Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-18 / 220. szám, csütörtök

Ká Lépést tartunk a világkereskedelem rohamos fejlődésével Az ésszerű gazdasági kapcsolatok útján A csehszlovák—magyar árucsere-forgalom margójára VERHOVINA Ha Kárpátalja úgy él az emlékezetemben, hogy olyan nyomort és évszázados elmaradottságot még életemben nem láttam mint itt, akkor Kárpátalján bellii e megállapítás még inkább helytálló Verhovinára. Annál is Inkább ezt kell mondanom, mivel a legmegdöbbentőbb élményeim Verhovináról valók, s talán éppen ennek tulajdonítható, hogy gondolatvilágomban Kárpátalja és Verliovina, Verhovina és az égbekiáltó nyomor egy fogalmat jelentenek. Ügy vélem, így aztán érthető, hogy a társadalmi és szociális változásokat is elsősorban a Verhovinán látottakból és tapasztaltakból vontam le. Bár igaz, hogy Kárpátalja és ezen belül Verhovina viszonylag kis terület, viszont elég nagy ahhoz, hogy egy ilyen látogatás keretében az ember, nem tud mindenhová eljutni, így hát helyesebbnek és célszerűbbnek láttam kiválasztani egy, a Verhovinára minden tekintetben tipikus területet. Így került a választás az ilosvai járásra, annál is inkább, mivel múltbeli élményeim is zömében innen, illetbe közvetlen környékéről valók. Hegyitanyák Amire azelőtt fel sem figyeltem, most felfedeztem Verhovina természeti szépségeit. Lenyűgöző és változatos a táj: erdők borította hegyek, nagy legelők s a hegyoldalak lankáin váltakozik a szőlő a gyümölcsösökkel. És az út mindkét oldalán, bent a hegyek között, a fák, és a rétek zöldjéből hol itt, hol ott kivöröslik egy-egy ház cseréptetős fedele. A tájon átutazó idegen könnyen vélhetné e házakat vadászházaknak — méghozzá nem is akármilyennek — pedig dehogyis, nem vadászházak ezek, hanem hegyitanyák. Én csak bámultam, mivel az ember gondolkodásában a tanya szó mint a szegénység, az elmaradottság fogalma él. Mint ahogy az is volt azelőtt, de a Kárpátalja életében bekövetkezett gyökeres változások fordulatot hoztak a hegyitanyák lakóinak életében is. E gyökeres változásokat nemcsak szimbolizálják, hanem mindennél jobban dokumentálják ezek a hegyoldalakon megbúvó cseréptetejű házak, s ország-világ előtt hirdetik azt, amiről nem is oly régen e tanyák lakói — bármily közhelynek tűnik is a szó — még csak nem is álmodtak. Mit mondhatott magáénak egy verhovinai család? Az ilosvai járás nemcsak földrajzi és éghajlati adottságaival tipikus Verhovinára, hanem a múltjával és jelenével is. Iparról itt azelőtt nem lehetett beszélni, ha csak nem számítjuk annak a mindössze 50—60 embert foglalkoztató lengyárat. Ennek a gazdaságiszociális helyzetnek törvényszerű következménye volt, hogy sok ember, csupán a puszta megélhetést keresve, kivándorolt Nyugatra. Ma a járásban húsz üzem hatezer embert foglalkoztat és további üzemek építése van folyamatban, mint pl. a gépalkatrész gyártó üzem, amely már 1971-ben 2500 embernek ad munkát és megélhetést. Nem utolsósor. ban éppen az iparosításnak, s ezzel párhuzamosan az életszínvonal emelkedésének tudható be, hogy a háború előtt kivándoroltak közül sokan visszatértek, és ez a folyamat még ma is tart. Itt, fönt a Verhovinán a családiház építés talán még szembetűnőbb, mint a slk vidéken. Az ilosvai járás 24 ezer házának 80 —85 százaléka a felszabadulás óta épült, s az utolsó szalmatetős házat tavaly bontották le és állították fel Ungvárott a szabadtéri falumú, zeumban. Ugyancsak múzeumban, az illosvaiban láttam viszont, hogyan is nézett ki azelőtt a verhovinai „lakásberendezés" Az újjáépült faluk látványa után e berendezési tárgyakat nézve megcsapott a múlt, az a szörnyű nyomor és elmaradottság, melyben azelőtt Verhovina népe élt. Mert e szerint mije volt azelőtt egy verhovinai családnak? Két szál deszkából összeütött ágy, egy tűzhely, két-három pléh lábas, egy szélesebb farönk (úgy látszik ez lehetett az asztal tsf, kötéldarabokkal fölakasztva a gerendára egy magafaragta teknőszerűség, amely a bölcső volt, a fejsze meg a fűrész, a férfi kenyérkereső szerszámai, az asszonynak ott volt a guzsaly meg a rokka, s egy szegre akasztva az ócska ruházat, alatta a lábbeli: a bocskor. Verhovinán annyit mondhatott magáénak azelőtt egy család. Ahol festék „terem" Verhovinán — a földrajzi és az éghajlati adottságoknál fogva — a mezőgazdaságban a fő termelési ág az állattenyésztés. A nagy hegyi legelőkön tavasztól őszig kint van az állatállomány. A szántóföldi növények közül legelterjedtebb a kukorica és igen nagy súlyt fektetnek a szőlő és gyümölcs termesztésére, illetve telepítésére. Jellemző, hogy az ilosvai járásban, ahol 11 ezer hektár a szántó, ennek éppen a fele szőlő és gyümölcs. Ezek területét állandóan bővítik. A bokros, giz-gazos hegyoldalakat megtisztítják és művelés alá veszik. Ugyancsak a földrajzi és az éghajlati adottságoknak tudható be, hogy itt a mezőgazdasági üzemeltnél egyre nagyobb szerepet játszik — munkájukban és jövedelmükben egyaránt — a kiegészítő tevékenység, a melléktermelés. Hogy mást ne mondjak, itt a föld gazdag az ásványi eredetű festékanyagokban, helyenként egészen nagy területek virítanak vöröses vagy okkersárga színükkel. És ha ezek a földek alkalmatlanok növénytermesztésre, s egyáltalán szántóföldi művelésre, annál inkább hasznosíthatók ipari célokra, nevezetesen festékgyártásra. Pro libertate Ha az ilosvai múzeumban a múlt, az elmaradottság és a nyomor emléke csapott meg, Dolha, ez a tipikusan verhovinai falu szintén a múltat, de a szabadságért vívott küzdelmes harcokat idézte fel. Ahogy autónk megállt a falu főterén, rögtön szembetűnt a II. világháborúban elesett hősök emlékműve — mint később a feliratból kiderült, többen közülük Svoboda hadseregében harcoltak —, oldalt pedig egy kis park fái között további három emlékmű. Kísérőim az egyikhez vetettek és elmondták: ez 11. Rákóczi Ferenc szabadságharca első csatájában elesett kurucok emlékműve. Az emlékművön márványba vésve az ukrán szöveg: „Istennel a hazáért és a szabadságért. II. Rákóczi Ferenc kuruc hőseinek emlékére, akik az 1703. június 7-én lezajlott első csatában estek el." E kuruc hősök késői leszármazottai — azóta nem először — 240 év múltán fogtak fegyvert az elnyomók ellen és vérükkel öntözték meg a földet. Közvetlen a kuruc emlékmű mellett nyugszanak azok a partizánok és szovjet katonák, akik A község felszabadításáért vívott harcban estek el. Szemben az emlékművekkel, az út másik oldalán terebélyesedik annak a labanc Telekynek a kastélya, akinek utódai egészen a felszabadulásig a fél falut a magáénak mondhatták. Az egykori kastélyt kórházzá alakították át s az udvar évszázados hársai alatt idős, beteg emberek pihennek. Vízvezeték és bankbetét Dolhától ugyan más irányba, az Ilosva-patak mentén még följebb mentünk a hegyekbe. Úticél Corní Potík község, innen már csak úgy lehet tovább menni, ha az ember visszamegy llosvára és onnan nekivág Ökörmezőnek, mivel a hegy túlsó oldalán az fekszik. Erre, az Ilosva-patak mentén már zordabb a táj, nehéz, agyagos a föld. Halász István, a Vörös Partizán kolhoz elnöke mondja is, hogy azelőtt e vidéken ismeretlen növény volt a búza, csak zabot meg rozsot termeltek, s azon kívül kukoricát és krumplit. De ezeket is milyen eredménnyel? A rozs jó volt, ha megadta hektáronként a 6—7 métermázsát, tavaly pedig 19 métermázsás termést takarítottak be. Búzát csak pár éve termelnek s meglepően jó eredménnyel: több mint 24 mázsás hektárhozammal. A kolhoz jövedelmében az első helyen az állattenyésztés áll, de rögtön utána a kiegészítő tevékenységből eredő bevétel következik. így a tagok jövedelme eléri a jó földeken gazdálkodó kolhoztagok jövedelmét. Jellemzőül hadd említsem meg, hogy ebben a faluban azelőtt 400 méterről vödrökben vállon hordták a vizet. Most a kolhozhoz tartozó öt község közül négyben bevezették a vízvezetéket. Végül az elnök azt mondja: — A faluban 103 ezer rubel bankbetét van. Én rögtön a régi Verhovinára gondolok és vissza kérdezek: azelőtt mennyi volt? Mire az elnök társaira néz és hoszszan elgondolkodik. — Ha csak a szegénységünket nem tettük volna bankba... » » » Bár Ungvárott több képzőművésszel megismerkedtem és beszélgettem, műteremlátogatáson csak Manajló Fedor festőművésznél voltam. Mikor megkérdeztem az idős mestert, hogy mi a tematikája, ezt válaszolta: „Én a régi Kárpátalját festem, ami már nincs. Keresem, de már nem találom." Ez valóban így van. Ezért is szükséges hangsúlyozni: Kárpátalja, 1969. BÁTKY LÁSZLÓ Az a körülmény, hogy az elmúlt évhez viszonyítva a csehszlovák—magyar árucsere-forgalom az idén 12 százalékkal növekedett, arról tanúskodik, hogy országaink kereskedelme lépést tart a világkereskedelem rohamos fejlődésével. Ugyanis a világkereskedelem terjedelme a legutóbbi másfél évtizedben az idén érte el a legmagasabb, közeiül százalékos növekedést. A világ külkereskedelmi forgalmának e rohamos fejlődéséhez jelentős mértékben járulnak hozzá a szocialista országok is. Nézzük meg közelebbről a csehszlovák—magyar árucsereforgalom alakulását. Az alábbi táblázatból kitűnik, milyen irányú a két ország kereskedelmi kapcsolatainak fejlődése: 1960 1966 1968 1969 (előzetest „ millió rubelban adat) Magyar kivitel 85 155 163 184 Csehszlovák kivitel 100 120 145 185 Forgalom összesen 185 275 308 349 Az árucsere-forgalom ilyen nagyarányú fejlődésében jelentős szerepe van az ötvenes évek elején kialakult alumíniumipari, kohóipar! és energetikai együttműködésnek, valamint a mezőgazdasági gépek és a közúti járművek szakosított szállításának. Jelenleg a Csehszlovákiába irányuló magyar export fő tételei közé sorolhatjuk a vasúti személykocsikat, a mezőgazdasági gépeket, a laboratóriumi és más műszereket, a telefonközpontokat, a tévé- és a rádiókészülékeket, a hűtőszekrényeket stb. Csehszlovákia elsősorban gépipari termékeket: személyi- és tehergépkocsikat, irodagépeket, műszeripari cikkeket, textil-, fonó- és bőripari gépeket stb. szállít déli szomszédjának. A felsorolt főbb tételekeri kívül azonban fontos tétel a kölcsönös nyersanyagés félkészáru-szállítás is. A csehszlovák közellátás megjavításához jelentős mértékben járul hozzá a magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek importja. (A prágai Zöldség- és Gyümölcsértékesítő Központ főigazgatóságáról kapott tájékoztatás szerint az idén Magyarország szállítja a legtöbb friss gyümölcsöt és zöldséget hozzánk. Zöldségbehozatalunknak 31,3 százaléka, gyümölcsimportunknak pedig 48,7 százaléka származik Magyarországról.) Az utóbbi időben emelkedett a közszükségleti árucikkek cseréje is. Mí irodafelszereléseket, háztartási cikkeket, üveg- és porcelánárut, bőrdíszműárut, bútort, bizsutériát, játékszert, hangszereket, Magyarország pedig főképpen bőrlábbelit, konfekciót, kempingfelszerelést, fémbútort és bőrdíszműárut szállít ebben a csoportban. A két ország hosszú lejáratú árucsere-forgalmi szerződése alapján realizált éves tervekben mindkét fél nagy súlyt fektet a népgazdaság további exportigényeinek kielégítésére is. Az idei kereskedelmi tárgyalások eredményeképpen ismét emelkedik a hozzánk irányuló magyar export. A 70 000 tonna barnaszénen kívül villamosenergiát 1,5 millió, épületanyagot 4 millió, konfekciót 1,5 millió rubel értékben exportál Magyarország számunkra. Az idén a AZ INTERLAB '69 ELŐTT A találmányok laboratóriumokban születnek 9 Neves külföldi cégek találkozója Az ostravai Technika Házának tudományos munkatársai sajtóértekezleten tájékoztatták az újságírókat az Interlab '69 előkészületeiről és céljairól. Az Interlab '69 — laboratóriumi készülékek kiállítása. A sajtótájékoztatáson elhangzott nyilatkozat szerint a szocialista országokban ez lesz az első ilyen jellegű vállalkozás. A laboratóriumi műszereket eddig az általános gépipari kiállításokon mutatták be. Már évek óta szükségesnek látszott azonban egy ilyen szakosított kiállítás megrendezése, mert a laboratóriumi műszerek az ipari berendezések fontos részét képezik. A kiállítás helyének kiválasztásakor nem véletlenül esett a választás a ma már csaknem 300 000 lakosú Ostravára, mivel az itteni üzemek ma a laboratóriumi műszerek legnagyobb fogyasztói. Továbbá központi fekvése miatt ás megfelelő hely ez a város. A kiállítás színhelye így a Cerná Louka-i csarnokok lesznek. A szakemberek véleménye szerint ma a termelés és a kutatás korszerű laboratóriumi műszerek nélkül már elképzelhetetlen. Sajnos hazánkban pillanatnyilag az a helyzet, hogy sok találmány — méghozzá jelentős találmány — születik minden évben, de azoknak a termelésben való alkalmazása késik. Még ma is kevesen tudják például, hogy Heyrovský akadémikus nem is olyan régen Nobel-díjat kapott egy műszer feltalálásáért. A szakkörökben ezt világszerte polarograf néven Ismerik. Sajnos, csak a szűkebb szakkörökben, mert a fontos műszer sorozatgyártására még a mai napig se került sor. Reméljük, hogy a nemzetközi találkozó — a legkorszerűbb laboratóriumi felszerelések bemutatásával — „étvágyat" csinál az üzemeknek, és a szakembereink tudományos munkásságának eredménye kikerül az asztalfiókokból. T. M. gazdasági együttműködés magasabb formáinak — a kooperáció és szakosítás gyakorlati alkalmazásának — eredményedként emelkedik a gyengeáramú villamosipari termékek, néhány megmunkáló-géptípus, golyóscsapágy, vegyipari termékek, orvosi műszerek stb. cseréje is. A nemzetközi kooperáció kiszélesítése többek között lehetővé teszi, hogy a behozott, áru belföldi viszonylatban az üzemek között egészséges versengést idézzen elő. Az ésszerű gazdasági együttműködés egyik formája a nemrég megkötött határmenti árucsere-egyezmény, amely lehetővé teszi, hogy ipari üzemek, állami gazdaságok, szövetkezetek, áruházak a határvonal mindkét oldalán — 40—50 km sávban — közvetlen kereskedelmi kapcsolatokat teremtsenek és termelési kooperációba kezdjenek. Az egyezmény munkaerőcseréhez, mezőgazdasági és más gépek bérbeadásához, rendkívüli munkák együttes elvégzéséhez stb. nyújt keretet. Pártunk realizációs programja nagy jelentőséget tulajdonít a gazdasági konszolidáció alapos előkészítésének. Nyilvánvaló, hogy gazdasági helyzetünk megjavításának szempontjából jelentős minden olyan államközi együttműködés, amely a korszerű követelményeknek megfelelően ésszerűbbé és élénkebbé teszi a földrajzi közelség nyújtotta természetes kapcsolatokat. Noha a csehszlovák—magyar gazdasági kapcsolatok terén még sok a kihasználatlan lehetőség, anynyl bizonyos, hogy minden észszerű megoldásnak, amelynek • gyümölcseit közvetlenül ls élvezhetjük, egész népünk örül SOMOGYI MÁTYÁS Pártértekezlet a nevelő munkáról Az érsekújvári járási pártbizottság határozatának értelmében az ideológiai osztály körzeti értekezleteket tartott, amelynek célja, hatékonyabbá tenni a párton belüli nevelőmunkát. Mindazon alapszervezetek helyi vezetői, amelyek ezeken az értekezleteken néni vettek részt, szeptember 17-én találkoztak Ersekújvárott a járási pártbizottság tanácstermében. A megnyitó után, csaknem minden kérdést kimerítő beszámolót Tóth Jánus, a járási pártbizottság dolgozója tartotta. A beszámoló után Remiás elvtárs, a járási pártbizottság dolgozója hívta fel a jelenlevők figyelmét azokra a konkrét feladatokra, amelyek járási szervezetünkre várnak a párton belüli nevelőmunka területén. Továbbá hangsúlyozta, hogy a járási pártbizottság ideológiai osztálya ezentúl még következetesebben veszi ki részét a kidolgozott munkatervek teljesítéséből. A vitában a munkaértekezlet résztvevői kivétel nélkül egyetértettek a beszámolóval és a közeljövőben ránk várt feladatokkal: a párt vezető szerepének megerősítésével, a meggyőző munka fokozásával és a marxista ideológia elmélyítésével és hatékonyabbá tételével. T. J. 1969. IX. 18.