Új Ifjúság, 1974. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-02 / 27. szám

PANOPTIKUM ☆ Gratuláljunk az Emeséknek (5.), Apollóniáknak (7.), Veronikáknak (9.), Marináknak (9.), Amáliáknak (10.), Lilláknak (11.), Izabelláknak, Dalmáknak (12.), Saroltáknak (13.), Stelláknak (14.), Emíliáknak (19.), Magdol­náknak (22.), Lenkéknek (23.), Kingáknak (24.), Valentináknak (25.), Annáknak (26.), Olgáknak (27.), Natáliáknak (27.), Mártáknak (29.), Flórák­nak (29.) és Juditoknak (30.). KRÓNIKA 1949 Július 2-án halt meg Georgi Dimitrov bolgár fornadalmár, a nemzetközi munkásmozgalom kiválö egyénisége. 1854 Július 3-án született Leoá JanáCek cseh zene­szerző. 1934 Július 4-én született Maria Sklodowska-Curie atomfizikus. 1884 július 7-én született Lion Feuchtwanger német írö. 1834 Július 9-én született Jan Neruda cseh újságíró és költő. 1904 Július 12-én született Pablo Neruda chilei költő. 1789 Július 14-én a Bastille ostromával megkez­dődött a francia forradalom. 1514 július 20-án égették meg Dózsa Györgyöt. 1899 Július 21-én született Ernest Hemingway ame­rikai író. 1914 július 22-én született MiloS Uher szlovák anti­fasiszta harcos. 1939 Július 25-én alakult meg a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskola. 1804 Július 28-án született Ludwig Feuerbach német bölcsész. 1849 július 31-én halt meg Petőfi Sándor. aa—t»— ........... ,1111 mm jipnim——I—gi Van egy elcsépelt szokás-mondás: „a kivétel megerősíti a szabályt“. Ilyen kivételre mutatott példát Orleans Lajos herceg, IV. Káro^ly francia klráiy fivére, az 1405. esztendőben. Az tör­tént vele, hogy kocsiját a lovak elragadták, és majdnem belefordult a Szajnába. Mint Ilyenkor Jámbor hívőknél szokás, menekülése esetére mindenféle fogadalmat tett, egyebek közt azt is hogy valamennyi adósságát kifizeti. Nem is esetit semmi baja, s mint valódi úriemberhez illik, a kegyes fogadalmat a hitelezők tudtára is adta. Azok hát nagy Örvendezéssel gyűltek össze a hercegi palota előtt, szám szerint nyolcszázan. De ekkora már az életveszede­lem emléke a hercegi lélekben elkopott, magahelyett egy főtisztjét küldte ki hozzájuk, aki ezzel a rövid beszéddel leple meg a bizakodó gyülekezetei: „A herceg úr azt üzeni, hogy rátok nézve már az is nagy megtisztelés, hogy egyáltalán tartozhatik nektek. Érjétek be hát azzal a hízelgő tudattal, hogy alkalom adtával rá­tok gondolt.“ Polgárnál, pórnál, más szegény embernél nem számított a becsületszó. Egyéb biztosíték kellett. A vallással táplálkozó középkor kettős erkölcsére Jel­lemző példa volt a feleség, mint zálogtárgy. A férj zálog­ba adhatta a feleségét és beutalhatta — nem rendes ven­Mosolygó Hajfestést kérek Tíz perccel zárás előtt Beretvai, az idősödő borbélymester f elragadt a a sarokban állő söprűt és egyszemélyes üzemé­ben megkezdte a szanaszét heverő hajszálak összehúzgálá- sát. Ilyenkor mindig nosztalgiával gondolt fiatal éveire, amikar még mint színházi fodrász működött. — Bizony — elmélkedett —, azok voltak a szép idők! De azután is még néhány esztendeig igyekeztem a különleges hajfestékek előállításának^ titkát megfejteni. Igaza van a feleséaemnek, ezek a kísérletek rengeteg pénzt emésztet­tek föl, és ráadásul az a gazember társam is átejtett... Feltalálót dicsőségemből nem maradt más. mint a kese­rűség. meg néhány üvegcse a különféle hajfestékek ma­radványaival ... Éppen befejezte a söprögetést, amikor nyílt az ajtó. és belépett egy magas, szikár, vörös hajú és bajszú férfiú. — Már zárok — jelentette ki a tulajdonos. — Csukja be a boltot nyugodtan, kedves mester — bólin­tott a jövevény. — Örülök, hogy még itt találtam. Egy ké­résem lenne — folytatta és leült a tükör elé. — Diszkrét ügyről van szó ... Tudniillik holnap lesz az esküvőm ... Salnos. a nők nagyo^n szeszélyesek, Igaz-e? Az én jöven­dőbelim például nem állhatja a rőt hajat. Mit tehetek? Menyasszonyom kívánsága számomra parancs... Kedves mester, volna szíves befesteni a hajamat feketére? Termé­szetesen a bajuszomat és a szemöldökömet is... Tudom, hogy már későre jár. De azért megteszi, ugye? Meghálálom. — Kendben van, kérem — készségeskedett Beretvai. — Tetszik tudni, régebtren színházi fodrász voltam. Nem hi­szem, hogy akadna valaki, aki nálam jobban ért a hajfes­téshez. — Nagyszerű — dőlt hátra a székben elégedetten a férfi, és lehunyta a szemét. Figarónk, mialatt a késői vendég üstökén és kapcsolt ré­sein munkálkodott, a színházról mesélt neki. Arról, hogy mennyire szerették a munkáját, kivált a művésznők köré­ben volt igen népszerű. S azt is elregélte, miképp történt, hogy végül mégis egyik öltöztetőnőt vezette oltár elé. Másfél Órával kérőbb már fizetett a kuncsaft, majd meg­szemlélte magát a kézitükörben Is. — Egek ura — kiáltott fel megdöbbenve hiszen... A mester azonban a szavába vágott: — Igen, az én különleges, késleltetett módszeremmel dolgoztam. E speciális festék hatása csak néhány óra múl­tán jelentkezik, viszont megvan az az előnye, hogy nem kell egyhamar utána festetni, igen soká tartja a színét. — Akkor jó — nyugodoltt meg a vendég, és peckesen távozott. XXX Szlmath rendőr felügyelő éppen cigarettára gyújtott .ami­kor Beretvai fodrászmestert bejelentették neki. A derék borbély szélvészként rontott be a szobába, s izgatottan ha­darta: — A nagy bankrablásról van szó... Egy vendégemnek épp most festettem meg a haját... Fekete színt kívánt... Magas, sovány, vörös hajú ember volt... A személyleírás amit délben a rádióban hallottam, hajszálpontosan illett rá. A forradást is megfigyeltem a kezén... — No de ilyet! — pattant fel Izgatottan Szlmath, miköz­ben majdnem lenyelte a cigarettáját. — És most hol az a fickó? — Csak semmi izgalom, főfelügyelő ár. Alaposan elin­téztem őt... De megértheti: a nyomrmiezetőnek kitűzött jutalom ellenére se támadhattam rá borotvával, hogy az üz­letben tartsam ... Am hamarosan megtalálják, abban bizo­nyos vagyok... Beretvai, a vén fodrász nem esett a feje lágyára... A körözött bankrablót éjfél előtt letartóztatták az utcán. Moziból baktatott hazafelé. Magas, szikár ember volt, zöld hajjal, zöld bajusszal és sűrű, zöld szemöldökkel... dágfogadóba, hanem abba a nyilvános házba, amelynek gazdájától a pénzt kölcsönvette. Ott a gazda — Jogi nyel­ven szólva — „gyümölcsöző letétként“ kezelhette, vagyis kötelezhette, hogy vegyen ő Is részt a többi bennlakó hi­vatásának gyakorlásában. A városi tanácsok mégis meg­szorították a családfői hatalmat, s az erkölcsös Jogügy­letekhez az asszony beleegyezését is megkívánták. Azzal azután a törvény nem törődött, hogy a férj milyen eszkö­zökkel csikarta ki a beleegyezést. Az épületes Joggyakorlat .szépen megfért azzal a felfo­gással, amely a megesett lányra és a törvénytelen szülött­re rásütötte a becstelenség bélyegét. Még egy Idevágó példa. Az osztrák W.llzhut község szo­kásjoga (VVelstum, vagyis falusi bölcsesség) 1400 körül arról az esetről rendelkezett, ha a paraszt nem tudta meg­fizetni a földesúr által rárótt pénzbírságot. Ilyenkor váltságul át kellett engednie a feleségét a földesúrnak egyszeri alkalomra. A falusi bölcsesség nem feledkezett meg arról a lehetőségről, hogy a földesúr esetleg nem tart Igényt a kétes értékű váltságra. Ebben az esetben a Jog átszállt a bíróra. Ha a nő ennek sem kel­lett, a Jogosultak sorában a bírósági írnok következett. Ha pedig ez sem kért belőle, a sorban utolsónak a törvény- szolga maradt. De ez már nem húzhatta ki magát; akár fogyatékos szépségű volt Is az asszony. EMBEREK - ESEMÉNYEK Az első magyar művészi társulás, a nagybányai művész- telep tagjai közül talán Thorma János életművét ismeri legkevésbé a közönség, pedig kiemelkedő alakja a ma­gyar képzőművészet történetének. Mesterünk 1870. április 24-én született Kiskunhalason. Özvegy édesanyjával — aki szeretetteljes gonddal nevelte és segítette művésszé válásában — gyermekkorában Nagy­bányára költözött. Thorma az érettségi után rövid Időre a pesti Mintarajz- iskolába. Székely Bertalanhoz került, de karácsonykor már Münchenben álmodozott, vitázott a kis lelkes magyar festökolónia fiataljaival, akik az akadémián tanultak és sa­játos, európai színvonalú, magyar nemzeti festészet kiala­kításán fáradoztak. 1888-at írtak akkor. Thorma szerencsé­jére Holiósy osztályába Iratkozott be. Nevezetes év volt ez egyébként is a magyar festészet sorsára nézve. Megnyílt a müncheni Glaspalastban az akkor már négy éve halott francia festő, Jules Bastien-Lepage kiállítása. Thormát annyira érdekelte Bastien-Lepage alkotómód- saere, hogy hamarosan búcsút mondott a bajor fővárosnak. Párizsba utazott s beiratkozott a Jullan-akadémlára. Mlcso. da határozottság. Jó ösztön nyilvánul meg ebben az elha­tározásban. Thorma ekkor 21 éves. .Az első párizsi évekről elég sokat tudunk Réti István Jóvoltából, aki gyakran vál­tott vele levelet, s könyvében érdeme szerint méltatja ba­rátját, és nagyszerű ember! portrét Is rajzol róla. Thorma nagy lendülettel vetette bele magát a munkába. Rengeteget rajzolt, festett, Járta a múzeumokat, megismerte a kor min­den festőjének törekvéseit s festői, emberi egyénisége mindinkább kialakult. Sok-sok évi munkát áldozott, amíg elkészült a magyar történelmi képek legnagyobb méretű alkotása, az „Aradi vértanúk“. A millenneumi ünnepségre rendezett kiállítás éppen az uralkodó Ferenc Józsefre való tekintettel nem engedte be termeibe az „Aradi vértanúk“-at. Thormát azonban nem olyan fából faragták, hogy ebbe beletörődött volna. Nem az érvényesülésért, nem a sikerért harcolt, hanem azért, hogy a millenneum görögtüzes, ösbudaváras mámorában va­lami mementót mutasson a népnek. Élőbb az Orczy-ház tánctermét bérelte ki, s ott tette ki közszemlére a fest­ményt, majd pedig a városligeti Vámpetlcs-vendéglö egyik ■helyiségébe költöztette át. S megindult a zarándoklat az ,,Aradi vértanúk“ felé. Thorma elérte célját: tömegek lá­togatták a nagy történelmi tablót, s cikkek, ódák, versek özöne dicsőítette a mű alkotóját. A „Talpra magyart“-!, melyet föművének vallott, 1897- -ben kezdte el és haláláig foglalkozott vele. Munkamódsze­re ennél is a leglelkiismeretesebb. 1848 március 15-ének minden mozzanatát tanulmányozta. A biedermeier Pest- -Buda épületeit, a ruházatokat, a zászlókat, a megszállot­tak szívósságával rajzolta meg számtalan változatban, ta­nulmányban. Csaknem negyven évig kereste a leghatáso­sabb megjelenítési formát. Időközben azonban — kikapcsolódásul, pihenőként —• megfestette egyik legkitűnőbb alkotását, az „Október else­jén“-!, A nagy vászon kis falusi pályaudvart ábrázol, ott Játszódik le a búcsú, a besorozott s ki tudja, a monarchia érdekében hová irányított újoncok és családtagjaik között. Életét az alkotás láza fűtötte, nincs olyan év, melyben ne készült volna nagyobb méretű festménye. A Kártyázók. a Cigányok, az Ibolyaszedés, a Majális mellett életnag' ságü portrék, kettős képmások kerülnek ki ecsetje alól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom