Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-27 / 49. szám, péntek

Arad - legendák nélkül A város nevét az emlékezet megőrzi, márcsak azért is, hisz a magyar történelem szabadságharcainak egyik legnagyobbja, az 1848—49-es utolsó akkordjai itt hangoztak el. Á magyar forradalmi kormány itt tartotta utolsó ülését, s Kossuth a cári és császári erőktől szorongatva itt adja át a hatalmat Görgeynek. Ez hát a történelem, s ettől kezdve csupán órák kérdése, hogy a szabadságharc sorsa végképp megpecsételődjék. A város újkori története hovatovább feledteti ugyan a múltat, az élet új igazságait hozza előtérbe, a tények azonban tények maradnak. Ezért az idegen számára, aki egy kissé a történelemmel jelfegyverkezve jön a városba, különös közeget jelent ez a hely... Nemcsak az elbukás, hiábavalóság s az önkényt megtestesítő embertelenség emlékei elevenednek meg, hanem a forradalmi igazság elnémíthatatlan eszméi, a harc akarása és vállalása is egy kissé — poraiból megéledt főnixként — innen is ered. Lebírni a lehetetlent, vagy a lehetetlennek látszót, emberhez méltó gond, hozzá illő feladat... S a történelem során a népek hányszor vállalkoztak a — lehetetlenre ... Ebben a közelségben, persze, a történelmi hagyományt is kissé módosítani kell. Világos vára, Szilágyi Mihály egykori fellegvára 1849-ben romhalmaz csupán. A lényegen ez azonban mitsem változtat. S ez a lényeg: a kapituláció. Színhelye nem a vár, hanem a vár tövében fekvő Bohus-kastély — a mai Slavici múzeum. Itt üti fel főhadiszállását az Aradról seregeihez viszszatérő tábornok, Görgey, aki ekkor már: diktátor. Itt várja Frolov cári tábornokot és Rüdiger hadseregparancsnok vezérkari főnökét. Elhatározása világos. Azért ruháztatta magára a teljhatalmat — bár szándékát elhallgatta —, hogy feltétel nélkül letegye a fegyvert. 1849. augusztus 13. a kapituláció napja. Az asztalt, melynél a tárgyalás folyt az aradi 48-as .múzeum őrzi. Történelmi kutatások alapján azonban bebizonyítottnak látszik, hogy Világosnál semmit nem írtak alá. A megegyezés, a feltétel nélküli kapituláció, szóbeli volt. A csapatok azonban nem itt, hanem a várhegy tövétől néhány kilométerre, a szőllősi mezőn tették le a fegyvert. S ezt követően a kisebb csapattesteknek sem jut más sors. Augusztus 17-én Damjanich tábornok, Arad védője is megadja magát. S a szó ezután már a császári reakcióé. A cári csapatok elvonulnak, a császári reakció pedig vérengzéssel, önkénnyel bosszulja meg a korábban elszenvedett vereséget. Áruló volt-e Görgey? — tette fel áz évforduló alkalmából a mai kor krónikása a bukaresti El őrében a kérdést. S a választ Igy fogalmazta meg: „Az utókor nagy történelmi perére nehéz biztos választ adni. Görgey c becsvágyó tábornok, a rideg katona gyűlölte az osztrákokat. Kossuth fanatikus forradalmiságával szemben Görgey, a merev arisztokrata, azonban csak a lehetőségekkel számolt. Talán meggyőződése volt, hogy a további harc céltalan. Talán személyes ambíciója volt, hogy pontot tegyen a forradalom végére. Talán bízott a cári tábornokok nagylelkűségében. Megannyi talán", A közvélemény azonban nem ň „taIán"-ok szerint ítél, sokkal szigorúbb bíró. . . Nem is beszélve arról, hogy 1848 hősi hagyománya nem tudta feledtetni a harc nélküli kapitulációt. Csakis ezzel magyarázható, hogy az utókor Kossuthot magasztalta s őt visszavárta, Görgeyt viszont nemcsak elfogadni nem tudta, de keserű kétkedéssel próbálta elfelejteni. Világos ily módon nemcsak a megadás, meghátrálás helye Volt, hanem jeladás Haynau kegyetlenkedésének. A vérengző tábornokot különösen bántotta, hogy a fegyverletételnél nem lehetett jelen, s ez csak növelte bosszúvágyát . . . így lett aztán Arad is a vértanúk városa . . . Tizenhárom hős tábornokot végeztek itt ki, többlégüket bitófán. Voltak, akiket „kegyelemből" golyó általi halálra ítéltek. A kivégzésre a bécsi októberi forradalom évfordulóján került sor, s a parancsot a forradalomtól rettegő császár és király, Ferenc józsef adta ... De a császári hatalom sem határtalan ... Az aradi vértanúk emléke hagyományt alakított kl a városban. Hiteles dokumentumok vallanak arról, hogy a ter- ' tor elienére már az első évfordulón ismeretlen kezek virágcsokrokat s koszorúkat helyeznek el a vesztőhelyen. A vesztőhely megjelölésére azonban csak 1861-ben, a Bach-rendszer bukása után kerülhetett sor. Jóval később, 1874. október 6-án, a bitófák feltételezett helyén egy kisebb emlékművet fel is avattak. 1881-ben ugyanitt egy dombra obeliszket emeltek. Az ásatások alapján azonban kiderült, hogy a kivégzésekre kissé távolabb került sor. 1848 kordokumentumait az aradi múzeum őrzi. Gyűjteményei között találjuk a HorváthThorma-féle közismert festA fehéregyházi 1848-as emlékmű, és a névtelen hősök emlékére. ményt u vértanúk kivégzéséről, Damjanich díszkardjait, a kendőt, mellyel Lázár Vilmos szemét bekötötték, Bem pisztolyait és kesztyűjét, s más személyes használati tárgyakat. Itt láttam azt a képet is, melyen Petőfi a felszabadult Szebent üdvözli. S Petőfi kardja mellett a piski csata győzelmét hirdető hídgerendadarab is itt található. A múzeumot a felszabadulás után tudományosan átrendezték, kibővítették, s a magyar szabadságharc emlékei mellett itt találjuk a román nép 19. századi küzdelmeit megörökítő dokumentumokat is. A kegyelet annakidején szobrot állított a város főterén az aradi véntanúk emlékének. <Az utókornak ezt a tisztelgését a fasizálódó Románia urai azonban a 30-as években eltávolítják. A vesztőhelyen levő emlékművet pedig a második világháború idején a fasiszta provokátorok rongálták meg. 1945-ben a román hatóságok helyreállították a vesztőhelyi emlékművet, s restaurálták a mácsai, bulcsi és borosjenői síremlékeket is... S bár ezt követően voltak olyan törekvések, melyek a hagyományokat legszívesebben leírták volna, a mai napok azt tanúsítják, ez a szemlélet s hasonló törekvések hovatovább már a múltéi. A személyi kultusz túlkapásainak felszámolásával együtt a marxista történelemszemlélet a hagyományok értékelésében is helyet követel magának, s így ez a tétel ís elfoglalhatja helyét a megbecsülés és a kegyelet helyén. Ott, ahol a közös harc nagy tetteit s történelmi emlékeit tartják számon. Arad — marad, tartja a hagyomány, a furcsa szójáték, s a szó hallatára berzenkednek az aradiak. Arad, mint mondják, mindig lépést tartott a fejlődéssel, s erről ma sem mondott le. Érthető hát, hogy szinte sértésnek veszik ezt a furcsa szójátékot éppúgy, mint az egyik népszerű magazin riportjának kitételét. Ez ugyanis olyan városnak mondta Aradot, mely egyetlen főutcából áll. S ez ma már valóban vád .. . Mert Arad — románok, magyarok, németek, szerbek kezemunkája nyomán * valóban épül, szépül. S a gazdasági eredményekkel együttjár a kulturális és szellemi igény növekedése is, beleértve a város egyötödét kitevő magyar lakosság igényeit is. A szállóige paradox igazságát állítólag 11. józsef fogalmazta meg. Megerősítve ezáltal, hogy a város „marad", azaz nem rombolják le, s nem telepítik ki. Ez az igazság — a fejlődést biztosítva tehát — azt jelenti: a város hű marad önmagához, fejlődik, épül, erősödik, lépést tart a korral. S hogy erre minden okuk megvan, bizonyítja az is, Románia egyik legjelentősebb, nagymúltú ipari központjáról van szó. Termékeiről félszáz országban tudnak, s az apáról fiúra szálló szakértelmet nemcsak megőrizték a mai kor számára, hanem annak javára kamatoztatják is. Minden ház történelmet rejt itt, csak tudni kell olvasni a múlt és jelen rengetegében. Kőszínházában, színháztörténeti múzeumában román, magyar, néPetöfi niet színésznagyságok léptek fel. Déryné, Eminescu, Pascally, Millo, Treumann járt itt. Fehér Kereszt Szállójában Ady szállt meg a Holnap-osokkal... Itt született Tóth Árpád, s Kuncz Aladár útja is innen indul f. . . A városnak azonban nemcsak múltja van, de jövője is most íródik. Gyárakkal, lakónegyedekkel s a modern kor más követelményeivel gazdagszik Arad, sőt a jövő fürdővárost is láttat a régi vár körül. Lokálpatriotizmusuknak viszont a vádakkal, legendákkal szemben egyetlen válaszuk van: „Hollywoodban filmcsillagok cementbe örökítet lábnyomait mutogatják á turistáknak. A mi emlékeink, még ha a múltnak szilánkjai is csupán — ' értékesebbek." És ebben valóban nekik van igazuk! FONOD ZOLTÁN POZITÍV VISSZHANGRA TALÁLT 1968. MÁJUSABAN MEGJELENT BÍRÁLÓ CIKKÜNK • VÉGLEGES OTTHONT KAPOTT MÁR A DUNASZERDAHELYI CSAL. LÓKÖZI MÚZEUM • AZ ÖSSZEGYŰJÖTT ANYAGBÓL MÉG AZ IDÉN KIÁLLÍTÁS NYÍLIK Nagyjavítás alatt a Sárga Kastély Az előzmények MÚZEUM VAGY LOMTÁR? — címmel írtam riportot lapunk 1968. május 24-i számában a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeumról, ahol akkor már négy esztendeje parlagon heverve rongálódott a több százezer korona értékű muzeális anyag!... Nem a túlzott borúlátás nyomta tollamra akkoriban a szókimondó címet, hanem a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság jóváhagyásával 1964 júliusában alakult Csallóközi Múzeumban látott szomorú-puszta valóság kifejező érzékeltetésének a szándéka. Ezt a célt követte rögtön a bevezetés is: „Ha nem a saját szememmel látom, aligha hiszem ... Dunaszerdahely szívében, egy jó kőhajításnyira a járási nemzeti bizottság korszerű épületétől áll a Fehér Kastély, amelynek, sajnos, csupán a neve őrzi már az egykori büszke rangot... Ma málladozó vakolat, roskatag falak, a rendezetlen udvaron pedig a „kastélyban" lakó két cigánycsalád ritkán tisztogatott baromfiketrecei, egy sertésól s nagy rendetlenség fogadja az alkalmi látogatót. A múzeumba szú- és egérrágta nyikorgó-csikorgó múlt századbeli falépcsők vezetnek, arról nem is szólva, hogy a „lépcsőházba" érkezőt szinte mellbe vágja az ódon falak nehéz, áporodott füstszaga ... Az első emeleten három helyiség összesen alig száz négyzetméternyi területén szorong a dunaszerdahelyi járás, a Duna- és az Alsó-Garam vidékének egyetlen tájjellegű múzeumai" A cikkben szót kapott Marczell Béla múzeumigazgató, aki kérvényekkel, okiratokkal bizonyította: mennyi hiábavaló utánjárásba került már igyekezete. hogy a Csallóközi Múzeum megfelelő épületbe és méltó környezetbe kerüljön. Szót kapott a riportban Kulcsár Ferenc, a járási pártbizottság ideológiai titkára, Lengyel László, a jnb dolgozója és Rehák László a vnb részéről. Mindhárman segítséget. a sürgető probléma gyors orvoslását ígérték ... Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó — tartja az ősi közmondás. Hogy mennyire igaz ez Dunaszerdahelyen, annak a napokban ismét utánanéztem . . . A jelen az első pillanatokban nem sok javulással biztat. A környezet, a lépcsőház éppen olyan, mint 1968 májusában, sőt, tán még egy fokkal kiábrándítóbb... A biztonsági lakatra záródó ajtó mögött azonban már nem letört, pesszimista emberekkel találkozom, hanem Marczell igazgató távollétében — S i d 6 igazgatóhelyettes mosolyogva fogari. — Már csak féllábbal vagyunk itt — mondja. —- Az évekig tartó huzavona után végre megkaptuk a SÁRGA KASTÉLYT-t, ahol eddig a Kartográfiai és Ceodéziai Vállalat működött. Az épület ma már három helyiség híján teljesen a miénk, s konkrét ígéretet kaptunk arra is, hogy azokat is mielőbb kiürítik. - Bizonyára sok javítanivaló akad a kastélyon . . . — A leendő múzeum teljes külső és belső nagyjavítást kap, beleértve a tetőzetet is. Az emeleten lesznek a kiállítási termek, egy martosi parasztszoba; míg a földszinten laboratóriumot, könyvtárat, irodahelyiségeket rendezünk be. — Milyen ütemben halad a munka, mikor fogadják az első látogatókat? — Hamarosan, hiszen hat gépkocsifuvarra való anyagot már át is szállítottunk. Ogy tervezzük, hogy még ez idén kiállítást : nyitunk a legelőször elkészülő három szobában. En- . nek pontos időpontja a nagyjavítást végző mesteremberektől függ... Ezt távolról sem tü.relmetlenségből mondtam, hiszen munkájukkal eddig elégedettek vagyunk. Az igazgatóhelyettes a Sárga Kastélyba invitál, ahol valóban serény munka folyik: az ablakkivágásokba új rámák kerültek; javítják, cserélik az ajtókat; elkészült már a martosi parasztszoba mestergerendázatá; a szobák falain friss vakolat 'szárad; a leendő új igazgatói irodában pedig már a padlózatot is kicserélték. Kísérőm szerint a vnb mellett működő gazdasági udvar dolgozói a lehetőségekhez mérten nemcsak gyors, hanem jó mn'ik'lt is végeznek. liolnap A Csalio ... lú/.eum távlatairól Gyurcsik józ sef, a Dunaszerdahelyi Városi Nemzeti Bizottság elnöke tájékoztat. — Végleges otthont sikerült biztosítanunk a múzeumnak, mely így — a nagyjavítás befejezése után — küldetéséhez méltó tevékenységet fejthet majd ki. Hogy csak egyetlen példát említsek: a Duna- és az Alsó-Garam vidéke, néprajzi föltérképezés tekintetében csaknem teljesen szűz terület. A múzeum mielőbbi megnyitása sokat emel majd városunk rangján is, mert bizony mi tagadás: idegenforgalmi nevezetességekben, látnivalókban nemigen bővelkedünk ... — A szükséges anyagi támogatás ezért az önök érdeke is ... — Természetesen, bár egyelőre még nem dőlt el véglegesen, hogy a nagyjavítás után a városi vagy a járási nemzeti bizottság fennhatósága alá tartozik-e majd a múzeum? A vnb tanácsa azt szeretné, hogy a Csallóközi Múzeum Dunaszerdahely „tulajdona" lenne, ezért már határozatba is foglaltuk a Sárga Kastély környékének rendezését és az udvaron álló szökőkút megjavítását is. Pillanatnyilag a legfontosabb feladat az épület rendbe hozása, hogy a múzeum hatesztendei kényszertétlenség után gyakorlati munkához láthasson! 1968 májusában megjelent riportom lezárásaképpen az alábbiakat írtam: „Marczell igazgatónak igaza van, a mai helyzet tarthatatlan! ... Es a mielőbbi „pálfordulás" nemcsak az igazgatónak és munkatársának, hanem egész Csallóköznek is az érdeke. ígéretek, távlatok helyett konkrét, gyors tettekre van szükség." Nos, ha nem is gyorsaii, de a konkrét tettekkel fémjelzett „pálfordulás" bekövetkezett. joggal reméljük — a. múzeum eddigi nehézségeinek tudatában —, hogy ez nem csupán átmeneti javulás, hanem tartós valóság lesz. A Csallóközi Múzeum csak így lehet Dunaszerdahely büszkesége, Csallóköz ékessége!... MIKLÓSI PÉTER Szencen készülődnek Március 13-áu és 14-én az idén immár ölödször rendezik meg Szencen a Szenei Molnár Albert napokat. Az első nap szava 1 óve rseny re, d iá k ve lé 1 kedőre és könyvkiállításra kerül sor. Ezen a napon nyitják meg a Csemadok helyi szervezetének nagytermében a „Szene kulturális életének 50 éve" elnevezésű kiállítást. Másnap ünnepi akadémiát rendeznek, melyen dr. Czine Mihály mond ünnepi beszédet. Az ezt követő műsor keretében fellép a Csemadok galántai helyi szervezetének Kodály-kórusa, a budapesti Egyetemi Színpad és a Csemadok járási bizottságának táncegyüttese. Fellépnek a szavalóverseny győztesei és értékes műsorral szerepel a Szenei Alapfokú Kilencéves iskola gyermekkórusa. —kom--