Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-13 / 345. szám, szerda

A TITOKZATOS LEVÉL Irta: Alekszandr Nyikolajevics SZABVROV vezérőrnagy, a Szovjetunió Hőse Elnézem Čambalíkot és azon I" FOLYTATÁS gondolkodom, tulajdonképpen kivel • « e is iszom? Ki a vendégem? Nálepka sem megy ki a fejemből. Hogy ís mondják oroszul? Segítsen lusi, tanítónk, Nálepka azt mondja: „Öt". Kitartóan bízik egy szlovák forradalomban. Sokat beszéltünk általános dolgokCambalík elgondolkodva kenyérga- csak, kérem — fordul Petrusenko- ról, ami megint eltéríthette volna a vitát a lényeges kérdésekről. — Jól elbeszélgettünk, őszinték teket várunk önöktől. lacsínt morzsolgat az ujjai között. A hoz. De maga is lefordítja: szoba sarkára függeszti tekintetét, tobaság, esztelenség. Ogy látszik döntésre szánta magát, — Tehát Nálepka kapitány nem voltunk egymáshoz. Igaz? ... Azt tudmert hozzám fordul s már nem az hisz a második frontban? — követ- juk, hogy a szlovák katonaság edelőbbl tréfálódzó hangon így szól: keztetek. — Pedig meglesz! Szövet- dig rokonszenvvel viseltetett a szov— Ne nekem, hanem Nálepkának ségeseinknek sikerülni fog megnyit- jet nép iránt — eljárnak a falvakba, küldjön levelet. Ö félel a szlovák ka- niuk a második frontot. barátaim elbeszélgetnek a kolhozpatonák életéért. — Nagyon örülök, Tiogy gondola- rasztokkal, együtt nótáznak velük. Aha, kezdődik a komoly beszélge- taink megegyeznek. Most pedig ön látogatott el hozzánk tés... Cambalík szivartárcát vesz elő és csörgős szánon. Ez kedves, — en— Bocsássanak meg, de önöknek sorra kínál minket, majd az asztal gedje meg — tünteően kedves. De ismerniük kell Nálepkát — mondja fölé hajolva kifejti Washington és most már cselekvést, határozott tetkimérten, jől megfontolva minden London magas stratégiáját, szót. — Mi ő, kommunista? — kérdi Bogatir. — Azt hiszem, nem ... — Barátja önnek? — siet Petrusenko a másik kérdéssel, hogy őszinteségre bírja a vendéget. — Igen, gyakran összejövünk. Bátor és szereti "a vidámságot. Tréfát űzünk az öreg Čánlból, bár szánjuk ís őt — teszi hozzá Cambalík. — Miért sajnálják Cánit? — kérdi Borodacsev. — Az öreg semmibe sem akar beavatkozni, de ha a Gestapo mindnyájunkat lefülel, ő sem ússza meg szárazon. — Önöket lefogná a Gestapo? Miért? — kérdezte gúnyosan Borodacsev. Cambalík elkomorodik. Mély ráncot vet a homloka, összeszorítja fogait, arccsontja erősen kidudorodik kiborotvált kékesszínű bőre alatt. Meg kell menteni a helyzetet. Felemelem a poharam. — Az ön látogatására, alhadnagy úr! Cambalík koccint, kiissza borát, azután lehiggadva fgy szól hozzám: — Válaszolni szeretnék a tiszt úrnak. Megengedi, ugyebár? Köszönöm. — Borodacsevhez fordul és minden szót megropogtatva folytatja: — ön azt kérdi, miért tartóztathat le bennünket a Gestapo? Azért, mert gyűlöljük Hitlert, a német fasizmust, a szlávság ellenségét. Azért, mert reméljük, hogy a szövetséges csapatok felszabadítják Szlovákia földjét . .. Bízik ön a második frontban? — szólt hozzám rám szegezve szúrós tekintetét. — Moszkvában azt mondták, hogy megvalósul a második front. — Helyes. Olyan magabiztosan mondta, piintha legalább is a szövetséges hadvezetőség képviselője volna. — Mindig ezen vitatkozunk Nálepkával. Neki az a véleménye: csak a vörös hadsereg lép Szlovákia föld jére, a második front — nonszensz. Menetel a szlovák partizánosztag Szerinte a szövetségeseknek nem előnyös, hogy megnyissák a második frontot: A La Manche-hoz sokkal közelebb van Berlin, mint Sztálingrádhoz. Ha pedig most a szövetségesek megvetik a lábukat Európában és a német főváros közvetlen közelségébe érnek, nincs kizárva, hogy Hitler különbékét köt Oroszországgal, a keleti frontról áthelyezi és a nyugati fronton veti be hadosztályait. Ilyen körülmények között kicsúszik a győzelem a szövetségesek kezéből, vagy a legjobb esetben rengetek áldozatba fog kerülni. A szovjet hadsereg meg kifárad, meggyöngül, amíg ellentámadásba megy át és eléri, mondjuk, a Dnyepert. Ez alatt a szövetségesek betörnek Franciaországba, s biztos a győzelem : vagy harccal elfoglalják Berlint és Közép-Európát, vagy számukra előnyös szerződés megkötésére kényszerítik Hitlert. A szövetségesek akkor fölényesen diktálhatják feltételeiket. ' — Az árgyélusát 1 — kiáltott fel Borodacsev. — Egyszerű, megfontolt következtetés, számtan — jegyzi meg hűvösen Cambalík. Kétszer kettő négy, mindig csak négy lehet. De a mi fa(Viszockij és Frolenko felvétele) — Azért tartottam kötelességemnek, hogy személyesen jelenjek meg önöknél. — Annál jobb — mondom. — Ebben az esetben dolgozzunk ki és írjunk alá megállapodást. Cambalík felpattant, arca elkomolyodott. — Megállapodást? Papírra vetni valamit? Mi szükség papírra? Egy katona szava .. . — Önnek igaza van: egy katona szava aranyat ér. De mégis ... — Tehát ön megtagadja? —. szögezi mellének a kérdést Kosztya. — Nem ... Miért is tagadnám meg. De szeretném tudni, milyen kérdésekben kell megállapodnunk? — Úgy véljük, az lenne az önök feladata, hogy adatokat szolgáltassanak nekünk, fegyverrel és hadianyaggal lássanak el minket. Az ön zászlóalja nem vesz rólunk tudomást és nem fog részt venni a partizánvadászatban. Mi, a magunk részéről szavatoljuk, hogy nem támadjuk meg az önök osztagait. — A második rész tetszik nekem — próbálja tréfára venni a dolgot Cambalík. — És az első? Rövid szünet után ezt válaszolja: • — Zászlóaljam nem lő partizánokra. A többit illetően igyekszem mindenben eleget tenni kérésüknek. Adatokkal fogunk szolgálni Szemmelláthatóan? kibúvót keres, de Kosztya félbeszakítja : — És egyébbel? Mert ha mér itt tartunk, adatokat önök nélkül is tudunk szerezni. Kosztya kimért hangon beszélt. Cambalík hallgat, töpreng, latolgat azután kijelenti: — Beleegyezem! Gyorsan papírra vetjük a megállapodás szövegét. Cambalík kötelezi magát, hogy a közeljövőben 10 könnyű gépfegyvert, sok ezer töltényt, gyógyszert, rádióleadókat tápláló elemet ad át nekünk és katonai adatokat juttat el hozzánk. Mi meg kötelezzük magunkat: parancsba adjuk az osztagoknak, ne tüzeljenek Cambalík helyőrségének alakulataira. A beszélgetésből kitűnt, hogy a fasiszta megszálló hivatalok szándékosan csökkentik a szlovák hadosztály éleliniszerfejadagját, hogy a lakosság fosztogatására kényszerítsék a katonákat. Leszögezzük, hogy lehetőségeinkhez képest kenyeret és húst adunk a bujnovicsi helyőrségnek. Cambalík írta alá elsőként a megállapodást. Széthúzott, kacskaringós írása elárulta jellemét. — Én most nem Cambalík, hanem Bogdanovics vagyok —, mondotta felém nyújtva az aláírt egyezményt. — Csak Bogdanovicsnak címezzék leveleiket. Én majd Antont, a házigazdámat küldöm önökhöz. Nemde megérti? . Elegáns bőrtokot vesz elő a zsebéből, könnyedén feltöri a plombát és átnyújtja nekem. — Kérem, fogadja az én ajándékomat. A tok belsejében sötétkék bársonyba bélelve zsebóra. Vastag fedőlapján egy ismert svájci cég védjegye. Zavarba jöttem, Mivel viszonozzam. Mit is találjak ki hirtelen?... Szerencsére eszembe jut, hogy partizánjaim nemrégen nagy „zsákmánnyal" tértek vissza — egy háromfedőlapos aranyórával. Leszin, az adjutánsom őrzi valahol. Hivatom Sztyepánt s pár perc múlva átnyújtom az ajándékot Cambalíknak. — Álljanak meg az órák mutatói, ha közülünk bárki is megszegi egyezségünket. — fűzöm hozzá. — Katonaszavamat adom rá. Most én vagyok a leggazdagabb ember Szlovákiában, — nevet Cambalík, azután bizalmasan hozzám hajol: — Engedje meg, hogy igyam a pálinkájukból. Ittas állapotban kell hazaérkeznem ... Fő az elővigyázatosság. Ott úgy tudják. Cambalík sétautat tett. Félóra múlva újra csengetyűzaj verte fel a téli csendet. A tüzes paripák gyorsan tovaszállították váratlan vendégünket. (Folytatása következik) (Fordította: LÖRINCZ LÁSZLÓ Ä nemzeti kérdés néhány vonatkozása Ifrikában Irta: Ivan Potyehin a Szovjet Tudományos Akadémia Afrikai Intézetének igazgatója Ebben a cikkben a mai trópusi Afrika nemzeti kérdésének néhány vonatkozásával szeretnénk foglalkozni. Észak-Afrika országaiban már kialakultak a burzsoá nemzetek — marokkóiak, algériaiak, tunéziaiak, egyiptomiak. Más kép tárul .elénk a trópusi Afrikában. Itt a nemzeti kérdésnek számos sajátossága van. Melyek ezek a sajátosságok? Az Afrika felosztásáért vívott harcban minden imperialista hatalom igyekezett e legzsírosabb falatokat, azaz a leggazdagabb területeket, és ezekből minél többet megkaparintani. Afrikát a szó szoros értelmében szétszaggatták félszáznyi különálló részre. A népek településének határait nem vették figyelembe. Ennek következtében az egy-egy nép által benépesített területeket politikai határokkal szétszabdalták, s az egyes részek különféle európai hatalmak különféle gyarmataihoz kerültek. Még bonyolultabbá tette a helyzetet az, hogy minden gyarmat határain belül különféle népek szétforgácsolt csoportjai éltek. Szinte egyetlen olyan gyarmat sem volt a trópusi Afrikában, amelyet csak egy nép lakott. A nemzetségi-törzsi szervezet maradványai Ámde nemcsak Afrika térképének mesterséges átszabdalásáról van szó A gyarmatosítók hogy megszilárdítsák' az afrikai népek fölötti uralmukat, buzgón igyekeztek fenntartani a széttagoltságot ott, ahol feudális állami alakulatok jöttek létre, (Nigéria, Uganda stb.) mesterségesen konzerválták a régi törzsi struktúrát és törzsi szervezetet, a törzsfőnököket pedig a gyarmati közigazgatás alkalmazottjaivá tették. Sőt mi több, még ott is meghonosították a törzsfőnökök intézményét, ahol ilyen soha nem volt, mint például a kikuju népnél Kenyában. A törzsi szervezetben a népek szociális és politikai leigázásának megbízható eszközét látták. A gyarmatosítóknak ez a reakciós politikája óriási akadályt gördített a nemzetté válás útjába. Mesterségesen fenntartották a népek megosztottságát. A népek törzsekre vagy még kisebb közösségekre oszlottak, s e közösségek élén a törzsfőnökök álltak, akik a gyarmati hatóságok védőszárnyai alatt, felhasználva a kizsákmányolás különféle feudális és félfeudális formáit, szipolyozták a parasztokat. A törzsek amolyan kis hűbérbirtokokhoz váltak hasonlóvá. A gyarmatosítók kreatúráikra, a törzsfőnököxre támaszkodva igyekeztek fenntartani a törzsi széthúzást, ellenségeskedést szítottak a törzsek között. Segítségükre voltak a misszionáriusok és a nyelvészek, akik a törzsi nyelvjárásokat önálló írásos nyelvekké tették. Segítségükre voltak az etnográfusok, akik aprólékosan leírták az egyes törzsek erkölcseit és szokásait, de elhallgatták azt. aini közös bennük, ami egyesíti őket. Az egységfrontba tömörült gyarmatosítók, misszionáriusok és a szolgálatukban álló tudósok megakadályozták, hogy a törzsek nemzetiséggé és nemzetté olvadjanak össze. A nemzeti nyelvek problémája A nemzetek egyik legfontosabb ismérve a nyelvi közösség. A nemzetiség vagy nemzet nyelvének kialakulása úgy történik, hogy a rokon törzsek nyelveinek csoportjából az egyik bizonyos okok folytán a többinél jobban elterjed, a törzsek közös nyelvévé válik, kiszorítja a többit, és egyben a kiszorított nyelvek révén gazdagodik. Ennek a nyelvnek a többin aratott győzelme azzal lesz teljessé, hogy irodalmi nyelvvé vá lik. A trópusi Afrika keleti részében jóval az európai gyarmatosítók megjelenése előtt kivált a szuahéli nyelv mint a kontinens e részén élő törzsek és népek érintkezési nyelve: a szuahéli nyelvnek már régen megvan az írása, kezdetben arab. később latin betűt használt. A kontinens nyugati részén kivált a hausza nyelv, melynek írása kissé módosított arab írásmódon alapul. A Kongó-medencében erősen elterjedt a kikongó nyelv. Sok más vidéken is megkezdődött a gyarmatosítók megjelenése előtt a közös nyelvek kiválasz tödásának folyamata. Ezek a nyelvek már olyan nagy néprajzi csoportok kü zös nyelvévé kezdtek válni, amelyek később nemzetekké fejlődhettek volna Csírájában kialakulóban volt a nszibfdt vai. bamun stb. nyelvek írása. A gyar mati rendszer megteremtése inegszakf totta a nyelvek normális fejlődését A hivatalos nyeiv a gyarmatokon nem az egyik helyi nyelv, hanem az anyaország nyelve lett. Ez vált az összejövetelek, a sajtó, a rádió, a különböző törzsekhez tartozó emberek közti érintkezés nyelvévé. Annak az afrikainak, aki törzse területének határain tói Igyekezett megtalálni helyét az életben, elsősorban ezt a hivatalos nyelvet kellett tudnia. Ily módon akadály gördült annak a fejlődésnek az útjába, melynek során az egyik helyi nyelv a gyarmat egész lakosságának közös nyelvévé és irodalmi nyelvvé válhatott volna. A gyarmatosítóknak előnyös volt a nyelvi megosztottság fenntartása. Az anyaország nyelvét a gyarmatok őslakosságának csak egy szűk rétege tudta. A különböző nemzetekhez és törzsekhez tartozó lakosság zömének nem volt közös nyelve, melyet az érintkezés eszközéül használhatott volna. Ez megkönnyítette a gyarmatosítók ,,oszd meg és uralkodj" politikáját, és megakadályozta a lakosság összefogását az imperialista elnyomás elleni harcban. Ezért a gyarmati hatóságok semmit sem tettek a nemzeti nyelv kialakításának és fejlesztésének előmozdítása érdekében. A tórpusi Afrika francia gyarmatain a gyarmati hatóságok még kísérletet sem tettek arra, hogy az afrikai nyelveket írásos nyelvekké tegyék. Ezeknek a gyarmatoknak a népei úgy vívták ki nemzeti forradalmuk győzelmét, hogy anyanyelvüknek még írása sem volt Až angol gyarmatokon a latin írásmód alapján sok nyelvjárásnak megteremtették az írásbeliségét, de ez sem mozdította elő, sőt inkább akadályozta a nemzeti nyelvek kialakulását. Az angol gyarmati hatóságok és a misszionáriusok ugyanis azzal, hogy a törzsi nyelvjárásokat tették írásos nyelvekké, rögzítették a nyelvi széttagoltságot, megakadályozták a tprzsek közös nyelvének megteremtését. így például az Aranyparton egyetlen nyelvnek, az akan nyelvnek, négyféle írásmódját alakították ki oly módon, hogy az ashanti, a fanti, az akim és az akvapim nyelvjárásokat önálló írással rendelkező nyelvekké tették Ez >nagy akadály volt az akan nép nemzeti fejlődésének útjában. Csak Munkájukat siker koronázza A luőeneci konzervgyár dolgozói már évek óta 100 százalékon felül teljesítik termelési tervüket. Az üzemi bizottság elnöke Fazekas József elvtárs elmondotta, hogy nagy gondot fordítottak a jó kollektív szellem kialakítására s ennek köszönhetik, hogy az új készítményekre való 4ttérés közben csupán sa ját erejükre támaszkodva minden termelési problémát sikere sen megoldottak és az áttérést csaknem minden zökkenő nélkül valósítottták meg. Az üzem azelőtt likőrt gyártott, s ma már sok más készít ményfajta hagyja el az üzem kapuját. Konzerválnak ételkülönle gességeket ís, mint például ri zseshúst, spanyolmadarat, székely gulyást, natúrszeletet stb. A gyártásnál nemcsak a mennyiséget, hanem a minőséget ts szem előtt tartják, hogy az előírt követel ményeknek megfelelően kifogástalan árut szállíthassanak. Szlo váklában elsőként gyártjálc az igen nagy közkedveltségnek örvendő gyümölcspezsgőt, amely olcsó ára ellenére minden tekintetben kielégíti a fogyasztók igé nyeit. A jő eredmények kialaku lásában az a tény is közrejátszott, hogy az üzem dolgozóinak 81 százaléka bekapcsolódott a szocialista munkaversenybe. A í verseny keretén belül az év 11 \ hónapja alatt 50 ezer korona • megtakarítást értek el. Ez idő alatt több gyümölcsbort készítettek, mint a múlt év 12 hónapja alatt. A szocialista munkabrigád megtisztelő címéért jelenleg egy kollektíva versenyez. Vezetője Vicián György elvtárs, akt már 13 éve dolgozik az üzemben. Tagjai pedig Machava Mátyás, Vachlács József, Komora Béla, Kovács János, Ridzony Mária és Sirányi Rozália. E héttagú kollektíva termelési tervét már hónapok óta jóval 100 százalékon felül teljesíti. A kollektíva tagjai elhatározták, hogy segítséget nyújtanak a szerelő-műhely dolgozóinak a szocialista munkabrigád címért folyó verseny kibontakoztatásában. A közelgő év vége felölt )ó éŕerfméňyeket köny-! vethetnek el, s a jő eredmények ; még jobb munkasikerekre sar- i kallják az üzem dolgozóit. ] Kertész Imre, Lučenec j most, a független Ghanában alakult kormánybizottság az akan nyelv egységes írásának kidolgozására. A trópusi Afrika új, független államainak hivatalos nyelve egyelőre a volt anyaország nyelve, az angol vagy a francia maradt. Amilyen mértékben csökken az analfabetizmus, olyan mértékben sajátítja el ezeket a nyelveket a lakosságnak mind nagyobb része. Ez azonban nem oldja meg a nemzeti nyelvek megteremtésének problémáját. Idegen nyelvek aligha szolgálhatnak nyelvi alapul nemzeti közösségek kialakulásához. A probléma azért olyan bonyolult, mert a trópusi Afrika több államénak határain belül különböző nyelveken beszélő népek élnek. E nyelvek hasonlóságának vagy különbözőségének foka az egységes országokban más és más. Egyes országokban a nyelvek különböző nyelvcsaládokhoz tartoznak, más országokban viszont egy nyelvcsaládhoz tartozó nyelvekről, sőt egy és ugyanazon nyelv dialektusairól van sző. Ennek megfelelően különbözőképpen fogják megoldani a nemzeti nyelv megteremtését is. Egyes országokban csak egy nemzeti nyelv lesz, másokban kettő, vag" több. Egyes államok egynemzetiségűek. mások többnemzetiségűek lesznek. Ezeket a kérdéseket természetesen maguk a népek és kormányok fogják eldönteni. Az afrikai államokban tömegmozgalom van kibontakozóban az analfabetizmus megszüntetéséért. Ezzel kapcsolatosan felvetődik a kérdés: milyen nyelven tanuljon a nép írniolvasni, idegen — angol vagy francia — nyelven, vagy pedig anyanyelvén? Természetesen nem arról van szó. hogy meg kell szüntetni az idegen nyelvek tanulását — ez hátrafelé tett lépés volna —, hanem az anyanyelv és az idegen nyelv egymáshoz való viszonyát kell tisztázni. A trópusi Afrika államait irányító kormányok többségének álláspontja (Folytatása a 6. oldalon) t Oj SZÖ 5 * 1961. december 12.