Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-09 / 2. szám
8 IM A Tánya bemutatójára készültek. Kellemesen csengett Tánya — avagy Kucman Eta hangja A próba szünetében egy kissé fáradtan, de töretlen bizakodással mondta: — Most erre a darabra készülünk, aztán majd egy másik következik. Darabok, szerepek ... De valami közbejött. Szerepváltós történt, és Tánya szerepét más vette át. Kucman Eta neve lekerült a műsorról. — Ml van vele? — kérdeztem színésztársaitól. — Beteg. Otthon fekszik, nem szabad kijárnia sem. — Könyörgöm, ne írjanak rólam. Ne írják meg, hogy így vagyok — mondta, amikor ott ültem betegágya mellett. Tehetetlenség, kétségbeesés lappangott a tekintetében. Sok darabban láttam őt, jelentős szerepeket játszott. Parádés szerepeket. A MATESZ- -gárda egyik erőssége volt, felnőtt a növekvő feladatokhoz. Amikor a színház műsorára tűzte Shakespeare Othellöját, sokan aggodalmaskodtak, hogy az együttes képtelen lesz megbirkózni a tragédia mázsányi súlyával. De a színészek remekeltek, Shakespeare neve hajtóerőnek bizonyult, az e- gyüttes felülmúlta önmagát. — Desdemonót játszani csodás lehetőség minden színésznőnek — áradozott Kucman Eta. Tele volt önbizalommal, optimizmussal. E- gyéb szerepekben is kitűnő alakítást nyújtott. Dehogy törődött a tájoló színház nehézségeivel! A család Dunaszerda helyen (Dun. Streda), a színház Komáromban (Ko- tnárno). Utazások, próbák, előadások... — Másnak is éppen tlyen nehéz, mégsem hagyja abba — mondta Eta asszony. Nem keresett kibúvókat, nem kért könnyítést. Ritkán mulasztott, de ezt nem is tehette, mert Jelentős szerepeket bíztak rá. Játszani és utazni kellett, nagy-nagy feszültség közepette, és a feszültség túlhaladta erejét. Hajnalonként csengett az óra, sietnie kellett, hogy le ne késsé a vonatot. Sietnie kellett, hogy el ne késsen a próbáról, előadásról. Sietnie kellett visszafelé is, hiszen várta a család, kisfia és a férje. Egyik főpróba után beszélgetni szerettem volna vele. — Sajnos, most már nincs időm, várom a férjemet, hozza az én drága kisfiámat. Csillogott a szeme, örült, hogy együtt lesz a család. Elgondolkozva néztem. Sokan irigykednek rá. Jó neki, színésznő. Szórakoztatja, megnevetteti vagy, könnyekre fakasztja a né zőket. Taps és siker. Ragyogó, boldog asz- szony a színpadon. Mikor a darab után levetheti színpadi díszét, és láthatja férjét és kisfiát, akkor csillog a szeme. Másképp ö- rül, mint a színpadon, öröme szerény, de még ezen is áttör egy kis szomorúság. Fáradt a tekintete, ellobban a tűz belőle. Kisfiát más kíséri iskolába, más öltözteti, neveli, mert a mama 'királynőt, hercegasszonyt játszik, büszkén sugárzik a reflektorok fényében, de szemében szomorúság, vajon mit Vajon látja-e ezt a néző is? Nemi ö egy boldog asszonyt lát a színpadon. Szerepek, szerepek ... Desdemona, majd lángoló asszony, csábos tündér, bukott céda, szerelmes bakfis, boldogtalan herceg- asszony, gyilkos démon. Robotszerüen, Ideg- kimerítő munkával, megszállottsággal. Az elcsigázott szervezet küszködik, aztán az i- degek felmondják az engedelmességet. Arra kért, ne írjunk róla. Lemondás a hangjában, kétségbeesés a tekintetében. — Azt hiszem, többé nem állhatok a színpadra. Aztán újabb próba, a Gedeon-házra készül az együttes, és a színpadon egy csodálatos szép, életvidám, csillogó asszony. Ragyagóan, magabiztosan. El tudja hitetni a nézőkkel, hogy tetszeni tud a férfiaknak. Férflbolondító tekintettel bűvöli az öreg és a fiatal Gedeont. Nem hiszek a szememnek. Visszatért a színpadra. — Örülök, hogy a felépülésem után ezt a szerepet kaptam. Egyszeriben ismét tele tettem lelkesedéssel, bizakodással, hittel, játszani akartam mindenáron, látszani, játszani. Vágytam a színpadra. Csaknem fél évig szinte egyedül voltam a négy fal között. Nem járhattam emberek közé. Aztán rám bízták Lili szerepét a Gedeon-házban. Azelőtt többnyire pozitív hősöket alakítottam, s a szerepem révén mindig mellém állt a közönség, pedig már kezdőként ts a komolyabb, jellemszerepekre vágytam. Lilinek azért is örültem, mert olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyekkel magára tudja vonni a férfiak érdeklődését, márpedig egy kedélytelen, fáradt asszony erre képtelen. Talán három éve volt egy beugrásom Jókai a Kőszívű ember fiaiban. Alfonsinet' játszottam, a csábos nőt, akt egyszerre vonzó és taszító. Olyan nagy a vonzereje, hogy a férfiak nem is veszik észre, mikor és hogyan kerülnek a háló jába. Szabó Béla darabjában, a Menyasz szonyban Emmát játszottam. Nagyon sok hasonlóság mutatkozott ebben és a mostani szerepemben. Akkor már mint kész színésznő léptem színpadra, tele kíváncsiság gal, várakozással, kimondhatatlanul boldogan. örültem a színpadnak, vágyaim telje sülősének, a kollégáknak: minden szép volt, minden jó volt. — Ebben a darabban is éreztem partnereim, Ferenczy Anna, Turner Zsigmond és Holocsy István segítőkészségét, s ez a tu dat megkönnyítette a Játékot. Hogy mit szeretnék még eljátszani? Blanche-ot, a Vágy villamosából, Maggie-t a Bűnbeesésből, soroljam még? Vágyak, szerepálmok. Hát van ennél szebb? Kivált annak, aki már úgy érezte vége mindennek. —os— F orbóth Imre csehszlovákiai magyar költő a lepergett év végén lett volna 80 éves. Sok megemlékezést olvastam róla, de egyben sem írtak részletesebben ifjú- és diákkorőröl. Szeretném ezt néhány sorban pótolni. Mivel már ffi- iskolás korában személyes ismerősöm ős jé barátom volt, hadd szóljak róla én az évforduló kapcsán. Az igaz, hogy szülőfaluja a Somogy megyei Böhönye volt, de igazi hazája mégis Nyitra lett, ahol fiatalkorát, difik- és főiskolás éveit töltötte. Sikerült élő tanúra Is találnom, aki még szintén jól emlékezik rá, hiszen szomszédok voltak. Fischer Miklósnak hívják, valaha közismert sportember volt, 6 is már a nyolcvanadik évét tapossa. Amikor Nyitrára visszatértek, Forbéth Imre beiratkozott a helybeli piaristák gimnáziuméba. — Már fiatal koriban rendkívül tehetséges, de érzékeny és zárkózott természetű volt — mondotta Fischer Miklós. — Ha valakit igazságtalanság ért, kéF0RBÄTH IMRE pes volt érte bírókra menni. A nyitrai gimnázium igen jé hírnévnek örvendett, tanárai kitűnő pedagógusok voltak. Itt kutattam a diák Forbáth emlékei után, és megállapítottam, hogy magyar nyelvből akkori tanára, Kaleta Máté hármas jegyet adott neki, és csaknem elbuktatta. Forbáth állítólag sokat olvasott, és így a tananyagra nemigen ügyelt. Az 1912—13-as tanévben Kaleta Máté lett az osztályfőnöke, és a további években is az maradt, és nagyon megváltoztatta véleményét Forbáthról, mert már abban az évben magyar nyelvből egyest adott neki. A kővetkező évben Forbóth neve már nem szerepelt a diákok névsorában, és nem szerepelt a később érettségizettek között sem. Rábukkantam még két élő osztálytársára, Tomaschek Alfréd mérnökre és Zúber Imre nyugdíjasra. Azt mondták, hogy akit abban az időben besoroztak, mint For* báthot is, úgynevezett „hadi érettségit“ tehetett. Forbáth Imre a háborúban lett forradalmár és kommunista, valószínűleg akkor lobbant fel benne a költői szikra is. A Dugonic»- -önképzökör naplójában nem olvastam, hogy Forbáth az irodalmi kör munkásságában részt vett volna. A háború után Budapesten bekapcsolódott a munkásmozgalomba, az a- vantgardista költők berátja lett, s mint később maga la mellékösvényre bolyongás, megírta: „Sok tévelygés, vissza-visszatérés, nehéz továbbjutás és néhány mérési előreugráz is volt íréi utamon." A Magyar Tanácsköztársaság bukása után Forbáth mint öntudatos kommunista tért vissza Nyitrára. Innen küldözgette verseit a Mának. Még mint főiskolái dolgozott a „Nyitravárme- gye“ című haladé szellemű lapba is. MártonvölgyI László LEVELEK Nyitrán fNítra) a Váralja Színházban IDivadlo pod hradom) a közelmúltban Adela Gáborová tartott előadói estet. Az ötlet a nyitrai Kerületi Színház SZISZ- -szervezetétöl ered. A színpad egy földre terített fekete lepel volt, kellékekkel és ruhákkal. Adela Gáborová Bunyin három novelláját adta elő. Az utcalány szerepében éppen ügy hiteles alakítást nyújtott, mint az öreg zsibárus- nő vagy a falusi vénasszony alakjában. Mártonvölgyi László xxx A CSEMADOK párkányi (Stúrovo) helyi szervezete a kultúrház kistermében rendezte meg Tóth Elemér amatőr festőművész tárlatát. A képeken a művész leginkább a természet szépségeit örökíti meg. Minden alkotásából áradt a természet i- ránti szeretet, a rajongás. Alkotásai közül a legszebb a Hajnal a Dunánál, a Dunakanyar Zebegény- nél, Selmeci táj, Sllaői látkép, a Garam partján, virágcsendéletei közül pedig az Őszirózsák. Hofer Lajos Dr. Tóth Elemér A MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZ ÉS THÄLIA SZÍNPADÁNAK 1979. ÉVI JANUÄRI JÁTÉKTERVE 9. kedd: Párkány (Stúrovo) — A ha* zug (19.00). Nagykapos (Vei. Kapusany) — Sirály (19.00) 10. szerda: Szőgyén (Svodín) — A hazug (19.00) 11. csütörtök: Érsekújvár (Nővé Zám- ky) — A hazug (19.00) 12. péntek: Galánta (Galanta) — A ha* zug (19.00) Lelesz (Leles) — Szerelem) (19.00) 13. szombat: Alsószeli (Dőlné Saliby) — A hazug (19.00) 14. vasárnap: Ipolyszakállos (Ipef. Sokolec) A hazug (19.00) 10. kedd: Nagymegyer (Calovo) — A hazug (19.00) 18. csütörtök: Gúta (Kolárovo) — A hazug (19.00) Kosice — Hókirálynő (13.30) 19. péntek: Komárom (Komárno) — A hazug (19.30) YüO. szombat: Pered (Teéedlkovo) — A hazug (19.00) Gömörújfalu (Gemerská Vés) — Sirály (19.00) \ 21. vasárnap: Gyerk (Hrkovce) — A hazug (10.00) Torna (Turnianské Podhradie) — Sirály (19.00) 23. kedd: üdvard (Dvory nad Zltavou) — A Gedeon-ház (19.00) 24. szerda: Fülek (Firakovo) — Sirály (19.00) 25. csütörtök: Szene (Senec) — A Gedeon-ház (19.00) Losonc (Lucenec) — Sirály (19.00) 26. péntek: Nyárasd (Topolníky) — A Gedeon-ház (10.00) Nagykürtös (Vei. Kapuäany) — Sirály (19.00) szombat: Ekecs (Okoő) — A Ge* deon-ház (19.00) Serke (Sirkovce) — Sirály (19.00) vasárnap: Ogyalla (Hurbanovo) — A Gedeon-ház (19.00) Űjbást (Nová Baéta) — Sirály (19.00) 29. hétfő: Rimaszombat (Rim. Sobota) — Sirály (19.00) 30. kedd: Tornaija (Safárikovo) — Si* rály (19.00) szerda: Kosice — A hazug (19.00) A színház a műsorváltoztatás jogát fenntartja 27. 28. 31 V
