Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)
1973-11-19 / 275. szám, hétfő
MIÉRT TÉVEDNEK OLYKOR A METEOROLÓGUSOK? Georgij Bioknak, az APN szovjet sajtóügynökség tudományos kommentátorának kérdéseire válaszolt Viktor Bugajev államdíjas, az Üzbég Tudományos Akadémia tagja, a Szovjetunió Hidrometeorológiai Intézetének igazgatója. Miért fordul elő, hogy nem pontosak az időjárási prognózisok. Miért nem tudjuk hosszabb időre — egy hétre, egy hónapra, esetleg még hosszabb időszakra előre jelezni az időjárást? A meteorológusok meggyőződtek róla, hogy a prognózis összeállításának pillanatában a legapróbb részletességig tudni kell, mi játszódik le a Föld atmoszférájában, és nem szabad figyelmen kívül hagynunk az Időjárás kialakulását befolyásolható tényezőket. Ezek ugyanis hatalmas méreteket ölthetnek, például hosszú időre akadályozhatják a normális légáramlatokat, meggátolhatják, hogy ezek a légáramlatok nedves légtömegeket és csapadékot hozzanak nyugatról keletre az óceán térségéből a szárazföld fölé. Egyelőre meglehetősen kevés információval rendelkezünk arról, mi játszódik le a tengerek fölötti légrétegekben, s ez különösen a déli félgömbre érvényes. Felmerül a kérdés: milyen gyakran kell megfigyeléseket végezni a nap folyamán? Milyen sűrűnek kell lennie a megfigyelő állomások hálózatának, hogy részletesen fel lehessen jegyezni az atmoszférában lejátszódó változásokat? Ezeknek az alapvető problémáknak a megoldása a jövőben két irányban történik: az atmoszférikus jelenségek elméleti számítástechnikai feldolgozásával és e jelenségeknek a meteorológiai állomásokon történő megfigyelésével. Eddig a különböző országok szakemberei külön próbálták megoldani a hosszú lejáratú előrejelzések problémáját. Most azonban arra a meggyőződésre jutottak, hogy az ilyen nagy feladatot, mint amilyen az egész földgolyóra kiterjedő meteorológiai szolgálat, közös Összefogással kell megoldani. A tudósok már kidolgozták a globális atmoszferikus jelenségek vizsgálatának nemzetközi programját, amely fokozatos megfigyeléseken és kísérleteken alapul. A fő kísérlet még előttünk van, és nem hiába nevezték el globálisnak. Feltételezések szerint 1977-ben kerül sor rá, és egy vagy másfél évig fog tartani. Égitestünk felszíne ugyanis több mint 500 millió négyzet- kilométer terjedelmű. Igen nagyszámú kutatócsoportot kell ellátni pontos mérőműszerekkel és tervekkel. Milyen megfigyelési rendszereket helyeznek üzembe feltételezések szerint 1977-ben? Legfeljebb három fő rendszerrel számolunk, nem beszélve a kisegítő rendszerekről. Az első rendszer a meteorológiai és aerológiai megfigyelő állomásoknak már üzemben levő hálózata. Abban a pillanatban, amikor majd sor kerül a globális kísérlet megvalósítására, számuk növekedni fog. A másik rendszerhez tartoznak az esetenként 1500 kilométer magasságba is feljuttatott meteorológiai műholdak. A harmadikhoz a stacionális műholdak tartoznak, amelyek az egyenlítői övezetben 36 000 kilométer magasságban fognak keringeni. Egy ilyen műholdat az Indiaióceán feletti pályára a Szovjetunió két műholdat az Egyesült Államok, egyet az európai országok és Japán bocsát fel amerikai hordozó rakéták segítségével. Az égboltnak mindig azonos pontján tartózkodó ún. geostaciális műholdak az atmoszférát fogják fényképezni, lehetővé téve ezzel az időjárás fontos elemeinek, felhőrendszerek képződésének, mozgásuknak észlelését, a szelek irányának és sebességének meghatározását a trópusi és az egyenlítői övezetben. Ezenkívül szó van speciális léggömböknek 12—20 kilométer magasságba való felbocsátásáról, éspedig az egyenlítői övezetben és a déli félgömb tengerei fölött. További kisegítő rendszerekhez tartoznak majd előre meghatározott helyen lehorgony- zott megfigyelő hajók, valamint az óceánok különböző pontjain bójákkal lehorgonyzott automatikus meteorológiai állomások. ÉPÜLET HÉTMILLIÓ KÖTET SZÁMÁRA 1973. XI. 19. A moszkvai tudományos központ már régen átköltözött a szovjet főváros délnyugati részébe, ahol a Lenin sugárút mindkét oldalán és a környező utcákban több tucat intézetet, laboratóriumot és számítóközpontot helyeztek el. S ahol intézetek vapnak, ott a közelben könyvtárakra is szükség van. Ezért a Profszojuznaja metro- állomás közelében egyszerre két könyvtár épül — az egyikben négymillió, a másikban 7 millió kötetet helyeznek el. „Most fejezzük be a Mosz- projekt-1 műépítészeinek tervei alapján a Szovjet Tudományos Akadémia tudományos információk és társadalomtudományi intézetének fő könyvtárát“ — mondja Leonyid Jefimovics Jusprah a Moszsztroj-6 építőipari kombinát 169. számú üzemének vezetője. A könyvtár épülete méreteivel és építészeti megoldásaival feltűnik a jövendő intézetek húszemeletes vázai között is, jóllehet látogatóinak nem kell majd felvonót igénybe venniük, minthogy csak három- szintes lesz. De milyen! Az építésvezető, hogy valamelyes elképzelésem legyen az épület műszaki berendezéséről, előbb a földalatti „emeletekre“ vezetett, ahol hatalmas csarnokokban a szellőztető és légkondicionáló berendezéseket helyezték el. Ezután a tűzoltóállomás helyiségébe mentünk, amely tele van telefonvezetékek szövevényével. Itt Valerij Vasziljev, a tűzoltók vezetője magyarázta el, hogyan biztosították a könyvtárat a tűzvész veszélye ellen. Amint a könyvtár valamely helyiségében a hőmérséklet a megengedett maximális érték fölé emelkedik, az alagsorban megszólal a vészcsengő. Azonnal bekapcsolódik egy önműködő berendezés. A készülékek vészjeleket adnak le, megállapítják a tűz kitörésének pontos helyét, és ekkor működésbe lép egy tűzoltó-töltet. A három szint közül kettőt könyvtári osztályok foglalnak el. Ide sem külső fény, sem zaj nem hatol be. Az osztályra belépve négy emelet magasságban vaspolcok végtelen sorát látjuk. A mennyezeten helyezték el a csőposta berendezéseit. Azonkívül kilenc teherfelvonót szerelnek fel, ezek szállítják majd a könyveket az olvasókhoz. A könyv nem nehéz, amíg egyet tartunk a kezünkben. De már egy könyvekkel megtömött aktatáska is jókora súlyt képvisel. Egymillió könyv pedig — már hatalmas súlyú. Az új épületnek ezért igen nagy megterhelést kibíró vasbeton konstrukciója van. Vasból készült csigalépcsőn jutunk fel a helyiségből, ahova nem hatol be a napfény, az emeletre, amely úszik a fényben. Olyan világos olvasótermeket, mint amilyenek ebben a könyvtárban vannak, egész Moszkvában nem találunk. A fénysugarak fentről kúpalakú lámpákon keresztül jutnak le, s ezek mintha koncentrálnák a fényt. Felmentünk az épület kavicscsal beszórt lapos tetejére. Sakktáblaszerűen elhelyezett 238 üveg-félgömböt látunk magunk előtt. Ezek a félgömbök felkeltették a filmesek érdeklődését. A Szolarisz című filmben láthattuk őket mint egy űrhajó tartozékait. Ezen az átlátszó tetőn nem marad meg a hó, és nem hatol rajta keresztül a nedvesség. Föntről látjuk a munkásokat, amint a főbejárat előtti teret kövezik. A széles út mindkét oldalára nagy medencéket és szökőkutakat terveztek. K. LVOV Kijev és Prága felszabadítója Amikor megláttam a „Pere- moga“ nevű autóbuszmegállóval szemben levő hatalmas emlékműnél, fürge járásából, tempe ramentumos beszédéről és vidámságáról úgy ítéltem, hogy hatvan év körüli ember áll előttem. I. I. Petrov altábornagy ma pszichológiát ad elő az egyik kijevi egyetemen. Amikor elárulta, hogy túl van már a 78. életévén, el sem akartam hinni. Az első világháború előtt a Kurszk nevű hajón dolgozott mint pincér, majd a „cár“ katonája lett. Ám, ez az alacsony termetű, élénk észjárású ember fiatal fejjel is hamar rájött arra, melyik oldalon van a helye. Katonasapkájára vörös szalagot varrt fel, a forradalom katonája, később a formálódó Vörös Hadsereg alacsonyabb beosztású tisztje lelt, amelynek egyenruháját a mai napig büszkén viseli. A második világháborút ez redesi rang fokozattal egy harckocsizó dandár parancsnokaként kezdte, majd vezérezredessé léptették elő. A Korszun- Szevcsenko i hadműveletben az első ukrán front parancsnokhelyetteseként s egyben a harckocsizó és gépesített egységek parancsnokaként vett részt. Ez hozott minket az emlékműhöz, amelyen márványba vésett arany betűk őrzik azoknak az egységeknek a nevét, amelyek részt veitek az említett hadműveletben, illetve Kijev felszabadításában. Közöttük van az első csehszlovák dandár is. Az emlékműtől alig száz méterre levő egykori parancsnoki harcálláspontnál — amely a peremvonaltól 3,4 kilométerre volt — megállunk. Az idős tábornok ismerteti a hadműve let lefolyását, majd személyi élményei felől faggatom. Egy röpke pillanatig gondolkodik, majd arcán mosoly jelenik meg, és beszélni kezd. — A háborúban sok mindent átélt az ember. A nehezét, a megpróbáltatásokat lassan-las- san elfelejti, de egy-egy vidámabb epizód megmarad emlékezetében ... Amikor az említett hadműveletet készítettük elő, a front parancsnoktól azt a feladatot kaptam, hogy a harckocsi-egységek mielőbb eljussanak a Gyesznáig, illetve a Dnyeperhez. A feladatot határidőre végrehajtottuk, de hogy keljünk át a folyón, amikor a pontonos egységek lemaradtak. Aztán valakinek eszébe jutott, hogy tömjük be a tankok réseit, és próbáljunk meg a víz alatt átkelni. Sikerült, csupán az angol harckocsik, amelyeket mi Churchillnak hívtunk, rekedtek benn a folyóban. Másnap azonban ezeket is kivontattuk. Miközben beszél, kezével gesztikulál, és közben közben jóízűen kacag. Pedig a háború alatt be sokszor nézhetett szembe a halállal. Rengeteg harcban vett részt. Egyébként Prága, hazánk fővárosa is, egyik felszabadítóját tiszteli benne. A Ribalko parancsnoksága alatt levő harckocsihadsereg egységeivel május 9-én 02.00 órakor ért fővárosunkba mint Konyev marsall meghatalmazottja. Amint mondja, találkozott a Cseh Nemzeti Tanács tagjaival. — Itt is furcsa helyzetet éltem meg. A nagy sietségben észre sem vettem, hogy a nagy hatósugarú rádió adóvevő-állomás lemaradt, az igazat megvallva elvesztettük. Prágába érve nem tudtam jelentést tenni a frontparancsnoknak, akt több repülőgépet küldött utánam. Az örömmámorban úszó prágaiak azonban majdcsak hogy széjjel nem szedték a pilótáinkat, s így nem jutották a közelembe. Végül is sikerült összeköttetést létesíteni. Prága felszabadult, de egységeink még május 14-én is harcoltak azok ellen a német egységek ellen, amelyek nyugatra akartak áttörni. Mielőtt tovább folytatná az emlékezés fonalát, komolyra fordítja a szót. — Az előbb azt mondtam, hogy az ember lassan-lassan elfelejti a háborúban átélt nehézségeket, de a fasizmust, annak barbárságait soha. Arra is örömmel emlékszem vissza, hogy Buzuluktól kezdve harcoltak a csehszlovák katonák is. NÉMETH JÁNOS A SZOVJET TÜZÉRSÉG ÉS A RAKÉTAEGYSÉGEK NAPJA Megbízható kezekben November 19-én harmincegy évvel ezelőtt 14 000 ágyú, aknavető és rakétafegyver tüze jelezte, hogy megkezdődött a sztálingrádi csata. E történelmi jelentőségű esemény tiszteletére, amely alapjában megtépázta a fasiszta Németország egész katonai gépezetéi, a szovjet fegyveres erők minden évben november 19-ét mint a szovjet tüzérség és rakétaalakulatok napját Ünnepük. Ezen a napon a szovjet nép megemlékezik a Nagy Honvédő Háborúban részt vett tüzérekről, tisztelettel gondol a rakétaalakulatok katonáinak felelősségteljes munkájára, akik ma is lelkiismeretesen teljesítik szolgálatukat. Büszkék a hadiparban dolgozó munkások, technikusok és mérnökök munkájára, akik olyan korszerű rakétafegyverekkel látják el a hadsereget és a hadi flottát, amelyek ütőerejét gyakorlatilag semmi mással nem lehet összehasonlítani. A hadászati feladatok rendkívüli fontossága megköveteli, A felsorakozott rakéták a Vörös téren SEGÍT A MUNKA VERSENY Néphadseregünk összes alakulataiban ás egységeiben behatóan foglaikuznak a szocialista munkaverseny kérdéseivel. Ma már bátran megállapíthatjuk, hogy éppen a szocialista munkaverseny volt az, amely jelentős mértékben hozzájárult a politikai és a harci felkészültség feladatai teljesítésében elért kiváló eredményekhez, valamint a különböző példás címek elnyeréséhez. A szocialista munkaverseny előnyeit jól ismerik a bratislavai Komenský Egyetem katonai tanszékén is. Jó ütemben folyik a főiskolások kiképzése és így a tanszék vezetője már ezekben a napokban meghirdethette a szocialista munkaversenyt a már említett célokkal. A pedagógiai-parancsnoki testület munkájának éppen úgy, mint a főiskolások kiképzésének megvan a maga különlegessége, és a szocialista munkaverseny is errs irányul. A szocialista munkaverseny fő feltételeit a katonai tanszék vezetője jelöli meg. Ennek alapján értékelik a főiskolásoknak a kiképzésen való részvételét, a rendgyakorlatokat, a lőgyakorlatot és a tanítási segédeszközök készítését. Röviddel a szocialista munkaverseny meghirdetése után megmutatkozott, hogy a katonai tanszék hallgatói helyesen értelmezték a szocialista munkaverseny értelmét és célját. Mindegyik szakasz élénk érdeklődést tanúsít az iránt, hogy az értékelésben a legjobb eredményt érje el. Egyértelműen megállapítható, hogy a szocialista munkaverseny éppen úgy, mint a katonai alakulatoknál, a bratislavai Komenský Egyetem katonai tanszékén is alapul szolgál a főiskolák hallgatóinak nevelésében és a kiképzésében elért jó eredményekhez. -gfhogy a rakétaalakulatokat állandó harci készültségben tartsák. Már magában véve ez a tény sok különböző elemet tartalmaz. Megköveteli elsősorban a rakétakezelők speciális kiképzését, akik a rájuk bízott harci technika kezelését tökéletesen elsajátítják. Továbbá a rakétafegyverek magas fokú technikai megbízhatóságát, amely az automatikus berendezés segítségével a kilövőpályán másodpercnyi pontossággal tetszés szerint mozgásba hozható úgy, hogy százszázalékosan működjön. Ez az egész hadászati rendszer állandó készültségét és a rakétakezelő személyzet százszázalékos szervezettségét és fegyelmezettségét, ezenkívül ez a rakétaalakulatok mindegyik katonájától magas fokú politikai felkészültséget követel, ami elengedhetetlenül szükséges a szocialista haza védelmében végzett felelősségteljes feladatok végrehajtásához. A szovjet tüzérség és rakétaalakulatok katonái, éppen úgy, mint a szovjet fegyveres erők összes katonái, a többi szocialista ország hadseregeivel együtt vállvetve teljesítik feladataikat. A Varsói Szerződés tagállamainak fegyveres erői évről évre erősödnek és állandóan bővítik kapcsolataikat fegyvertársaikkal. Ez legjobban a Varsói Szerződés tagállamai fegyveres erőinek közös hadgyakorlatán mutatkozik meg. A Varsói Szerződés tagállamai katonáinak együttműködése, védelmi felkészültségük növelése, az összes fegyvernemek korszerű felszereléssel való ellátása a szocializmus pozícióinak megszilárdítását és az összes békeszerető nemzetek érdekeinek biztosítását jelentik. A rakétalakulatok katonái, éppen úgy, mint az összes szovjet fegyveres erők katonái a tüzérség és a rakétaalakulatok napját a politikai és harci fel- készültség terén elért új sikerekkel ünnepük. A hatalmas ütőerőt képviselő stratégiai fegyverek megbízható kezekben vannak, olyanok kezében, akik szeretik hazájukat, a bókét, és hűségesek a katonai esküjükhöz. JÁN MICATEK, alezredes TALÁLKOZÁSOK A SZOVJET HÁBORÚS VETERÁNOKKAL ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI 3E£nE5ZE2Z3ES
