Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-27 / 49. szám, péntek

Új arcú fiatalok A háború utáni években sok szó esett a fiatalokról. A legtöbben elismerően nyilatkoztak róluk. Élenjártak a termelésben, a százalékmérések időszakában az ő gépeik mellett elhelyezett -táblákra kerültek a legmagasabb számok. Azután felépítették az Ifjúsági Vasútvonalat, a Gúta mellett levő Ifjúságfalvát, kezdeményezői és megvalósítói voltak a különféle — főleg termelést természetű — mozgalmaknak. Ezt a dicséretre méltó vitalitást béklyózta később az a mérhetetlenül sok kárt okozó ajnározás, amellyel elárasztottuk az ifjúságot. Emlékszünk még azokra az időkre, amikor a „Mindent az ifjúságért, mindent a fiataloknak" jelszó jegyében szemet hunytunk olyan ferde kinövések felett is, amelyeket az egyes iskolákon alapított „tanár-rendszabályozó" ifjúsági csoportok műveltek. Beleszóltak a tanításba, az osztályozásba, a káderezésbe. Ha a fiatalok „természetrajzának" grafikonját meg akarnánk rajzolni, hasonló ábrát kapnánk, mint egy rossz szív működését regisztráló kardiogram, amelyen a vonalak szeszélyes összevisszaságban ugrándoznak le és fel. Ennek az Időszaknak is vége szakadt, de a közvélemény hosszú ideig nem tartott lépést a fiatalok egészséges magaslatok felé ívelő előrehaladásával, hanem „pausálban" elmarasztalta őket: „Eh, ez a mai fiatalság, mit tudnak ezek, bezzeg a mi időnkben ..." Pedig a fiatalság nemcsak az oly sokat emlegetett „ráncigáló" táncoláshoz, a lassan beszivárgó szexfilmek meghurrázásához, hanem komoly és nagy horderejű dolgokhoz is ért. Tavaly a konszolidáció kezdeti szakaszában a fiatalság keveset hallatott magáról. Az ifjúság legsajátosabb velejáróját, a duzzadó életerőt azonban nem lehet sokáig véka alá rejteni, előbb-utóbb teret hódít és érvényesülni akar. Ennek az örömteljes eseménynek, mondhatnánk: szocialista ifjúságunk másodvirágzásának lehetünk most tanúi. Az egyes üzemekben minden formalizmustól és ifjúságkultusztól mentes, főleg termelést előmozdító tevékenységet fejtenek ki. Az üzemekből telex- és telefonjelenlések érkeznek szerkesztőségünkbe, melyekből megtudjuk, hogy például a Kelet-szlovákiai Vasműben „Tízéves a gyár, tízmillió koronát termelünk terven felül" akciót kezdtek. A Komáromi Járási Építővállalat ógyallai részlegén dolgozó 20 tagú másodéves és 28 tagú elsőéves tanonc az 1969 év termelési tervét 191 százalékra teljesítette. Trencsénből jött a hír, hogy ez év január végén Komszomol-kiildöttség érkezett a városba és a szovjét fiatalokat lelkesen és szeretettel fogadták a város iskoláinak fiataljai. A felsorolást hosszan folytatihatnánk. Ismét elindult valami a fiatalság berkeiben, ami nem lehet közömbös senki számára. Elsősorban az üzemek és az iskolák kommunistáinak és szakszervezeti tisztségviselőinek a feladata, hogy az ébredező ifjúság sokat ígérő kezdeményezéseit felkarolják és kiszélesítsék. KOMLÓSI LAJOS Iparunk és a nemzetközi gazdasági együttműködés Érthetetlen ellenkezés Talán még emlékeznek arra a cikkre, amely egy évvel ezelőtt a Vasárnapi Oj Szóban jelent meg SOS az SOS-nek cím alatt, s amelyben a gyermekfalvak létrejöttének szükségességét indokoltam. Hiszen Csehszlovákiában évente több mint tízezer gyermek nevelkedik gyermekotthonokban. Az SOStalvak az intézeti nevelés magasabb formáját jelentik, megközelítik a családi nevelést, a gyámanyák főként védenceik harmonikus fejlődésére, érzelmi kötöttségükre törekszenek. Hogy dr. Dunovsky — az értelmi szerző, a Gyermekvédő Klub elnöke — elképzelése mennyire helyénvaló volt, azt az a tény ts bizonyítja, hogy az eredeti egy SOS-falu helyett Csehországban már a harmadik építését is megkezdték. Ezzel párhuzamosan a Cseh Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium javaslatot dolgozott ki, mely szerint törvényeink lehetővé tennék az egyének számáoa is a gyámkodást. Az eljárás a következő: a bíróság felülvizsgálja a kérelmező gyámszülők lakásviszonyait, szociális helyzetét, egészségügyi állapotát stb., majd jóváhagyja a gyermek örökbefogadását. Egyöllal megszabja a gyámsztilők jogait és kötelességeit. A gyermek szülei továbbra is kötelesek fizetni a gyermektartást, de az összeget az illetékes nemzeti bizottságra küldik, s az a sajál költségvetéséből utalja ki a gyermekneveléshez szükséges ' összeget. Tízéves korig 400 koronát, tíz éven felül 500 koronát. Ezenkívül a gyámszülők kapnák a családi pótlékot, valamint a 200 korona jutalmat. Meg kell mondanunk, hogy a 200 korona nem nagy összeg, nem is a kifejtet munka jutalmazása, inkább a társadalmi mmm

n megbecsülés szimbóluma. IJQJ,!] Csehországban e javaslat iránt igen nagy az érdeklődés. 1970 a törvényt még nem hagyták jóvá, számtalan gyermekte11. 27. len házaspár már benyújtotta kérelmét. A minisztérium javas5

latát elküldte valamennyi nemzeti bizottság szociálisügyi szakosztályára, orvosoknak, pszichológusoknak, pedagógusoknak, más szakembereknek, kérve véleményüket. Az eredmény: egyetlenegy ellenvetés nélkül valamennyien lelkesedve fogadták a törvényjavaslatot, s mielőbbi életbeléptetését sürgették. Illetve mégis akadt egy tiltakozó: a Szlovák Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium. Ugye, érthetetlen? Hiszen a gyermekotthonokban nevelkedő gyermekek kétharmada Szlovákiában él, a statisztika szerint a szociális esetek 80 százalékát itt tartják nyilván, itt él a legtöbb cigány, alkoholista. Tiltakozásukat az első köztársaság alatt szerzett tapasztalataikkal indokolják. Igaz, hogy abban az időben nagyon sok ember vállalt gyámságot árva és félárva gyerekek felett, csak azért, hogy így olcsó munkaerőhöz jusson. A gyerekeket nem járatták iskolába, nehéz mezei munkát végeztettek velük, alig kaptak ennivalót és istállókban aludtak. Ez mind igaz. Csakhogy azóta fordult egyet a világ kereke, más körülmények között élünk, más az életfelfogásunk, a család szerepe és a gyermekek nevelésének feltétele és formája. Joggal feltételezhető, hogy a mostani gyámszülők gondját viselnék az örökbe fogadott gyermekeknek. S különben is a gyerekek és a gyámsztilők az állami szervek és a bíróság felügyelete alatt állnak. Bár az SOS-falvak problematikája látszólag nem függ össze a gyámsággal kapcsolatos törvénnyel, mégis ezzel kezdtem írásomat. Mégpedig azért, mert — ha emlékeznek rá — Szlovákiában a gyermekekről való gondoskodás eme formáját is elvetették. Jó volna, ha az illetékesek ismét elgondolkodnának a javaslatok felett, és nem vetnének tovább gátat a haladó és gyümölcsöztető módszereknek. Hiszen ha a gyermekotthonban nevelkedő tízezer gyermek köziil évente mondjuk csak ötszáz találna igazi, meleg otthonra, meghitt családi fészekre, az is nagy dolog volna. OZORAI KATALIN MA MÁR VITATHATATLAN, hogy szocialista népgazdaságunk továbbfejlesztése nem kis mértékben attól is függ, milyen terjedelemben, formában, és milyen sikeresen vagyunk képesek bekapcsolódni a nemzetközi gazdasági életbe. A fejlett társadalmak bekapcsolódása a nemzetközi gazdasági életbe ma objektív gazdasági szükségszerűség mind a szocialista, mind a kapitalista államok részére. Erről tanúskodik a második világháború utáni időszak gazdasági történelme is. A vitatott kérdés azonban az, milyen mértékben, formában és terjedelemben kapcsolódjunk be mi a nemzetközi együttműködésbe, árucserébe. Az ingadozó világpiaci viszonyok, valamint a világviszonylatban állandóan növekvő gazdasági-politikai integráció arra késztet minket is, hogy egyre nagyobb figyelmet szenteljünk nemzetközi gazdasági kapcsolataink további tervszerű fejlesztésének. A cél ma már vitathatatlan. A nemzetközi árucserébe oly módon kell bekapcsolódnunk, hogy az tartós és szilárd biztosítéka legyen egész népgazdaságunk további szocialista fejlesztésének. Népgazdaságunk szocialista jellege és természeti adottságaink meghatározzák a nemzetközi gazdasági életbe való bekapcsolódás formáját és célját. De külkereskedelmi kérdéseink megoldása során nem mellőzhetünk olyan fontos politikai tényezőket sem, mint Csehszlovákia politikai hovatartozása, társadalmi rendszerünk szocialista jellege, a szocialista internacionalizmus stb. Népgazdaságunk termelési struktúrája arra vall, hogy iparunknak rendkívül fontos szerep jut a nemzetközi árucsere terén. Csehszlovákia 1,5 százalékban vesz részt a világ ipari termelésében, és így világviszonylatban a huszadik helyre sorakozik. Részvételünk a világ nemzetközi árucseréjében 1,4 százalék, s a sorrendben a tizenhatodikok vagyunk. Figyelembe véve Csehszlovákia területi nagyságát és lakosságának számát, az eredmények világviszonylatban kielégítőek. Ha azonban, élesebb, kíváncsi szemmel nézünk körül Európában, több olyan államot látunk, amelynek lakossága és termelése sokkal kisebb, mint Csehszlovákiáé, de lényegesen nagyobb a részvétele a világpiacon. Példaként említhetjük ineg Belgiumot, Svájcot, Dániát stb. Az elmúlt 15 év alatt jelentősen fejlődött egész külkereskedelmünk. Nemzetközi árucsere-forgalmunk több mint a kétszeresére növekedett. Az egy lakosra eső áruforgalom európai méretben azonban még mindig alacsony. Az egy lakosra eső nemzetközi árucsere-forgalom dollárban kifejezve például Belgiumban 1430, Hollandiában 1240, Ausztriában 562, Csehszlovákiában pedig 399. Csehszlovákia külkereskedelmére jellemző, hogy 90,52 százalékban ipari termékek képezik. KÜLKERESKEDELMÜNKET bíráló szemmel tekintve, azt tapasztaljuk, högy mai helyzetünk nem kedvező. Árutermelésünkre jellemző az elmúlt évek extenzív gazdasági • fejlődése, amikor külkereskedelmünknek, illetve export árutermékeinknek távolról sem szenteltünk elegendő figyelmet. Külkereskedelmünk célkitűzéseit is gyakran változtattuk. Ügy is mondhatnánk, hogy improvizálva igyekeztünk segítségével megoldani társadalmunk ideiglenes anyagi hiányait. Gyakran változtattuk az exporttermékek összetételét, mennyiségét és minőségét. Nemzetközi gazdasági viszonyaink leglöbb tényezője a szocialista államokkal folytatott árucsere. Ma már teljes egészében bebizonyosodott, hogy a szocialista országokkal folytatott árucsere a legszilárdabb biztosítéka termékeink külföldön való értékesítésének, és a létfontosságú importárucikkek behozatalának. Értékelve iparunk bekapcsolódását a nemzetközi együttműködésbe a szocialista világközösség keretén belül örömmel állapíthatjuk meg. hogy iparunknak rendkívül nagy szerep jut nemcsak az árucsere terén, hanem a tudományos és technikai együttműködésben is. A KGST KERETÉBEN jelentős szerep jut Csehszlovákiának a tervező, szervező, irányító és koordináló tevékenység terén is. A szocialista országok gazdasági integrációjára jellemző, hogy évről évre szorosabb az együttműködés az évi népgazdasági tervek és a távlati tervek kidolgozásában. Az 1971— 75. évre szóló koordinációs terv az eddigi gyakorlatoktól eltérően már nemcsak az árucsere mennyiségi meghatározását tartalmazza, hanem igyekszik maximálisan összhangba hozni az egyes tagállamok termelési struktúráját is. Nagy jelentősége van a koordinációs tevékenységben a beruházások ésszerű széthelyezésének. A szakszerűen és tudományosan indokolt beruházás az egész gazdaságpolitikai tömörülés keretén belül tartós és nem lebecsülendő biztosítéka az eredményes gazdasági együttműködésnek. A KGST jó eredményeket ért el a gépipar szakosítása terén is. A szakosítás a tagállamok között kb. 56 gépcsoportot érint. Jelenleg tárgyaiásók folynak a szocialista államok textil- és üvegiparának a koordinálására. Úgyszintén eredményesek a tárgyalások a kémiai ipar együttműködését illetően. Nem állíthatjuk azonban, hogy a szocialista gazdasági integráció nem küzd semmilyen hiányossággal. Már évek óta eredmény nélkül fáradozunk olyan fontos termelési ágazatok koordinálásában, mint például az energetikai gépipar, a traktor-, gépkocsi-, autóbusz- és vasúti kocsigyártás. Ezekben az ágazatokban napjainkig sem sikerült elérni az -ésszerű munkamegosztást. Úgy ís mondhatnánk, hogy bizonyos újszerű szocialista versengés alakult ki az egyes termelők között. Ez közvetlen nem káros gazdasági jelenség, mert egészségesen serkenti a termékek minőségének emelését és mennyiségének növelését. A nemzetközi gazdasági együttműködés terén jó eredményeket értünk el nemcsak az árucserében, hanem a termelés irányítása, szervezése és normalizálása terén is. Példaként megemlíthetjük a termékek normarendezését. A tagállamokban egységesítették a termékek gyártási paramétereit, ami elsődleges előfeltétele a tartós és racionális árucserének. AZ UTÚBBI ÉVEKBEN megváltozott világpiaci viszonyok, és a szocialista országok termelő erőinek gyors ütemű növekedése objektívan megköveteli a sokoldalú gazdasági együttműködést. Erről tanácskoztak múlt év áprilisában Moszkvában a KGST-tagállamok legfelsőbb párt- és kormányképviselői. A tárgyalások hozzájárultak a gazdasági és tudományos együttműködés további fejlesztéséhez. A szocialista államok közötti gazdasági együttműködés terén nem lebecsülendők a kettős kapcsolatok sem. Ezek főképp ott fejlődnek, ahol az együttműködés mindkét félnek előnyös. A kettős kapcsolatok igen előnyösek a hitel, pénzügy, a konkrét árucsere és az együttműködés szempontjából. Csehszlovákia külkereskedelmében a szocialista országokkal folytatott árucsere az utóbbi években 63,3 százalékot tesz ki. Ebből a Szovjetunióval lebonyolított árucsere 29,8 százalék. Behozatalunkban a szocialista államok részvétele 63,2 százalék, a Szovjetunióé 29,1 százalék. Ha a második világháború a világot két táborra osztotta is, a gazdasági együttműködés mégis állandóan bővül a nem szocialista országokkal. Csehszlovákia a második világháború előtt élénk külkereskedelmet folytatott a nyugati országokkal, s ez a tradíció napjainkig is jellemző Csehszlovákia külkereskedelmére. A nem szocialista országokkal folytatott árucsere-forgalom évente 64(1 millió dollár. Az elmúlt három évben eléggé feszült a tőkésországokkal folytatott külkereskedelmi mérlegünk. Nem voltunk képesek lépést tartani a világpiac szigorú és állandóan növekvő igényességével. Szinte évente változtattuk exporttermékeink struktúráját, minőségét és mennyiségét. Gyakran nem tudtuk betartani az árucsere-egyezmények szigorú feltételeit és egyéb követelményeket. Természetes, így csökkent az érdeklődés termékeink iránt. Elterjedt és lényegesen befolyásolta külkereskedelmünket az a nézet is, hogy amjt csak tudunk, a szabad piacon értékesítsünk. Ez így is történt. Csak az volt a baj, hogy csökkent a minőség és a jó hírnév. A LEGUTÓBBI PIACKUTATÁSOK azt mutatják, hogy ésszerűbben kell gazdálkodnunk a külkereskedelem terén is. Bebizonyosodott, hogy számos gépipari terméket és fogyasztási cikket saját mugunk is képesek vagyunk termelni. Nagy tartalékok mutatkoznak a nyersanyagok behozatala terén is. Nem értékeltük kellően a közvetlen európai nyersanyagkínálatot, ós gyakran nagyon költségesen u kontinensen kívülről importáltuk. Iparunk a fejlődő országokkal is élénk árucsere-forgalmat bonyolít ie. A kivitelt ezekbe az országokba gépek, berendezések és gyárkomplexumok képezik. A behozatalt viszont kimondottan nyersanyagok és déligyümölcs. Külkereskedelmi kapcsolataink a fejlődő országokkal állandóan növekvő irányzatúak. TÖTH ENDRE TÉLI MEZON (P. Hasko felv.)