is tanul. hetenként rendszeresen beutazik KoSicére, ahol a könyvtárosi felépítményi iskolának egyik kihelyezett osztálya működik. Harmadéves távtanuló. Hamarosan beíejazi tanulmányait. Akkor már nemcsak kinevezett, hanem igazi, valódi, hivatásos könyvtáros lesz. Csak húsz olvasója volt a könyvtárának, amikor átvette. Most 120 rendszeres olvasója van. Igaz, hogy ma már úgynevezett hangoskönyveket is készítenek a vakok számára, vagyis magnószalagokra rögzítik a szöveget, de a könyvek propagálása, szétosztása, elküldése külön gondot jelent, hists szerte az országban, nemcsak Lőcsén élnek vakok. A könyvtárban pontírásos könyveken kívül 115 hangoskönyv található, de évröl-évre gyarapszik az állomány. Három, egyszerű, közönséges magnetofon segítségével 1962-ben kezdték metr a hangoskönyvek készítését, önálló, speciális stúdióval rendelkeznek, s ha feL- épül a Vakok Nyomdájának új, modern épülete, még modernebb berendezést kapnak. Egyébként a 6,5 millió koronás költséggel építendő nyomda alapkövét már tavaly lehelyezték, s jó ütemben halad az építés. HOGYAN? Hogyan? Mindig csak ezt kérdelzem tőle, mert sok dolog, ami számára természetes, valójában meglepő. Nagyon szeret sakkozni... Ho gyan sakkoz? A tábla olyan, hogy mellé ülhetek én is, csak a kockák pontírásos jelzésüek. Jól ismeri a figurákat, emlékezete, tapintása biztos. Nem le hét „becsapni“. A múltkor ií> észrevette, amikor „megpróbál tak“ előle leemelni egy csikót. Álmodni is szokott. Hogyan? Néha felidéződnek a gyermek korában látott képek, ele né'lu csak olyasmit álmodik, ami? már vakon élt át. Az utcán bo‘ nélkül jár. Hogyan lehetséges efz? Ismeri az utat, az utcákat, nem tudja pontosan meghatá rozni, de valahogy „érzi“ »•/ épületek „árnyékát“. 0 tesz javaslatokat a hangos, könyvek kiadására. Hogyan, In nem látja a betűket? Egyik, látó munkatársnője elolvassa ť legújabb könyvismertetéseket.. Válogat, mérlegel, azután kivá lasztja a könyvet, melyei elöl vasnak számára. MEGLEPŐ a magyarázat« mert az előbb említette, hogy nős. úgy volna természetes, ha felesége olvasná... Ismerek több vakot is, feleségeik nemcsak csinosak, de áldozatkészek, vagy ahogy én szoktaiu fogalmazni: földönjáró őrzőan. gyalok. Nem olvashatná el « felesége a kiválasztott könyve két? Nem teheti. Ö is vak. Bárány, himlőt kapott tizenhatéves korában, nem vették észre idejé ben, elhanyagolták a kezelését. Megvakult. Az OBZOR vállalat kosárfonó műhelyében dolgozik.. Ügyes munkásnő. Jól keres. Péi dás édesanya. De nem lát. Nincs látóbíbor ... Hiába., nincs. Nincs! — Tudja mi az a látóbíbor? — kérdezem. Elmagyarázza. Vegyi anyag. Rhodopsin a tudományos neve.. A szemben található mennyisé ge arányos az általa elnyelt fénymennyiséggel. Ha van, a homályhoz adaptált szem pál cikáiban található. A fény által lebontott látóbíbor meny nyisége határozza meg a látás? reakció erősségét. Ha van. HELYETTE azonban a vakok rendelkezésére áll a pontírás, melyet 1825-ben találtak ki. Nem megvetendő a finom tapintóérzék sem. Hallásuk is fejlettebb, érzékenyebb, mint másoké. Bámulatos akaraterővel, türelemmel rendelkeznek. Munkában, tanulásban kitár- tóak. Az az általános vélemény, hogy a nyelveket is könnyebben, gyorsabban tanulják, mint a látók. Elvont fogalmakkal ügyesebben gondolkoznak, mint mások. — Ezek helyettesítenék a látóbíbort? Tagadólag rázea a fejét. — Nem! Nem! Valami más... Én tudom, mert vak vagyok. É3 még egy lényeges dolgot mondok: tizenkét éve kommunista... Számunkra látóbíbor két dolog. A szocialista állam gondoskodása és az emberek sze- retete. Ha ez a kettő nem volna, akkor lennénk csak igazán szerencsétlenek ... Különben csak kérdezzen. Megfelelek minden kérdésre, nagyon őszintén. Nézem, nézem sötétzöld szemüvegének csillogását, s latolgatom magamban: kérdezzem? ne kérdezzem? Ha furcsának találja majd a kérdést, esetleg megsértődik. Elpirulok. Nem látja. Esetleg „érzi“ majd. Legfeljebb kimagyarázkodom. Megkérdezem. — Őszintén... Ha nem volna szocializmus, ha nem létezne emberi szeretet... így mondta! Akkor volna csak igazán ... Érti? Rendben van. Tehát a megítélése szerint milyen ember a vak? Elmosolyodott. — Ugyanolyan, mint más! Akárki más! Magabiztosan mosolygott. HAJDÜ ANDRÁS Akik szeretetre vágynak Szovjet pionírok találkozója az ipolynyéki KAI tanulóival. osztállyal és a kilencéves alapiskolák igazgatóságával szervezett. Meghívták a hazánkban tanuló szovjeít iskolásokat a járás több kilencéves alapiskoláiba. Találkozóra került sor többek között Bussán, Nyé- nyében, Kékkőn, Ipolynyéken, Zsélyben, Nagykürtösön, Alsó- sztregován. Ezt viszonozva több iskola tanulói látogattak el a szovjet tanulók körébe. A Csábi és Bussai KAI tanulói pedig rendszeresen találkoznak a Jól felkészüllek Néphadseregünk katonái is jól felkészülte*: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 56. évfordulójának, a csehszlovák —szovjet barátság hónapjának, a barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírása 30. évfordulójának a méltó megünneplésére. Például annál a katonai alakulatnál, ahol J. Orviský tiszt teljesít szolgálatot, ezekben a szervezetének 4163 tagja közreműködésével, és maradéktalanul teljesíteni akarjuk a tervünkben feltüntetett feladatokat. Akaratból sincs hiány, így az eredmény nem maradhat el. Ez a rövid számvetés is azt bizonyítja, hogy a nagykürtösi járás CSSZBSZ tagjai, polgárai őszinte barátságot alakítottak ki a szovjet néppel és ezt a barátságot naponta ápolják, erősítik. ^ Ä BÖJTÜS JÁNOS napokban színvonalas előadásokat, beszélgetéseket és vetélkedőt tartanak a szovjet emberek életéről és munkájáról. Politikai előadás is elhangzik a Szovjetunió békepolitikájáról, s a jelentős ünnepségsorozatok és évfordulók alkalmából szovjet filmek bemutatására is sor kelt'ül. Irodalmi estéket is rendeznek a szovjet irodalomról. — of — Látóbíbor
