Uj Szó, 1952. szeptember (5. évfolyam, 208-232.szám)

1952-09-30 / 232. szám, kedd

19ES September 30 UiSlH Fölállították régi helyére Jókai Mór szobrát A Csehszlovákiai írók szlovákiai tagozata a komáromi dolgozók óhajára visszaállította a város szülöttjének szobrát Komáromnak nagy napja volt vasárnap. Bensőséges ünnepség keretében leplezték le a város nevezetes szít lőttjének, a nagy magyar mesemondónak, Jókai Mórnak régi helyére Visszaállított szobrát. A szeles, hűvös őszi idö ellenére sokezerre menő tömeg gyűlt össze az ünnepélyesen feldíszített kultúrház előtti térségen, amelyen a lepellel letakart szobor állott virágokkal dúsan borított talapzaton. A virágcsokrodat sondes kezek már a korareggeli .óráktól kezdve hordták a szobor díszítésére. A tágas tér szűknek bizonyult az ünneplő sokaság befogadására, akik sűrű sorokban lepték el a szomszédos utcákat is. Komárom és környékének lakosai eljöttek, hogy ügyelettel adózzanak Jókai Mór emlékének, aiiinek bölcsője a város falai közi ringott. A Csehszlovákiai Irök Szövetségének szlovákiai tagozata képviseletében megjelentek az ünnepségén Milan Lajéiak államdíjas köjtó*, a szlovákiai tagozat elnöke, Franttéek HeiSko, államdijjal kitüntetett író, a „Drevená dedlna" szerzője, Egri Viktor államtlíjas író, a „Közös út" szerzője, Andrej Piavica, az írószövetség szlovákiai tagozatának alelnöke, Margita Figuli, Tibor Stitnicky, Pavol Horov költő és Ivan Kus;f kritikus. Résztvettek az ünnepségen Sztankó József, a Magyar Népköztársaság alkonzíilja, LSrincz Gyula, a Csemadok országos elnöke, a fiatal magyar írók és a helyi tömegszervezetek képviselői. Fi*<mmíme~k Eljöttek a komáromi hajógyár dolgozói is, élükön a kiváló élmunkásokkal, eljöttek Komárom többi üzemének dolgozói, a komáromi diákok, a hadsereg képviselői és a környékbeli szövetkezetek tagjai is, hogy tisztelegjenek Jókai Mór emléke előtt. Az ünnepséget a himnuszok elhangzása után Pavol Beck, a helyi nemzeti bizottság elnöke nyitotta meg, aki üdvözölte a megjelenteket. Az ünnepi beszédet Frantisek Heéko államdijas író és LŐrincz Gyula, a Csemadok elnöke tartotta. Beszédüket gyakran szakította félbe a hosszantartó, felzúgó tapsvihar. A beszédpk elhangzása után Milan Lajciak ünnepélyesen átadta a szobrot Komárom lakosságának gondozásába, mint szabad népidemokratikus államunk mindkét nemzete közötti tisztelet, szeretet és tartós barátság jelképét. Felzúgó tapsvihar köszöntette a lepel eltávolítását a szoborról. A város lakosainált nevében Beck elvtárs vette át a szobrot, aki rövid beszédében megfogadta az összes lakosok nevében, hogy Jókai Mór szobrát a szocialista hazafiság szellemében fogják gondozni. Az ünnepélyt kultúrműsor tette színesebbé, amelynek keretében énekszámok és szavalatok hangzottak el. Sikeres volt a magyar gimnázium tanulóinak fellépése, akii; szovjet dalokat énekeltek. Az ünnepség az Internacionálé eléneklésével fejeződött be. A~as íré stílust alkotott és így megtalálta a magyar nép lelkéhez és érzületéhez vezető útat. Jókai regényeinek a mult évszázad végén és a jelen évszázad kezdetén óriási keresletük volt az egyszerű magyar olvasók körében. Közülük ina íg több örvend népszerűségnek a magyar olvasók körében és méltán! Jókai műve behatolt az idegen irodalmakba is, bőségesen fordították sok idegen nyelvre. Mileszáth Kálmán egyáStalán nem túlzott, amikör Jókairól írt verses poemájában esst a magyar klasszikust ..komáromi fiúnak nevezte — aki meghódította a világot". Jókai Mór valában meghódította j a világot éspedig nemcsak a ma. j gyar, hanem egyenesen az egész vi- ; lágot. Az a kérdés, hogyan sikerült j ez neki? És miért, mely értéküknél j íogva győztek művei otthon és küi földön ? Jókairól tízesével írták a könyveket és százával a cikkeket. Mindazok . a könyvek és cikkek, amelyeket még ma egyre írnak, a maguk módján válaszoltak és válaszolnak a feltett kérdésekre. Ha kiemelnek beKJíük a fg igazságot é

s egyetlen egy mondatba foglalnók, az kikülbeljül így hangzana; „Jókai azért lett Jókaivá, mert nagy művészetét egybekötötte a Jókai Mór szobra, a komáromi Kul túr-ház előtt Komárom városának régi, gazdag ] történelme van. A mult évszázadokban kiérdemelte a bevehetetlen ka-1 tanai erőd hírét. Neve bekerült a szlovák és a magyar népdalokba. Ko-jr.árom hatalmas folyami kükötővel, korszerű hajógyárral rendelkezik, amelyben a munkásosztály virága a testvéri Szovjetunió számára épít hajókat. Komáromot emlegetik a Dunán jövőben megvalósítandó vizterffMűvel kapcsolatban is, äm5%tiek KSzép-Búrópá legnagyobb viziéröSiűvévé kell lennie. E város, nsűt tehát a közel; szocíálista jövőben hatalmas fejlődésre van kilátása. Ezenkívül azonban Komáromé volt, nia is az, és örökké is Komáromé lesz a magyar kultúra nagyságja, Jókai Már, aki szíámos regé. nyáíea a ko*£b|tn a magyar népre irányította a vifág figyelmet. J;':?l Mér Komáromban született. Kom>v naban állott emlékműve is s habár hassjjsjj éigj» egg? n^r tmapgl sefii t&Mm,e meg. emáékmíivét sovinigzíia elemeink 1945-ben eltávolították. A na(Harmós K. fametszete) gyar népi demoikFáciával összebarátkozott csehszlovák népidemokrácia azonban Jókai komáromi emlékművét újra felállította. Emellett jellegzetes és örvendetes dolog, hogy ezt a komáromi hajógyár munkásságának jelentős segítségével tudták megvalósítani. Jellegzetes azért, mert a munkásosztály előtt idegen minden nacionáslista gondolkodás és soviniszta túlkapás és örvendetes azért, mert a snOB^ásosztály min. dent magáénak tekint, ami összefügg a kültuirá3i

s múlttal, amelyen mipt koäl^pon áll és fejlődik szocialista irányban a jelen idők kulturális élete is. Jókai Mór magyar író volt. A magyar népre hagyta forró szeretetét, igazi és hamisíthatatlan Jtaza. fiságát, utánozhatatlan, egészséges népi humorral, tiszta és nagy kolfeSszettei átitatott nyelvét. Ahogy Tompa, Fetitfi és Arany űj magyar versformát alkottak, és népi, gyakran forradalmi hánggaj telítették tál, űgyan%y Jgffiai is, aki tríbiiten esetben e hái-om magyar nemzeti újítóhoz tartozik, új magyar prózai szabadság és haladás nagy gondola taiVi&l és a nép iránt érzett nagy szeretetévei". S ha már a szabadságról és haladásról van szó, Jókai élettörténetéből lehetetlen meg nem említeni azt a fontos és alapvető tényt, hogy Jókai Mór majdnem egy évtizeden keresztül kapcsolatban volt Petőfi Sándorral! Ez a személyes kapcsolat változó erejű volt, voltak pozitív és negatív oldalai, sokoldalú volt: először díákéleti, azután irodalmi és társadalmi és végül forradalmi. Jókai régi, tiszteletreméltó élet rajzíróinak körülbelül igazuk van, amikor azt állítják, hogy a lénye, gében nem forradalmi szellemű Jókai sokat köszönhet Petőfinek abban, hogy forradalmárrá lett! És így történt, hogy az ±848/49es években Jókai mindenben résztvett, amit a nemzet érdekében tettek, vagy akartak végezni. Összebarátkozott Kossuthtal és közeli munkatársává vált. Művésszé nőtt ki a forradalmi eseményekből és ezért legjobb műveit olyan eszmékkel töltötte el, amelyek haladó jellegűek voltak és azok is maradtak. Jókai Mór szorgalmas „íróhangya" volt Majdnem 60 évig tevékenykedett irodalmilag és több mint 100 kötetes könyvtárat kitevő müveket írt. Munkásság terén Jókait csak olyan írókkal lehet összehasonlítani, mint amilyenek a francia Balzac, vagy az orosz Tolsztoj volt. Igaz, hogy Jókai is korának fia volt és megfizette ennek nagy adóiát. Ezért oktalanság lenne azt állítani, hogy minden regénye meg. érdemelte olyan „klasszikus könyv" nevét, amelyet ma is ki kellene adni. Azonban határozottan van legalább tíz olyan Jókai-regény, amelyek teljes mértékben rászolgáltak erre a címre. Határozottan volna mondanivalójuk a mai magyar és nem magyar olvasóinak is. Igen hosszú ideig tartana Jókai jó regényeinek rövid' méltatása is. Egyről azonban meg kell emlékeznünk, még pedig kissé terjedelme sebben. Ez a „Fekete gyémántok" című regénye. Nem azért említem, hogy szlovák motívumokét találunk benne, hogy főhőse Berend Iván, idealizált magyar vállalkozó és főhősnője az ugyanúgy idealizált Dirmak Éva, szlovák munkáslány. Ez ugyan minden magyar és szlovák hazafit örömmel tölthet el, de a jelen esetben ez lényegtelen és mellékes. A „Fekete gyémántok" című regényben az a fő és lényegeo, hogy a bányászkörnyezetet a szénbá nyát, belsejének és környezetének életét írja le és oly hűen, őszintén s mesterien, hogy talán nincs is a XIX. század második felében oly meggyőző hatású hősi könyv! Hiszen világ csodájára - Jókainak ez a regénye mindennel dacolva. ami hagyományos és szokásos volt — a világ keletkezésének tudományos leírásával kezdődik! És habár Jókainak különféle földtani, ásványtani, természettani és vegy taiá, pénzügyi, tőzsdei és különféle más, többnyire műszaki kérdé>7eken kellett keresztül vergődnie, - mesteri tolla alatt — életre keltek a száraz dolgok is,"és egyik régi bírálója szavával élve: kezében a kavics is drágakővé változott! A „Fekete gyémántok" című regény megdicsőítette a legfontosabb munkásnak, a bányásznak munkáját. Ezért a magyar klasszikus iro. dalomnak igazi gyöngye. És ha az lenne a helyzet, hogy Jókai rtán nem maradt volna semmi más, csupán ez a regény, így is tartósan biztosítva volna Jókai nagysága és a munkásosztálynak iránta érzett szeretete. A szlovák Sladkoviő „Marina" elmű dicső költeményét ezzel a verssorral fejezte be: - „és a gyémánt nem porlad el keblen". A magyar Jókai „Fekete gyé. mántok" című regényét e mondattal fejezte be: ,,Ami gyémánt volt, az gyémánt maradt". Mily gyönyörű művészi és emberi párhuzam! A hős Szovjet Hadsereg érdeméből, amely felszabadította nemzeteinket, olyasmi jött létre, ami napról napra egyre jobban sziláirdúl a szlovák és magyar nép között is. A szocializmus felé vezető közös utunkból a békés Szovjfetuni 3 példája nyomán, minden elhárult ami romlőtt és *nem volt drágakő. A nép azonban megmaradt és olyan gyémánt maradt — „amely nem porlad el a keblen". A Csehszlovákiai írók Szövetségének nevében Jókai Mór emlékműve leleplezése alkalmából tisztelettel meghájlok a magyar nemzet e nagy fiának emléke előtt. a PRÁGA ELVTÁRSAK, KEDVES KOMÁROMIAK! Pár nappal ezelőtt a CsahszlOTá. Mai íróik Szövetségének szlovákiai ta gozatátöl kaiptam egy levelet, amelyben felkérnek, hogy abból az alkatomtól, hogy Jókai Mór säsobrát Komáromban visszahelyezik' régi helyére, szólaljak fel a Cseh szlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete nevében. Ebben a levélben a szlísváik írók a következőkét irják: „Visszaállítjuk helyéire a kiváló magyar író, Jókai Mór sisofo. rát, amelyet 1945-ben a szlovák nacionalisták eltávolítottak". Ez a mondat különös figyelemre érdemes, hogy éppen a sstavák írók azok, akik a magyar író szobrát visszaállítják régi helyére, a szlovák írók azok, alkík megbélyegzik s jóváte. szSík a=zt a bűnt, amelyet — ahogy maguk ísják — a szlovák nacionalisták követtek, el. Ezért van különös jelentősége araiak, hogy a szobrot ina ezen a helyen a szlovák írók kiváló képviselője, Frantigek Hecko állaimdíjas író adja át Komárom városának. Ugy érzem, ez magában véve eleget mond arról, hogy a szlovák nemzet mai képviselője és a nacionalisták között mi a különbség, 1949-ben egy alkalommal ugyan, csak felvetődött a Jókai-szobor kérdése abban az időben, amikor az Is. kelaügyi Megbízotti Hivatal élén egy azóta eltávolított, burzsoánacionalijmüsgai megbélyegzett szlov;'Jk-író, Novomesky állt. Novomesky íj§rime% Gyula, elnökének beszéde .feényetoaeitlennek találta a Jókaiszobor kérdését és arra kért ben. minket, hogy közvetítsünk a magyal kormány és aa TSkoIaügyi Megbízotti Hivatal között, hogy ezt a szobrot a magyar Jtormánysak ajándékoznánk. Ahogy gúnyosan megjegyezte „Koanárom polgármesterével egy kicsit. lenoroltatjuk aB öreg Jókait és pár pohár tokaji bor kíséretében a hídon átadjuk a magyaroknak". Ml ternnészetesea visz. szautasitottuk a közvetítő szerepet két oknál fogva. Elsősorbán nem láttunk abban semmiféle „baráti gesztust" — ahogy Nóvomesiky erre a tervére mondotta — a magyar nemzette! szemben, másodszor a csehszlovákiai magyar dolgozóknak véleményünk szerint nem kell semmiféle közvetítő szerepet játszani a nápidemokratikus Magyarország és a mi hazánk., a Csáhszlovák Köztársaság között. Mi teljes mértékben bíz- k Pártunkban és kormányunkban, hogy mind a baráti viszonyt, mind a „közvetítő szerepet", illetve, diplomáciai kapcsolatot a népi demokratikus Magyarországgal megteremti, mint ahogy meg is teremtette fe megerősíti anéükül, hogy erre „közvetítőt" venne igénybe. így maradt itt a Jókai-szobor és így maradt el a visszaállítása is mind a mai napig- míg a Csehszlovákiai írók Szövetségének rslovákilai tagozata fel nem karolta a komáromi magyar dolgozók kérelmét, hogy a Jókai-szobor kerüljön vissza a régi he. lyére. A Csehszlovákiai írók Szövetsé. géhek szlovákiai tagozata helyesen fogta fel a magyar nép kiváló írórj», Jókai MÖir iránti tiszteletadást. Sftm Jókaival, sem a magyar néppel szemben nem lett volna barátságos gesztus 04., ha a magyar író szobrát szütávSrosáből akár mint ajándékot i®, de feltétlenül eltávolítják. A „közvetítő szereppel" kapcsolatban még volna egy megjegyezni valóm. Mi nem vagyunk közvetítők. Nem diplomáciai szolgálatot telje, sitiink itt, hanem hazánk építői, a szocialfemus építői vagyunk hazánkban, ugyanúgy, mint hazánk csehszlovák, ukrán, német, lengyel és más nemzetiségi dolgozói. Mi, hála pártunk és kormányunk intézkedéseinek, a Csehszlovák Köztársaság, ban még csak nem is úgynevezett kisebbségi jogokkal rendelkező '1lampolgárok vagyunk, minit a Masaryk-Benesi München előtti Csehszlovák Köztársaságban voltunk, hanem ennek az országnak, a Csehszlovák Köztársaságnak, egyenrangú állam, polgárai lettünk. Ez megnyilvánul jogaink és kötelességeink teljesítésében társadalmi életünk minden síkján. A csehszlovákiai magyar dolgozókat ezrével találjuk meg a szo. cializmus hatalmas építkezésein, Kuncsicén, a keletszlovákiai kohókombfaáton, a füleld zontáncg3»ár(Folytatás a 4, oldalon) \