Uj Szó, 1950. január (3. évfolyam, 1-26.szám)

1950-01-20 / 17. szám, péntek

1950 január 20 IIJSI0 3 Január 20, péntek. A nap kél 7 óra 49 perckor, nyugszik 16 óra 33 perckor. A róm. kat. és a pro­testáns naptár szerint Fábián napja van. • Várható időjárás: mínusz 7—8 fok körüli fagy, északnyugati szél, sok helyen hó, vagy havas­eső. 9 Nyugat-Penssylvánia 58.000 barnaszénbányásza közül 45.000 nem teljesítette John Lewís uta­sítását, hogy egyheti sztrájk után ismét kezdjék meg a munkát. Ohio államban újabb négyezer bányász lépett sztrájkba. Tizen­három tárna közül nyolc műkö­dése szünetel. • Űj főiskolák a Szovjetúnióban. Krasznodonban január 1-én meg­indult a tanítás a helyreállított ku­báni mezőgazdasági főiskolán. Há­rom tanszékén villamosítási, me­zőgazdaság-gépesítés! és mező­gazdasági szakismeretekre képe­zik ki a hallgatókat. Űj tengeré­szeti főiskola nyílt meg Mur­manszkban, ahol a halászati flotta számára készítik elő a szakembereket. A félévi vizsgák január 3-án kezdődtek meg a szovjet főiskolákon. A vizsgákra 128.000 diák jelentkezett. A Bau­man Technikai Főiskolán 33 fé­le szakosítású mérnököket ké­peznek. E főiskolának 1500 hall­gatója jelentkezett vizsgára. — Magyar küldöttség Prágá­ban. Kedden este Prágába érke­zett Dr. Szendy Viktor vezetésé­vel egy magyar küldöttség, hogy a technikai minisztérium és a közlekedési minisztérium vezetői­vel néhány, a Duna-kérdésre vo­natkozó problémát megtárgaljon. A tanácskozások, melyeket szer­dán nyitottak meg, mintegy tíz napon keresztül tartanak. — A ĎSM üzemi csoportjának hete a prešovi húskombinátban. Hétfőn, január 16"án végződött a prešovi húskombisátban a CSM üzemi csoport j ának gyűlése, me­lyen a tagok kötelezettséget vál­laltak, hogy a CSM üzemi cso­portjának hete alkalmából teljes erőből törekednek minél nagyobb számban beszervezni tagokat a CSM"be. Az üzemi csoportok he­tének jelentőségéről a kiultúr" propaganda előadója, Máger be­szélt. A beszéd után a tagok meg­fogadták, hogy a CSM üzemi cso­portjainak hete alkalmából min­taszerű munkát fejtenek ki mun­kahelyeiken, hogy teljesitik a terveket. — További ötven óvoda a žili­nai kerületben. Nemcsak az üze­mekben, de a žilinai kerület fal­vaiban is földmüvesasszonyok gyermekei számára egyre több gyermekotthont építenek. — A kétéves tervből az ötéves tervbe kiállítás, melyet az infor­mációs megbízotti hivatal több szlovákiai faluban és városban bemutat, vasárnaptól kezdve No­vé Mesto n/V.-ban kerül bemuta­tásra. — A banskábystricai kerület­ben az iskolás ifjúság számára 27 napközi otthont rendeztek be­A banskábystricai KNV népgon­dozási referátusa nyolc ilyen napközi otthont nyitott meg de­cemberben. táAAiAáAAAiáAAAA^AAAáA 4AlAAAAAA AA AAAáA AAAAAAAAAA PIVVI™l™™™™V""»»»»t"»»»T™™™"""*"""""' WWWWWWWwT ÁSVÁNYVÍZ Egy tanítónő leveléből. Az Uj Szó terjesztésével kapcso­latban oly sok szép dologgal talál­koztam a falun, ami megcáfolja a vá­rosi emberek hiedelmét arról, hogy a falusi ember megközelíthetetlen, hogy elzárkózik előlünk véleményé­vel. Pedig hát sok esetben bennünk, városiakban van a hiba. Meri "a kis­sé bizalmatlan kezdetből sokszor a Cegbarátságosabb beszélgetések fej­lődnek ki a falusi emberekkel. Ezt tapasztalatból állíthatom és hiszem, hogy egy a kívánságunk: békesség­ben és boldogságban élni az új népi demokráciában. És hogy falun ma már lassan más irányba indul az élet, arra bizonyíték egy kedves, fia­tal tanítónőnek, Pollák Júliának le­vele, amelyet nemrégiben küldött ne­kem. •*»--.• Pollák Júlia a jelen tanítója, amit a leveléből közölt alábbi sorok bizo­nyítanak: Sokat kell pótolnunk, sokat mu­lasztottunk. A gyerekek nagyon el­maradottak és sokan vannak, míg a tanító kevés. De örömmel dolgozunk közöttük, mert tudjuk, hogy mosoly­gós fiatal lelküket szép cél felé irá­nyíthatjuk. És ez a mi jutalmunk is, hogy kezünkben van a jövő nemze­dék kormányzása, amelynek, jelsza­va már mindenütt egy: „Előre, egy lépést sem vissza!". Talán rajtunk kívül nem is tudja senki elképzelni azt az örömet, amelyet napról napra az osztály falai között érzünk. Ma különösen nagy boldogság tanítónak lenni. Boldogság látni e várakozó szemeket és hallani tőlük a köszön­tést; „Práci česť!". Tanulhatunk e fiatalok lelkesedé­séből, akik akadályt nem ismernek, biztosan és bátran haladnak előre az emberiség boldogabb korszaka felé. Kopecsek Irén. Résztvettem a traktoristák konferenciáján. A dolný žandovi 279. számú trak­torállomáson dolgozom és én is ott voltam az 50 legjobb traktorista kö­zött, akiket a Párt iskoláztatásra küldött. Most pedig, miután a párt­iskolát is végeztem, falura küldtek, mint oktatót a kis- és középparasz­tok közé. Elvtársaim, megvallom őszintén, én Csehországban tehetet­len vagyok. Elég jól beszélek csehül az utcán, a társaságban, vagy a gépállomáson a fiúk között, de ez a tudomány kevés ahhoz, hogy elő­adásokat tartsak vagy propagandát fejtsek ki a kis- vagy középbirtoko­sok között. A másik baj az, hogy én, mint oktató, nem tarthatok elő­adást a magam fejétől és viszont Gottwald, Slánsky és a többi elv­társaink Írásait cseh nyelven ke­véssé értem. Nos, elvtársak, röviden megmondom, mit akarok. Én a nyit­rai vagy a bratislavai kerületbe aka­rok jönni, valamelyik magyar falu­ba, egy itteni gépállomásra, ahol jobban tudtok használni engem, mint Csehországban. Itt hamarább tud­nám továbbadni azokat az ismerete­ket, amit szereztem. Azonkívül ismerem az otthoni vi­szonyokat, az otthoni bajokat. Isme­rem Dél-Szlovákia parasztságát ala­posan. Komárom-keszegfalvai, Vág­balpart tanyai fiú vagyok, aki itt éltem és így ismerem is ezt a tájat. Odahaza voltam ősszel is. Éppen a szovjetbarátság hete volt. Ott lát­tam meg, hogy a mi népünk még nincs eléggé felvilágosítva. Bekap­csolódtam a munkába. Ott otthon voltam. Meg tudtam magyarázni azt is, mi az a szövetkezet, miért kell a szövetkezet. Ha még a mi népünk nincs teljesen bekapcsolódva az öt­éves terv építésébe, annak egyetlen oka az, hogy nincs felvilágosítva. Több figyelmet szentelni a falunak, kimenni az emberek közé. Azután másik hiba, hogy sok majorban még ott vannak a régi intézők, a régi pallérok, a régi csőszök. Szeretnék most a mai tudásommal visszamen­ni Komárom vagy Ógyalla környé­kére, valamelyik gépállomásra, ahol fedelet kapok a fejem fölé. Jancsó László, Dolný Žandov. Rozsnyói jelentés. Január ll'én a rozsnyói város­háza nagytermében megválasz­tottuk a képviselőtestület tagjait. Ez volt az első eset, amikor a népből, a munkásság köréből is bekerültek emberek a városi képviselőtestületbe. Örömmel üd­vözöljük az új képviselőtestü­letet és kérjük, legyen a szocia" lizmus úttörője városunkban, ne tegyen kivételt ember és ember között, hanem csak azt nézze, ki milyen munkát végez. A választ­mány 36 rendes és 12 póttagból áll. Sok benne a bányász, az ipa­ros és a földműves, van benne néhány hivatalnok is és remél­jük, hogy mindnyájan jó munkát fognak végezni. Munkájukhoz sok sikert kívánunk, hogy városunk is a haladás útjára lépve, minél nagyobb erővel vehessen részt a szocializmus építésében. Korén István, Rozsnyó. A tanyi Aranka hengermalom­ban nem megy rendesen a munka. Mi, a tanyi Aranka-henger­malom dolgozói jelentjük, hagy a dolgozók és a malom vezetősége között nincs meg a megfelelő kapcsolatot és a malom vezetősé­ge nem a törvények szerint jár el. Nem kapjuk meg azt a törvényes munkabért, amelyet. a környék­beli malmok több mint egy éve fizetnek. Az elszámolásnál soha elszámolólapot nem kapunk és a szociális biztosításnál sem va gyünk bejelentve egész kereset­re. Amikor ezt az eljárást kifő" gáscljuk, a malom igazgatója ki jelenti, hogy senkinek semmi kö­ze hozzá! ö úgy fizet, ahogy akar. Hisszük, hogy ez nem helyén­való és hogy itt feltétlenül meg kell változtatni a malom vezeté­sének eljárását. A malom dolgo­zóit elkedvetlenítik ezek a dol­gok, bár kötelességét mindegyik megfeszített erővel igyekszik tel­jesíteni. A tanyi malom dolgozói. „A szovjet ember előtt nincs lehetetlen" Három hónap alatt 2 évi normát teljesített Nyikiforov, a Sztálin-autógyár sztahánovísíája „A legfelsőbb határt elértem a termelésben — gondolta Jurij Nyi­kiforov, a moszkvai Sztálin-autógyár gyalusa s úgy vélte, hogy munkaide­je minden percét tökéletesen kihasz­nálta. — A gyalupad a legnagyobb fordulatszámmal, vágási elöretolás­sal és mélységgel dolgozik, a kés ti­zenkétmilliméteres mélységnél vá­lasztja le a forgácsot. Kihasználtam az összes lehetőségeket, elértem a termelés legmagasabb fokát." Később mégis gondolkozni kez­dett: valóban semmit sem tehet már a termelékenység fokozására? Üjra és újra emlékezetébe idézte azokat az eseteket, amelyek munka közben felmerültek. Tanulmányozta a mű­szaki irodalmat, de nem talált meg­oldást, amellyel előre juthatott vol­na. Pedig mindenképpen meg akarta találni a módját, miképpen lehet to­vább gyorsítani az alkatrészek meg­munkálását. Végül is különös körülmények kö­zött kapott feleletet a felvetődött kérdésre. A gyári klub mozijában látott egy filmet az esztergapadon alkal­mazott Sztahánov-munkamódszerek­ről. Ennek, ugyan nem volt közvetlen kapcsolata Nyikiforov szakmájához, mégis nagy érdeklődéssel figyelte a filmet és hallgatta a bemondó ma­gyarázatait. Egyszerre egy mondat ragadta meg a figyelmét: „A kés munkájának gyorsasága és tartós­sága elsősorban a helyes mértani formáktól függ." Azonnal felmerült benne az ötlet: problémája megoldá­GYIT-UBIT — Az amerikai rádió hetenként legalább nyolcvan gangszter-tör­ténettel ejti rémületbe hallgatóit — ismeri be a „Life" című ame­rikai lap. Egyetlen nap pl. a kö­vetkező három „dráma" hangzott el az amerikai rádióban: a „Titv kok kastélya" című borzalom­történetben egy macska megsza­golja az elvarázsolt hegedű hang jait és abban a pillanatban dög­lötten xelfc-dul, mert gyanta he­lyett a húrokat valami rettenetes méreggel kenegették. A soron­következő másik drámában, az , Árnyakában egy őrült orvos meggyilkolja fiatal, csinos hölgy­betegét, majd felró' an a második emeletre, ahol kihajít az ablakon egy beteg öreg urat, végül maga is utána ugrik. Nyomban elhang­zott a harmadik rádió"dráma is, amely két gyilkosról szól, akik harmadik társukat forrasztólám­pa és fűrész segítségével teszik el láb alól. A szerencsétlen áldozat állati üvöltését és a cso^tvágó fű­rész csikorgó hangját élethűen adta vissza a stúdió, illetve — Amerika Hangja ... — Prágában minden 13. perc­ben hívják a mentőállomást. A prágai mentőállomás a mult év­ben bekötözött és első segélyben részesített 39.704 személyt. Min­den IP percben megszólal a men főállomáson a telefon, segítséget kérnek. M :ntegy "6.000 esetben volt szükség sebészeti beavatko­zásra, szülés volt 2500, belsőba­jok száma 16.00G és az égések száma 100 volt. sát a kés élének szögeiben kell ke­resnie. Hazasietett és egész éjjel rajzok fölött könyökölt. Az a kérdés fog­lalkoztatta, mi lenne, ha a gyalukés szerkezetének. gyökeres megváltoz­tatásával „ellenkező" szög alatt kí­sérelné meg a fémet gyalulni. Igaz, ez ellentmond a technikában kiala­kult nézeteknek; így még senki sem próbált acélt gyalulni. De azért to­vább töprengett a megoldáson. Fogott egy közönséges gyalukést, átköszörülte „ellenkező" szögre. Nagy volt az öröme, amikor az el­ső kísérletnél a kés 25 milliméteres mélységre . simán behatolt a fémbe és alul vastag forgács vált ki. A gép egyenletesen és nyugodtan műkö­dött. Nyikiforov a legközelebbi elő­tolásoknál még mélyebbre engedte a kést, megkockáztatta 30—40 milli­méteres mélységben a gyalulást. A kés egyetlen menetnél háromujjnyi vastaerságú réteget hámozott le az acélról. Tapasztalatait Jurij nem tartotta titokban. Űjfajta • eljárását megmu­tatta Szagalovics mérnöknek, aki szinte nem hitt a szemének. Odaha­jolt a géphez és hallgatta a járását, de minden rendben volt. A gép nyu­godtan, túlerőltetés nélkül dolgozott, a kés pedig úgy vette le az acélfor­gácsot, mintha csupán olajban jár­na. Ezután a gyárvezetőség azonnal egy tétel kést rendelt Nyikiforov rajza szerint. Üj munkamódszerével, az új ké­sekkel Jurij Nyikiforov három hó­nap alatt kétévi normát teljesített. A többi műhelyből egyre gyakrab­ban jöttek hozzá a gyalusok tanács­ért. Egy napon pedig gyalupadjánál tartották meg a gyalusok termelési értekezletét. Végül is a mérnökök és a szakértők kijelentették, hogy a műszaki irodalomban nincs olyan le­írás, amely Nyikiforov módszeréhez hasonlítana. A sztahánovistává lett gyalus nagyon boldog volt, hogy si­került megoldania egy olyan kér­dést. amelyről nemrég més: azt hit­te, hogy megoldhatatlar. És amikor messzi tájakról i* üdvözölték öt új munkamódszeréért és , teljesítmé­nyéért szerényen csak ennyit vála­szolt: „A szovjet ember előtt nincs lehetetlen." Ili Ukedí'ak A világ népeinek milliói nevében emelte fel szavát Párizsban csaknem egy évvel ezelőtt a Béke Híveinek Világkongresszusa. A kiáltvány a vi­lág népeinek milliói nevében hang­zott el: „összefogtunk, megértettük egymást, megnyerjük a béke csatá­ját, az élet csatáját". A Világkongresszus kiáltványa nyo­mán szerte otz országokban megmoz­dultak a harcos milliók, a legforra­dalmibb osztállyal, a munkásOsztály­lyal az élükön. Megalakították a bé­ke védelmére a nemzeti bizottságo­kat és ezekbe bevonták a dolgozók, az egyszerű emberek széles tömegeit: a munkásokat, a dolgozó parasztokat, a néphez hű haladó értelmiséget, a nagy tudósokat és művészeket. Mindannyiunkhoz szólt a párizsi, majd a prágai világkongresszus. A művészeket külön is az első vonalba szólította. Békedíjat létesítettek azok­nak a művészeti alkotásoknak jutal­mazására, amelyek hozzájárulnak a háborús uszítók leleplezéséhez, az emberiség egyetemes békeküzdelmé­hez. A Béke Hívei Világkongresszusá­nak Állandó Bizottsága a párizsi és prágai határozatok értelmében az 1949 októberi római ülésén egy ti­zenegy pontból álló szabályzatot dol­gozott ki a művészeti békedíjakra és népszerűsítő legjobb alkotásokra. Három, egyenkint 5—5 millió fran­kos békedíjat osztanak ki a legjobb könyv-, film- és képzőművészeti al­kotás szerzőjének. A versenyen résztvehetnek szerve­zetek, szerzők, vagy érdektelen sze­mélyek által benyújtott művek. A díjakat a Béke Hívei Világkongresz­szusa ítéli oda. Az előzetes javaslatok kidolgozására az Állandó Bizottság bírálóbizottságot alakít, mely meg­vizsgálja a versenyre benyújtott mű­iteket és javaslatot tesz a Világkong­resszusnak a díjak odaítélésére. Az Állandó Bizottság bírálóbizottsága tizenegy különböző nemzetiségű tag­ból alakul. A benyújtott művek elő­zetes kiválasztását az egyes orszá­gokban a nemzeti bizottságok vég­zik. Az Állandó Bizottság minden in­tézkedést megtesz a díjat nyert mű­vek széles körben való népszerűsíté­sére; népszerűsítik a jutalomban nem részesített, de figyelemreméltó alko­tásokat is. — A kontraktációk aláírásának eredményei Szlovákia egyes ke­rületeiben. A termelési és beszol­gáltatási szerződések eredményei Szlovákia egyes területein január 18-áig a következőképpen alakul­tak: Bratislava 98.2, Nitra 96.3, Banská Bystrica 95.2, Žilina 87, Košiceš 95.2, Prešov 96.1 százalé­kos eredményt ért el, a beszol­gáltatási szerződés aláírásában. Egységesen aláírta a szerződése­ket a bratislavai kerületben 385 falu, a nitrai kerületben 333, a banskábystricai kerületben 386, a žilinai kerületben 247, a košicei­ben 158, a prešoviban 526 falu. összesen Szlovákia területén 2.035 falu írta alá^ egységesen a szerződést. — A Weltson-gyár alkalmazot­tai munkásotthont építenek. A bratislavai Weltson-gyár alkal­mazottai a mult év végén meg­kezdték egy munkásotthon építé­sét, amelyre a JFP fél millió Kčs segélyt utalt ki. Az építkezéseket az alkalmazottak munkabrigádok keretében végzik el. Eddig ingyen 1.200 munkaórát dolgoztak le és az építkezés minden munkáját a munkaidő után ingyen végezték el. Ugyancsak az éjjeli ambulancia építkezéseit is munkabrigádok keretében építik az alkalmazot­tak. — Bútoraink Amerikába. A műit év végén Moszkvában, New Yorkban, Torontóban és Svájc­ban csehszlovákiai gyártmányú bútorok kiállítását rendezték meg. A kiállításoknak igen nagy sikerük volt és bútorgyáraink igen sok hálószoba bútor meg­rendelést kaptak Angliából és kü­lönféle megrendeléseket a Szov­jetunióból. A brnoi üzemek múlt év végén rendelést kaptak Ame­rikából is. Egy évvel ezelőtt ugyanez az üzem hálószobákat és különféle szobaberendezéseket szállított Dél-Afrikába, Hollan­diába, Franciaországba, valamint berendezte az Egyesült Nemzetek palotáját Genfben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom