Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-20 / 17. szám, péntek

UJSZ0 1950 január 20 am a s bálna / ya RiiMijnoja Bemutató a budapesti Üttörő Színházban. Beeoher Stowe asszony könyve, a „Tamás bátya kunyhója", 1852-ben jelent meg egy bostoni kiadónál. A könyv annakidején példátlan sikert ért el: egyedül az Egyesült Államokban egy év alatt 600.000 példányban fogyott el. 1853-ban már magyarul is kiadták. A rabszolgák szenvedéseit realisztikusan ábrázoló, megkapóan szentimentális, nemes pátoszú és rendkívül erejű regény megrázta az egész világot. Beechter Stowe müvének központi problémája — Észak és Dél ellentéte a négerkérdésben — egyúttal az amerikai társadalom központi problémája volt. E miatt tört ki néhány év multán a polgárháború, melynek vezére Lincoln Ábrahám, így nyilatkozott a könyvről: „Tizenkét hadosztállyal ér fel a szabadság oldalán." Beecher Stowet könyve megírásában mélységes humanizmusa, az emberi haladásba vetett lángoló hite vezette. Nem akart belenyugodni, hogy az Egyesült Államokban a tizenkilencedik század közepén embereket piacon árulhassanak, családokat szakithassanak szét, a rabszolgatartók kénye-kedve szerint korbácsolhassanak agyon. De a könyv megjelenését elsősorban a gazdasági szükségszerűség indokolta, a kor áramlatai sodorták világsiker felé. Az Ünió déli államaiban közel ötmillió rabszolga élt. Ötmillió rabszolga abban az országban, mely a világ mintademokráciájának képzelte magát. Ötmillió rabszolga hatvan esztendővel a konvent ünnepi ülése után, melyen Robespierre indítványára mindörökre eltörölték a rabszolgaságot. A múlt század legjobbjai az amerikai rabszolgaságra undorral tekintettek. Kossuth Lajos szavai szerint „szenny és gyalázat-csík ez a csillagos lobogón. Eloszlatja a fénykört, amelyben Washington hazája ifjabb korunkban szemünk elé tünedezett". De a rabszolgaság intézménye elleni rohamnak korántsem az erkölcsi felháborodás az oka. A rabszolgák sorsa Amerikában évszázadokig senkit sem háborított fel. A papok bibliai idézetekkel (.„adom tinéktek Kánaán népét, örökös rabszolgának") kardoskodtak a gyalázat mellett. De amikor az USA északi államaiban erőteljesen fejlődő kapitalizmusnak bérmunkásokra lett volna szüksége és ugyanekkor a rabszolgák százezerszám jutottak a világpiaci rizs-, gyapot- és dohánykonjunktúra következtében meggazdagodott déli feudális ültetvényesek kezére — akkor a bérmunkáshiány szükségszerűen megteremtette a rabszolgák felszabadítására irányuló mozgalmat a bérmunkásokra éhes kapitalista északon, mely a déli, rabszolgatartó feudális földbirtokosokkal találta szembe magát. A küzdelem évtizedekig tartott. Clay és Adams hiába próbálgatták az emberiesség érveit a kongresszus tagjain. Buchanan elnök felakasztatta a virginiai rabszolgák felszabadítását megkísérlő Brown-t. Beecher Stowe jó könyve a legjobb időben jelent meg: közvetlenül a történelem egyik legvéresebb polgárháborújának kitörése előtt, mely a feudalisták vereségével és a rabszolgaság e formájának eltörlésével végződött. A könyv realisztikus és érzelmes ábrázolási módja, lelkes retorikája, ugyanekkor lüktető és romantikus cselekmény szerfölött alkalmassá teszi dramatizálásra. Alexandra Brustein e munkát kitűnően végezte el; Gábor Andor elevenen kor- és színpadszerüen fordította magyarra. Két hiányossága azonban akad a dramatizálásnak: az egyik, hogy a szerzőnö engedett a szöveg nem egyszer romantikára csábító túlzásainak és másodszor a megoldatlan befejezés. A darab utolsó jelenetében a félvér George találkozik feleségével, gyermekével, megmenekülnek üldözőiktől és hajóra szállnak, míg az utolsó jelenetben a rabszolgatartó Legree halálra korbácsoltatja Tamás bátyát. Nem kérdés, hogy a két utolsó jelenetet fel kell cserélni. Ha Tamás bátya halála után a néger család megmenekülése következik, az erőteljes dráma, mely a mai amerikai társadalom ellen is meggyőző vádirat, optimista befejezést kap és előre mutat, nemcsak a néger rabszolgák, de a néger és fehér bérrabszolgák, Amerika valamennyi dolgozójának felszabadítása felé. Ez Beecher Stowe intencióinak, sőt könyve szövegének is jobban megfelelne. Végül még egy hiányosság. A mai és akkori Amerika összehasonlítása, a feudalizmus elleni akkori és a kapitalizmus elleni jelenlegi küzdelemnek összevetése és annak elmondása, hogy ez a küzdelem már nem ilyen formában, máshogy és egy magasabbrendü társadalomért folyik, a darab keretén belül nem mondható el. Erre való az epilógus és a prológus. Devecseri Gábor prológusa, epilógusa versnek szép, de nem segíti a nézőt, pedig ez lenne konkrét műfaji célja. A színészi alakítások közt kiválik Horváth Jenő a bibliás, lázadni gyáP A G I R E V: va TamtáiS bátya szerepében, kit templonaszolgaí alázata, öngyilkos becsületessége tesz feudális elnyomói haragjának tárgyává és áldozatává. Greguss Zoltán a bestiális ültetvényes szerepében egyenesen félelmetes: eg'ésjí a darab végéig érzékelteti, hogy ininden ereje, hatalma ellenére résaeges, babonás, a történelem szemétdombjára kerülő feudális osztály tagja. Igen Fábry Zoltán díszletel kitűnőek. A rendezés és a szereplők egyes hibáit az egyiM.tes ereje, a rendezés és a darab áJflandó drámai lendülete diaGgy szó J^zláíivilioz Mind, mind a te hű katonáid* ÁUottuk a harcok tüzét, Hogy lássuk a nagyszerű holrisip csodáit És emberivé legyen újra a lét. Jártad fiaiddal a frontot, S a köd gomolyagja fölött Áttörve az elködösült horiztfniot, Ütunkra a győzelem napja sütött. Kiket szavad egybekovácsolt, Edzetten a vészek után Tűzték ki a földi igazság legázoíV: Szent zászlait újra Berlin vert fokán. Felvirradt a földre a béke, S az éter a távolon át A győzelemünnep forró öröméjbe Elhozta az ihlet vezéri szavát. Levetve a bajnoki vértet. Munkás lett a nép fia már. Átfűti hevével az eszme, mely éj tet És pezsdül a bánya, a föld meg a gyár. Most is mint a harcban, a nagy Öél Ott áll valamennyi előtt, És bárha ma köznapi munka arcél, Most is felajánl neked minden ^Éőt. Sorsunkat mi tettük kezedbe, így lép ma eléd seregünk S harsány fbgadalma a régi: „Vfizess te, Mutass a jövőbe irányt te nekíhiik!" G á s p é r l&ndre fordítása. dalmasan túlharsogja. A felnőttek általában a színészi teljesítményt tapsolják, míg az úttörő-közönség az Igazság pillanatnyi győzelmét köszönti lelkes tapsorkánnal. Lényegében a két taps is ugyanannak a jelenségnek: a jól megelevenített darab élő forradalmiságának szól. Faludy .György. KULTÚRHÍREK A romániai Ifjúsági Könyvkiadóvállalat pályázata. A romániai Ifjúsági Könyv" kiadóvállalat több pályázatot hirdet az ifjúság számára készülő inodalmi művekre, novellákra, rövid elbeszélésekre, színdarabokra, költeményekre és gyermekmesékre. A pályadíjak együttes összege egymillió lei. Bármely Romániában élő nemzetiség nyelvén lehet pályázni. A díjnyertes müveket az Ifjúsági Könyvkiadóvállalat adj a ki. * » * Pekingben szovjet könyvkereskedés nyílt. A Kínai Népköztársaságban igen nagy érdeklődés nyilvánul meg a szovjet irodalom művei iránt. E nagy érdeklődés kielégítésére Pekingben szovjet könyvesboltot nyitottak. A könyvesboltban orosz-, angol-, kínai*, francia- és németnyelvű könyveket árusítanak. Nagy kereslet nyilvánul meg a marxizmusleninizmus klasszikusai, a szovjet mezőgazdasági technikai és a szovjet szépirodalmi művek iránt. * * * A Székelyföldön a téli hónapok "kezdetén ezétosztották Solohov „Űj barázdát szánt az eke" című regényét. Minden székely faluba eljutott a könyv és az új esztendő első heteiben mindenütt sorra megvitatták a szovjet regény tanulságos részleteit. Gyergyószentmiklós, Kézdiszék, Marosfő, Gyergyóremete, Csíkszereda, Lövéte, Ditró, Fancsal, Csikbánfalva és Illyefal" va székely dolgozó parasztjai külön Solohov'ankétot rendeztek. EGRI VIKTOR 1

7 ff MYi\ FMUBAffl Optimista iáték három felvonásban ANDRIS: Mink hetn vagyunk testvérek, a nyolcadik meg útban... JÁNOS: Böcsületes porció arra a kis földre. FERKÓ: Mért kérdi, atyus? JÁNOS: Kérdezek még egyebet is... Mondjad csak, gondolkoztál már egy kicsit, hogyan lesz veled a jövőben... hogy mi lesz a dolgod itt? FERKÔ: Az, ami a többi legényé. Segítek édesapámnak. Oszt visznek katonának. JÁNOS: És a katonáskodás után? FERKÓ: Hát nézek a magam kenyere után. JÁNOS: Megnősülsz, ugye. És folytatod az apád életét, ahol ő abbahagyja. Mert azt hiszed, hogy ez a-világ sora... Arra nem gondoltál, hogy azt a kevés otthoni munkát elvégezhetik nélküled is... És te más életet is élhetnél. FERKÓ (csudálkozva): Másat?... Nem kell nékem idegenbe menni kubikolni, követ törni, vagy útat építeni ... Tizenkét holdunk van. A két húgom pénzt kap hozományba. JÁNOS: Értelek, Ferkó. És maradtok ketten arra a tizenkét holdra. FERKÓ: Édesanyám is örököl hozzá valamit... JÁNOS: Persze, persze ... Gazdálkodni akarsz ... Anynyira szereted a földet, a földmunkát? FERKÓ: Az a legszebb, atyus elvtárs. Nehéz, de igen szép.. JÁNOS: Minden munka szép, Ferkó. A legszebb is lehet. Az embertől függ, az ő szeretetétől, ahogy csinálja ... Ügyes a kezed, a szerszám egyszer se hullott ki belőle. A plajbászt is jól megfogtad. A számításban se volt hiba ... Arra gondoltam, hogy eljöhetnél velem. FERKÓ: Én? Minek? JÁNOS: Csak egy kicsit körülnézni. Belekóstolni valami más munkába ... A városban új gyárat építenek, kórházat is, meg sok lakóházat. Oda rengeteg kéz kellene. Friss munkaerő. FERKÓ (fitymálva): Munkásnak, napszámosnak menjek ... téglát adogatni, homokot hordani, maltert keverni? JÁNOS: Megállj csak, öcsém! Most az a munka másként, egészen másként megy, mint régen... Gépek segítenek mindenben Nézheted az élmunkásokat, a hármascsoportokat. Arra majd nem mondod fitymálva, hogy napszámosmunka!... Vagy azt hiszed, hojjy nem kell több kórház, meg új gyár. Maradjon cs kE minden a régiben. Ne legyen itt senkinek se jobb és könnyebb sora... FERKÓ: De legyen! JÁNOS: Csakhogy ahhoz a ti kezetek is kell. (Andris is felállt és izgatottan figyel.) A tiéd is, Andris ... JfCitanulhatnád a szerelést. ESZTER (jön az utca felől. A házba akar menni, a: f.el úton megállítja János hangja). JÁNOS: Vagy mehetnél bányásztanoncnak. Hiszen itthon nyolcan vagytok, eleszed a többiek sovány /tenyerét. ANDRIS: Én menjek a főd alá, a sötétbe...? JÁNOS: Oda, a sötétbe, de világosságot, fényt hozrlií oianan. Mert a szén fényt és erőt ád. Kell az actél, az érc, hogy mozdony, traktor, kaszáló- és aratógép, iWeg kombájn legyen belőle. Fűrész, meg kalapács és ezer más szerszám. Gép, ami párnát ád fejünk alá, Xftép, színes rokolyát az Eszterkére ... ESZTER: A maga nyakára meg télére meleg kendtőf; -.. JÁNOS (felkapja fejét a kötődő hangra, de elmogilyodik): Hát az is kell! Magyarázom nékik, hogy rofeiinyi kéz, friss munkaerő kell a városba, ami itt felesleges ... Hogy a munka mellett tanulni lehet. Hogy akinek esze van, rögtön viszik iskolába ... Még egyetemre is... ANDRIS: Egyetemre? JÁNOS: Oda, meg a katonai akadémiára is. Munkás és parasztfiúkból faragnak tiszteket... Hogy egy intésre készen álljanak megvédeni hazánkat, szn badságunkat és a békét... Lennék csak olyan fogékony fejű és fiatal, mint tik vagytok! DANI: Fiatalabb vagy te valamennyiünknél, atytií)... Nem így van, Eszterke? ESZTER: Hallotta, csak a fiúkat csábítgatja a vja'ipsba. Engem nem... JÁNOS: Néked mi dolgod volna ott? ESZTER: Hogy azt a szép színes rokolyát, amit iifikem szánt, azt magam szőjjem. Meg a kendőt is a niyrakára ... Vagy a szövőgép mellé nem kell segítséjj?" JÁNOS: Hogy ez a nyelves mindig kifog rajtam! (Ei'Zter besiet a házba.) Na, fiúk: gondolkozzatok., • ANDRIS: Én mennék akár bányába is... FERKÓ (töpreng): Akadémiára ... tisztnek..-. JÁNOS: Megállj! így nem lesz jó, ha a ran'got nézed... Hivatás az, a legszentebb hivatás a munkáshazát megvédeni. Odá csak a legjobbat, a legtisztábbat viszik. Olyanokat, akik a szívükkel is tudják, hogy ezt a .ni új világunkat nem engedjük többé rablók martalékául. FERKÓ: Én ... Én tanulnék ... Mennék" akár maltert keverni, téglát hordani, ha aztán egyszer én is akadémiás lehetnék ... JÁNOS: Csak rajtad állna, öcsém ... FERKÓ: Megmondom édesapámnak, talán elenged. (Kisiet Andrissal.) Kis szünet. DANI: Azt hiszem, nem megyünk el innen teljesen megverve. Erre a kettőre nem hiába pazaroltad a puskaport. Tetszik nékem ez az új metódusod. JÁNOS: Ha legalább több lenne az ilyen fiatalokból! ISTVÁN (jön az utca felől porosan, halálrafáradtan. Ke• rékpárját tolja maga előtt. A szekérszín előtt megáll, Dani kiveszi kezéből a kerékpárt. István megtörli izzadt homlokát). JÁNOS (csöndesen, szemrehányás nélkül): No végre megjöttél ...! ISTVÁN: Ne hargudj, atyus... Tudom, sok gondot okoztam nektek... De nem tudtam előbb jönni. JÁNOS: Látom, a városban voltál. ISTVÁN: Ott. JÁNOS: Bejelentetted a Pártban? ISTVÁN: Be. Ez volt a legkeservesebb... JÁNOS (gyengéden megfogja): Ülj le, Pista. Mondj el szépen mindent. ISTVÁN: Most nem tudom. Szörnyen fáradt vagyok. Egész éjszaka nem aludtam. (Körülnéz.) Aztán itt nem is maradhatok ... JÁNOS: Azt hiszem, éppen itt maradhatnál, (ö is a ház felé néz és megértően bólint.) ISTVÁN: Elnyúlnék valahol, bár egy félórára... Aztán elmondom. JÁNOS: Eredj oda a pázsitra . .. Még süt a nap. ISTVÁN: Reggel itt a bizottság... Megmutatom, hogy póznát is tettünk' oda a pajta közelébe... Nem értem, hogyan történhetett. (Folytatása következik.)