Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-28 / 59. szám, csütörtök

Pártélet A járási pártkonferencia határozatának megvalósításával a nagyobb eredmények eléréséért Az érsekújvári járási pártkonferencia sokat foglalkozott a szövetkezetek munkájával. A felszólalók kérték a járási nemzeti bizottság dolgozóit, hogy nagyobb segítséget nyújtsanak az EFSZ-ek vezetőségeinek, mert alig--van a járásban l'OOO hektáron aluli szövetkezet. A legtöbb 1500—2000 hektáron gazdálkodik. És sokszor főleg szervezési hibák miatt döcögnek egy helyben. Kétségtelen,, a kérés jogos — állapították meg többen. A szövetkezetek élén sok ió parasztésszel és qazdag gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező emberek vannak, és szép eredményekkel büszkélkedhetnek a legtöbb helyen. De még gyümölcsözőbb lenne nun'kájuk, ha több jó tanácsban részesítenék őket. Azonban előfordult az is, amiről Trnavsky elvtárs, a JNB elnöke beszélt, hogy egyes szövetkezetek önállóságuk megsértésének. kívülről való beavatkozásnak tekintették" a jó tanácsot és •kijelentették: „a szövetkezet gazdái mi vagyunk". Örvendetes, hogy a szövetkezetek túlnyomó része már meggyőződött a JNB dolgozói javaslatainak, segítségének jelentőségéről, mert elsősorban ők maguk, az EFSZ tagiai látják hasznát. Komoly eredmény, hogy a járási pártkonferencián mindez több más problémával együtt elhangzott, hogy az elvtársak az egy év alatt megtett utat felmérték. De alig beszéltek a felszólalók arról, és elsősorban arról, mi most a tennivaló? Milyen terveik vannak? Hogyan akarnak eredményesebben dolgozni? Különösen arról kellett volna sokkal többet beszélni, mit kell tenni a kommunistáknak ott, ahová őket a párt állította. Például Mészáros József elvtárs, -íz Elektrosvit igazgatója sok mindenről beszélt, csak az üzem és a pártalapszervezetek munkájáról édeskeveset, majdnem semmit. Fehérvári elvtárs, a 2. üzemrészleg hegesztőjének felszólalásából legalább megtudtunk annyit, hogy a tardoskeddi szövetkezet védnöksége keretében brigádmunkákon kívül jó népnevelő munkát is végeztek a faluban, aminek eredménye, hogy a község szorgos aszszonyai közül majdnem félszázán kapcsolódtak be a szövetkezeti munkába. Ez persze mindenekelőtt az Elektrosvitben dolgozó nők érdeme, akik az üzemben szerzett tapasztalataikról, a szövetkezet felvirágoztatásának jelentőségéről sokat beszéltek asszonytársaiknak, üzemi fegyelmezettséget, szervezettséget vittek a filuba. Külön meg kell említeni Helena Tomaškovičová hozzászólását, aki helyesen mutatott rá felszólalásában, hogy a járás: pártbizottságnak nagyobb gondot kellene fordítani az asszonyok munkájának értékelésére. Az erkölcsi jutalomnak sokszor nagyobb mozgósító ereje van, mint a pénzbelinek, a járási pártbizottság beszámolójában yiszont egy szó sem volt a nők munkájáról. — A járási pártkonferencia legfőbb eredménye — mondotta zárószavában Vojtech Polák elvtárs, a járási pártbizottság vezető titkára — hogy a küldöttek nemcsak az elért eredményekről, hanem a még meglevő hibákról is bátran beszéltek, felszínre hozták őket. A hibák beismerése a változtatni akarásnak, a munka megjavításának alapja. Mérhetetlenül fontos most, hogy a küldöttek pártszervezeteikben necsak tolmácsolják a járási pártkonferencis határozatait, hanem legyenek azok példás előreharcosai, mert a határoza: végrehajtása a széles párttagságon, . a dolgozó tömegeken múlik. Nem elég a vita, a bírálat, gondoskodni kell arról is, hogy a vití" ak, a bírálatnak kézzelfogható eredményei legyenek a pártszervezet munkájában, a kommunisták fejlődésében is. Nej elég csali az értekezleteken nevelni a párttagságot, gondoskoc'n. kell arról is, hogy pártmegbizatás >kkal, agitációval, az elméleti Dolitikai képezettség emelésével is neveljük, edzzük a párttagokat. Pártunk arra tanít, hogy a dolgozó töijjeqek alkotó, kezdeményező erejét ír párton belüli demokrácia minden eszközével ki kell bontakoztatni és a kommunista vezetőknek minden jó kezdeményezés előharcosainak kell lenniök. Erről szól a járási pártkonferencia határozata, ennek megvalósítása fontos feltétele annak, hogy a járás még jobb termelési eredményeket érjen el. Erdősi Ede AZ UTOLSÓ SZAVAK sok mindenre fényt derítettek... í očmea háromszázhatvan lelket számláló, lankás halmok közé ékelt szövetkezeti falu a losonci járásban. Este volt már, hét óra felé járt az idő. Az emberek még nem tértek nyugovóra. A házikók ablakaiból fény szűrődött az utcára, A kultúrházban színdarabot próbáltak. A nemzeti bizottság helyiségében pedig már gyülekeztek a lakosok. Csakhamar átjöttek a kultúrházból is. Majd a nemzeti bizottság ülése után folytatják a próbát. Őket is érdekli, miről lesz a szó a gyűlésen, bár úgy ismerik a nemzeti bizottsági tagok választottjaik munkáját, mint a tenyerüket. Kicsi a község s az emberek úgy élnek itt, mintha testvérek volnának. A nemzeti bizottságnak csak egy nagy helyisége van. Épp az imént padokat, székeket hoztak be, hogy az érdeklődök kényelembe helyezhessék magukat. A sarokban duruzsolt a kályha. Az asszonyok — akik elsőknek jöttek a gyűlésre — a meleget adó kályha körül csoportosultak. Csodálkoztam, hogy ennyi asszony sereglett össze, csaknem annyian, mint a férfiak. Pedig ezen nincs mit csodálkozni, ami más faluban ritkaság, itt az aszonyok az élen haladnak; a helyi nemzeti bizottság elnöke is nö. Irena Kúdefová. Ott ül már az asztalfőn. Közepes korú asszony. Arca pirospozsgás. Megilletődött. Tálán lámpaláza lenne? Nem hiszem, hiszen naponta száz emberrel is beszélget, tárgyal. Foglalkozása: postakézbesítő. De nemcsak rajta venni észre a meghatottságot, hanem a többieken is. Az emberek hallgatagok, egymással csak suttogva beszélnek. Tálán azért, mert a mai összejövetelükre hárman is eljöttek a járási nemzeti bizottságtól? Lehetséges. Meg is tapsoltál'C őket, amikor kezdetét vette az ülés. Irena Kúdelová ismerteti a jelenlevőkkel, hogy mit végeztek három év alatt. Ha nem mondaná el, úgy is tudják. De azért valljuk meg őszintén, jól esik újra és újra számot adni az elért eredményekről. Jó földművesszövetkezetük van. Büszkék rá. A földeken a múlt évben a tervezettnél nagyobb terméshozamot értek el. A tojás- és a tejbeadást teljesítették, a sertéshúsból pedig terven felül adtak be. Az idén még jobbak lesznek az eredmények, mert az üzemekben dolgozó fiatalok közül néhányan visszatértek a szövetkezetbe. A fiatalság pedig erőt jelent! Arról sem szabad megfeledkezni, hogy három év alatt 360 000 korona értékkel gazdagodott a falu. Megjavították és körülkerítették a nemzeti iskola épületét, egy épületet kultúrházzá alakították át, gyermekés anyatanácsadót létesítettek, rendbehozták a falu terét, istállókat építettek a földművesszövetkezet részére. A beszámoló dicséri a nőbizottSágot, az ifjúsági szervezetet. Nagy segítséget nyújtottak a nemzeti bizottság akciótervének teljesítésében. Azonban a nemzeti bizottság tagjaival szemben már bírálóbb a hang. Kilenc tagja, van a nemzeti bizottságnak, de csaknem mindegyikükről az a vélemény, hogy keveset tevékenykedtek a választókörzetekben. Hihető is ez, meg nem is. Valahogyan úgy tűnik az egész, mintha csak azért mondanák ezt, hogy bírálat is legyen a beszámolóban. Mint mondottuk, kicsi a falu, egy nemzeti bizottsági tagra tíz ház jut s a választottak naponta érintkeznek a választókkal akár a földművesszövetkezetben, szomszédi látogatáskor, akár a kultúrházban vagy a nemzeti bizottságon. A hibát talán máshol kell keresnünk. Mert ott nem lehet olyan nagy baj a helyi nemzeti bizottság és a választók jó kapcsolata körül, ahol, mint ezen a gyűlésen is, a faluba vezető út egyik kis hídja megjavítására egyszerre négyen jelentkeztek a lakosok közül. A magamban feltett kérdésre csakhamar megkaptam a választ. Az ülés végén, amikor a járási nemzeti bizottság egyik küldötte elmondta vé leményét a gyűlésről, a vitáról és megdicsérte az asszonyokat, hogy az elsők között harcolnák a faluban a szocializmus építéséért, több esetben aktívabbak, mint a férfiak — utána, hogy berekessze az ülést, Irena Kúdelová emelkedett szólásra. — A helyi nemzeti bizottság gyűlésein eddig a járási nemzeti bizottság részéről egyszer sem vettek részt. Hálásan köszönjük, hogy most — három év óta először — ilyen szép számban megjelentek a mai gyűlésünkön ... Kipirult arccal mondotta e szavakat a helyi nemzeti bizottság elnöke. Hangján érezni lehetett azt a lelket szorongató idegességet, amikor az ember kissé zavarban van, de eltökélt elhatározásától nem áll el és kimondja az igazságot, még akkor is, ha az a másik félnek talán nem tetszik. Ezek az utolsó szavak sok mindenre fényt derítettek. Most már érthető, hogy miért volt a meghatottság az ülés kezdetén, érthető az is, hogy a nemzeti bizottság tagjai miért nem végeztek jobb munkát a választók között. Nem vezették, nem irányították, nem tanították őket eléggé a nemzeti bizottsággal összefüggő teendők végzésére. Ez a gyűlés okulásul szolgálhat a jövőre nézve a Losonci Járási Nemzeti Bizottság részére, mert nemcsak a helyi nemzeti bizottság tagjaitól kell megkövetelni, hogy szoros kapcsolatot tartsanak fenn a választókkal, hanem ugyanezt kell tennie a járási nemzeti bizottságnak is a helyi nemzeti bizottságokkal szemben. Jóllehet a járási nemzeti bizottság helyesen irányítja a helyi nemzeti bizottságokat — rendszeresen hívjd össze értekezletre az elnököket és titkárokat, az instruktorokat pedig a falvakba küldi — de mennyivel hatékonyabban támogathatnák munkájukban a helyi nemzeti bizottságok tagjait, ha a járást nemzeti bizottság tagjai rendszeresen részt vennének a helyi nemzeti bizottságok ülésein, és körlevelek vagy hivatalot beszámolók helyett személyesen sokkal jobban megvilágítanák a tagok előtt a felmerülő kérdéseket, a feladatok teljesítésének módját. Ezt bizonyítja a toönicai gyűlés menete. Amikor véget ért, akkor kezdődött el csak igazán a beszélgetés. A falusiak körülvették a járási nemzeti bizottság küldötteit, kérdéseket tettek f,el nekik és hálásak voltak a magyarázatot nyújtó válaszokért. A járási nemzeti bizottság tagjainak már csak ezért a felismerésért is érdemes volt részt venni a Toönicai Helyi Nemzeti Bizottság ülésén. Petrőci Bálint O0©O0O0OOOO0OO^ OOOO0©OO©O0OOOOO^^ AZ ADÖ FOGALMA nagyon régi. Hiszen tudjuk, már a középkorban szedtek be különféle adókat, egyházi dézsma, tizedek, harmincadok stb. fejében. Az adóbehajtási módszerek is nagyon szigorúak voltak. A nemfizetö lakost sokszor zaklatta a végrehajtó, elárverezték ingó és ingatlan vagyonát, a parasztnak elhajtották utolsó tehénkéjét is. Volt rá eset, amikor a nemfizető az adósok börtönébe került. Sokakban valószínűleg már felmerült az a kérdés, honnan veszi az állam a jogot, hogy polgáraitól bizonyos összeget elvegyen, vagyis adót hajtson be. Egyszerű a felelet: az állam adóztatójoga annan ered, hogy adók nélkül semmilyen állam sem tudna fennállani. Az állami feladatok teljesítése a lakosokra nézve nagyobb érdek, mint amilyen áldozat az adófizetés. A szocialista államban az adókat többféle szempontból szokták osztályozni. A szocialista szektorban legfontosabb a munkatevékenységből eredő adó. Az alkalmazottak és munkások fizetésük vagy bérük után fizetnek személyes jövedelmi adót, illetve béradót. Van ezenkívül földadó, iparadó, házadó, irodalmi adó stb., amelyeket közös névvel a lakosság jövedelmére kirótt adónak nevezünk. Az adórendszer tekintetében a szocialista államnak politikai, társadalmi és gazdasági viszonyaihoz kell alkalmazkodnia. Arra kell törekednie, hogy az adórendszer úgy a népgazdasao mint a lakosság érdekeinek is megfeleljen. Itt többféle szempont érvényesül. Például, hogy az adó összege természetes fejlődés útján az állami szükségletekkel párhuzamosan emelkedjék, nehogy esetleg a gazdasági élet egyenletes fejlődését gátolja, továbbá, hogy az adóztatás ne sértse a termelés, a forgalom és fogyasztás érdekeit. Az adózóképesség Mit értünk adózóképességen? Adőzóképességen azt a határt értjük, amelyen belül az adó nem veszélyezteti az adóforrás fennállását. Az adóknak tehát az adófizetőt csak az adóképesség határáig szabad terhelMa már nincs szükség végrehajtóra >' I SZÔ 1957. február 26. niök. Rendezett politikai és társadalmi viszonyok között élő államban tehát nagyobb lesz az adófizető adóképessége, mint a gazdasági és politikai nehézségekkel küzdő országokban. Az adóztatás csak akkor arányos, ha az adók terhét minden adófizető egyformán érzi. Bezzeg nem így volt ez mindig. A múltban rendszerint a kisparasztot és a földhözragadt szegényt nyúzták a legjobban. Ismeretes, hogy a „demokratikus", München előtti Csehszlovák Köztársaságban 32 féle adót vetettek ki a dolgozókra, a kis- és középparasztokra. Ugyanakkor a nagytőkések és a földbirtokosok 20 milliárdos adóhátrálékából 15 milliárdot engedtek el adőleírás címén. A kis- és középparasztság egy hektár föld után majdnem a felével magasabb adót fizetett, mint a nagybirtokosok. AKINEK NAGYOBB a jövedelme, az fizessen többet. Azért nálunk fokozatos (progresszív) adókulcsot vezettek be. Az adóztatás ilyenkor az adóköteles teljesítőképességéhez idomul, illetve az adóösszeg a jövedelemmel áll arányban. Ma Csehszlovákiában már ezen elvek alapján adóztatják a lakosság azon rétegét, amely bizonyos fokú jövedelemmel rendelkezik. Viszont a létminimummal rendelkezők és a nyugdíjasok nem fizetnek jövedelmi adót, a sokgyermekes családok pedig kevesebbet vagy semmit. Az állampolgároknak, a népnek, a szocialista államnak és a népgazdaságnak a legnagyobb összhangban, kölcsönös vonatkozásban kell lenni egymással. Az állam fedezi a népgazdaság összes szükségleteit, pénzeli áz intézményeket, kórházakat, iskolákat, utakat épít, más berendezéseket létesít, hasznos beruházásokkal biztosítja lakóinak békéjét, jövőjét és gondoskodik az emberről születésétől kezdve egészen haláláig. Nagy feladatok Az államnak óriási közgazdasági feladatai vannak, amelyeket a tervgazdálkodásban az ötéves, vagy éves tervek írnak elő. A népgazdaságnak és a lakosságnak is fontos kötelezettségei vannak, melyek kölcsönhatást gyakorolnak egymásra. Az állam adót szed be a lakosságtól, viszont más formában ugyanaz az állam bőkezűen visszaadja azt. amit adók címén bevételezett. A szocialista társadalmi rendszernek, az államnak érdeke és gondja az összesség boldogulása, az életszínvonal állandó emelkedése. * * * Felkerestük a Pénzügyi Megbízotti Hivatal illetékes osztályát, hogy betekintést nyerjünk az adóbeszedés helyzetébe Szlovákia területén. — Mennyire teljesítik az adóbeszedés tervét a lakosság által fizetett adók terén, azaz a szocialista szektoron kívül? Milyen az adóerkölcs Szlovákiában? — kérdezzük az osztályvezetőt. — SZLOVÁKIAI MÉRETBEN 1956ban 104,3 százalékra teljesítettük ezt a tervet. Ebben benne foglaltatnak: a mezőgazdasági, ipar-, házadó és a lakosság egyéb jövedelme utáni adók, illetve illetékek. Az ún. adóerkölcs évről évre javul. — Melyik a legjobb, illetve a legrosszabb kerület? — A žilinai kerület a tervet 112,7 százalékra teljesítette, jó a bratislavai és a prešovi is. Leggyengébben a kassai kerület teljesítette tervét. A legjobb járások a rajeci, trstenai, ógyallai, komáromi, stb. — Mi a helyzet a többi járásban? — Nem teljesítették a tervet a Modrý Kameň-i, rimaszombati, tornaijai, a zselízi, a surányi járásokban. A prešovi kerület általában jó munkát mutat fel, csupán Michalovce és Sobrance nem teljesítette kötelességét. Jó eredményt ért el Bratislava város is, melynek minden egyes körzete túlteljesítette a tervet.' Megtudjuk még, hogy itt az 1956. január 1-én kimutatott adóhátralékok összegét 15 százalékra csökkentették. Szlovákia területén 1200 községben önállóan és jól szedik be az adót. Nem elégedtünk meg a megbízotti hivatal tájékoztatásával. Felkerestük még a bratislavai II. körzet nemzeti bizottsáqának Dénzügvi osztályát, mert érdekelt bennünket, milyen módszerekkel dolgoznak, hogy a tervet csaknem 124 százalékra' teljesítették. Hadd szolgáljon például a kassai kerület járásainak, amelyek bizony csúfosan lemaradtak. Az osztályvezető elmondta, hogy a körzetben 63 aktivista segít nekik. Mindegyik 20—30 adófizetőt látogat meg. Meggyőző módszerükkel elérték, hogy a múlt évben majdnem 40 százalékkal több kinnlevőséget hajtottak be, mint 1954-ben. A legjobb" aktivisták közé tartoznak: Ivičičová, dr. Glaser, Korbel, Žurman, Hujtner elvtársak. A legagilisabb köztük Ivičičová elvtársnő, a Pedagógiai Kiadóvállalat dolgozója, a nőbizottság tagja, akit már többször tüntettek ki jó aktivista munkájáért, illetve az adóbeszedés terén szerzett érdemeiért. Jutalmul nyereménybetétkönyvet kapott. A szerencséje sem hagyta el, mert a könyvecskében levő összeg dupláját nyerte, két ízben. A körzet is bekapcsolódott a Trenčín—Kroméŕíž nevű mozgalomba, melyet még 1952-ben a jobb adóbeszerzés érdekében indítottak el. A sikeres munkának az az eredménye, hogy az 1956-ban kimutatott adóhátralékokat már eddig teljesen felszámolták és a lakosság nagyrésze ma már a folyó évi adókat fizeti. Ezt a kiváló eredményt szép szóval érték el. mert ma már szinte ismeretlen fogalom a végrehajtás vagy az adótartozások címén elrendelt árverés. NEM NYERNÉNK tökéletes képet erről a kérdésről, ha nem világítanánk rá az adóbeszedésben csehszlovákiai méretben leggyengébb kerületre: Kassára. A Kassai Kerületi Nemzeti Bizottság pénzügyi osztálya* érdeklődünk a dolgok után, nem kíváncsiságból, hanem jószándékkal. hogy hozzájárulhassunk a helyzet megjavításához. — Hallottuk, hogy a kassai kerület alulmaradt az adóbeszédés terén. Mely járások befolyásolták a nemteljesítést ? — kérdezzük. — Hát bizony kerületünkben csupán a rozsnyói járás s Kassa város állták neg a helyüket, a többi járás többé-kevésbé lerontotta 1906-ban a várt jó eredményt. Különösen néhány járásban nagyon csalódtunk. Ezek a szepsi járás, mely 80,3' százalékra, a királyhelmeci 86,5-százalékra, de főleg a tőketerebBsi, amely csak 62 százalékra teljesítette a tervet. — Mi az oka a rossz teljesítésnek? Hiszen három gazdag mezőgazdasági járásról van szó? — Önbírálóan be kell ismernünk, hogy elsősorban a kerületünkben levő nemzeti bizottságokban is azok tagjaiban keresendő a hiba. Ha sorbavesszük a három szóbanforgó járást. csakugyan az a helyzet, hogy Tőketerebes répatermő és gazdag vidék, a királyhelmeci járásban az egyéni gazdálkodók is a nagyon jövedelmező szőlőtermelést, dohánytermelést és korai zöldségtermelést folytatnak..az adófizetésben nagyon elmaradtak Kiskövesd és Nagykövesd községek. Vi-1 Szont Perbenyik és Zemplén községekben már az 1937. évi házadót is beszedték. A szepsi járásban például Perény kezség lakossága, érthetetlen okokból, nem teljesíti állampolgári kötelességét. SOK MINDENT lehetne még írni erről a kérdésről. Egy bizonyos: érthetetlen a királyhelmeci járás néhány községének az álláspontja. Sokakat majd felvet a pénz, de azért arra nem gondolnak, hogy az állammal szemben is vannak kötelességeik. Miből fedezze az állam t. rengeteg kiadást? Hisz a sok beruházáson kívül még mennyi mást nyújt a lakosságnak: a gyermek születésekor védi az anyát, aki az anyaszabadság ideje I alatt megkapja a pénzsegélyt, a jól tanuló diákokat ösztöndíjban részesíti, a bevonuló katona csaladját segélyezi, a munkaképtelen és öreg állampolgárokat aggkor: nyugdíjban részesíti. A pezinoki járás szintén bortermő vidék, amely példásan, 144%-ra teljesítette adófizetési kötelességét. Lako.ssága bizony nem folyamodott kifogásokhoz. A kiváló bortermés után nemcsak saját magára gondolt, de tudta azt is, mi illeti meg az államot. Mert nincsen csak egyoldalú kötelesség. A lakosság ne csak a magáét követelje de adózzon a köz oltárára is. Nézzenek magukba a kassai járások és községek' nemzeti bizottságainak tagjai, funkcionáriusai és dolgozói s, hogy ezen a bírált munkaszakaszon mit és hogyan végeztek. Véleményünk szerint a nemzeti bizottságok dolgozói és aktivisták is csak formálisan dolgoztak és az első akadályoknál visszariadtak. A nemzeti bizottságok sok tagja sem érdemelte ki a'választók beléjük helyezett bizalmát, mert értesüléseink szerint az adófizetésben ők maguk sem jártak elől jó példával. Van egy régi közmondás: „Minden szentnek maga felé hajlik a keze." Reméljük, ezentúl nem igazodnak a közmondás szerint. Ez jellemezhette az elmú't időket, de men, helyes ak-? kor, amikor a szocialista társadat mat építjük. Grek Itura.