Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-10-22 / 42. szám

A két millió lakosú Buda- ^ pesten éppen eleget le- hetijárkáíni. Ha villamost vagy egyéb jármüvet vesz igénybe valaki, kevesebbet lát. így csak bizonyos célpontokra érdemes eljutni. Gyalog pedig óriási tá­volságok vannak. Kissé me­rényletet követ el saját maga ellen, aki így próbálgat. De ne sajnáljuk a lábainkat és gye­rünk, legalább többet lehet lát­ni, minden közbeeső dolgot megfigyelhetünk, idő van elég az {(tartózkodás alatt. Budapestet nem elég látni, ismerni is kell. Aki csak látja, igen keveset lát belőle. A pár év előtti viszonyokhoz képest is ragyogó a változás, nem is számítva a jó pór év előtti évekhez, vagy esetleg egy-két évtizedhez. Az emberek jól öl­tözöttek, az utcák tiszták, a kirakatok árutól rogyadoznak, pazarul, korszerűen rendezet­tek. Az esti utcák fényalagútjai alatt tomboló jorgalom, lükte­tő élet, a platánok alatt sétáló párok, a napi munka utáni ki­kapcsolódós példaképei. Állíta­ni merem, néhány év múlva a maihoz képest is nagy lesz a változás. Ezt már a fiatalokon keresztül ítélhetjük meg. A jelen időszakban kötött örök barátságot Magyarország fiatalsága az újjal és a korsze­rűséggel. Legalábbis így látja egy más országból idejött va­laki. A mai fiatalok élete már nem a századforduló hagyomá­nyain épül, hanem az új nagy fordulaton, ami Magyarország felszabadulásával kezdődött. Minden a fiataloké, minden rá­juk épiil, az egész jövő, min­den lehetőségével. Jól öltözött fiatal lányok, a legújabb divat szerint készült öltönyökben fe­szítő fiúk társaságában keresik fel inkább a cukrászdákat és egyéb zenés szórakozóhelyeket, mint a kávéházakat, vagy a talponállókat. Budán a Lánchíd közelében levő ifjúsági parkban ugyanolyan vidáman twisztel- nek, mint a János pincében, vagy a Pilvax kávéház táncter­meiben. A Vörösmarty cukrász­dában ugyan-úgy elcsattan egy titkos csók, mint a várban levő Ruszwurm vagrj a Tárnok cuk­rászdában. És twiszt és Bambi mindenütt. Úgy látszik több üdítő italt fogyasztanak ma már a magyarországi fiatalok, mint alkoholosat, mert hisz a Baŕňbi is az. Kár hogy nálunk nincs hasonló. Különben is. az alkoholos italok fogyasztása Magyarországon állandó süllye­dő irányzatot mulat, « ez ép­pen a fiataloknak köszönhető. A mellékutcák sarki borozói, sörözői, kezdenek üresebbé vál­ni, mert a fiatalok kulturált szórakozóhelyeket keresnek fel. D udapest évtizedekkel eze- ” lőtt híres volt az alvilá­gáról. Régen az alvilágot az akkori gazdasági helyzettel hozhattuk kapcsolatba. Ma az utcákon kör szakállas szörmó- kok abszolút nincsenek, mint számos európai városban, ahol rosszul értelmezik a fiatalok a korszerűt, s abban lelik örö­müket, ha furcsa módon ízlés­telenül öltözködnek, feltűnő különcködéssel viselkednek, és handabandázások között mu­tatják ki kulturálallunságukat. Budapesten a fiatalok öltözkö­dése divatos, modern, de nem különcködő és a legújabb irányzatot követi. A korszerű-, ség, a szebb és a kellemesebb élet megnyilvánulásaiban való­sul meg és különcködésnek nyoma sincs. Még részeget is ritkán látni az utcán. Komoly kulturális intézmé­nyeket messze vidékekről is csoportosan keresnek fel a gimnáziumi tanulók, de a ter­melésben dolgozó fiatalok is. A Szépművészeti Múzeumban vagy a Magyar Nemzeti Galé­riában állandóan találkozunk szegedi, kecskeméti, miskolci vagy pécsi diákokkal, és buda­pestiekkel is. Ez még nem min­den. A képeket, szobrokat ér­deklődéssel nézik, gyönyörköd­nek bennük, vitatkoznak, be­szélnek tematikájukról. A Szép­művészeti Múzeumban Rodin Örök tavasz szobra körül egy­szerre legalább hatvan debre­ceni gimnáziumi tanuló tolon­gott, gyönyörködtek benne. A magyarországi fiatalok magas­Őszi verőfény a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában. fokúan ismerkednek a szépség­gel és a művészettel. A két és fél kilométer hosz- szú Népköztársaság útja és a több mint hat kilométer hosszú Nagykörút enyhe árnyékot adó platánjai alatt esténként sze­relmes párok sétálnak. A Nép- köztársaság útjára talán a kö­zeli Városligetből vagy a Vi­dámparkból keriilnek-e ide garmadával, vagypedig tömegé­vel csodálják a meseszép útvo­nalat, közben feloldódnak egy­más iránt, nem tudni. Ebben is világvárosi, de kulturált maga­tartást figyelhetünk meg. Kö­rülöttük járókelők ezrei, villa­mosok kúsznak, finoman rugó­zó autók siklónak. Neonreklá­mok ordítanak szembe és más fények rikítónak. Számukra ez a világ semmi, nem érdekes. Valamiről csak suttognak és nem válogatnak a helyben. Nem törődnek senkivel és semmivel, de nem csinálnak feltűnést, ki­hívó magatartást és ha köze­lebbről figyelünk egy ilyen lányt vagy fiút, rájövünk, hogy üzemi vagy hivatali dolgozók, tanulók és semmi közük a. egyre apadó számú különcködő fiatalokhoz. Álljunk csak szóba velük. Meg lehet őket zavarni is, egy általában nem haragusznak ér­te. A fiú a lágymányosi úti la­kótelepen dolgozik, a lány pe­dig a rákospalotai kötődében. Kíváncsiságom őket ugyan nem érdekli, ehhez már hozzászok­tak, hiába, nagyvárosiak. Együtt sétálunk tovább a Körönd felé — ami valóban köralakú tér — és rövid idő is elég arra, hogy megállapíthassam: elítélik a fe­szesen tapadó szoknyát, meg a nyakigláb nadrágot, pedig ér tik az utcán vaió csókolózás módját. A Lánchíd közelében, az if­” pjúsügi parkban az idén utoljára szól a zene: zárásra készülnek. A szabadtéri tánc- hely tavaszig elnéptelenedik. De pótolja a sok száz vagy ta­lán ezer zenés táncos hely. Twiszt és Bambi, mindenütt a fiataloké a világ. Kulturált, művelt, jól öltözött, korszerül és szépet kedvelő fiatalság. A nyújtózó Duna fényfüzéreken folyik és a platánok tovább su­sognak. BAGOTA ISTVÁN Hol kezdődik az alkoholizmus? Hol. mivel kezdődik az iszá- kosság? Azzal, hogy valaki szomjasan akár két-három kor­só sört is elfogyaszt? Vagy az tekinthető csak alkoholistának, aki mindennap lerészegedik? Alkoholista-e az, aki időnként részeg lesz ugyan, de máskor hónapokig egy kortyot sem iszik? Vagy inkább az, aki egyetlen napot sem hagy ki, de sohasem lesz részeg? Vagy nem az elfogyasztott szesz mennyisége, illetve a lerésze- gedés ténye a döntő, hanem az alkoholista magatartása, visel­kedése? Családjának elhanya­golása, a mértéktelen költeke­zés, a züllött, munkakerülő életmód? E kérdéseket magukkal az érdekelt alkoholista betegekkel beszélgetve próbáltuk tisztázni. Érdekesnek tartottuk megvizs­gálni, hogy milyen ítéletet al­kot önmagáról az iszákos em­ber, és hogyan ítéli meg alko­holista társait. Csak olyanokat kérdeztünk meg, akik önkénte­sen, illetőleg orvosi javaslatra e’vonó kúrára jelentkeztek, ön­maguk alkoholfogyasztásának kóros jellegét tehát valamilyen módon már elismerték. A megkérdezettek legna­gyobb része súlyosan elítéli az alkoholistát: züllött, semmire- való, erkölcstelen embernek tartja. íme. néhány vélemény: „Iszákos az, aki remeg az ital­ért. nincs akaratereje, nem tud lemondani, semmivel sem tö­rődik, csak azzal, hogy meg legyen az itala“. Ez a beteg az alkoholista gyenge akaratát hi­báztatja, míg mások a pénz­költés ártalmát hangsúlyozzák: „Ha pénze van, mindig inni akar. Ha rendszeresen iszik valaki, akkor is iszákos, ha nem rúg be, mert akkor is arra költi minden pénzét". Sokan a család tönkretételét emelik ki, többen pedig a bűnözéssel hoz­zák összefüggésbe az iszúkos- ságot. A felháborodott ígéretek egy­ben azt is jelentik, hogy a megkérdezett önmagát különb­nek ítéli az alkoholistánál, ön­maga számára mentséget keres, saját magát nem sorolja a leg­súlyosabb esetek közé. Például: „Én nem vagyok részeges, ne­kem vannak szép ruháim, fény­képezek, nem az italban élem ki magam". Vagy: „Ha én ilyen volnék, nem volna kétszobás házam“. Ezek a válaszok a ré­gebbit', megszerzett anyagi ja­vak mentsége mögé igyekeznek rejteni az ivás kóros jellegét. Mások — akik a bűnözést, a család tönkretételét, a munka­kerülést hangsúlyozzák — azt vallják, hogy ők nem lehetnek alkoholisták, mert még nem tartanak e legmélyebb pontnál: „Én nem vagyok az, mert ezeket nem csinálom“. „Nem vagyok az, mert családomról gondos­kodom, fizetésemet hazaadom“. „Ha elfogy a havi zsebpénzem, nem gondolok arra, hogy köl­csönkérjek vagy eladjak vala­mit“. Sokak számára mentség az is, hogy csak fizetéskor ré- szegeskednek: „Aki csak néha, időnként rúg be, azt nem tar­tom iszákosnak“. A mentege­tőzésben még az is szerepelhet, hogy a beteg nem élvezetből, nem az ital szeretete miatt iszik: „Én nem szeretem a bort, szagától is undorodom; részeg akarok lenni, csak azért iszom“. A rossz, kellemetlen tulaj­donságok visszautasítása nem pusztán az alkoholisták sajátja, hanem általános emberi vonás. Amikor az alkoholista szigorú mércévé] méri társait, — meg­nyugtatást, mentséget keres önmaga számára. Ogy veti meg az alkoholistát, hogy különbsé­get lásson önmaga és a lené­zett részeges ember között. Hazudik? Inkább csak szépíti, és kendőzi a valóságot. Ez, persze, már az alkoholista be­tegségének egyik jellemző tü­nete. Hiszen sokan éppen azért isznak, hogy ne kelljen tudo­másul venniük a rideg valósá­got. így jön létre ez a tréfás­nak látszó, de az iszákosok számára nagyon is gyötrő való­ságú hibás kór: „Miért iszol?“ „Hogy elfelejtsem a bánato­mat“. „Miért, vagy bánatos?“ „Mert iszom ...“ Az alkoholista betegek véle­ményét abban foglalhatjuk ösz- sze, hogy legtöbbjük a végső stádiumot, a végső züllést jel­lemzi, és azzal védekezik, hogy ö még nem alkoholista, mert a végső csőd nála még nem következett be. Ezt vallják azok a betegek, akik elvonó kúrának vetették magukat alá. Fokozot­tan áll ez a megállapítás azok­ra, akik ugyan már az iszákos- ság útján haladnak, de még nem fordultak betegségükkel orvoshoz. Legtöbbjük abban az illúzióban él, hogy majd egy szép napon, egyetlen lendület­tel, újra visszatér a józan em­berek — az okkal-móddal ivók — táborába, csak most és még — ezért, vagy azért — nem tudja, vagy nem akarja ezt megtenni. Vizsgáljuk meg most már közelebbről, hogy hol, mivel kezdődik valójában az alkoho­lizmus. Nem azzal, hogy vala­kiből egyik napról a másikra züllött csavargó lesz, hanem az ilyen sem az árok-parton kezd­te. Lassan, fokozatosan, hosszú évek alatt kialakuló ivásszoká- sok tesznek embereket az al­kohol rabjaivá. Jellinek amerikai kutató több ezer alkoholista vizsgálata nyo­mán leírta a kialakuló beteg­ségfolyamatot és jellemző tü­neteit. Megállapításait beteg­anyagunk kikérdezése sok eset­ben megerősítette. Kezdetben az ivás szociális motivációjú. Ez annyit jelent, hogy valaki társaságban, baráti körben, szórakozás, udvarlás közben alkoholt fogyaszt, első­sorban a társaság, a szórako­zás, a hangulat. kedvéért. Az emberek legnagyobb része egész életén át megmarad en­nél az ivásformánál. Az ivók egy része (kb. 20 százaléka) azonban, eddig nem teljesen tisztázott okokból — hajlam, lelki konfliktusok, szociális kö­rülmények miatt — az ivásnak egy másik módjára tér át. Min­denekelőtt azt kezdi észreven­ni, hogy az alkoholban meg­könnyebbülést talál. (Folytatjuk) EMLÉKEZETES NAP IPOLYSÁGON Mint minden évben, az idén is megtartottuk a hagyomá­nyos szüreti bált. A bál dí­szes felvonulással kezdő­dött, este pedig tarka eszt- rádműsort rendeztek a fia­talok. A legnagyobb sikert a mezőgazdasági iskola ta­nulói aratták, a zenét is az iskola zenekara szolgáltatta. Hulicska Erzsébet modern táncdalokkal nyerte el a közönség tetszését. Erre a táncmulatságra még sokáig visszagondolunk. Kádek Gábor, Ipolyság SZÉP JÖVEDELMET ÉRTEK EL »»a <­Karlovy Vary egy kis részlege A bögeilői szövetkezetben Kázmér István, négy fiatal le­ány, Kosár Pi­roska, Kosár Aranka, Bőgi Vilma és Kol- ber Irma segítségével kezd­te meg az első melegágyak készítését. A szorgalmas munka jó eredménnyel jár. A kertészet a szövetkezet­nek rögtön az első évben 40 ezer korona hasznot hozott. Ötödik tagnak rögtön az is­kola befejezése után Kosár Magda állt be a munkába. Húsz ár területről eddig már öt mázsa paprikát szedtek le. Szeretnének még legalább tízezer korona ér­tékű zöldséget kiárusítani. Öllös Márta, Padány MEGY EZ NÁLUNK IS A füleki tizenkétéves kö­zépiskola tanulói hetenként egyszer a Kovo-Mier üzem­ben dolgoznak. Nagyon igye­keznek, azt akarják, hogy a mesterek meg legyenek ve­lük elégedve. Eddig még csak dicséretet hallani a fiatalokról. Az iskola befe­jezése után majd alapos szakképzettséggel is rendel­keznek. Ferencz József, Nagydaröc MEGINDULT A KULTURÁLIS ÉLET A szakszerve- zctek komáromi fetzrA'/v új székhazában / ý vendégszerepei- ‘—-.y t< tek már a nyit- ftál If rai, martini színtársulatok és fellépett a bratislavai Tatra-kabaéé is. A NDK-ból egy 47 tagú mű­kedvelő dal- és táncegyüt­tes, valamint egy 160 tag­ból álló bolgár katonai tánc- és énekkar is ellátogatott hozzánk. A ' komoly zene kedvelői számára is értékes programot állítottak össze. A kultúrház műkedvelő cso­portja a Kompas című szlo­vák színdarabra készült, amely Šujan elvtárs rende­zésében került bemutatásra. A veszélyes életkor című darabot nagy sikerrel adták elő, a Nagy haiak című da­rabbal pedig végigjárták a közeli falvakat is. A kultúr­ház legjobb csoportjaihoz a Synkopy tánczenekar tarto­zik, Strasser György a ve­zetőjük. A 72 tagú fúvósze­nekar Gécs Mátyás vezeté­sével, valamint a Dunaj dal­es táncegyüttes Miiuch elv­társ vezetésével is sok si­kert ért el. Egész nyáron szórakoztatták az aratóün­nepségek közönségét. Maahr E. Komárom MINDENT ELKÖVETNEK Az ipolysági mezőgazda­sági technikum tanulói bri­gádmunkán vettek részt, a szövetkezet kukoricaföldjén dolgoztak. Terv szerint 8 hektár területen végzik el a kukoricatörést, de elhatá­rozták, hogy a tervet túllé­pik. Gyors segítséget aka­runk nyújtani, minden al­kalmat megragadunk, nem félünk az időjárás viszon­tagságaitól sem. Vastagh Gyula, Ipolyság A FUC1K-BÄNYA VEZET A hánya dolgozói kpzött régebben sok volt a henyé­lő és a munkakerülő. Az if­júsági szervezet azonban sokat foglalkozott ezekkel az elszomorító tünetekkel és az utóbbi években már igen szép eredményeket ért el. Ma már nem okoz gondot a munka szervezése és a terv teljesítése. Az ostrava-kar- vinai körzetben 110 százalé­kos teljesítménnyel veze­tünk. A szép eredmény csakis a fiatalok lelkes munkájának köszönhető. Kmotrik István, Radvanice AZ ELSŐ GYAKORLAT Az ipolysági mezőgazda­sági iskola ekonómia! tago­zatának első osztályát több mint 36 tanuló látogatja. Nagy örömmel fogadtuk, amikor megtudtuk, hogy az ipolysági szövetkezet kuko­ricaföldjeire megyünk. Gon­dosan, terv szerint végez­tük el feladatunkat és mun­kánk végeztével _ visszatér­tünk az iskolába,’ ahol igen jó ebéddel fogadtak minket. Badó János, Ipolyság NAGYMEGYERI LEVÉL Az iskolánk CSISZ-szerveze- te nemrég tar­totta meg az évzáró taggyű­lését. A gyűlé­sen sokat foglalkoztunk a nyári táborozással és meg­vitattuk az 1963-64-es tan­évre vonatkozó tervet. Koc­kás György, Domonkos Ti­vadar, Balaskó Hona és Prí- musz Imre dicséretet kap­tak a táborozás ideje alatt végzett munkájukért. Az évi terv a következő pontokat tartalmazza: L. alapfokú po­litikai iskolázást szervezünk a tagság részére, 2. elmé­lyítjük a pionírok munkáját, 3. kulturális tevékenységet fejtünk ki és több közös rendezvényt valósítunk meg. Marczibá György, Nagymegyer SZERKESZTŐI ÜZENETEK: Misa: Munkaközvetítéssel nem foglalkozunk, forduljon a KNV munkaügyi osztályá­hoz. Szöszi és Bari: 1. Fordul­jon erre a címre: Pedago­gická škola, Levice, 2. Sväz- arm (helyi szervezete). Egy akadály van köztünk: Generálny konzulát Maď. ľud. republiky, Bratislava, Palisády 60 sz. Tengerész: Priemyselná škola strojnícka. - Déčín, a sczeczini iskolaügyben for­duljon a következő címre: SNR, Odborné školstvo Bra­tislava, Suvorovova ul. 16. SZÍVESEN LEVELEZNÉNK: Tóth István, Budapest Will. kér. Állami lakótelep 6/9. 24 éves; Platter János, Kecskemét. Kaszap utca 13, 18 éves; Szabó Katalin Ka­zincbarcika, Dózsa György utca 43 sz; Herceg Gizella, Kazincbarcika, Mező Imre krt. 65 sz; Holczer Kiára, Győr, Liszt Ferenc utca 42 sz. 19 éves főiskolás; Ko­csis Erzsébet, Székesfehér­vár, Széchényi utca 13 sz. 16 éves; Rácz Edit, Székes- fehérvár, Széchényi utca 13 sz; Gárdonyi Margit, Szé­kesfehérvár, Széchényi utca 13. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom