Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-07 / 183. szám, kedd

L OJ sin A magyar filmművészet szakemberei 1951 augusztus 7 A GYŐZELEM CSILLAGA A karlové vary-i VI. Nemzetközi Filmfesztiválon alkalmunk volt elbeszélgetni a magyar filmdelegáció tagjaival, Szántó Miklóssal, a népművelési minisztérium filmosztályának vezetőjével, Révai Dezsővel, a Magyar Állami Film igazgatójával Simon Zsuzsával, a magyar filmgyártás födramaturgjával. E beszélgetések során megismerhettük a nagy lendülettél előretörő magyar filmgyártásnak célkitűzéseit, azokat a szempontokat, amelyek a magyar film alkotóit vezetik, hogy a kultúrális életnek ez a hatalmas fegyvere teljesen a dolgozó magyar népnek és igy az egész haladó emberiségnek szolgálatában álljon. A Fesztiválon bemutatott négy nagy film és a rövid filmek egész sora bebizonyította, hogy a magyar film igen eredményesen és művészi eszközökkel küzd a maradiság, az előítéletek, a burzsoá gondolkodás csökevényei ellen és olyan problémákat taglal filmjeiben, amelyek a mai mindennapi élet központjában állnak és e problémák helyes megoldásával, a felmerülő kérdések világos értelmezésével élenjáró építő munkát végez. Arra a kérdésemre, hogy minek köszönhető a magyar filmgyártás rohamos fejlődése, minek köszönhető, hogy művészi kivitelezésben, ' eszmei színvonalában egyre örvendetesebb a javulása, Szántó elvtárs öt pontban összefoglalva mondanivalóját a következőket válaszolja: Elsősorban annak a ténynek, hogy Magyarországon kultúrforradalom folyik, amelynek vezetője a Párt A Párt igen komolyan foglalkozik filmgyártásunk kérdéseive! Rákosi és Révai elvtársak érté ték és elbírálták munkánkat és olyan útmutatásokat adtak nekünk, amelyek lehetővé tették ezt a fejlődést. Másodsorban a munkásosztály állandó és hathatós támogatásának köszönhetjük eredményeinket. Ez a támogatás mind politikai, mind gazdasági téren megnyilvánul. Harmadszor a Szovjetunió felbecsülhetetlen segítségének. Jelenleg például Pudovkin elvtárs ismét Magyarországon tartózkodik és tanácsaival, útbaigazításaival segíti filmmunkásaink tevékenységét — Negyedszer, — folytatja Szántó elvtárs, — művészeink fejlődésében megtaláljuk azt az erőt amely lehetővé teszi, hogy munkánk minőségét szinte százszázalékban emeljük. És végül erősen segítségünkre vannak a nemzetközi tapasztalatok. Ez a Nemzetközi Fesztivál is elősegíti értékes tapasztalataival filmgyártásunk fejlődését. A MAGYAR FILMGYÁRTÁS IDEI TERVE. Arra a kérdésünkre, hogy milyen a magyar filmgyártás idei dramaturgiai terve a Kossuth-díjas és a Magyar-érdemrend aranyfokozatával kitüntetett Simon Zsuzsa válaszol. — Tavaly hat filmet gyártottunk, idén tizenkettőt vettünk tervbe, — kezdi Simon Zsuzsa. — Ebből kettőt, a „Becsület és dicsőség"" és a „Gyarmat a föld alatt" címűeket elhoztuk ide • Karlové Varyba. (Mindkettőt előbbi cikkünkben kimerítően ismertettük.) Film készül Dérynéről, a legnagyobb magyar énekesnőről, aki egy kis magyar társulattal járt városról városra és aki kiküzdötte, hogy felépülhetett az első magyar állandó színház. A film elmondja, hogy Dérynénak és a köréje tömörült lelkes gárdának mennyit kellett küzdenie és nyomorognia, hogy a magyar szó hitelt kapjon és a magyar színművészet kiszorítsa a német komédiásokat. Déryné ifjasszonyt Tolnay Klári alakítja és érdemes művésznőnk, Gyurkovics Mária énekli helyette dalait. — „Teljes gőzzel" címmel filmet készítettünk vasutas sztahanovistáinkról, — folytatja Simon Zsuzsa. — Szinetár György, a Ludas Matyi forgatókönyvének írója írta ezt a filmet a 2000 tonnás mozgalomról, az imperialisták ágenseiről, akik mesterkedéseikkel gátolják az építést. Rendezője Máriássy Félix és még e hónapban, 12-én bemutatjuk a Vasutasok-napján. — ötödik filmünk egy színes vígjáték. „Civil a sportpályán" a címe és az MHK (munkára, harcra készen) mozgalmunkat népszerűsíti és a tömegsportot propagálja. Egyik főszerepét Szusza, legnépszerűbb magyar labdárúgónk alakítja. Érdekes a problémája a „Banditák" cíhü filmünknek, amely egy Kossúthdíjas fizikusról szól, akit a berlini konferencián az imperialisták ágensei átcsalnak a nyugati zónáába és munkájukról kényszeríteni akarják arra, hogy háborús célokért dolgozzék. A tudós visszautasítja ezt az aljas ajánlatot és egy német vegyész és egy magyar munkás segítségével sikerül megmenekülnie és a tudomány embere hazájába visszatérve gazdag tapasztalatait a béke szolgálatába állítja. Várkcmyi Zoltán ennek a filmnek rendezője. — „Én, a dolgozó nép fia" — ezzel kezdődik néphadseregünk katonáinak, honvédségünknek esküje és ez a elme honvédeinkröl szóló filmünknek, amely megmutatja, hogyan nevelödnek igaz emberekké, hősökké fiataljaink. Czibor János ennek a honvéd filmnek a szerzője. Egy filmünk a falu szocialista átépítéséről szól, egy másik Erkel Ferencnek, legnagyobb operaszerzőnknek életét dolgozza fel és alkalmunk lesz nagy nemzeti operáink muzsikáját a Bánk bánét, a Hunyadi Lászlóét a legszélesebb körökben elterjeszteni. Békeffy István és Méray Tibor írták ezt a filmet Színes film készül „Bem és Petőfi" címmel a magyar szabadságharcról. A magyarság egyik legnagyobb élő költője, Illyés Gyula írta ezt a filmet és Nádasdy Kálmán, az Operaház Kossuth-díjas főrendezője rendezi. — Végül két filmünk az ipari környezetben játszódik le. A „Vörös Csepel" elmondja a csepeli Weisz Manfréd-gyár történetét, feltárja a munkásmozgalom egy fejezetét 1919-től, a magyar kommuntől, a fehér terror és a Horthy fasizmus évein át napjainkig és megmutatja, hogyan jut a tőkés vállalat a magyar népállam, a dolgozók kezébe. A Dunapentele építéséről szóló filmünk — írója Palotai Boris — hősi eposza a szocialista újarcú fiatalságnak, amely a legnagyobb ipari központunk megteremtésén fárad. — E tizenkét nagy film mellett, — fejezi be közlését Simon Zsuzsa — Kodály Zoltán Székely-fonójának egyes jeleneteit filmezzük és a Kossuth-díjas Latabár Kálmánnal a főszerepben egy kisebb, kétfelvonásos borleszkfilmet készítünk, amely az építő törekvéseinket akadályozó bürokráciát gúnyolja ki. — Uj országot építő népünk tele van lelkesedéssel és optimizmussal, — jegyzi meg Szántó elvtárs, a magyar delgáció vezetője, — gyönyörű jövő áll eíőtte. Nekünk, a film dolgozóinak kötelességünk, hogy munkájában támogassuk. Joga van a vidámsághoz és mi ezt az igényt magas színvonalon akarjuk kielégíteni. Legfőbb törekvéseink egyike az, hogy filmjeinkből kíkliszöböljünk minden sematizmust. Zenés filmjeinknek is jó eszmei alapot adunk és megmutatjuk, hogy az ének, a tánc és zene, a vidámság kitűnően megfér a film eszmei mondanivalójával. Á FILM AZ ÉPÍTÉS SZOLGÁLATÁBAN Megtudjuk a magyar film dolgozóitól, hogy erősen kiépítik a keskenyfilmek vetítésére alkalmas mozik hálózatát. Az ötéves terv folyamán minden falu mozit kap. Most kis körzeti mozikat csinálnak 3—4 falu számára és vándormozik járnak a megyei tanácsok kezelése alatt és ezek munkáját összekapcsolják a kultúrotthonok munkád jávai. A terv teljesítését a mozi felépítését minden egyes falu saját erejével teszi lehetővé és igy az állami támogatás csupán a gépre és a székekre korlátozódik. Míg azelőtt Budapesten, főleg a belvárosban volt a mozik zöme, a népi demokrácia ezen is segített, ma a külvárosokban is vannak premiermozik és a vidéken ugrásszerűen nő a látogatók száma. Tavaly 49 millió ember látogatta a mozit, ami az előző évhez képest 8 millió emelkedést jelent Jelentős az a segítség, amit a magyar film a politikai munkának ad. Előadás után gyakran előfordul, hogy a gazdák még a zsöllyében ülve vagy a mozi falánál írják alá belépési nyilatkozatukat a termelő szövetkezetbe. Ezt ármunkát a szinkronizált filmek, elsősorban a szovjet filmek segítik elő. Ezeket a magyarul beszélő szovjet filmeket a néző úgyszólván magyar filmeknek tekinti. — A mult évben döntő feladatunk az volt, — mondja Révai elvtárs, — hogy az amerikai, a nyugati filmektől elrontott közönség ízlését átneveljük és megszerettessük a szovjet filmeket. Példaként megemlíthetem, hogy a „Nappalok és éjszakák" cimü szovjet filmet, amely 46-ban nem keltett feltűnést,' most reprízben előadtuk és a nyár ellenére ez lett a mozik legnagyobb sikere. Elhatároztuk ezért, hogy elővesszük a korábbi szovjet filmeket és szinkronizálva újból bemutatjuk őket. A szovjet filmhetet két és félmillió néző látogatta és nagy sikerük volt a csehszlovák és lengyel filmheteknek is. A csehszlovák filmhét úgyszólván áttörést jelentett nálunk, különösen nagy sikere volt a „Megacélozottak" és az „Uj harcosok születnek" című fümeknek. I — Milyen tapasztalatokat szerzett a magyar filmküldöttség ezen a Nemzetközi Filmfesztiválon? — teszem fel az utolsó kérdést — Elsősorban azt a nagy tapasztalatot — feleli Révai Dezső elvtárs, — hogy ma már 800 millió ember számára készítjük filmjeinket. A külföldi delegációk tagjai, akikkel alkalmunk volt közös problémáinkat megvitatni, mind rámutattak arra, hogy magyar levegője van filmjeinknek. El kell mélyítenünk filmjeinknek ezt a nemzeti jellegét és ebben az elmélyített nemzeti formában egyre magasabb szociális tartalommal kell telítenünk filmjeinket Egri Viktor. Beesteledett. A harc elült A halottakat eltemettük. A sebesülteket kit háton, kit ölben, elvittük a kötözőhelyre. Az őrség lombok alatt álcázva figyeli a sötétséget. A katonák dandárja, ezrek, tízezrek lepihennek. Szalmazsákunk a föld, párnánk a hátizsák, takarónk a köpeny. Fáradt a katona, olyan fáradt, hogy nem tud elaludni. Az eget vizsgálja, a csillagokat nézi. Aki északról jön, annak idegenül nagy a hold, aki babérligetek, gyapotföldek között töltötte gyerekkorát, annak kicsi a hold és nem elég fekete az égbolt. — Odahaza másként van. Minden megváltozott. És mégis a csillagokat nézi minden fáradt harcos. Az emlékezteti legjobban az otthonára, a házra, amelyik része a nagy hazának. Az otthont szereti és azon át szereti a hazát, a hazát védi és így védi az otthonát És a csillagokat nézi, amelyek világítanak, ha nem is úgy, mint a megszokott otthoni csillagok. Észak és dél fialt, azokat, akik a lengyel határnál születtek és azokat, akik a Sárga-tenger partján cseperedtek föl, egybeforrasztja a szocialista haza szeretete, a nagy szocialista öntudat, így is mondhatnánk: büszkeség, — a szabadság szeretete, a szabad élet, a szabad munka szeretete. Sok szép és nagy érzés kapcsolja őket egybe. Van, aki el tudja mondani, mire vágyik, mit szeretne, miért harcol; van, aki csak érzi, hogy mi az, süniért minden pillanatban kész odaadni az életét. Van, aki oroszul álmodik, van, aki grúzul, van, aki tatárul, van, aki egy olyan kis nép nyelvén sző álmokat, hogy nemcsak a nyelvet nem ismerjük, de a nép nevét se hallottuk soha. És a sok-sok katona, aki most a rögön fekszik és a csillagos eget nézi, mégis megérti egymást. Van egy sző, amely mindnyájuknál közös, amelyet mindnyájan szeretnek, amelyre mindnyájan büszkék, amelyből mindnyájan, erőt merítenek: Sztálin! • Sztálin megmondotta, hogy nemcsak a Szovjetunió függetlenségét és szabadságát védjük, de föl kell szabadítanunk azokat a népeket is, amelyek Hitler csizmája alatt nyögnek. Sztálin megmondotta, hogy megverjük, megsemmisítjük Hitler verhetetlennek reklámozott martalóc seregét Sztálin megmondotta, hogy a háború után az élet még szebb és gazdagabb lesz, mint a háború előtt volt. Sztálin mondotta, tehát úgy lesz! Sztálin mondotta, tehát harcolnunk kell azért, hogy így legyen. Sztálin mondotta, tehát dolgoznunk kell azért, hogy így le gyen. A katona a csillagokat nézi ás Sztálinra gondol. Az első nagy győzelem után, a moszkvai nyolchetes ütközet után sok katona mellén ragyog csillag: vörös csillag, ezüst csillag, arany csillag. Ha a zászlóaljparancsnok kapott csillagot Sztálintól, az egész zászlóalj büszke. Ha az ezredparancsnok kapott csillagot az egész ezred büszke. Amikor Sztálin azt mondotta, hogy nemcsák a Szovjetunió függetlenségét védjük meg, de Európa elnyomott népeit ls felszabadítjuk, Moszkva alatt dörögtek az ágyúk. Egy esztendő múlva Sztálingrádnál, két esztendő múlva Kievnél, három esztendő múlva Budapest alatt és az Oderánál. Egyre új csillagképek tűnnek föl és messze hátunkmögött maradnak a megszokottak. És a katonák mégis a csillagok után tájékozódnak. Sztálin csillagai mutatják az utat, írják az utat: előre, a győzelem felé! Ha a hadosztályparancsnok kap csillagot Sztálintól, büszke a hadosztály minden katonája. Ha a hadtestparancsnok kap csillagot Sztálintól, büszke a hadtest minden harcosa. Három éven át Sztálin tűzött csillagot a szovjetnép hősei, nek mellére. Azután, pontosan ma hét esztendeje, az egész szovjetnép, büszke lett Akkor nem Sztálin tűzött csülagot katonáinak mellére, de a nép tüntette ki Sztálint: a szovjetnép tűzött csillagot Sztálin mellére, a győzelem érdemrendjét, a győzelem ötágú vörös csillagát. Mikor Sztálin a csillagot elfogadta, ezzel kitüntetett minden harcost. Sztálin nemcsak megjövendelte a győzelmet, hanem kikovácsolta a szovjetnép hatalmas győzelmét. 0 adta a hitet a katonáknak és a bátorságot. ö adta a tudást és az erőt. Amikor a szovjetnép győzött, Sztálin győzött Amikor Sztálint tüntette ki a szovjetnép a győzelem csillagával, most hét esztendeje, az a csillag, amelyet a nép adott és Sztálin kapott a szovjetnép győzelmének legragyogóbb jele volt. Fényes ragyogó csillag! Ismeri az is, aki a Jeges-tenger mellől jött, az is, aki babérligetekben van otthon. Ez a csillag, Sztálin mellén ragyogva bevilágítja az egész szov. jetföldet és világít a végtelen szovjetföld határain túl is, minden dolgozó embernek, minden szabadságát szerető embernek. Hét esztendős az a csillag, amit a győztes szovjetnép tűzött Sztálin mellére. A hót esztendő alatt sok. százmillió ember szabadult föl évszázados idegen elnyomás és „saját" kizsákmányolóinak uralma alól és öt földrész népe harcol a szabadságért. Sztálin csillaga mutatja az Utat. ILLÉS BÉLA ZENEEST PÁRKÁNYON Az országút mentén, amerre autónk elhaladt, kövér kukoricatáblák, hatalmas dohányföldekkel váltakozva sütkéreztek a fényben. A széles dohánylevelek meg-megremegtek a szellő érintésére, ilyenkor az országútmenti fák is megrázták poros fejüket. A gabonakeresztek még sok helyen kint hevertek a tarlón és arra vártak, hogy elvigyék őket rendeltetési helyükre. Sok megrakott, keresztektől terhes szekér nyikorgott az út porában. Hordták szorgalmasan az életet. Utunk célja Párkány volt. A CSEMADOK párkányi helyi csoportja meghívott bennünket zeneestjükre. Vájjon mit kapunk? Milyen szép élménnyel gazdagodva térünk majd vissza Pozsonyba? A távolban már feltünedeztek a párkányi dombok és azon túl a magyarországi hegyek szürke árnyai. Késő délután érkeztünk a városba. A Duna felől hűvös szellő borzolt a hajunkba. A folyam túlsó partján terül el Esztergom városa. A "dombtetőn áll a bazilika, amely klasszikus szépségével már több kilométerről szembetűnik. Várszerű, tömör falai valószínűleg «ok ember életét mentették meg a török-tatár rablóhadjáratok idején. Azonban a fasiszták rablóhadjárata a tatárokén is túl tett. Erről tanúskodik a párkányi csonka hídfő. A gyönyörű Dunahidat derékban robbantotta ketté a fasiszták vert serege. Intő jelként figyelmeztet a csonka híd minden dolgozót Legyetek éberek! Ébwen őrizzétek hazátokat és a szocializmus vívmányait! A kultúrházban örömmel fogadták és elhalmoztak kérdésekkel. Várakozásteljes pillantásokkal nézegettek bennünket. Vájjon meg leszünk-e elégedve? Tetszik-e majd az előadás? Félóra alatt színültig megtelt a terem. Kezdődik az előadás. Rövid üdvözlő beszéd után felgördült a függöny. Amit láttunk és hallottunk, valóban meglepett mindannyiunkat A színpadon a kb. 40 tagfú népi zenekar töltött be minden talpalatnyi helyet. Középen három cimbalom trónolt és körülöttük félkaréjban a hegedűsök, bőgösök, klarinétusok serege. A zene szárnyalva töltötte be a termet. A népi zenekar először a Monti csárdást adta elő, majd magyar müdalokkal folytatta bemutatkozását és végül két koncertcsárdással zárta le szereplését. A zenekar keretében klarinét és cimbalom szólisták is bemutatkoztak. Örömmel töltött el bennünket a párkányi CSEMADOK-csoport és a népi zenekar munkája, hogy három hónap alatt Ilyen jó együttessel mutatkozhatott be a dolgozók előtt. Ezek a zenészek még nem is olyan régen füstös kávéházakban, sötét kocsmákban részegek vagy pöffeszkedő urak fülébe húzták a nótát. Alamizsnán tengődtek és ki voltak szolgáltatva a vendégek kénye-kedvének. Emberi mivoltukban alázták meg őket. Ma népi demokratikus rendszerünk számukra is lehetővé tette a fejlődést, aa érvényesülést. Ma már a hangverseny dobogón a dolgozóknak játszanak. Becsületes munkájuk, becsületes megélhetésük van és gondtalanul képezhetik tovább magukat, fejleszthetik tehetségüket. Figyelmeztetnünk kell azonban a népi zenekart arra, ha valóban népi zenekarrá akar válni és a nevében rejlő hivatást be akarja tölteni, akkor fejlődnie kell. Fejlődnie kell olyan értelemben, hogy valóban népzenét, népzenei feldolgozásokat tűzzön műsorára. Ma a dolgozók tömege, maga a nép hallgatja a zenét és a zenében saját arcát akarja látni, hangját akarja hallani. Az urak világa lejárt borgőzös magyarkodó nótáikkal együtt. A magyar népnek óriási csokor népdal gyűjteménye van. Fájdalmát, örömét szenvedését ezekben a dalokban mondja el. Láncravert igazságát dalaiban mondja ki. A CSEMADOK párkányi népi zenekara az olasz Monti-csárdás helyett inkább népzenei feldolgozást tanulhatott volna be. Több munkát és időt ez sem vett volna Igénybe. A Monti-csárdás idegen a magyar nép fülének. A műdalok helyett pedig magyar népdalokat adhatott volna elő. Mi azonban Ilyet nem hallottunk. Azonban az együttes mentségére szolgál, hogy nem állt kellő anyag rendelkezésére. Nem ls voltak kellően felvilágosítva a népdalok és műdalok minőségi különbségéről. Ettől eltekintve, meg kell állapítani, hogy a népi zenekar elismerésre méltó teljesítményt végzett. Dicséretet érdemel ezért Farkas Izidor, az együttes vezetője és mindazok, akik segítették az együttest munkájában. Hisszük, hogy további munkájukban kiküszöbölik ezeket a hibákat, megszívlelik jóindulatú bírálatunkat és a jövőben nagyobbrészt a népdalokra fektetnek súlyt. Ki kell még emelnünk Kovács Sándort, aki cimbalomszólójában bámulatos ügyességgel és technikával játszott. Jó volt a másik két cimbalomszóló és a klarínétus szólója is. Ezek a zenészek kellő irányítás mellett igazán, igazi népi mžvészekké fejlődhetnek. Jól szerepelt a párkányt CSEMADOK-csoport szalonzenekara is, amely Kacsók Pongrác „János vitéz" c. daljátékának nyitányát adta elő és megérdemelt sikert aratott. Említést kell tenni egy kávéházi zenekarról is, amely két gitárosból, egy bőgősből és egy zongoristából állott. Modern orosz tánczenét adtak elő elrettentő kávéházi torzításban. Az ilyen előadásmód megfelelhet a füstös kávéház mámoros közönségének, de semmiesetre sem állja meg a helyét a hangversenydobogón. Az énekkarról sem mondhatunk jót. Mozgalmi indulóval kezdte és a szép kezdet hangulatát tönkretette a következő szám müdalegyvelege. Ez az egyveleg hemzsegett a polgári giccsektől, ízléstelen, siralmas slránkozásként hatott Természetes itt nem az énekkar tagjai a hibásak. Bennük meg volt a jóindulat és szorgalom és dicséretreméltó az igyekvésük. Itt a karvezetőt akarjuk bírálni, aki úgylátszik még ma sem értette meg az idők szavát és ilyen silány darabokra pazarolja az énekkar drága idejét. Az összegyűjtött húszezernyi magyar népdalból azt hisszük különb csokrot tudtak volna kötni és szára

z kóró helyett