Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-12 / 314. szám, kedd

ÍGY IS LEHET... Az ital jó kedvre hangolja az embert? Igen, a józanokat, akik látják a majomábrázatot magukra öltő részegeket. De ez az öröm a leggyakrabban sajnálattal párosul. Az ital öl és butít, — mondja a közmondás. S ez nem frázis, a nép mindig az igazat mondja. Hány családi tragédiát, bűnt, közlekedési balesetet, betegséget, munkából való kimaradást okozott az ital? Az ember nem is győzné felsorolni mind. A statisztika azt mondja, hogy az elmúlt esztendőben hazánkban az egy lakosra eső italfogyasztás átlaga a következő: 81,19 liter sör, 2,68 liter bor, 3,8 liter pálinka. Én a reámeső részt nem iszom meg, és még sok ezer és ezer ember sem fogyasztja el a maga „adagját". Helyettünk megisszák azok, akik azt mondják: az ital erősít, oltja a szomjúságot. Dehogy oltja, inkább emészti a testet, lopja az erőt, beteggé tesz. Érdekes adat: az ostravai szénbányákban múlt év márciusában részegség miatt 1,4 százalékos volt a műszakkihagyás. Ez szénre átszámítva 42 millió kilogramm veszteséget jelent. Ez a szénmennyiség egy 50 000 lakosú város szénszükségletét fedezte volna. Másik adat: egy év alatt csaknem 5 milliárd koronát „dobnak ki" zsebükből az italkedvelők. Hihetetlen? Sajnos, ez az igazság. Ezen a pénzen 80 000 családi házat építhetnénk. Ilyen adatokkal csak igen kevés számú itallal komázgató emberre hatnánk. S azzal sem lennénk próféták a füstös kávéházakban, kocsmákban, ha azt mondanánk: „Elég a poharazgatásból, menjetek haza!" Még jól járunk, ha a szemünkbe nevetnek és poharat nyomnak a kezünkbe, hogy koccintsunk velük, mert máskülönben megismerhetnénk még az öklüket is. A szép szó falra hányt borsó lenne? Nem! Csak érteni kell a módját, hogyan hassunk az ilyenekre. Hiszen dolgozó emberekről van szó. A társadalom, a család javát szolgáljuk, ha leszoktatjuk őket az iszákosságról. Ezen a téren a legtöbbet tehet a szakszervezet, a dolgozók legkiterjedtebb tömegszervezete. Nem előadásokra gondolok, hanem egyénenkénti nevelőmunkára. Ha az ital „megszállottjai" látják a jószándékot, a segítő kezet, azt, hogy velük külön foglalkoznak, nem marad el ennek jó hatása. A napokban a

z egyik bratislavai gyárban találkoztam ilyen esettel. Az egyik munkás az utóbbi időben részegeskedés miatt néhányszor nem állt be munkába. Mestere intette, figyelmeztette, barátai is a lelkére beszéltek. Nem használt a jó szó. A mesterből már gúnyt űztek az üzemben, azt híresztelték, hogy az ő részlegén az X. munkás azt teszi, amit akar, akkor marad ki, amikor neki jólesik. A napokban ez a munkás újra a kocsmában ragadt. Másnap „boldog" állapotban taxival hozatta magát az üzembe. Első útja az üzemi orvoshoz vezetett. Lázas volt. Az orvos betegállományba vette. Utána a munkahelyén megtudta, hogy mestere áthelyeztette őt egy másik műhelybe. A részeges, az atléta termetű férfi erre felhorkant. Néhány perc múlva már a szakszervezeti üzemi bizottság elnökének orra alatt ütötte az íróasztalt. — Ez szocializmus?! Azért, mert beteg vagyok, máshová helyeznek?! — hangoskodott a „sértődött" és szidalmazta mesterét. S mi történt ezután? A tüzet el kell oltani, ezt az embert is meg kell menteni. Jól ismerik őt. Az iszákosságtól idegbajt is kapott. Nem élt jól a feleségével, s ivásnak adta fejét. Pedig a legjobb szakmunkások közé tartozik. Kár érte, kár minden emberért. A szakszervezeti elnök erre behívatta a bizottság tagjait és a mestert. Már az a tudat, hogy a kimaradozók miatt más munkahelyre helyezték az illető munkást, szégyenérzetet ébresztett benne. Józankodni kezdett. S amikor látta maga körül az üzemi bizottság tagjait, jószándékú mesterét, ez még inkább gondolkodóba ejtette. A kérdést kérdés, baráti szó követt?. Ha beteg vagy miért nem mentél tegnap orvoshoz? Tartsd magad! Meglátod, minden jóra fordul. Mi történne, ha mindenki téged követne, ki teljesítené a tervet? Jó munkás vagy, példát kellene mutatnod. Nem tagadjuk, hébe-korba mi is iszunk, de bennünket munkában egyszer sem láttál részegen. Jani, ez nem mehet így tovább, ezzel csak magad teszed tönkre... — s így tovább hangzottak a szavak. S a szavaknak megvolt a hatásuk. Az előbb még hangoskodó, asztalt ütő férfi kezdte felismerni a helyzetet. Látta, hogy vele nem fentről, hatalmi szóval beszélnek, hanem olyan szeretettel, aggódással, mint az anya a fiával, a jó barát a baráttal. Az emberért küzdenek, hogy ép, egészséges, a társadalom hasznos tagja legyen ő is. — Most kiírt az orvos, elismerjük betegségedet. De az orvossal is fogunk beszélni, mert tudtára kell adnunk neki, hogy ne csak a betegséget állapítsa meg, hanem kutassa annak okát is. Akkor majd ő is a szemedbe mondja, hogy féldecikkel bizony nem gyógyíthatod' idegeidet, nem csillapíthatod a lázat... — mondta a szakszervezeti üzemi bizottság elnöke. — Beismerem, hogy ezzel csak magamnak ártok... — mondta végül a Janinak nevezett férfi. Szavaiban ott csengett a megértés hangja. A kollektíva hatott. Csak ne maradjanak ennyiben. Gondoljanak ezután is Janira, s a hozzája hasonlókra, mert az ilyen baráti segítség a legjobb orvosság arra, hogy kigyógyítsák őket a gyenge akaratnak nevezett betegségből. P. B. fiz ógyaHai magános kastélyban Ó

gyalla főutcáján, árnyas park közepén fekszik az a furcsatornyos, vaskeritéses kastély, melyet ezelőtt csillagvizsgálók használtak, s melyben ma a földmágnesség kutató intézet van. Fent az első emeleten egy könyvekkel telerakott szobában találtam rá az intézet vezetőjére. Jól megtermett, mosolygó képű fiatalember volt. Iratokról zsúfolt íróasztal mellől kelt fel üdvözlésemre. „Ochaba István, a Szlovák Tudományos Akadémia geofizikai laboratóriumának vezetője vagyok", mutatkozott be, alaposan megrázva kezem. „Kérem, tekintse csak bátran meg intézetünket". Annyira előzékeny volt, hogy rögtön telefonált is technikai asszisztensének, Szlanka Jenőnek, aki végig mutogat majd mindent. Sovány, szemüveges férfi jelentkezett a telefonhívásra, barátságosan mindjárt karon is fogott, s lekalauzolt — a kastély kertjébe. — Mi olyan varázslók vagyunk, — mondta útközben mosolyogva, — akik a szabadban tartjuk varázsszerszámainkat, bent a házban csak könyveket, jegyzeteket láthatna. — Mindjárt meg is magyarázta szavainak értelmét: A kastély két tudósa, Ochaba István és felesége öt munkatársával együtt a föld mágnesességét figyelik. Emellett még a földrengések „lehallgatásával" is foglalkoznak. No, de nézzünk be, magukba a pavillonokba is! Az első faházikóban, az úgynevezett mágnesesség abszolút méréseire szolgáló pavilonban mindjárt alaposan meg is jártam. — Kérem, tegyen ki zsebéből minden vastárgyat, — kért meg vezetőm, mielőtt beléptünk. — E házikóban tartjuk ugyanis legkényesebb műszereinket, s ezek nem nagyon szeretik a vas- és bronztárgyakat! Ki is raktam sorban mindent, még az aprópénzeimet is, s ime mégis mi történt? Az egyik műszer tűje belépésünk után olyan táncba kezdett, hogy azt hittem, mindjárt nekem ugrik! S tudják miért? Mert megérezte, amit én csak újabb kotorázgatás után fedeztem fel, hogy egyik feslett zsebem bélésében bennmaradt a körömráspoly! H

ogy mi értelme van ennek a sok méricsgélésnek, megfigyeléseknek? Szlanka Jenő ezt is hamarosan megmagyarázta: — Az ógyallai földmágnességkutató laboratórium, amely egyébként egyetlen Szlovákiában, két célnak felel meg. Az állomás két tudósa egyrészt a tudományos világ részére elméleti munkát végez, másrészt a mágnesesség kutatásának óriási jelentőségű gyakorlati értelme van. A föld mágnesességének, illetve változásainak megfigyelése nélkül nem lehetne sem a tengereken, sem az alagutak, bányák építésénél pontosan felhasználni az iránytű segítségét, nem is beszélve arról, hogy a laboratórium műszerei nemcsak a legtökéletesebb, hanem a legolcsóbb kincskereső varázspálcák is. Ha például valahol felállítják ezeket a műszereket, s azok nagy földmágnesesség-háborgást mutatnak ki, akkor ott a föld mélyében egészen biztosan érc van. Ha viszont a műszerek feltűnő gyenge mágnesességet jelentenek, ott akár már fúrni is lehetne az ásványolaj után! De térjünk vissza a pavilonokhoz: hátra van még a földrengéseket jelző gép! Egy szoba nagyságú óriási üvegketrecben van elzárva, éjjel nappal évről évre megszakítás nélkül „hallgatódzik", — úgy látszik ezért kell még a lehelettől is félteni. Pedig látszólag igen egyszerű szerkezete van, egy inga, egy fék, egy tű és egy henger az egész. De milyen inga, milyen fék, milyen tű és milyen henger! A

z inga 220 kiló s mégis oly érzékeny, hogy megérzi még a 10 ezer kilométerre történő földmozdulást is. Az ingához egy mutatószerü tű van hozzáerősítve, ez pedig mereven a hengereken tartja hegyét. A henger szinte láthatatlan lassúsággal örökké forog, rajta kormos papírtekercs fekszik, ezen szánt egyenletes, egyenes vonalakat a tű. Csak remegjen meg a föld legkisebb mozgásától is az érzékeny inga, rögtön vele remeg a tű, s görbévé válik az egyenes vonal. Vezetőm csupán rálehelt erre a kétmázsás ingamonstrumra, s máris olyan görbék keletkeztek a kormospapíron, mintha egy részeg ember lépéseit jegyezte volna le egy koreográfus! És hogy mire szolgál a fék? Nos, egy egy földrengéshullám mindössze egy-egy pillanatig tart, utána csak egy vagy két perc múlva jön a következő hullám: ezek között a hullámok között állítja le a fék az inga saját mozgásától keletkező további mozgását. Csakis a földrengés pillanatát jegyzi fel így a tű. Érdekes megemlíteni még, hogy nemcsak az óriási távolságokban előforduló rengéseket is feljegyzi ez a gép, de a leírt görbevonalakból azt is le tudják olvasni, (illetve ki tudják számítani!) a geofizikusok, hogy melyik országban s milyen erejű volt a földrengés! Az ógyallai intézet dolgozói a föld méhéből csalnak ki vallomásokat és megfigyeléseiket naponta továbbítják a többi tudósoknak. A geofizikai év sikeréhez értékes munkával, hasznos megfigyelésekkel járulnak hozzá. NEUMANN JÁNOS Hogyan teljesítették a nagy feladatot ? Szovjet tapasztalatokat érvényesítenek a krpei'anyi vízierőmű építésénél A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának tiszteletére tett kötelezettségvállalások teljesítéséről mind több jelentés érkezik. Közöttük élenjáró helyet foglal el a brnói Elektrostroj szerelőinek jelentése arról, hogy befejezték az első agregát szerelését és ezt üzembe helyezték. November 7-én a krpel'anyi vízierőmü első hatalmas turbináját mozgásba hozta a Vág folyó vize. Még ez idén két további hidroalternátort helyeznek üzembe, melyek olcsó energiával alapvetően hozzájárulnak iparunk és a háztartások villanyáram-ellátásához a téli időszakban, amely az energetika szempontjából a legnehezebb időszak. Ezt a szép sikert azonban nem érték el könnyen. Mikor 1955 nyarán kormányunk utasítást adott az építés harmonogramjának felülvizsgálására, és olyan határidőlerövidítés elérésére, hogy 1958 I.—II. negyedéve helyett már 1957 végén teljesítsék feladataikat, az előzetes felülvizsgálat nem hozott kielégítő eredményt. Nyilvánvaló volt, hogy csupán a Szovjetunió hatalmas vízierőmű-építkezésein már akkor legszélesebb mértékben alkalmazott új munkamódszerekkel érhetnek el eredményeket. Az Elektrostroj technikusainak kis kollektívája munkához fogott, és kidolgozta egy vegyes építészeti-szerelési eljárás javaslatát, melyet eddig még sehol sem használtak. Habár elég nagy bizalmatlanság mutatkozott az új eljárás iránt, melyet kezdetben csupán a bratislavai Váhostroj mint beruházó vállalat támogatott, végül Is sikerült elfogadtatni az építészeti és szerelési munkák egyidejű elvégzésének új módszerét. Ily módon Truneček elvtárs szerelőcsoportja már 1957 júniusában megkezdte a munkát az építkezésen a szabad ég alatt, abban az időben, mikor még csak megkezdték a gépház építését. A turbinaberendezés nehéz szerelőblokkjainak szállítását egy portáldaru segítségével végezték, meíyet rekordidőben szerkesztettek a brnói Elektrostroj műhelyeiben. Mindamellett, hogy különféle nehézségeket kellett leküzdeni, már 1956 őszén kitűnt, hogy helyes volt az építkezéssel egyidejű szerelésről szóló határozat, mert az év végén a turbina nyers szerelése már olyan előrehaladott stádiumba került, hogy megkezdhették az alternátorok szerelését. A szállítások és a gépház építésének késése sem akadályozta a szerelésben elért végső siker elérését. Maradt azonban még egy nehéz feladat: a vízbevezető-csatornaberendezés szerelésének idejében való elvégzése. Itt is segítettek a Novaja Kahovka-i nagy dnyeperi vízierőmü építésénél szerzett tapasztalatok. A Váhostav építészeti dolgozóival való megegyezés után Pokorný mérnök, az Elektrostroj szerelőcsoportjának vezetője kidolgozta az új szerelési eljárást. Ezzel az eljárással építőanyag- és munkamegtakarítást értek el, amivel jelentősen túlhaladták a szerelési munkák költségeinek növekedését. Itt is idejében befejezték a szerelési munkákat. ť. H. A párt leveléhez A földrengést jelző műszer. ÜJ SZÔ 4 £ 1957. november 12. A földmágnesség mérése. A

pártnak az ország' dolgozóihoz intézett levelében felhívja dolgozóinkat, szóljanak hozzá az eddig elér.t sikerekhez, javasalják, hogyan lehet meggyorsítani, megjavítani iparunk, mezőgazdaságunk, állami szerveink munkáját. Magyarázzák, gondosan megtárgyalják azt a részét, mely munkahelyükre, üzemükre, szövetkezetükre vonatkozik. Ennek alapján érkeznek be aztán értékes javaslatok a munka megszervezésének megjavítására, melyeket, ha összegezni akarnánk, úgy röviden a nép hazaszeretetéről, a szocialista állam iránt való pozitív viszonyából eredőknek nevezhetnénk. Mi cél vezette például a zselízi járás Turai Állami Gazdaságának dolgozóit, vagy a Zselízi Állami Gazdaság dolgozóit, amikor azt az értékei javaslatot tették, hogy négy és fél év alatt teljesítik az ötéves terv rájuk háruló feladatait. Vagy mit akartak a surányi járás dolgozói elérni, amikor rámutattak a gépállomás lassú munkájára, hibáira, konkréten arra, hogy ha idejében nem történik intézkedés, akkor háromezer hektár mezőgazdasági földterületen nem végzik el az idén a mélyszántást és az 7 millió korona értékű kárt jelentene mezőgazdaságunknak. A nyitrai kerület többi járásaiból is hasonló javaslatok érkeznek be a felvásárlási apparátusnak, a beruházási építkezésnek és a vízgazdálkodási munkának megjavítására. A dolgozók célja ebben az esetben is világos: Megjavítani a munkát, mert népünk anyagi érdekeltsége közvetlen kapcsolatban van ezzel. Ha továbbra is csak elnéznénk a hibák felett és nem igyekeznénk őket eltávolítani, akkor nem várhatjuk, hogy életszínvonalunk felfelé íveljen. Nem szabad ezért csak felületesen venni a vita lefolyását, a bírálatok, ötletek, megjegyzések elintézését, mert ez komoly politikai következményeket vonhat maga után. Kell, hogy járási pártbizottságaink szüntelenül irányítsák a helyi, az üzemi, a falusi pártszervezetek munkáját a vita lefolyása alatt, hogy azonnal intézkedjenek a jogosan bírált hibák eltávolítására, hogy a dolgozók lássák és meggyőződjenek arról, hogy javaslataikat komolyan számba veszik, hogy munkájuk megjavítására irányuló igyekezetüket a helyszínen megvalósítják, átültetik az életbe. zért az olyan igyekezetet, mely a vita gyors befejezésére, vagy csak a vita lajstromozására irányul, de semmi intézkedést nem foganatosít, nem lehet eltűrni. A bánóci járási pártbizottságon volt ilyen igyekezet. Mielőbb lerázni a nyakukról ezt a feladatot, melyet a levél egyszerű elolvasásával szándékoztak elintézni. Korai értékelést csináltak a vitáról és úgy gondolták, hogy ezzel mindent megtettek az ügy érdekében. A nyitrai kerület más járásaiban is találkozunk ilyen helytelen eljárással. Üzemeinkben, falvainkban a levél egyes fejezeteit felolvassák ugyan a dolgozók előtt, de nem foglalkoznak a helyi, viszonyokkal, nem elemzik mélyen az üzemek, szövetkezetek gazdasági helyzetét és nem foglalkoznak az olyan életbevágó kérdésekkel, hogyan lehet ezeket a hibákat azonnal eltávolítani. így van ez például a tolmácsi Kirov-gyárban is. Ügy látszik, ebben az üzemben semE

: mi hiba nincs, minden a legsimábban halad. Pedig nem így van ez. Itt a kommunistáknak, a vezető gazdasági funkcionáriusoknak előbb maguknak kell jól megismerkedni a párt levelének tartalmával, értelmével és ezt megmagyarázni a dolgozóknak, hogy miért fordult pártunk ezzel a levéllel egész népünkhöz. A levél necsak arra ösztönözzön bennünket, hogy csak diskuráljunk róla, megbeszéljük a problémákat, s ezzel elintéztük a kötelességünket, hanem mozgósítson a termelés megjavítására is, és a hibák azonnali kiküszöbölésére.' Amit nyomban ki lehet javítani, azzal ne várjunk, hogy majd a kerület, vagy a Központi Bizottság fogja elintézni. Ezért kell pártfunkcionáriusainknak ebben az időszakban minden figyelmüket a hibák kijavítására irányítani. És ha látják majd dolgozóink, hogy megjegyzéseiket, bírálataikat nemcsak lajstromoljuk, hanem rögtön életbe is léptetjük, akkor biztosak lehetünk benne, hogy aktivitásuk még jobban nő. \ kommunisták figyelmét ebben az időben arra kell irányítani, hogy még jobban elmélyítsék a pártunk és a nép közötti szoros kapcsolatot egyéni agitációval. Dolgozóinknak meg kell magyarázni pártunk irányvonalát, célját, hogy lássák: a mi célunk a nép jólétének állandó növelése. Ezért igyekszünk áttérni falvainkban a közös gazdálkodásra. És éppen ezen a vonalon van még nagyon sok tennivaló. Figyelmüket a faluban főleg a földterület jobb kihasználására, az állatállomány hasznosságának növelésére, a beruházási építkezések meggyorsítására és olcsóbbá tételére kell összpontosítani. El kell érnünk azt, hogy az egy gazdasági állatra eső istállózási költség a jelenben és a jövőben is lényegesen csökkenjen. Jó példával járnak elől a bánóci szövetkezeti tagok, akik maguk dolgozták ki a tervet az olcsó és jó istálló felépítésére. Jobban ki kell használni a helyi anyagforrásokat és lehetőségeket is, mint ahogy ezt a Banská Bystrica-i építészeti vállalat teszi, ahol ilyen intézkedésekkel több százezer korona önköltségmegtakarítást értek el. Üzemeinkben a hatékonyság kérdése legyen a vita fő problémája. Szigorúan követeljük meg olyan, a termelés megjavítására vonatkozó intézkedések megtételét, melyek a CSKP Központi Bizottsága februári plénumának határozatából indulnak ki. Figyelmünket fordítsuk a kötelezettségvállalások teljesítésére is. A vitában foglalkozni kell az ipar átszervezésének kérdésével is, nem szabad helyet adni az olyan téves nézeteknek, hogy az ipar átszervezése titkos ügy. Elsősorban ennek megtárgyalásától és dolgozóink hozzászólásaitól függ az, hogyan fogjuk a jövőben az ipar átszervezését megvalósítani. Ez legyen a vita tárgya is, és a vita befejezése után hozzálátunk az ipar átszervezéséhez. C ok problémát vetettünk fel, ^ melyek egész népünknek problémái. De ha azt akarjuk, hogy a jövőben újabb sikereket érjünk el országépítésünkben, akkor csakis az említett problémák megoldásától, munkánk megjavításától várhatjuk ezt. Horváth Sándor