Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-28 / 59. szám, csütörtök

Az ENSZ politikai különbizottsága az USA-nak a népi demokratikus országok belügyeibe való beavatkozásáról tárgyal New York (ČTK) — Az ENSZ politikai különbizottságának február 25-i ülésén J. Ullrich csehszlovák küldött felszólalása után M. Tarabanov, a Bolgár Népköztársaság képviselője beszélt. Konkrét példákon mutatott rá azokra a módszerekre, amelyekkel az USA kormánya megkísérli a bolgár nép belügyeibe való beavatkozást és hangsúlyozta, hogy az amerikai ügynökök a felforgató tevékenység szervezésénél semmitől sem riadnak viszsza. A bolgár küldött elsősorban a Szabad Európa rádióállomás programjára hivatkozott, amely egész napon át a népi demokratikus országok törvényes kormányai ellen irányuló uszító beszédeket sugároz. Tarabanov hozzáfűzte, hogy ilyen körülmények között kívánatos megvitatni a jelenlegi helyzetet és jóváhagyni az USA-nak a népi demokratikus országok belügyeibe való beavatkozását elítélő szovjet határozati javaslatot. Február 26-án az albán küldött azzal vádolta az USA-t, hogy a nemzetközi feszültség fokozásának politikáját űzi. Hangsúlyozta, hogy az USA azért fejt ki ellenséges tevékenységet a szocialista országok ellen, mert ezek az imperialista politika ellen küzdenek. Az albán küldött kijelentette, hogy az USA-nak a szocialista rendszer megdöntésére irányuló törekvése a szocialista államokban kudarcot vallott. Ausztrália küldötte aljasan rágalmazta a Szovjetuniót, különösen a magyarországi eseményekkel kapcsolatban. Ae Ukrán SZSZK képviselője ráSzovjet-iráni halárkiigazífás Moszkva (ČTK) — Moszkvában közös szovjet—iráni- közleményt adtak ki a szovjet és iráni határkiigazítási közös bizottság munkájáról. A Szovjetunió és Irán közötti 1954. december 2-i határkiigazítási és pénzügyi egyezmény szerint a Szovjetunió ŕs Irán határkiigazítási vegyesbizottsága a Szovjetunió és Irán között, a Szovjetunió, Irán és Törökország határától egészen a Szovjetunió, Irán és Afganisztán határáig, mintegy 2000 kilométer hosszúságban végzett határkiigazítást. A két tárgyaló fél megelégedéssel állapítja meg, hogy a Szovjetunió és Irán között az 1955—1956. években megvalósított határkiigazítás alapján az állami határokkal összefüggő valamennyi kérdést véglegesen elintézték és mindazokat a nézeteltéréseket és vitákat, amelyek a múltban a két szomszéd állam között felmerültek, teljesen felszámolták. mutatott arra, hogy az USA felforgató tevékenysége jelentős mértékben hozzájárul a nemzetközi feszültség fokozásához és kiemelte, hogy az imperialisták szándéka az, hogy feltartóztassák a széleskörű nemzeti felszabadító mozgalmat a gyarmati országokban. Az ukrán küldött figyelmeztetett arra, hogy az amerikai aknatevékenység és az USA beavatkozása veszélyezteti a világbékét, fokozza az egyes államok közötti feszültséget és ellentétben áll az ENSZ alapokmányával, valamint az USA és a Szovjetunió között 1933ban kötött egyezménnyel. Az ukrán küldött azt javasolta a politikai különbizottságnak, ítélje el az USA beavatkozását a népi demokratikus országok belügyeibe és kijelentette, hogy támogatni fogja a szovjet határozati javaslatot. Az NDK kormányának memoranduma az USA beavatkozásáról Berlin (ČTK) — A Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsának sajtóhivatala és az NDK külügyminisztériuma február 26-án sajtóértekezletet rendezett, amelyen a német és külföldi újságírókat tájékoztatták az NDK kormányának az Amerikai Egyesült Államoknak az NDK belügyeibe való beavatkozásáról szóló memorandumáról. Az NDK kormánya ezt a memorandumot a múlt év végén az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának mint az USA felforgató tevékenységéről szóló okmányt küldötte, amely tevékenység a béketábor országai ellen irányult. Az NDK kormányának memorandumához 22 okiratot csatoltak, amelyek szemléltetően mutatják, milyen eszközökkel dolgoznak az amerikai hatóságok az NDK és más mépi demokratikus országok békés építése ellen. AZ IZRAEL! AGRESSZOROK vonuljanak ki Egyiptomból A HOLLAND kormány új törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé. Eszer'nt Hollandia új adónemek bevezetésével akarja csökkenteni idei költségvetési hiányát, amelyet egymilliárd holland forintra becsülnek. Az új adók bevezetésével a hiány felét vélik pótolni. A parlamentben e törvényjavaslat minden bizonnyal elkeseredett ellenáilásba fog ütközni, mert elfogadása esetén a legfontosabb élelmiszereik ára legalább 6,8 százalékkal emelkedne, miáltal a súlyos gazdasági helyzetben levő holland munkásság életszínvonala még inkább csökkenne. (CTK) New York (ČTK) — Az ENSZ közgyűlése február 26-án délután és az éjszakai órákban, folytatta tanácskozását az izraeli haderőknek Egyiptom területéről való kivonásáról. Az ülésen felszólaltak Csehszlovákia, Irak és Szaúd-Arábia képviselői, és egyöntetűen állást foglaltak az ENSZ Izrael elleni határozott intézkedései mellett, mert Izrael nem tett eleget az ENSZ felhívásának és nem ürítette ki a megszállt egyiptomi területet. Fadil Dzsamali iraki küldött határozottan elítélte Pearson. kanadat külügyminiszter azon javaslatát, hogy Gaza és az Akabai öböl térségének igazgatását az ENSZ egységei vegyék át és hogy Gaza övezetére az ENSZ biztosát nevezzék ki, aki széleskörű katonai, gazdasági és politikai hatáskörrel rendelkezne. Vafa Dedzsani, Szaúd-Arábia küldötte határozottan javasolta az ENSZ közgyűlésének, foganatosítson intézkedéseket Izrael ellen. Josef Ullrich csehszlovák küldött az ENSZ közgyűlésének február 26-i délutáni ülésén mint első szónok a többi között kijelentette: Az ENSZ közgyűlése 1957. február 2-án határozatot fogadott el, amelyben elítéli Izrael álláspontját, amely az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének . felszólításai után sem vonta ki csapatait Egyiptom területéről. Izrael állásfoglalása felháborodást kelt nemcsak az arab országokban, hanem mindazokban, akik őszintén óhajtják a konfliktus békés megoldását. Az ENSZ főtitkárának 1957. február 11-i jelentéséből kitűnik, hogy Izrael nemcsak, hogy továbbra is elutasítja haderői kivonását Egyiptom területéről, hanem nem mutat hajlandóságot arra sem, hogy komolyan tárgyaljon az ENSZ főtitkárával a közgyűlés határozatának teljesítéséről. Izrael mesterkedéseiben ismét azt az ürügyet használja, hogy állítólag nem szerzett bizonyosságot arról, hajlandó-e Egyiptom megtartani a fegyverszüneti feltételeket. Különös, hogy Izrael utal a fegyverszüneti egyezményre, amikor ismeretes, hogy a múltban ő volt az, aki a fegyverszünetet folyamatosan megszegte — mint ahogy az ENSZ szervei ismételten megállapították, és mint ahogyan az ENSZ Biztonsági Tanácsának több határozata is megállapította. Izrael volt az, amely végül fegyveres támadást intézett Egyiptom ellen. Egyiptom ezzel szemben a fegyverszünetet mindig megtartotta és amint a jelentésből is kitűnik. ismét megerősítette azt a szándékát, hogy teljes mértékben megtartja a fegyverszüneti egyezmény határozatait. Az ENSZ főtitkára jelentésében helyesen állapítja meg, a jelenlegi helyzet valódi okát, hogy ugyanis „Izrael a katonai akciók beszüntetésére vonatkozólag kezességet követel Egyiptomtól, amikor Izrael az egyiptomi terület megszállásával háborús állapotot tart fenn" —, amelyet Gaza övezetének esetében nem is akar teljes egészében felszámolni. Olyan helyzet állott tehát elő, hogy az Egyiptom elleni agresszióért elítélt Izrael feltételeket akar diktálni nemcsak az agresszió áldozatának, vagyis Egyiptomnak, hanem még az ENSZ közgyűlésének is. Az izraeli kormány sohasem engedhetné meg magának azt, hogy provokatív követelésekkel álljon elő, hogyha nem tudná, hogy számithat az imperialista erők támogatására, amelyek az Egyiptom elleni agresszióval megkísérelték a Közel- és Közép-Kelet népei felszabadító mozgalmának megállítását. Az USA kormányának legutóbbi kijelentése, és az a tanácskozás, amelyet az USA Izraellel az ENSZ-en kívül folytat, ellentétben áll az ENSZ közgyűlésének azon álláspontjával, amely szerint az agresszor haderőinek fel tétlen kivonása múlhatatlan előfeltétele valamennyi nyílt kérdés békés megoldásának. A Csehszlovák Köztársaság kormánya 1957. február 15-én kijelentette, teljes mértékben támogatja a Szovjet unió javaslatát és a maga részéről kész csatlakozni a javasolt deklarációhoz. A csehszlovák küldöttség azt a né zetet vallja, hogy az ENSZ-nek következetesen ragaszkodnia kell az izraeli haderők azonnali és feltétlen kivonásához Egyiptom földjéről minden további halogatás nélkül, és hogy hatékony intézkedéseket kell foganatosítani a támadó ellen, amely intézkedések biztosítsák az agresszió végleges felszámolását. A Donbasz bányászainak versenyfelhívása Moszkva (ČTK) — Moszkvában közölték a donyeci kőszénmedence bányászainak a szovjet szénipar valamennyi dolgozójához intézett felhívását. A Donbasz bányászai a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának tiszteletére szocialista munkaversenyre hívják fel a dolgozókat. A donyeci kőszénmedence bányáinak alkalmazottai a felhívásban kötelezettséget vállalnak, hogy az 1957. évi állami fejtési tervet túlszárnyalják és a jelenlegi bányákban a 10 hónapi terven felül 500 000 tonan szenet fejtenek és hogy határidő előtt befeiezik nagyszámú új bánva feltárását. Budapesti tudósításunk Csepeli ifjúmunkások között Már több mint négy hónap múlt el az emlékezetes október 23-a óta, amikor a magyar ifjúság békésnek ígérkező tüntetését a fasiszta és ellenforradalmi erők órákon belül a magyar népi hatalom elleni fegyveres felkeléssé változtatták. Az ifjúság szerepe a felkelésben az első napokban tisztázatlannak látszott. A külföldi propaganda, főleg a Szabad Európa úgy beszélt róluk, mint egy egységes, az életüket a szabadságért gondolkozás nélkül feláldozni akaró tömegről, akiknek vérétől pirosak Eudapest utcái. Kétségtelen, hogy az ifjúságot, a fiatalokat a legkönnyebb megtéveszteni, hamis jelszavakkal félrevezetni és akadtak sokan, akik a pillanatnyi zűrzavarban nem látták tisztán, hogy hol a helyük. Azokat viszont, akik nem tántorodtak meg, akik felismerték, hogy mi forog kockán, bár túlsúlyban voltak, nem lehetett hallani, hangjuk elveszett a hangoskodók vak lármájában. Felkerestük Budapest legnagyobb ipari központjában, Csepelen, a Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség helyi szervezetét, hogy közvetlenül tőlük halljuk, hogyan vélekednek az eseményekről, milyen tanulságot vontak le és mik a terveik a jövőre. A portára egy alacsony, bajuszos fiatalember jött le értünk, a helyi szervezet elnökségének tagja. Kölcsönös bemutatkozás után elindultunk az ifjúmunkások épülete felé. Útközben — hogyan terjedt el olyan gyorsan a hírünk, nem tudom — lélekszakadva futott utánam egy fiatalember és megszólított. — Csak egy pillanatra álljanak meg, elvtársak. Hallottam, hogy csehszlovákiai újságírók vannak itt, arra kérném magukat, tudassák valahogy a plzeňi Lenin Művek ifjúságával, hogy mi csepeliek a régiek vagyunk, nem változtunk meg és ismét fel akarjuk újítani velük a régi barátságot. Nem szeretnénk, ha valami rosszat gondolnának felölünk, ha téves információk alapján elítélnének bennünket. Ugye, megteszik? Mondhatom, Bölönyi Lajos csepeli ifjúmunkás váratlan szavainál szebb, őszintébb fogadtatást igazán még álmunkban sem mertünk volna elképzelni. Amikor megérkeztünk az előbb említett épület elé, nagy tülekedésre, hangos vitára lettünk figyelmesek. Egy idősebb férfi — látva, hogy igyekszünk keresztülfurakodni a tömegen a kapu felé — lemondóan legyintett kezével és odakiáltotta: — Hiába tolakodnak, úgy sem kapnak egy darabot sem. — Csodálkozva fordultunk kísérőnkhöz, Fejes Bélához, aki mosolyogva megmagyarázta a számunkra érthetetlen jelenetet. — Ez így megy minden szombaton. Tízezer ifjúmunkásra 1600 Magyar Ifjúságot kapunk és ezért valóságos közelharc folyik érte. Egyelőre a Magyar Ifjúság az egyetlen ifjúsági lap és ez is csak hetenként egyszer jelepik meg. Az érdeklődés óriási és még a legigazságosabb elosztás mellett sem tudjuk kielégíteni az igényeket. Miután sikeresen feljutottunk az emeletre, letelepedtünk egy szerényen berendezett helyiségbe. Beszélgetésünket azonban minduntalan megzavarták a különféle műhelyek „újságfelelősei". Egy harcias leány kijelentette, hogy addig egy tapodtat sem tesz, amíg a munkahelyének szánt példányszámokat meg nem toldják — „különben szétszakítanak" — feleselt v'ilán 'ó szemekkel. Újságíró kollégámmal nevetve megjegyeztük, hogy a harci szellem, úgy látszik, még nem tűnt el a levegőből, de sebaj. Újságért, az Ifjúmunkás Szövetség lapjáért csak nyugodtan kapjanak hajba. — Ez a szoba azelőtt a DISZ végrehajtó bizottságának a helyisége volt — kezdi beszámolóját Fejes Béla —, mikor a felkelők elfoglalták, itt ütött tanyát a parancsnokságuk. Első ténykedésük az volt, hogy felfeszítették a trezort és kiloptak 6000 forintot. Az október 23-án alakult gyárőrség, amelyben ifjúmunkások is szép számban voltak, addig próbálta menteni a menthetőt, amíg Nagy Imréék ki nem adták a fegyverletételi parancsot. Akkor aztán végképp nem tudtuk, hányadán vagyunk. Éreztük, hogy elárultak bennünket, de hogy elkerüljük a felesleges vérontást, engedelmeskedtünk. Az ellenforradalmárok viszont nem voltak ilyen szófogadók. Fegyverrel a kezükben átvették az uralmat a gyárban, raboltak, fosztogattak, orgiákat rendeztek. Nekem volt szerencsém, — mint az akkori budapesti forradalmi tanács egyetlen csepeli tagjának — Nagy Imrét is meglátogatni a parlamentben. Fényes látványt nyújtott a horthy-tisztek és csendőrök díszes társasága. Hajlandó volt fogadni minket, de megegyezésre nem került sor. A november 4. utáni harcokra nem szívesen emlékszem vissza — folytatta elgondolkozva Fejes Béla. — Hét mondják, elvtársak — fordult hirtelen felénk —, tudja az a 12—14 éves gyerek, aki életében akkor látott talán először ágyút, hogy miért harcol? Az a gazember, aki fegyvert ajott a kezükbe, és nem ők. Mert ei volt a taktikájuk a „hős" ellenforradalmároknak. Fejbújtatták a kalandra éhes gyerekeket, ők pedig elrejtőztek és a háttérből dirigáltak. Attól sem riadtak vissza, hogy kórházakat válasszanak ki aljas céljaikra. Csepelen például fehér köpenybe öltözve a szülőotthon tetejéről nehézgépfegyverrel lövöldöztek. Mialatt Fejes Béla beszél, Iassar megtelik a szoba. Egymás után jönnél; az Ifjúmunkás Szövetség helyi szervezete elnökségének tagjai. Helyeslő bólogatással kísérik Fejes szavait. Majd a szervezetre terelődik a beszélgetés fonala. Bizony elég nehéz körülmények között kezdték meg munkájukat. Először szűkebb, később szélesebb körű aktívákat hívtak öszsze. Minden ilyen összejövetelük mérföldkövet jelentett a szervezet életében. A csepeliek voltak az elsők, akik valamennyi nagy üzem, bánya dolgozó fiataljaihoz felhívással fordultak, melyben leszögezik, hogy a Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség a marxizmus-leninizmus alapján áll és az országban a proletárdiktatúra talaján a párt vezetésével a szocializmust akarja építeni. Leszögezik továbbá, hogy az ifjúmunkások a fiatalok szoros egységét akarják megvalósítani. Szívesen együttműködnek az ifjúság többi rétegszervezetével, így a MEFESZ-el is (egyetemi és főiskolai hallgatók szervezete), minden hasznos tanácsukat örömmel fogadják, de a vezetést nem adják ki a kezükből. Eldöntött tényként állítják, hogy a vezetés a munkásfiataloké. Az Ifjúmunkás Szövetség csepeli szervezete biztosan áll a lábán. Tele van lendülettel, tervekkel. Jelenleg a legközelebbi és legfontosabb feladatuknak tartják, hogy az ifjúság körében még felbukkanó eszmei zűrzavart felszámolják és hogy a Forradalmi Ifjúmunkás Szövetséget valóban az ifjúság érdekeit védő szervezetté építsék. Konkréten: A bérmegállapításoknál ügyelnek, hogy a fiatalokat ne érje károsodás. Akiket el akartak bocsátani, azokat hat hónapra az Oroszlán-bányába küldték, utána ismét elfoglalhatják régi munkahelyüket a gyárban. Igyekeznek a fiataloknak segíteni és támogatni őket a lakáskérdésekben. A munkástanácsokban és a szakszervezetekben küldöttjük egyenrangú félként képviseli az ifjúság érdekeit. Helyes irányba kívánják terelni a fiataloknak a múltban oly sokszor elhanyagolt kulturális igényeit. A csepeli munkásifjúság tagjai közül már többen ott vannak az MSZMP soraiban. — Nem engedjük, hogy még egyszer eláruljanak bennünket — mondja Kohanyec elvtárs, a helyi szervezet elnöke. — Egységes, szilárd pártot építünk, és a jövőben, ha a legkisebb rendellenességet észlelnénk, mi is ott leszünk. Meleg kézszorítással búcsúztunk az •ivtársaktól és azt kívántuk, hogy minden tervüket sikeresen válthassák valóra. FEJÉR MAGDA. Széljegyzeteink Miért félnek a leszereléstől Amire képtelen volt a békés egymás mellett élés politikája, amit nem ért el egyetlen szovjet leszerelési javaslat sem, azt kikényszerítette az Egyiptom elleni agresszió. Angliának ugyanis ez a durva kaland nemcsak tekintélyét nyirbálta meg, hanem gazdaságilag is súlyos helyzetbe sodorta. Az angol közvélemény egyre világosabban látja, hogy a helyzet romlását a növekvő katonai kiadások okozzák. A tömegek nyomása olyan súlyos lett, hogy az angol kormány úgy döntött, csökkenti nyugat-németországi csapatainak és taktikai légierőinek létszámát. Igen ám, de et nem olyan egyszerű dolog, hiszen Angliát kötik a különféle katonai tömbökbe vállalt kötelezettségei és szövetségei. Még emlékszünk arra, hogy az angol hadügyminiszter első útja Amerikáiba vitt, ahol ellenezték az angol leszerelést és különféle utakat kerestek az angol gazdaság talpraállítására. Amerika ugyanis attól tart, hogy az első leszerelési lépés Nyugaton egy láncreakció kezdetét jelentené, amelyet lehetetlen lenne megállítani, higz a gazdasági nehézségek erősen szorongatják Amerika többi szövetségesét is. És mindenfelé erősödik a dolgozó tömegek tiltakozása a háborús előkészületek ellen. Az Északatlanti Tömb parancsnoka is nyomban Londonban termett, és a legkülönfélébb indokokkal igyekezett útját állni az angol tervnek. Február 26-án aztán Londonban összeült az Európai Unió (Anglia, Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxemburg), hogy megvitassa az angol leszerelési tervet (programon szerepelt még a semleges országok: Svájc, Ausztria, Svédország bevonása a szocialista országok elleni szervezetekbe). A kétnaposra tervezett tanácskozás azonban az első nap után eredménytelenül szétoszlott. Az angol leszerelési tervet a Nyügateurópai Unió tagjai elutasították. Különösen Nyugat-Németország hadakozik az angol elgondolás ellen, mert az angol megszálló csapatok 30 ezres csökkentésével maguk cáfc/lták meg a „Keletről fenyegető veszélyt" és ezzel aláásnák a Wehrmacht gyors megszervezését és fel-' szerelését. A francia kormány pedig azzal érvel, hogy a tömegek nyomására csak azzal a feltétellel egyezett bele Nyugat-Németország újrafelfegyverzésébe, hogy biztosítékul NyugatNémetországban maradnak a nyugati hatalmak megszálló csapatai. Az eredménytelen tanácskozások után a kérdést a Nyugateurópai Unió következő konferenciáján és az Északatlanti Tömb tanácsának ülésén újra megvitatják. A Times szerint az angol megszálló csapatok létszámának csökkentésére mindenképp csak jövőre kerülhet sor, ha „Nyugat-Németországfelfegyverzése jó úton halad". A nyugati hatalmak „béketörekvéseiről" az angol javaslat körüli viták is sokat mondanak. Csírájában megfojtják még a gazdasági nehézségek kikényszerítette leszerelési kísérletet Franco foltozgat A hónapokig tartó spanyolországi feszültséget Franco diktátor egy alapos kormányátalakítással remélte megoldani. A francoista diktatúra uralmának 18 éve alatt ez a legalaposabb foltozás — tíz minisztert cseréltek ki. Az új kormányban megerősödött a monarchisták és a hadsereg befolyása, a vallás pozíciói alig változtak, csupán a falang helyzete rendült meg alapjában. Míg az előző kormányban 6 falangista miniszter volt, a jelenlegiben csak 3 foglal helyet és még a falang főtitkára, Arres is csak a harmadrendű lakásépítéSiSgyi miniszterséget kapta. Ez a tény a falangista-ellenes népimozgalom hatását és az egymással versengő politikai csoportok hatalomra törését bizonyítja. „A falang már csaknem egészen elvesztette régi tekintélyét. A munkások és a diákok nyíltan lázonganak ellene. Az értelmiség is szembefordult vele. A vallás és a hadsereg nem bízik benne. A monarchisták egyenesen gyűlölik és a falangban már Franco sem látja a spanyol állam fő támaszát" — írja találó elemzésében a „Libre Belgique" című belga lap. Ezért Franco is egyre jobban dörgölődzik a monarchistákhoz. Az új kormány azonban képtelen megoldani a spanyolországi feszültséget. mert azt mély társadalmi problémák okozzák. Erre csak olyan liberális kormány lenne képes, amely határozott harcot indítana a súlyos gazdasági nehézségek felszámolására és az országból eltávolítaná az amerikai imperialistákat. Erre pedig Franco megfoltozott diktatúrája képtelen. Sz. B. OJ SZ0 1957. február 28.